Majoros Zita, Alberti Petra Bianka, Csalár Bence, Eke Angéla, Csizmazia Anett (b-j.)
A rendszerváltás után már sokkal könnyebb volt hozzájutni a „nyugati” márkák darabjaihoz, mégis nagy kiváltság volt azokat hordani, hiszen komoly pénzeket kellett fizetni értük. Ma már bárki lehet trendi pár tízezer forintból a fast fashion márkáknak köszönhetően. Ez lehetne jó hír is, hiszen így a társadalom szegényebb rétegeihez tartozók is kielégíthetik a szép ruhák iránti vágyukat, de az olcsón előállított, mérhetetlen mennyiségű holminak túl magas ára van. Már évek óta hallhatóak voltak olyan hírek, hogy tárgyaink nagyrészét a Harmadik világ országaiban rossz körülmények között foglalkoztatott, éhbérért dolgozó emberek - köztük gyerekek - készítik, 2013. április 24-én azonban átszakadt egy gát, amihez sajnálatos módon meg kellett történni a Rana Plaza-balesetnek, amikor is a világ egyik legnagyobb ruhagyára összeomlott, maga alá temetve több ezer embert. Ez volt az a pont, amikor a sajtó is a téma felé fordult. Hogy mi történt azóta? Nem túl sok, miközben azt is megtudtuk, hogy milyen komoly környezeti szennyezéssel jár a ruhagyártás. A fast fashion cégek maximum tördelik a kezüket, jobb munkakörülményeket ígérnek, ökokollekciókat hoznak ki, fenntartható divatot hirdetnek, miközben lényegi lépéseket továbbra sem tesznek. Ahogy az lenni szokott bizonyos társadalmi problémák esetén, megérkezett egy új trend a slow fashion képében, ami az etikus divat mellett tette le voksát. De mit is jelent ez? Vásárolhatunk-e még jó szívvel ruhát magunknak? Mi lesz így a divattal? Hogy lehet rávenni a fiatal generációt arra, hogy ne szolgálja ki a fast fashion által létrehozott kényszerfogyasztást? Csalár Bence vendégeivel a téma a mélyére nézett.
A szereplők:
Eke Angéla, Junior Prima díjas színésznő a slow fashion elkötelezett híve és a magyar designerek nagy támogatója. Ő szerepelt a JOY magazin első tudatos – az adott szám újrahasznosított papírból készült - lapszámának címlapján. Mindennapjaiban a slow life életstílust követi, tudatosan választ minden területen. A színészeten kívül érdekli minden olyan művészeti ág, ami a formákon alapul. Szereti az olyan szimbólumrendszerekre épülő innovatív művészeti megoldásokat, amik középpontjában a tradíció áll. A tudatossághoz és a divathoz való viszonyát is az alkotóművészet irányából határozza meg, hiszen elmondása szerint a művész azáltal is meghatározza saját magát, hogy mit visel. A magyar tervezőkre is alkotókként tekint, munkáikra pedig alkotásokként.
Csizmazia Anett 2016-ban alapította ZIA márkáját a slow fashion jegyében, és a tudatosság és fenntarthatóság jegyében tervez, ebből kifolyólag törekszik az időtálló fazonok tervezésére és a minőségi anyagok használatára. Ő saját bőrén tapasztalja, hogy mennyire fontos az edukáció a divat terén, hogy az emberek újra meglássák az értéket saját öltözékükben.
Alberti Petra Bianka főszerkesztői munkásságának köszönhetően a JOY Magazin egy új, friss lendületesebb és környezettudatosabb irányt vett. Egy glossy magazin vezetőjeként nincs könnyű dolga, hiszen a fast fashion márkák továbbra is meghatározóak a piac szempontjából, így a cél valamiféle balansz kialakítása. Nagy állatbarát, így kiemelten fontosnak tartja az állatvédelmet. Mai napig szeret vásárolni, de ma már sokkal jobban átgondolja, hogy mit, mikor és miért vesz meg. Szerinte a vásárlás célja továbbra is az örömszerzés, de ilyenkor is főleg az értéket kell támogatni, ezért is vesz egyre gyakrabban ruhát a magyar deisgnerektől.
Majoros Zita, a belváros egyik legrégebbi és legelőremutatóbb magyar design üzletének alapítója. A Printa sok szempontból úttörő a fenntarthatóság, a tudatosság és az etikus fogyasztás terén, már akkor ezek voltak a meghatározó jegyei a boltnak, amikor még egyáltalán nem volt felkapott téma, a tervező pedig már akkor az upcycling alapján dolgozott, amikor még nem is volt ismert széleskörben ez a fogalom. Sőt, a Printában debütált Budapest első speciality kávézója is.
Ezek voltak a legizgalmasabb gondolatok szerintünk.