Pénteken megnyitott a Kristóf téren a Nanushka ECHO pop up store, ahol régi bestseller fazonokat lehet kapni egy kicsit új köntösben 70-80%-os áron május 28-ig. Csütörtökön a VIP partyn az Absolut is ott volt. Képes élménybeszámoló következik:
Nézd meg a többi képet is!
A Nanushka mára fogalom lett, a magyar divat világában az újgenerációs tervezők zászlóvivője most már egy komoly befektetővel a háta mögött halad magabiztosan az úton, amit kitűzött magának. A márka mára már nem csak a gyerekcipőből nőtt ki, hanem a tinédzserkorból is, fiatal, öntudatos nő lett. Csakúgy, mint a márka alapítója, arca és lelke, Sándor Szandra. Az, hogy ma már fel-feltűnnek a Nanushka darabok a Teen Vogueban vagy a Monocle-ben nem jelenti azt, hogy a hazai közönséget elhanyagolnák, sőt, rendszeresen tesznek azért, hogy itthon is frissen tartsák a brandet, és lehetőséget teremtsenek egy-egy ruha birtoklására azoknak a lányoknak is, akik bár szimpatizálnak a márkával, mégsem engedhetik meg, hogy designer áron vásároljanak designer darabokat. A május 6-án nyíló pop up store pont erről szól, élményt adni azoknak, akik kapcsolódnak a Nanushkához. Szandi persze nemcsak erről mesél a lenti interjúban, hanem álmokról, tapasztalásokról, régi önmagáról, az út nehézségeiről, és persze Budapestről, miközben egy igen személyes portré bontakozik ki előttünk.
Szerinted milyen választás volt Katalin hercegné a brit Vogue 100 éves születésnapi borítójához?
Nem szoktak szélsőséges érzéseket kiváltani belőlem az ilyen jellegű választások. Mindig tetszik, amikor valami kizökkentő, nem megszokott dolog történik, úgyhogy ilyen szempontból ez tök jó választás volt!
A márka egyre többször tűnik fel a nemzetközi divatlapokban. Melyik magazinban nagy álmod megjelenni?
Sok helyen feltűnt már a márka, de olyan kontextusban még nem szerepeltünk sokat, hogy külön cikk jelenjen meg rólunk. Nyilván ez teljesen más, mint amikor ott egy ruha egy bazár oldalon vagy egy editorialban. Ez hierarchikus dolog, és ha egy ilyen összejön, akkor az egy újabb lépcsőfok lesz. Talán az amerikai Vogue az, ahova a legjobban vágyom, de ez nem azt jelenti, hogy a tartalmat illetően azt tartom a legjobbnak. Ha így nézzük, akkor az olasz, az ázsiai, az orosz és a francia Vogue-ot sokkal erősebbnek gondolom kontent szempontjából.
Mik azok a magazinok, amiket olvasol inspirálódás céljából?
Általában nem magazinokból inspirálódom, ami nem jelenti azt, hogy a reptéreken nem veszek divatmagazinokat olvasgatni. Van Monocle előfizetésünk az irodában, de szeretem a Business Of Fashiont is. Inkább online követem a dolgokat, hiszen szinte már mindent meg tudsz nézni egy tableten. Ugyanakkor nagyon sajnálnám, ha megszűnne a print ipar. Egy album vagy életrajz esetében inkább azt pártolom.
A tinédzser Szandi milyen tervezőkre nézett fel, és a mostaninak van-e ikonja?
Tinédzserkoromban nem is a tervezők fogtak meg igazán, hanem a 90-es évek topmodelljei: Cindy Crawford, Tatjana Patitz, Claudia Schiffer vagy éppen Iman. Tizennégytől tizenhét éves koromig a magazinokban csak ők érdekeltek. A középiskolás barátnőimmel aztán szerveződött is egy „crew”, ami nem is kimondottan tervező specifikus volt. Tizennyolc-tizenkilenc évesen amikor már a London College of Fashionre jártam Issey Miyake és Yamamoto (Yohji Yamamoto- híres japán tervező- a szerk.) lettek a kedvenceim. Ha megnézed az induló kollekciót, akkor látszik, hogy ők inspiráltak a legjobban. Most már nincs ikonom, nagyon sok mindenkire felnézek, akár különböző területekről.
Érdekel a sztori?