Miklós Melinda számára mindig az volt a fontos, hogy a munka, amit végez valamilyen jó célt szolgáljon, és ha lehet, ne egymagának kelljen harcolnia, hanem egy összetartó és egymást inspiráló csapat tagjaként. Non-profit területen kezdte karrierjét, egy ideig PR szakértőként folytatta, most pedig a Nyitottak vagyunk egyik alapítótagjaként az esélyegyenlőség témájára fókuszál. A Prezi, az espell, és a Google által létrejött kezdeményezés azonnal hatalmas sikert aratott, az első két hétben négyszáz cég csatlakozott hozzájuk, ez az szám pedig még inkább nőtt az elmúlt években. Július 7-én hatodik alkalommal vonulnak a Pride-on olyan nevekkel, mint a Vodafone a Google, a Citi és természetesen az Absolut. Melinda mesélt nekünk az eddigi tapasztalataikról, az elfogadással kapcsolatos tendenciákról, és szóba került az ominózus kérdés is, hogy egyáltalán miért fontos a Pride.
Mi vezetett arra a területre, ahol most dolgozol?
Azt mondanám, hogy egész életemben olyan munkáim voltak, amikről az adott pillanatban azt gondoltam, hogy ezzel valahogy jól és érdekesen hatok. Tizenhét éves korom óta dolgozom; non-profit területen kezdtem, majd jött a for-profit, most pedig ismét non-profit, társadalmi vállalkozás. Az izgat, hogy az a tapasztalat, tudás, amit hozzá tudok tenni egy munkához, milyen lenyomatot hagy. Számomra az a fontos, hogy ez a lenyomat az én értékrendem és megítélésem szerint pozitív legyen, és lehetőleg ne egyedül, hanem egy csapattal, közösen érjük el. Ezekben a dolgokban szeretek benne lenni.
A Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezésével, illetve a te közreműködéseddel jött létre. Hogy indult az egész?
Igen, a Nyitottak Vagyunk három cég kezdeményezéséből született, a Prezi, az espell, és a Google talált egymásra ezzel az ötlettel öt évvel ezelőtt. Akkoriban a Google sajtóirodáját vezettem Magyarországon külsősként, így kerültem bele. Egy organikusan alakuló folyamat volt, és utólag elmesélve bármennyire is filmszerűen hangzik, valóban véletlenek összjátékán múlt, hogy pont ez a három cég, pont ezek az emberek találkoztak egy olyan ötlettel, ami aztán így meg tudott valósulni.
Mi volt az alapkoncepció és a cél, és ehhez képest hova jutottatok el?
Azt gondoltuk mindannyian, egymástól függetlenül, hogy egy vállalat, egy szervezet szempontjából fontos érték, hogy nyitottak legyünk, vagyis az, hogy mindenkit csak a tettei és a teljesítménye alapján ítéljenek meg, tekintet nélkül bármi másra. Azt gondoltuk, hogy ez fontos, így működni jó, helyes és egyébként meg is éri, és jó egy ilyen helyen dolgozni. Amikor összefutottunk néhány rendezvényen, felmerült, hogy valószínűleg nem csak mi hárman vagyunk ezen a véleményen, hanem nyilván sokkal többen gondolkoznak hasonlóan, akár cégek, közösségek, szervezetek. Végül arra jutottunk, hogy érdekes és jó lenne egy olyan teret teremteni, amiben ezek a cégek és szervezetek meg tudják mutatni mind befelé, a kollégáik felé, mind kifelé, a külvilágnak is, hogy ők nyitottak, és ezáltal inspirálhatnak is másokat. Azt gondoltuk és gondoljuk ma is, és szerencsére ezt számtalan kutatás is alátámasztja, hogy aki így működik, az sikeresebb, és jobb egy ilyen helyen létezni, dolgozni.