Marosi Viktor, Horváth Alexandra, Serényi Márti, László Dénes, Benes Anita, Csalár Bence (b-j.) Fotók: Vaszil Ádám

A legtöbb ember életében az egyik legnagyobb mérföldkő a házasságkötés, ezt pedig szeretné mindenki igazán emlékezetessé tenni. Régen sokkal kötöttebb sémák alapján történt a ceremónia, az ünneplés. Persze még mindig nem koptak ki a hagyományos lagzik sem, de egyre többen igénylik az amerikai típusú vagy egyedi stílusú esküvőket. A 2000-es évek végén megváltozott valami, a külföldi esküvői blogokon sorra tűntek fel az új trendek, és tíz éven belül végre itthon is megjelentek azok a szolgáltatók, akik mertek eltérni az addig bevált sémáktól. Ma már nagyon nehéz igazán egyedi esküvőt tartani, de nem is biztos, hogy ez a cél; inkább az, hogy mindenki megtalálja a hozzá illő helyszínt és csapatot, aki az ízlésére szabja élete nagy napját. Csalár Bence az évadzáró Absolut StudioFlow-n alaposan körbejárta a témát vendégeivel, akik egytől egyik fantasztikus szakemberek ezen a területen. De kik is voltak ők, és milyen témákat érintettek?

Jöjjenek a legjobb pillanatok. 

A szereplők:

Benes Anita neve az elmúlt tíz évben összeforrt a csodálatos menyasszonyi ruhával. Lányok ezrei ábrándoznak egy Daalarna darabról. A sikere azonban nem merül ki az esküvőknél, estélyi ruhái a gálák és bálok állandó szereplői. Minden évben hatalmas érdeklődés övezi bemutatóit, ahol a legújabb modellek debütálnak, ráadásul olyan események is számon tartják a márkát, mint a New York-i Bridal Fahion Week. Minden egyes Daalarna darabot időtlen elegancia, végtelen nőiesség és finom érzékiség jellemez; az izgalmas formák, az anyag- és színválasztása teszi ezeket a ruhákat annyira különlegessé.

Marosi Viktornak ceremóniamesterként az a feladata, hogy minden flottul menjen az esküvőn, és a pár valamint a vendégek számára emlékezetessé tegye a nagy napot. Ő az, aki kézben tartja az eseményeket még a legváratlanabb fordulatok esetén is. Szerinte egy jó ceremóniamester mindig ügyel a diszkrécióra, rugalmas és nem mutatkozik többet a szükségesnél. Mivel minden esküvő egyedi, így számára a profizmushoz az is hozzátartozik, hogy tudjon alkalmazkodni az adott pár stílusához, elképzeléseihez.

László Dénesnek és feleségének Serényi Mártinak, a 2Lenses alapítóinak kétfajta látásmódjától izgalmasak és különleges hangulatúak képeik, legyenek azok portrék vagy esküvői fotók. Nemcsak saját életükben szereti a kihívásokat a sportos pár, munkájuk során is nyitottak mindenféle őrült ötletre, különleges helyszínre, de a stúdiófotózás sem áll távol tőlük.

Horváth Alexandra az Egy csipet torta alapítója. Az ő cukrászműhelyében minden torta személyre szabottan készül lelkes csapata által. Fontosnak tartja a stílusos megjelenést, de vallja, hogy egy torta vagy desszert csak akkor lehet tökéletes, ha minőségi természetes alapanyagok is társulnak az esztétikai élmény mellé. 2018-ban került piacra a cukrász/tortadekoratőr formabontó cukrászkönyve, a Hangulatfüggő, ahol Alexandra szokatlan, de mégis közérthető módon, érzelmi oldalról közelíti meg a desszertkészítés témakörét. Kreatív, alázatos munkájának köszönhető hatalmas a népszerűsége; elmondása szerint a sikernek nem titka, inkább ára van, amit ő hajlandó is megfizetni, hiszen imádja, amit csinál.

Vágyak, célok és hivatástudat

Anita: Az a vágyam, hogy egyedit alkothassak, találkozott a menyasszonyok igényeivel. Ezeknek a nőknek van egy kialakult értékrendjük, vannak kedvenc márkáik, és igénylik, hogy az esküvőjükre ne egy kölcsönzött darabot, egy jelmezt válasszanak. Azt a vonalat képviselem, hogy nem olcsó vagy drága, hanem egyedi ruha van, és ez minden árkategóriában elérhető. Jobban szimpatizálok azzal, ha valaki a rendelkezésére álló összegből varrat magának egy saját ruhát, akár a barátnője tervezését, minthogy vásárol magának egy jellegtelen jelmezt, mintha éppen menyasszonynak öltözne a farsangon.

Alexandra: Nem tudatosan készültem esküvői torta készítőnek. Két dolog érdekelt igazán; a gasztronómia illetve, hogy valami szépet alkossak. A vendéglátó iskola alatt csúcsosodott ki, hogy nekem a cukrászat lesz az utam. Kicsit sorsszerűnek érzem, nagyon megtaláltam benne önmagam.

Viktor: Véletlenül talált meg engem a ceremóniamesterség. Egy ismerősöm hozta fel egy találkozás alkalmával, hogy szerinte nekem ez nagyon feküdne. Először ellenkeztem, úgy éreztem, hogy fotósként nekem semmi közöm ehhez, de végül csak megkerestem az általa ajánlott Ceremóniamester Szövetség vezetőjét, Tóth Mihályt, aki annyira szimpatikus volt, és annyira megfogott a profizmusa, hogy elhatároztam, kipróbálom. Egy évig hospitáltam mellette, és bevallom, először nagyon nem jött be. Többek között azért, mert nem igazán találkozott a saját világom, ízlésem a násznépével. Egy nyarat így húztam le, és aztán az első esküvő, amit egyedül vezényeltem le, olyan különleges és elegáns volt, hogy ráébresztett, ezt máshogy is lehet. Én ebben találtam meg önmagam.

Márti: A fotózás mindig is jelen volt az életemben, de a könnyebb boldogulás érdekében és a szüleim kedvéért marketinget végeztem az egyetemen. Aztán kilépve a nagybetűs életbe, mivel nem éreztem jól magam ezen a területen, felvételiztem fotográfia szakra. Fél éven belül pedig találkoztam a férjemmel.

Dénes: Én is hobbi fotósként kezdtem, az egyetemen pedig a feleségem mellett a hivatásomra is rátaláltam. Az esküvői fotózást nem tudatosan választottuk, kicsit sodródtunk az árral.

A Pinterest hálójában

Dénes: Vannak olyan esetek, amikor a pár ragaszkodik egy olyan stílushoz, ami tőlünk nagyon távol áll. Ilyenkor, ha nagyon nem érezzük magunkénak, akkor ezt mindenképpen jelezni szoktuk. Van egy jellegzetes stílusunk, és nem azért nem vállalunk olyat, ami ettől merőben eltér, mert nem vagyunk hajlandóak mást csinálni, hanem mert mi abban vagyunk a legjobbak, amit csinálunk, és valószínűleg egy ránk erőltetett stílus egyik fél számára sem vezetne jóra.

Márti: Minimális retusálás belefér nálunk, ebben inkább én vagyok a nyitottabb, Dénes kimondottan a természetesség híve. Miután az esküvő a menyasszony egyik legszebb napja, szerintem nem baj, ha egy fotón kimondottan az előnyös oldala mutatkozik meg, még akkor is, ha az minimális változtatásokkal jár. Itt tényleg nem radikális retusálásra kell gondolni, csupán egy-két apró szépséghibára, ami nem feltétlenül testi.

Alexandra: Első körben azt szoktam tisztázni, hogy nem biztos, hogy a valóság az, amit egy Pinterest képen látnak, illetve, hogy a torta egy étel, aminek a gasztronómiai értéke a legfontosabb, tehát az, hogy finom legyen. Emellett természetes figyelünk az esztétikumra is. Márpedig a Pinteresten sokszor nem valós torták láthatóak. Én nem szeretek túl sok ételfestéket használni, nálam a természetesség az első. Inkább az a fontos, hogy mindenki megtalálja a saját stílusát, ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehet szemezgetni a trendekből. Fondanttal eleve nem dolgozom, a főbb alapanyagok a csokoládé, a friss gyümölcsök, a vaj, semmi állományjavítót és stabilizátort nem használok. Nálam az egyetlen stabilizátor a hűtés, és emiatt ezeket a tortákat folyamatos hűtés mellett ajánlatos csak szállítani.

Anita: Az esküvői divatban is meghatározóak a nemzetközi trendek, elképzelhetetlen az olyan nagy nevek nélkül, mint például Vera Wang. A trendekkel kapcsolatban két dolgot emelnék ki. A szakmai trendek határozzák meg az anyagokat, a színeket, a formákat. Ezeket az előrejelzéseket a nagy trendkutató ügynökségek akár húsz évre előre el tudják készíteni, nemcsak a divattervezők, hanem mindenki számára. Ezek életérzések, meghatározó társadalmi elvárások, amik aztán befolyásolják a fogyasztási szokásainkat, amikre ugyanúgy hatással van a politika, a kílmaváltozás, a mozifilmek, a világsztárok, egy új technológia vagy akár egy építészeti stílus. És bármennyire is furcsa, ezt nem a divattervezők határozzák meg, hanem a matematikusoktól kezdve a szociológusokig sokféle szakma képviselője. A másik vonal pedig jóval szubjektívebb; itt jelenik meg a Pinterest, mint inspirációs forrás, vagy akár a barátnő véleménye, a saját stílus. Számomra mindkettő fontos, az első azért, mert személy szerint nagyon érdekel, a másik pedig azért, mert így tudom meg, hogy a menyasszonyok mire vágynak. Én ezt a kettőt próbálom a kollekcióimba beleolvasztani, majd ehhez jövök én, az én ízlésem, illetve hogy én mit gondolok az esküvői ruhákról. Ma már elmondható, hogy a menyasszonyok többsége ad a véleményemre, én pedig próbálok ennek a bizalomnak megfelelni.

Vőlegény nélkül nincs esküvő

Anita: Mivel csak menyasszonyi ruhákat tervezek, a vőlegényekkel nagyon ritkán találkozom, már csak a babona miatt is. Annak van egyfajta ünnepélyessége, ahogy a nő felkészíti magát a találkozásra. Ma már, amikor a párok együtt élnek, már nincs az a titokzatosság, ami régen körbe lengte az esküvőt. A ruhaválasztás, a felöltözés pont erről a titokról szól. Hogy ott, az oltár előtt történjen egy különleges első találkozás, amikor először látja a vőlegény a menyasszonyát teljes díszben. Nagyon negatív példa, amire ritkán sajnos sor is kerül, hogy odajön a vőlegény is, és diktál, hogy ő mit és hogy szeretne látni a leendő feleségén, ezzel tárgyiasítva őt.

Alexandra: Nálam mindkét fél ott van, amikor átbeszéljük, hogy milyen tortát szeretnének, és általában az történik, hogy a férfi eldönti, hogy milyen ízű legyen, a nő pedig azt, hogy nézzen ki.

Márti: Nekünk vagy szerencsék volt az eddigi párokkal, vagy olyan embereket vonzunk be, mint mi. A mi párjaink ugyanannyira aktívan vannak jelen a folyamatban. De olyan is előfordul, hogy a férfi jobban ért a fotózáshoz, így részt vesz a fotózás kreatív részének kitalálásában.

Dénes: Talán nem véletlenül létezik az a sztereotípia, hogy a vőlegénynek nincs szerepe a szervezésben, de szerintem fontos, hogy ne vesszen el a férfi ebben az egészben. Azt gondolom, hogy hagyni kell a menyasszonyunkat kiteljesedni a tervezés során, hacsak nincs egy-két olyan dolog, amit mindenképpen szeretnénk mi is az esküvőn. Az empátia a tolerancia és a kompromisszum a legfontosabb kulcsszavak itt.

Viktor: Sokszor van egy kedves kompromisszum a menyasszony és a vőlegény között, hogy utóbbi kicsit hátralép, ami nem azt jelenti, hogy kivonja magát. Aztán a végén, amikor odaérnek az oltárhoz, akkor mutatkozik meg igazán a valódi énje, amikor meghatottan áll a leendő felesége mellett. Ez az egyik legszebb része az esküvőnek, amikor észrevesszük, hogy ő is jelen van.