Jónás Vera, Oláh Anna, Alíz (Anna kutyája), Csalár Bence és Merő Péter (b-j.) Fotók: Vaszil Ádám

Amióta művészet van, léteznek múzsák is. Akik szépségükkel, izgalmas személyiségükkel elbűbölik a művészt, ő pedig ezt fajta élményt csatornázza ki alkotásain keresztül. Andy Warholnak ott volt Edie Sedgwick, Gustav Klimtnek Emilie Louise Flöge, Ady Endrének kettő is; Léda és Csinszka, Dante Alighierié pedig Beatrice, csak, hogy a legnagyobbak közül említsünk. A múzsák eredete azonban jóval régebbre nyúlik vissza. A görög mitológiában ők voltak a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az imrovizáció ihletői. És ezzel el is jutottunk az ihletig, arra az alkotásra ösztönző érzésig, aminek jelenléte a mennybe emelheti, hiánya pedig a pokolba taszíthatja a művészt. Ezen az estén Csalár Bence a művészet két területéről hívott meg vendégeket, akikkel többek között arról beszélgetett, hogy őket mi inspirálja munkájuk során. Ennek a zanzásított változatát olvashatjátok most.

Jónás Vera, Fonogram és Artisjus-díjas énekesnő, dalszerző és zenész, a Jónás Vera Experiment alapítója. A London Centre of Contemporary Music-ban szerzett diplomát, és ott is alapította meg első komolyabb zenekarát. Számára a (pop)zene nemcsak szórakoztatásról szól, komoly, mély mondanivalót is kell tartalmaznia, értéket kell képviseljen. 2018-ban az Experimenttel a hazai klub bulikon kívül turnézott Ázsiában, ezalatt érintette Japánt, Dél-Koreát és Kínát, játszott Németországban, Hollandiában, Szerbiában, Macedóniában, Csehországban és Lengyelországban. Kozma Katával ő írta Ujj-Mészáros Károly legújabb filmjének, az X – A rendszerből törölvének a főcímdalát.

Oláh Anna 2011 óta van jelen a magyar divatéletben Anna Amelie márkájával. A főleg táskákra szakosodott brandben egyszerre van jelen a minőség, a játékosság és a vagány nőiesség. Annát művész szülei inspirálták arra, hogy ő is kreatív pályát válasszon; a MOME Textiltervezés bőr szakirányán végzett diplomát. Elmondása szerint álmodozó típus az ANNA AMELIE márkanevet úgy találta ki, hogy elképzelte, hogy a Champs Elyseées-n van egy üzlete, és ahhoz illő nevet keresett. A 2018-as év neki is meglehetősen sűrű volt, hiszen az új kollekciók tervezésén kívül, rendszeresen tartott táska készítő workshopokat, decemberben pedig négy tervezővel együtt megnyitotta a Margot showroomot. Az idei év sem telik tétlenül számára, az Anna Amelie Studio égisze alatt szuper izgalmas projekteken dolgozik, és egy nagyon komoly kollabja is volt áprilisban a Katona József Színházzal.

Merő Péter eredetileg balett táncos, 2007-ben kezdett el divattervezéssel foglalkozni. Ruháiban megjelenik az érzékiség, az elegancia és az erő. Leginkább a hollywoodi filmek femme fatale karakterei inspirálják, az intelligens magabiztos, mégis törékeny nőkre tervez. Minden ruhájának saját személyisége van, szeret játszani a formákkal, anyagokkal, előszerettel használ olyan karakteres színeket, mint a mélyvörös, a királykék vagy a fekete. Számára az őszinteség mindennek a kulcsa, sikerét is ennek tudja be. Nem kertelős típus, de minden esetben azt tartja a legfontosabbnak, hogy a nő, aki hozzá fordul ruháért, meglássa magában akár a múzsát.

Jöjjenek a beszélgetés legizgalmasabb pillanatai!

Mi a siker?

Péter: Számomra az volt az egyik nagyon fontos szakmai elismerés, amikor egy olyan színház számára kellett terveznem jelmezt, akiknél még táncosként dolgoztam. A divat területén pedig a legutolsó tavasz/nyári kollekcióm jelentett egy fontos fordulópontot, itt éreztem először, hogy senkinek sem akarok megfelelni, még magamnak sem; csak csináltam, ami belülről jött. Azt hiszem átjött az üzenet, ugyanis nagyon jó visszahangja volt a bemutatónak. Ezáltal bebizonyosodott, hogyha valami őszintén jön, azt megérzi a közönség is.

Anna: Számomra mondhatni, hogy minden nap sikeres. Ha például valami negatív esemény történik, amit más úgy él meg, mintha egy gödörbe zuhanna, én máshogy tekintek rá, hiszen megtanultam a kilenc év alatt ezeket a helyzeteket máshogy kezelni. Olyankor szinte örülök, mert tudom, és már várom, is, hogy valami csodálatos dolog szülessen belőle. Nekem a sikereim mindig jó nagy bukások után realizálódtak, amikor már teljesen elkeseredtem. De miután cselekedtem, váratlan, jó dolgok történtek.

Vera: Érdekes élethelyzetben vagyok, a zenekar most tapossa nyolcadik évét, előtte és ezalatt az idő alatt is sok minden történt velem. Nagyon izgalmas helyeken játszhattam, és most jutottam el arra a pontra, ahol a siker és a visszajelzés teljesen új szintre érkezett. Világéletemben az volt a vágyam, hogy ki legyen mondva, hogy van tehetségem, jó énekesnő és dalszerző vagyok. Ahogy ez megtörténz, kipukkadt ez a vágy, mint egy lufi; nem lettem tőle boldogabb. Rájöttem, hogy ez csak egy gyerekkorból hozott megfelelésikényszer. Jelenleg nem vagyok a legakítvabb időszakomban, most mindent nagyon ráérősen csinálok, de nagyon kíváncsi vagyok, hogyha nem rakom magamra ezeket a terheket, és megvárom, amikor lesz mondanivalóm, mi születik belőle. Persze attól még jelen vagyok, koncertezünk, de nem nyomasztom magam határidőkkel.

Anna: Ahogy hallgatlak benneteket, azt látom mindhármunkon, hogy mindannyiunknak az a legfontosabb, hogy őszinték legyünk, hogy ne legyen kamu, amit csinálunk.

Lelassulva

Péter: Számomra nagyon szimpatikus a slow fashion vonal, ami a fenntarthatósággal van összefüggésben. Nem áll távol a márkától ez az ideológia, hiszen a vevőim 6-8 éve hordják a ruháimat, mert itt nincs az, hogy az előző szezon darabjait már nem szívesen veszik fel, mert idejétmúltak. Ezek örök darabok.

Vera: A mi művészetünknek azonkívül, hogy szükségünk van az ihletre, hogy alkossunk, van egy komoly szakmailag tudatos része is. Megtanultam, hogy képes vagyok dalt írni, ráállítani magam, hogy az ötleteimet kibontsam dalszerzés közben. És ez nem minden esetben jelenti azt, hogy az a szám jó is, de lehet tudatosan alkotni. Most arra koncentrálok, hogy azt csináljam ami jól esik, és ettől lett bennem egy könnyedség; például életemben nem élveztem ennyire koncertezni!

Anna: Pár évvel ezelőtt felállítottam magamnak egy szabályt egy napsütéses napon, amikor éppen nagyon magam alatt voltam. Hogy minden egyes nap legalább egy percig boldog leszek, és ezt azóta is követem.

 Inspiráció

Péter: Valószínűleg a táncból jön, hogy a zene nagyon fontos számomra. Addig nem is tudok elkészíteni egy kollekciót, amíg nincs meg hozzá a zene. Ha pedig megvan, már látom magam előtt, hogy miben jönnek-mennek a lányok.

Anna: Engem alapvetően minden inspirál. A zene számomra is fontos; folyton hallgatok valamit, mindig szól a háttérben, ha pedig nem az, akkor egy olasz vagy francia film. Ami viszont szerintem a legfontosabb, hogy meg kell adnod magadnak az időt, hogy a megélt élmények lecsapódjanak. Nálam van, hogy évek telnek el; például meglátok egy bőrt, és beugrik valami nagyon erős emlék. Szerintem inspirációt nem lehet keresni, az rátalál az emberre; csak élni kell, és jön magától. Ötletekből nálam sosincs hiány, sőt, mondhatni végtelen számúval rendelkezem. Ezek szépen ott lapulnak a fiókban, a fejemben, és legszívesebben mindet megcsinálnám egyszerre, de ezt lehetetlen jól realizálni. Mindennek eljön az ideje.

Vera: Engem most ez a beszélgetés is inspirál! Én a telefonomon jegyzetelek; mondjuk szavakat, amiket olvasok, hallok, és megtetszenek. Amikor pedig szenvedek a dalszövegek felett, és semmi nem tetszik, amit kitaláltam, akkor előveszem ezeket a jegyzeteket, és az segít. Egyébként velem az is megtörténik, hogy megírok egy dalt, és eltelik nagyon sok idő, mire rájövök, hogy miről szól. Az átvitt értelmű, furcsa szövegrészeknek, amiket ösztönösen kitaláltam, pár év múlva, kívülről ránézve az akkori dolgaimra, helyre kerül az értelmük.