A cipőtervezés és a koktél készítés elsőre nagyon távol áll egymástól, szereplőink viszont gyorsan bebizonyították az ellenkezőjét. Vágó Réka Pető Lajos, a Bar Pharma bartenderének vendégeként nemcsak a italok, hanem a kérdések terén is bevállalós volt, úgyhogy nagyon izgalmas beszélgetésnek lehettünk a tanúi. A legjobb pillanatoknak most ti is részesei lehettek.

ISMERŐS ÍZEK MÁS FORMÁBAN

Réka: Imádni fogod a kérdésemet, mert én is így érzek, amikor megkérdezik tőlem, hogy mitől jellegzetesek a cipőim. A Pharma-nak mi a sajátossága, a stílusa?

Lajos: A hely alapstílusát a sok friss és szárított fűszerek adják, és jellemző a zöldégek és bitterek használata. Egy idő után adta magát, hogy egyszercsak elkezdtünk a konyhából átemelni különböző ételeket, ízpárosításokat. Van, hogy ez úgy jelenik meg, hogy a vendég a koktéljához kap valami kiegészítő ételt, példáult lecsót vagy bacont, de az is gyakori, hogy bizonyos ételeket használunk fel arra, hogy izgalmasabbá tegyünk egy koktélt. Volt már arra példa, hogy kacsazsírral érleltünk italt, amit csokoládéba forgatott töpörtyűvel tálaltunk. 

Réka: Milyen volt a fogadtatása?

Lajos: Nagyon jó! Rengetegen kérték. Ettől fellelkesülve kezdtünk különböző ételeket átültetni italokba. Nemrég egy olyan vodka alapú koktélt készítettem, ami érzetre egy tárkonyos ragúleves volt.

Réka: Neked van kedvenc ízed?

Lajos: Inkább a kesernyés, savanykásabb ízek felé tendálok.

Réka: Akkor én jól járok, ha készítesz nekem egy koktélt, mert nekem is hasonló az ízlésem ilyen tekintetben. Az édes italok nagyon nem az én világom.

Anger Borbála, a világ egyik legjobb hoteljének választott Aria Hotel tetőteraszán található High Note SkyBar vezető bartendere, Szűcs Péter az Instyle egykori főszerkesztője pedig ma már világutazó bloggerként mesél nekünk oldalán a Peter’s Planet Travelen lenyűgöző történeteket a Föld különböző pontjairól. Ők ketten első blikkre talán messze állnak egymástól, de már a találkozás első öt percében kiderült, hogy igazi rokonlelkek. Ezt a lenti beszélgetés is bizonyítja. Az interjút holnap pedig egy meglepetés követi szintén Borbálával és Péterrel! Érdemes lesz a blogra kattintani!

MESSZI TÁJAK, ISMERŐS ÉRZÉSEK

Borbála: Merre jártál, honnan jöttél éppen haza?

Péter: Egy hónapig utaztam. Kolumbiába mentem, oda érkeztem meg, és Ecuadorból jöttem vissza. Én azokat az utakat szeretem, amikor nincs semmi leszervezve, hanem elindulok egy hátizsákkal.

Borbála: Úristen, de jó! De csinálnám én is!

Péter: Amióta váltottam, az életem felét töltöm így, a másik felében rendszerezem az élményeket, előhívom a képeket, megszervezem a kiállítást rájuk, vagy éppen itt vagyok veled, és beszélgetünk. Ez fontos számomra, mert ez most nagyon nagy issue nekem. Neked van olyan város vagy ország, ami nagy hatással volt rád, vagy megváltoztatta az életedet?

Borbála: Olaszország ilyen. Gyerekként évente kétszer is kint voltunk, nagyon sok élmény köt oda. Síelni mindig  Sappadara és környékére mentünk, nyaralni viszont minden alkalommal máshova. Veronát és Velencét emelném ki. Mindkettő nagyon nagy élmény volt, és mindkét helyen leginkább az életérzés fogott meg. Simán el tudnám képzelni, hogy kilépek a teraszra, kibontok egy üveg bort, és elkiáltom magam „Bon Giorno!!” Ott mindenki annyira pozitív, és ez nekem hiányzik itthon. Anglia a másik, ami megmozgatott. A legjobb barátnőm ott él, őt látogattam meg, és olyan érzésem volt, mintha egy filmben lennék. Na és ott van Németországban Passau, ami úgy néz ki, mint egy képes mesekönyv. Nemrég jártam ott, és akkor tudtam meg, hogy a nagypapám ott született. Végig egy bizsergető érzés járt át. 

BARTENDERNEK LENNI...

Péter: Kislánykorodban mi szerettél volna lenni, és most milyen messze vagy tőle?

Borbála: Kicsiként szerettem volna lenni régész és Forma 1-es autóversenyző is. (nevet) A színészeten is gondolkodtam, de aztán másfelé vitt az élet. Olyan szempontból viszont megmaradt, hogy a bartender szakma is egy mini színház, hiszen minden este megvan a kis fellépésünk a vendégek előtt. Mi előadunk és eladunk. A bartender sokféle tud lenni; egyszer szórakoztat, máskor „pszichológusként” funkcionál. Ezért is fontos, hogy jó kommunikációs készséggel rendelkezzünk. Ráadásul itt nekem rossz napom nem lehet. Egyébként nem bánom, hogy nem úgy alakult az életem, ahogy annak idején elterveztem, mert jól érzem magam ebben. Kisgyerekként mindenkinek hatalmas álmai vannak, meg akarja váltani a világot, aztán sokszor másfele vezet az út. Én imádom a munkámat, semmi pénzért nem cserélném el ezt az életet másikra.

Érdekel, hogy szereplőinknek mi jelenti a boldogságot?

Mojzes Dóra és Koroknai Klári a Déryné Grillben találkozott. Első ránézésre két teljesen külön világ, de a beszélgetés során hamar kiderült, hogy hasonlóképpen gondolkodnak. A nemrég új márkát, a YLD by doramojzest indító Dóri és a Mobilkoktél alapítója, Klári ugyanúgy igénylik a szabadságot munkájukban. Nem hajlandóak alkut kötni, ha saját márkájukról van szó. Az egymással készített interjúban többek között szó esik még a siker megéléséről, a nehézségekről és arról, hogy ki hol vásárol, mit hord a legszívesebben. Igazi csajos beszélgetés következik.

DIVAT, SIKER, SATÖBBI

K: Én azért ismerem a Dórát újságokból, de azért bőven van kérdésem hozzá! Talán az érdekel legjobban, hogy mit érzel, amikor sztárokon látod a ruhakölteményeidet? Ez visszaigazolás számodra?

D: Olyan szempontból jó, ha egy énekesnő vagy egy ismert ember hordja a ruháimat, hogy legtöbbször az extrább darabokat veszik fel, amiket nem feltétlenül árulunk vagy adunk el. Egy színpadon nyilván az a jobb, ha minél extrább egy ruha. Ezáltal értelmet nyernek ezek a darabok is. Persze nem ez a bestseller részünk. Ettől függetlenül nekem tök jó, hogy legalább azokat is valaki felveszi.

K: Az vagy az igazi „Te” egyébként?

D: Hozzám mindig is közelebb állt a jelmeztervezés, úgyhogy szeretem kiélni magam ezekben.

K: A divatszakmában sokat hallani a versengésről, rivalizálásról, ki mennyi pénzt kapott. Te hogy állsz ezekhez a dolgokhoz?

D: Én soha nem voltam irigy típusú ember, nagyon sok tervező barátnőm és barátom van a szakmából, és soha nem gondoltam azt, hogy versengenünk kéne. Főleg azért, mert én kicsit másnak is érzem a stílusomat, mint Magyarországon a többi tervezőé, úgyhogy engem ez soha nem zavart.

Érdekel miről beszélgettek még a csajok?

Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor lemegy egy bárba, leül a székre, és odalép hozzá a bartender. Néhány esetben odáig jut a történet, hogy az ember kikér egy italt, a bartender pedig kiszolgálja. Pedig ez sokkal többről szól! A bárkultúra lassan itthon is kiterjeszti szárnyait, egyre többen dolgoznak a pult túloldalán azért, hogy az itallal együtt élményt is adhassanak a vendégnek. Mi arra gondoltunk, hogy emeljük a tétet. Egynél már csak több kreatív ember izgalmasabb, úgyhogy összehoztunk pár találkozót, az pedig, hogy ezután mi történt, szereplőinken múlt.

A Between tervezői, Szabó Csilla és Mocsai Dorottya most találkoztak először Marosvölgyi Norbert, bartenderrel, pedig nem is mozognak annyira különböző közegben. Gyorsan kiderült, hogy milyen sok a közös ismerős, és hogy az érdeklődési kör és a zenei ízlés sem áll messze egymástól. Gyorsan pörögtek a kérdések és a válaszok, a teljes beszélgetést pedig most ti is elolvashatjátok!

TRENDDEL SZEMBE?

N: Nem sok közöm van a divathoz… van ötven fehér pólóm meg hat fekete nadrágom. Meg egy barna, de azt kaptam. (nevet)

CS: Akkor nem szeretsz vásárolni?

N: De, istenigazából szeretek! Egy ideig változatosan öltöztem, egycsomó színes ruhám volt, mindig kerestem a különleges darabokat, csak ahogy egyre többet kezdtem el dolgozni, úgy egyre kevesebb időm lett arra, hogy amikor felkelek, kiválasszam, hogy mit akarok felvenni. A fehér póló, fekete nadrággal kombóval nem lehet hibázni. De cserébe van körülbelül 50 pár cipőm!

CS: Akkor cipőfetisiszta vagy?

N: Igen, már kiskorom óta, cipő és kés. Nagyon szép szakácskéseim vannak.

CS: De te nemcsak szakács, hanem szakács és bartender vagy.

N: Vendéglátó technikumra jártam. Nekünk volt szakács gyakorlatunk, bár abban nem dolgoztam, de mivel nagyon szeretek főzni, mindig én főzök otthon. Bármilyen konyhai tevékenység jöhet, mosogatok is, mondjuk az igaz, hogy mindenből csak kettő van otthon.

Érdekel, hogy Norbit milyen kérések idegesítik legjobban, vagy hogy a lányok szerint ki stílusos? 

Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor lemegy egy bárba, leül a székre, és odalép hozzá a bartender. Néhány esetben odáig jut a történet, hogy az ember kikér egy italt, a bartender pedig kiszolgálja. Pedig ez sokkal többről szól! A bárkultúra lassan itthon is kiterjeszti szárnyait, egyre többen dolgoznak a pult túloldalán azért, hogy az itallal együtt élményt is adhassanak a vendégnek. Mi arra gondoltunk, hogy emeljük a tétet. Egynél már csak több kreatív ember izgalmasabb, úgyhogy összehoztunk pár találkozót, az pedig, hogy ezután mi történt, szereplőinken múlt.

Sonyában és Viviben az az egyik közös pont, hogy mindketten nőként próbálnak érvényesülni egy férfiak által uralt világban. Persze nemcsak a sorstársság hozta össze őket, hanem a tetoválások iránti érdeklődés és a jó italok szeretete is. Olvasd el, miről beszélgettek a találkozás során!

EGY TETOVÁLÁS NEM TETOVÁLÁS 

S: Mi van a karodra tetoválva?

V: Azt jelenti, hogy „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót, keresd a békességet és tartsd meg azt.” Valójában ez egy életbölcsesség. Nem mindig látom a tetoválást, néha el is feledkezem róla, de fontos, hogy rajtam van, egyfajta útmutató számomra. Nehéz egy olyan mondatot magadra tetováltatni, ami végigkövet életed során, de azt gondolom, hogy ez olyan.

S: Mikor csináltattad?

V: Három éve.

S: Történt valami az életedben, ami kapcsán készült?

V: Van jó pár tetoválásom, és általában nem egy konkrét esemény kapcsán készülnek, hanem csakúgy jön egy ötlet. A tetoválásban nagyon szeretem azt az egész feelinget, amikor készítik. Azt, hogy ott ülsz, és felkerül rád.

S: Nekem is van pár tetoválásom, és azt vettem észre magamon, hogy általában miután megszületik bennem az ötlet, még 3-4 évig csiszolgatom magamban, próbálom kitalálni, hogy hova kerüljön, és egyszercsak ráveszem magam. Bár a legutóbbi kettő között két év telt el, és most is két év után megint megyek.

V: Nekem az első kettőnél volt pont ez. Nagyon jól át akartam gondolni, mielőtt megcsináltatom, de most van két újabb, amik egyébként elég picik. Itt csak azt éreztem, hogy mindegy, csak úgy legyen. Persze ezeknek is van jelentése, de azért kevésbé hangsúlyosak, mint mondjuk egy teljes hát. Azt biztos sokáig tervezgetném, és jól átgondolnám.

S: Nekem is van egy a hátamon, azt fogjuk majd bővíteni.

V: Hallottam, hogy benne voltál egy Intimissi kampányban. Rendszeresen modellkedsz?

S: Nem modellkedem. Az Intimissi kampánynak is az az érdekessége, hogy mindennapi embereket kértek fel arra, hogy szerepeljenek benne. Én zenészként vagyok ott. Viszont amikor leforgatták ezt a reklámot, akkor mindenkinek, akinek volt tetoválása, durván lealapozták. Volt egy lengyel személyi edző csajszi, akinek sokkal több tetoválása van, mint nekem. Na, neki egy órán keresztül alapozták az egész karos tetoválását. Mondjuk nekem nincsenek nagyon látható helyen a mintáim, nem is tetszik, amikor hangsúlyos egy tetoválás, viszont a következő már egy kicsit fog látszani.

Nézd meg, hogy még miről beszélgettek a csajok!

Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor lemegy egy bárba, leül a székre, és odalép hozzá a bartender. Néhány esetben odáig jut a történet, hogy az ember kikér egy italt, a bartender pedig kiszolgálja. Pedig ez sokkal többről szól! A bárkultúra lassan itthon is kiterjeszti szárnyait, egyre többen dolgoznak a pult túloldalán azért, hogy az itallal együtt élményt is adhassanak a vendégnek. Mi arra gondoltunk, hogy emeljük a tétet. Egynél már csak több kreatív ember izgalmasabb, úgyhogy összehoztunk pár találkozót, az pedig, hogy ezután mi történt, szereplőinken múlt.

Weiler Péter, képzőművész és performer a Barakához tartozó AKABP Bár bartenderével, Vilics Tamással találkozott. Ennek nemcsak egy személyre szabott koktél lett az eredménye, hanem egy izgalmas beszélgetés is. Mi érdekli a bartendert, ha szembe találja magát a művésszel, és milyen kérdések foglalkoztatják a művészt az italokkal kapcsolatban? Azonnal kiderül.

VODKA 

WP: Tomi, mesélj nekem a vodkáról légy szíves, máig nem tudom, hogy miből van.

VT:  Az Absolut búzából készül, és elég selymes, lágy íze van, főleg az Elyxnek.

WP: A vodkában az a jó, hogy tudod használni sokféle italhoz, mert valójában nem nagyon van íze, ugye?

VT: Igen, bár az általános tévhit, hogy nincs íze, mert ha például többféle vodkát megkóstolsz, és figyelsz, megtalálod a jellegzetes jegyeket. Az egyik kicsit csípősebb, a másik könnyebben csúszik és, van, amelyiknek kimondottan lágy, világos íze van, vagy éppen citrusos, ropogósabb. Hozzád milyen ízvilág áll közelebb, az édes vagy a savanykásabb?

WP: A vodkát csak keverve szeretem.

VT: A rövid vagy hosszabb italokat iszod inkább?

WP: Szeretem a hosszabbakat, mert azokban több a kreativitás, de az ügyes shotokat is értékelem.

Nézd meg mit készített Tamás Péter számára!