Tíz évvel ezelőtt még közel nem volt akkora tudatosság az élelmiszerek terén az emberekben, mint manapság. Azóta Budapesten is sok kisebb-nagyobb termelői piac működik, szaporodnak a háztáji alapanyagokat árusító webshopok, és egyre több vendéglátóhely számára fontos a profit mellett, hogy minél fenntarthatóbban működjön. De mi, az átlagos fogyasztó honnan tudjuk, hogy jó minőségű ételt fogyasztunk-e egy étteremben, vagy egyáltalán ki tud nekünk segíteni abban, hogy az otthoni főzés során is környezettudatossá tudjunk válni anélkül, hogy órák mennének el a kutatásra? A Felelős Gasztrohős csapata pont ezen dolgozik; edukálnak, informálnak és ami a talán a legfontosabb, könnyebbé teszik az életünket. Az alapítvány egyik alapítójával Varga Judittal és Szabó Eszti, kommunikációs vezetővel ültünk le beszélgetni Budapest egyik Fenntartható Vengéglátóhelyén, a BB'z-ben.
Hogy indult a Felelős Gasztrohős, és hogy bontakozott ki az a rendszer, ami szerint működtök?
Judit: A négy alapító tíz évvel ezelőtt találkoztunk egy nyári egyetemen. Mindannyian budapestiek voltunk, de más területről jöttünk, és csak azt tudtuk, hogy amit ott tanultunk, valahogy ki szeretnénk bontani egy saját koncepcióban. Első ötletként egy olyan felületet szerettünk volna létrehozni, ahol segítjük az önkénteskedést és az összes környezetvédelmi szervezetnek összegyűjtjük a programjait, amikbe aztán bárki becsatlakozhat. Ez végül nem teljesen úgy működött, ahogy elképzeltük, így tovább próbálkoztunk más dolgokkal. Közben egy évre kimentem az USA-ba, és ott láttam azt, hogy egyes éttermek nagyon büszkék arra, hogy tudják, hogy honnan vannak az alapanyagok, amiket felhasználnak. Közben tanúja voltam a termelői piac kultúrának is, ami nagyon megtetszett, így ezt szerettem volna valahogy „hazahozni”. El is kezdtünk egyeztetni vendéglátó helyekkel, először azokat kerestük meg, akikről amúgy is tudtuk, hogy fontos számukra, hogy minél felelősségteljesebben működjenek, csak ezt nem hangsúlyozták ki a kommunikációjukban. Ők először szkeptikusak voltak a tekintetben, hogy azért választaná valaki őket, mert „zöldebbek” az átlagnál, de arra nyitottak voltak, hogy ha lenne egy szervezet, ami ezt kommunikálja, akkor szívesen együttműködnének. Így jött az ötlet, hogy csináljuk meg a Fenntartható vendéglátóhely minősítést. Először csak inkább informálni szerettük volna az embereket, hogy ilyen helyek is vannak. Valójában így alakult ki a két láb, a gasztrohelyekkel való kooperáció és a lakossági szemléletformálás. Azóta rengeteget fejlődtünk, és amikor mi tíz évvel ezelőtt elkezdtünk beszélni arról, hogy az étkezési szokások hatással vannak a környezetre, még nem igazán volt erről szó a médiában. Az élelmiszerhulladék, a hús és tejtermékfogyasztás ökológiai lábnyoma egyáltalán nem volt téma.
A műanyaghasználat káros hatásairól már szinte mindenki hallott, de arról még mindig nem gyakran esik sokszor szó, hogy mekkora mennyiségű élelem megy kárba, ami szintén jelentősen terheli a Bolygót.
Eszti: Ez azért van, mert nem olyan látványos az étel és a környezetterhelés kapcsolata, mint a műanyagé. Arról nem látsz képet, hogy a szarvasmarha mit ereszt ki magából, amíg az, hogy a műanyag bekerült a bálna gyomrába, már jóval kézzel foghatóbb jelenség.
Judit: Illetve az egy nagyon személyes dolog. Azt mondani valakinek, hogy ne vigyen haza nejlonzacskót, egyszerű üzenet, hiszen mindenkinek van otthon egy fióknyi belőle, de azt, hogy vegyen vissza a húsfogyasztásból, és egy finom hamburger helyett egyen inkább krumplis tésztát, ott már jóval nagyobb ellenállásba ütközhetsz, hiszen azzal már élvezettől fosztja meg magát az ember. Ilyen esetekben sokkal nehezebb a szemléletformálás. Én nagyon örülök, hogy a zero waste berobbant a köztudatba, mert ez lehet bármi más jó dolognak az előszobája, de az is igaz, hogy most egy picit túl van tolva. Azért fontos leszögezni, hogy nem a hulladékhalmozás az egyetlen környezetszennyező tényező.