A június 11-i Absolut Battle az eddigi legnagyobb pénzdíjas freestyle verseny. Presztizsét emeli, hogy sikerült nagyon komoly arcokat megnyerni a zsűribe, akik nemcsak azért hitelesek, mert köthetőek a freestylehoz, hanem azért is, mert a hivatásuk az életük, és ezáltal komoly inspirációt jelenthetnek a hazai táncosoknak. Mindhárom tagot kifaggattuk.

SAIID

SAIID a magyar hip-hop egyik legkultikusabb formációját az Akkezdet Phiait erősíti már 20 éve. Ők azok, akik ismertté és népszerűvé tették itthon a slam poetry műfaját, ami segít abban, hogy olyan srácokhoz is eljusson a magyar költészet, akik amúgy elzárkóznának tőle. A slam poetry is legalább olyan szabad és spontán alkotói folyamat, mint a tánc területén a freestyle. Június 11-én harmadmagával Saiid is ott lesz, hogy kiválassza Magyarország legjobb freestylerét. Addig pedig olvassátok a vele készített interjút.

A slam poetry-ben és a freestyle-ban mindenképpen közös pont a szabadság és a spontaneitás, miben látod még a közös és az ellentétes dolgokat?

A slamben leginkább játéktér van a megírt szöveggel, a freestyle esetében legjobb esetben ténylegesen azonnal rögtönzött szövegekről van szó, bár aki gyakorolt sokat és ismeri a műfajt tisztában van vele, hogy a legjobb freestyle MC-k is paneleket használnak és vannak bevett váltások, rímpárok, amiket tudatosan és a tudatalattiból is előránthat az ember. Slamnél a megírt szöveget igazítani lehet az adott hangulathoz, a közönség reakcióihoz, de mindkét esetben valóban bármi megengedett, a kapuk nyitottak.

Nagyon fontos a művészeti területeken, hogy az ember megtalálja a saját hangját?í Nálad hogy történt ez a folyamat?

Picasso  mondta: "A jó művész másol, a nagyszerű pedig lop". Az első pár évben talán mindenkinél úgy alakul, hogy adott művészeti tevékenységen belül az alkotó az általa szeretett művészek, idolok után megy, ez szinte elkerülhetetlen. Később vagy észrevehetetlenül emel be valamit és alakítja át sajátjává, mígnem kialakul egy újnak mondható metódusrendszer, és az teszi sajátossá, eredetivé az illetőt. Ez folyamatában történik, nem egyik napról a másikra, így nem konkrétan tetten érhető, hanem eljön egy pillanat, amikor az emberről úgy vélekednek és az ember önmagának is azt mondja, ez most már én vagyok, a saját utamat járom. Kitaposott úton indultam, de ezen az ösvényen már én viszem a lámpást. Azt hiszem csak így érdemes, így tiszta.

Ismerd meg jobban a zsűri tagjait!