Nigel Stately tíz évvel ezelőtt promo mixein keresztül indult el azon az úton, ami mára a deep house legnépszerűbb hazai DJ-jévé tette. Számára az idei nyár egyik legfontosabb momentuma a Caramellel kihozott közös szám a Szabadesés volt, közben pedig hétről hétre pakolta a lemezeket Budapest legexkluzívabb klubjaiban. A tudatos és kitartó munka eredményeként a világ számos országában játszott már, de elmondása szerint igazán otthon csak itt, Budapesten érzi magát. Szeptember 7-én a Raqparton zárja a nyarat; ennek a bulinak az apropójából ültünk le vele beszélgetni a Lánchíd lábánál. Volt szó a hazai klubéletről, a Deep Café sikerének titkáról, és arról is, hogy a zenélés mellett mit szeret a legjobban csinálni.
Mi volt az az élményed, ami meghatározta a DJ karriered alapját?
Több, mint tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdtem készíteni a saját promo mixeimet, és ezzel egyidőben elkezdett kialakulni a saját stílusom, emlékszem, még IWIWen keresztül felkértek az első pár privát bulimra. Egyrészt ezek a négy-öt órás szettek voltak a nagyon meghatározóak, illetve, amikor bekerültem a Hajógyári Szigetre. Valójában ekkorra ért be a munka gyümölcse. Ez 2009-ben volt.
A pályád elején más DJ-k, akik segítettek, esetleg mentoráltak zeneileg?
Képzeld el, én hamarabb készítettem mixeket, minthogy tudtam volna zenélni. Az első privát bulimon két mixszel a hátam mögött még mindig nem tudtam, hogy kell lemezjátszóról zenét keverni. Kunz Henrik és Rácz Attila (Gabriel-A-Dawn) tanították meg nekem, hogy kell két zenét összerakni. Az első olyan bulimra, ahol már zenét is kevertem, három hónapot készültem, ami azt jelentette, hogy napi hat órákat gyakoroltam otthon a Gabrieltől kapott keverőkön, lejátszókon.
Jó, hogy említetted ezt a napi hat órás gyakorlást. Sokan azt gondolják, hogy a DJ semmit sem csinál, csak áll a pultban, amit bárki meg tud csinálni.
Ilyenkor mindig a következőt hozom fel: vegyünk három DJ-t, akik ugyanazt a tíz zenét kapják meg, amit lejátszanak abban a fél órában. Ekkor derül ki, hogy nem mindegy, ki hogy, milyen sorrendben játssza le a tíz tracket, hogy acapellázik rá, vagyis hogy adja el a közönségnek. Manapság már lehet olyan lemezjátszókat venni, amik segítségével szinte bárki össze tud keverni két zenét, de ez még nem elég. Neked érezned kell a közönséget, folyamatosan figyelned kell az emberek reakcióit. Nálam is előfordul, hogy mondjuk felrakom a hatodik zenét, és látom, hogy lankad a figyelem, akkor két percen belül váltok; na és olyankor kell tudnod, hogy merre indulj el, mi az ami felhúzza a hangulatot.