Ritka az, amikor valaki odaadó szenvedéllyel képvisel egy ügyet, még akkor is, ha ebből semmi anyagi haszna nem származik. Tamási Miklós ilyen; a mai napig kitart elve mellett, miszerint közös múltunkat nem sajátíthatja ki senki, mindenkinek hozzáférést kell kapnia hozzá. Amikor egy barátjával létrehozta a Fortepant, valószínűleg még nem sejtette, hogy nemhogy itthoni viszonylatban nem lesz hasonló fotógyűjtemény, de még külföldön találni majd párját. Jelenleg éppen a 100.000-dik képhez közelít az amatőr és profi fotósok képeit felvonultató archívum, amit bárki felhasználhat kedve szerint ingyen. Mi egy kicsit közelebb szerettünk volna kerülni Tamási Miklós világához, és mindahhoz a sok érzéshez és élményhez, ami átélt a Fortepannak köszönhetően; és akkor már Budapestről is kifaggattuk.

Mióta foglalkoztatnak a fotográfiák?

A 80-as évek közepe óta, de a rendszerváltás idején vált komolyabbá ez a szenvedély; volt egy több éven át tartó korszakom, amikor '56 és a fotózás kapcsolatát kutattam. Ebben az időben még nem volt digitalizálás, minden analógban készült. Pont ekkor kerültek elő különböző amatőr anyagok a forradalom idejéből. Nagyon lázba hozott, és e révén kerültem én akkor nagy anyagokkal kapcsolatba. Az UVATERV Vasúttervező Vállalat több ezer kockás archívumán dolgoztam, azon belül is az építészettörténet részen, ami az '56 utáni helyreállításokat örökítette meg. Akkor realizálódott bennem, hogy nemcsak a múzeumokban találhatunk archív fotókat, hanem intézményeknél és magánembereknél is valószínűleg ott lapul egycsomó fontos kép.

Ha jól tudom emelett lomtalanításokra is rendszeresen jártál.

Igen, elég gyakran lomtalanítottunk, és ott rengeteg fotót találtunk. Mivel nekünk is voltak saját fotóink, arra gondoltunk, hogy akár hosszabb távon is kezdhetnénk ezekkel valamit. Egyébként a mai napig járunk lomtalanításokra, mert ez a fajta gyűjtőszenvedély mindig ott motoszkál az emberben, nem nagyon lehet leállni vele. A lomtalanításban az a legizgalmasabb, hogy elindulsz délután kettőkor, és nem tudod előre, hogy milyen kincs lesz a tulajdonodban estére. Persze már közel nincs annyi fotó, mint régen, és nem ez is a fő forrása a Fortepannak, de muszáj menni, mert különben ott az érzés, hogy lemaradsz valamiről. Egyébként mostanában inkább negatívokat keresünk.

Érdekel, hogy miért nem találsz fotókat 1990-től a Fortepan oldalon?