Sokszor panaszkodunk, hogy nincsenek nemzetközileg elismert művészeink, zenészeink. Pedig csak nyitott szemmel kell járnunk a mindennapokban, kíváncsian, infó éhesen, hogy kiderülhessen az ellenkezője. Néha persze megbújnak egy-egy angol művésznév mögött, ami nehezebbé teszi a felismerést. Simon Iddol is ilyen. 10 éves nemzetközileg sikeres pálya áll mögötte több területen is. DJ-ként menő európai klubokban játszik, iPadjéről keveri kompromisszummentes szettjeit, blogjai, az AudioPorn Central és a MOARRR több milliós olvasottságot értek el annak idején, igazi véleményvezérként tartják számon. Persze azért alkalmanként itthon is felbukkan, most nyáron például a Fogasházban tartott saját partysorozatán, a HOMERUNon. A lenti interjú, amibe sok-sok érdekesség került, valószínűleg nemcsak a szakmabelieknek lesz érdekes, hanem mindenkinek, akit érdekel a művészet és az egyén közötti kapcsolat.
Ha ránézel erre a képre mi ugrik be róla?
(Nagy nevetés) Két dolog: hogy mennyire meglepődtem, amikor Előd a szemembe vakuzott, illetve hogy mekkorát ment a drum & bass Magyarországon. Ez a fotó 1996-ban készült az E-Play-ben, az első komoly hazai jungle és drum & bass bulin, fenn T Power volt a nemzetközi vendég és Pánczél Gáborral mi játszottunk lenn. Akkoriban még bármelyik magyar klub táncparkettjét le lehetett üríteni egy jungle számmal. Aztán később nagyon is megerősödött ez a stílus, hiába kopott meg a nemzetközi életben, itthon még mindig nagyon fontos, és ma már sokszor a drum & bass a közös nevező, amivel össze lehet rántani az embereket egy bulin.
Hogy találtad ki a titokzatos DJ a Vatikán Cityből karaktert? Mi mozgatott akkor? Végül mi vezetett ahhoz, hogy később kilépj ebből az árnyékszerepből?
Ha jól emlékszem 1991 óta DJ-zek, ez a Simon Iddol dolog csak 2006 óta van. Előtte is nagyon sok fontos és szép dolog történt, de ezek csak magyar vonatkozásúak; ilyen volt a Dee-Zone, a Top TV, a Z+ vagy például a UCMG. 2005-ben robbant be az életembe a mashup kultúra, és teljesen elvarázsolt. Totál lenyűgözött az a kreativitás és az a szabadság, amik végül is a műfaj alapjait adják. Korábban is csináltunk hasonlókat DJ szettek közben, de azok inkább trükkök voltak. Az, hogy két vagy több dalból összerakni egy újat, nem is olyan egyszerű, mint ahogy az elsőre tűnik. Egy jó mashup / edit mögött sok-sok stúdióóra van. Én a mashup kultúra aranykorába csöppentem bele, tele volt az internet jobbnál jobb alkotásokkal, és ami legjobban megfogott, az a technikai lehetőségek hihetetlen változása. A zenei szoftverek, a blogok, az újfajta terjesztési lehetőségek. Mindenképpen akartam én is saját mashupokat csinálni, és közben párhuzamosan megszállottan gyűjtöttem mások műveit. Végül 2006 tavaszára állt össze a projekt, lettek saját mashupjaim, és összeraktam egy válogatás sorozatot mások legjobb alkotásaiból. Mindenképpen ki akartam próbálni a misztikus inkognítóban rejlő lehetőségeket, és a zenekészítéssel párhuzamosan kerestem a legjobb művésznevet. Bénábbnál bénább verziók után egy internetes névgenerátor dobta ki a Simon Iddol nevet, megrajzoltam hozzá a figurát, és azt hittem kész is vagyunk. De ez nem így volt. Akkoriban még a MySpace volt az egyetlen közösségi oldal, ahova zenét is fel lehetett tölteni, és a regisztráció során nagyon sok személyes dolgot meg kellett adni, amiket én nem akartam. Az országválasztásnál Vatikán is felbukkant, és én egyből lecsaptam rá. Azt hittem ez akkora nyilvánvaló vicc, hogy mindenki érteni fogja, hogy csak játék. A MySpace regisztráció nélkül nem lett volna teljes a sztori, és tök jó hogy így történt. Mind a mai napig sokan hiszik, hogy én vatikáni vagyok, és igazából ez a Simon Iddol dolog az első perctől nemzetközi projekt volt. Az, hogy én valójában magyar vagyok, már rég nem számít, és szinte nem is érdekel senkit. Simon Iddol hazája az internet. A saját mashupok és a WHA!? válogatás sorozat hihetetlen gyorsan napokon, heteken belül nagyon komoly ismertséget hoztak, amiket a saját blogok csak tovább növeltek. A WHA!? albumok kéthavonta jelentek meg és sok százezer emberhez jutottak el, a hozzájuk készült videók közül nem egynek milliós nézettsége volt. Annyira intenzív időszak volt, hogy napi 16 órát is dolgoztam a projekten. És ez így ment évekig. Egy idő után azonban muszáj volt letenni az inkognitót, 3 és fél év pont elég volt belőle, és a fellépések miatt megoldhatatlan lett volna fenntartani. Érdekes hogy ma már csak nagyon ritkán csinálok és játszom mashupokat, de rengetegen még mindig ezzel kapcsolnak össze. Jó is ez így, a nyitottságot és a bátorságot mindenképpen a mashup szcénából hozom magammal.
Mashup történelem és még több sztori.