Az Absolut Budapest blogon hamarosan induló Absolut Turnébusz sorozat már régóta dédelgetett álma volt Miskovits Marcinak; persze ki ne élvezné, hogy az ország legnagyobb zenekaraival járhatja az országot. A jó hír, hogy mostantól mi is láthatjuk, hogy mi folyik a backstage-ben, és valószínűleg jó sok prekoncepció le fog dőlni a következő hónapok alatt. Marci TV-s műsorvezetőként és riporterként kő profi, de úgy tűnik kreativitása nem igazán ismer határokat. A TV-zés mellett zenét és dalszöveget ír, ha van ideje, fotózik, és úgy tűnik, még jó pár kiaknázatlan terület van, amiben szívesen kipróbálná magát. Ezekről mesélt nekünk, illetve arról, hogy mi kell ahhoz, hogy egyszerre ennyi mindennel tudjon foglalkozni.
Felnőttél; zavar, hogy egy olyan cikk vagy interjú sem jelent meg, ahol nem hangsúlyozzák ki, hogy milyen szemtelenül fiatalon kezdted a pályát?
Valójában megszoktam. A bulvármédiát sajnos vagy nem sajnos, mindig aktuálisan csak az érdekli, hogy van-e barátnőm vagy mi van a kutyámmal, macskámmal. Mindig azt szoktam mondani, hogy az, hogy fiatalon rettenetesen nagy rutinra és tapasztalatra tettem szert, valahol az előnyöm és a hátrányom is egyszerre. Az előnyöm azért, mert nagyon sok helyzetben akár idősebb pályatársakat meghazudtolva "rutinból" lehozok egy-egy feladatot, a hátrányom viszont azért, mert még most is csak huszonhárom éves vagyok, ami tévés szempontból még mindig valahol egy "éretlen" kategória. Idősebb kollégák azt szokták mondani, hogy én vagyok még az utolsó olyan ember vagy utolsó generáció, aki nagy tévés karriert is befuthat a hagyományos értelemben vett műsorvezetői szemszögből. Amúgy meg általában, ha valakivel találkozom, mindig rám csodálkozik, hogy a kisgyerekből akit annó a tévében látott, milyen nagy, jóképű, vicces, kedves, tisztelettudó és szerény gyerek lett... (nevet)
Mit szeretsz legjobban a TV-zésben? Mi az, ami folyamatos motivációt ad neked?
Nagyon szeretek emberekkel kommunikálni. Műsorvezetőként és riporterként ez egy folyamatos feladat, így az alap motivációmat ez adja. Szeretek kérdezni, és az által megismerni különböző embereket. Sokan szokták mondani, hogy én a kamera előtt és mögött is pont ugyan az az ember vagyok - jelentsen ez bármit is. (nevet)
Mi volt az eddigi legizgalmasabb dolog, ami a munkád során történt veled?
Rengeteg izgalmas dolgot láttam és tapasztaltam, nem feltétlen tudnék kiemelni egyet közülük. A VIVA tévével országos ismertségre tettem szert annak idején és jó érzés volt látni, hogy vidéken is elkezdenek megismerni az emberek és várják, hogy menjünk hozzájuk Megállót forgatni. Aztán a TV2-nél rettenetesen megtisztelő volt Majkával, Tillával vagy akár Ördög Nórával egy produkcióban dolgozni. Ez a munka és alapjában véve a szórakoztatóipar nagyon sok érdekességet és fordulatot rejt magában. Nagyon jó példa erre, hogy annak idején, amikor kisgyerekként néztem a "Kész Átverés" Show-t, sosem értettem, hogy az ismert emberek, hogy nem jönnek rá egy adott ponton, hogy őket most megtréfálják. "Én biztosan már rég levágtam volna" - mondtam magamban számtalanszor naívan, de aztán a mai fejemmel gondolkozva simán lehet, hogy bármikor át lehetne verni engem is. Persze itt most nem ötleteket akarok adni! (nevet) Valójában az évek alatt annyi szürreális, vicces, fura, megható, megrázó, félelmetes vagy akár durva helyzettel találkoztam a munkám során, hogy teljesen máshol van az ingerküszöböm, mint régebben. Meg alapból a világ is felgyorsult, és manapság már sokkal szürreálisabb helyzetbe kerülhet a munkája során egy "civil" munkát végző ember is.
