Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Absolut StudioFlow #19 - Fast Fashion vs. Slow fashion

Empathy Café & Bistro

2020. január 12. - absolut_hu

80485664_2795507520516858_1920808902048350208_o.jpg

Majoros Zita, Alberti Petra Bianka, Csalár Bence, Eke Angéla, Csizmazia Anett (b-j.)

A rendszerváltás után már sokkal könnyebb volt hozzájutni a „nyugati” márkák darabjaihoz, mégis nagy kiváltság volt azokat hordani, hiszen komoly pénzeket kellett fizetni értük. Ma már bárki lehet trendi pár tízezer forintból a fast fashion márkáknak köszönhetően. Ez lehetne jó hír is, hiszen így a társadalom szegényebb rétegeihez tartozók is kielégíthetik a szép ruhák iránti vágyukat, de az olcsón előállított, mérhetetlen mennyiségű holminak túl magas ára van. Már évek óta hallhatóak voltak olyan hírek, hogy tárgyaink nagyrészét a Harmadik világ országaiban rossz körülmények között foglalkoztatott, éhbérért dolgozó emberek - köztük gyerekek - készítik, 2013. április 24-én azonban átszakadt egy gát, amihez sajnálatos módon meg kellett történni a Rana Plaza-balesetnek, amikor is a világ egyik legnagyobb ruhagyára összeomlott, maga alá temetve több ezer embert. Ez volt az a pont, amikor a sajtó is a téma felé fordult. Hogy mi történt azóta? Nem túl sok, miközben azt is megtudtuk, hogy milyen komoly környezeti szennyezéssel jár a ruhagyártás. A fast fashion cégek maximum tördelik a kezüket, jobb munkakörülményeket ígérnek, ökokollekciókat hoznak ki, fenntartható divatot hirdetnek, miközben lényegi lépéseket továbbra sem tesznek. Ahogy az lenni szokott bizonyos társadalmi problémák esetén, megérkezett egy új trend a slow fashion képében, ami az etikus divat mellett tette le voksát. De mit is jelent ez? Vásárolhatunk-e még jó szívvel ruhát magunknak? Mi lesz így a divattal? Hogy lehet rávenni a fiatal generációt arra, hogy ne szolgálja ki a fast fashion által létrehozott kényszerfogyasztást? Csalár Bence vendégeivel a téma a mélyére nézett.

 A szereplők:

Eke Angéla, Junior Prima díjas színésznő a slow fashion elkötelezett híve és a magyar designerek nagy támogatója. Ő szerepelt a JOY magazin első tudatos – az adott szám újrahasznosított papírból készült - lapszámának címlapján. Mindennapjaiban a slow life életstílust követi, tudatosan választ minden területen. A színészeten kívül érdekli minden olyan művészeti ág, ami a formákon alapul. Szereti az olyan szimbólumrendszerekre épülő innovatív művészeti megoldásokat, amik középpontjában a tradíció áll. A tudatossághoz és a divathoz való viszonyát is az alkotóművészet irányából határozza meg, hiszen elmondása szerint a művész azáltal is meghatározza saját magát, hogy mit visel. A magyar tervezőkre is alkotókként tekint, munkáikra pedig alkotásokként.

Csizmazia Anett 2016-ban alapította ZIA márkáját a slow fashion jegyében, és a tudatosság és fenntarthatóság jegyében tervez, ebből kifolyólag törekszik az időtálló fazonok tervezésére és a minőségi anyagok használatára. Ő saját bőrén tapasztalja, hogy mennyire fontos az edukáció a divat terén, hogy az emberek újra meglássák az értéket saját öltözékükben.

Alberti Petra Bianka főszerkesztői munkásságának köszönhetően a JOY Magazin egy új, friss lendületesebb és környezettudatosabb irányt vett. Egy glossy magazin vezetőjeként nincs könnyű dolga, hiszen a fast fashion márkák továbbra is meghatározóak a piac szempontjából, így a cél valamiféle balansz kialakítása. Nagy állatbarát, így kiemelten fontosnak tartja az állatvédelmet. Mai napig szeret vásárolni, de ma már sokkal jobban átgondolja, hogy mit, mikor és miért vesz meg. Szerinte a vásárlás célja továbbra is az örömszerzés, de ilyenkor is főleg az értéket kell támogatni, ezért is vesz egyre gyakrabban ruhát a magyar deisgnerektől.

Majoros Zita, a belváros egyik legrégebbi és legelőremutatóbb magyar design üzletének alapítója. A Printa sok szempontból úttörő a fenntarthatóság, a tudatosság és az etikus fogyasztás terén, már akkor ezek voltak a meghatározó jegyei a boltnak, amikor még egyáltalán nem volt felkapott téma, a tervező pedig már akkor az upcycling alapján dolgozott, amikor még nem is volt ismert széleskörben ez a fogalom. Sőt, a Printában debütált Budapest első speciality kávézója is. 

Ezek voltak a legizgalmasabb gondolatok szerintünk.

79748486_2795506183850325_5164521564384788480_o.jpg

Felismerések

Anett: Nálunk a családban mindennapos volt, hogy varrtunk, én gyerekként a hulladékanyagokat kaptam, óriási élmény volt ezekből valami újat kreálni. A ruhakészítés azonban sokáig megmaradt hobbinak. Filmszakon végeztem, aztán amikor férjhez mentem, úgy döntöttem, én készítem el a menyasszonyi ruhámat. Itt kezdődött a ZIA története. Sok más lányhoz hasonlóan, amikor felkerültem Budapestre, lenyűgözött a sok lehetőség, és rengeteg felesleges dolgot vettem meg. Ma pedig pont az ellenkezőjére törekszem a márkával; olyan darabokat készítek, amiket évekig lehet hordani. A slow fashiont pedig olyan értelmezésben használom, hogy minőségi anyagokból, hordható darabokat tervezek, amik az én identitásomat képviselik. Az én üzenetem arról szól, hogy ahelyett, hogy hetente bemennénk a fast fashion üzletekbe, ahol kéthetente új kollekcióval bombáznak minket, a magyar designer márkákat válasszuk, amiket sokáig tudunk majd hordani. Viszont tudom, hogy a tudatos életmódra való átállás egy hosszabb folyamat eredménye. Mi már jóideje nem eszünk húst, szelektíven gyűjtjük a szemetet, és nem veszek nejlonzacskót a boltban, de ez nálunk sem egyik pillanatról történt.

Zita: 2006-ban kezdtem az első upcycling darabokat készíteni. Már gyerekkoromban a 80-as években is tudni lehetett, hogy milyen irányba tartunk, ez nem új dolog. Bennem már akkor gyerekként félelmet ébresztett ez a dolog. Tíz éves lehettem, amikor kaptam egy angol nyelvű könyvet, amiben tanácsok szerepeltek arra vonatkozólag, hogy milyen kis apró lépéseket kell tennünk ahhoz, hogy megmentsük a világot. Később a Képzőművészeti Egyetem éveiben nem igazán foglalkoztam ezzel a témával, aztán amikor eljutottam odáig, hogy saját márkát alapítók, és saját termékeket fogok gyártani, egyből tudtam, hogy nem akarok még egy ugyanolyan brandet, ami a megszokott anyagokat használja, inkább elkezdtem arra a gondolatmenetre felhúzni az egészet, hogy lehet egy anyagból valami teljesen más dolgot létrehozni. Ez valójában egy képzőművészeti csavar is volt egyben. Nekem fogalmam sem volt, hogy ezt upcyclingnak hívják. Az első termékek újrahasznosított bőrből készült táskák voltak, aztán elkezdtem kutatni újabb alapanyagok után.

Angéla: Nálam is egy folyamat volt a változás, és fontosnak tartom, hogy a társadalom szintjén is megadjuk az időt az embereknek az átállásra. Ez akkor tud jól működni, ha ösztönösen jön. Nekem az is belülről jövő késztetés volt, hogy vegetáriánus lettem. Ma már az itt Budapesten kapható hús minősége teljesen távol áll attól, amit annak idején falun ettünk. Pedig az igényt mi emberek támasztjuk, és ha nekünk az a lényeg, hogy minél több húst együnk minél olcsóbban, akkor ezt az ipar ki fogja szolgálni. Ha belegondoltok, tíz évvel ezelőtt még közel nem volt ennyi étterem és bolt a városban. Ma minden arra megy ki, hogy fogyassz és vásárolj minél többet. Éppen ezért gyártani kell minél hamarabb minél többet, és ekkor már nem érdekes, hogy mennyi antibiotikumot tömnek az állatokba, vagy hogy milyen kis helyre zsúfolják össze őket. Én amikor ebbe belegondoltam, rájöttem, hogy egészségügyi szempontból is érdemes lenne elhagyni a húsevést. A ruhahalmozásból pedig akkor lett elegem, amikor csak azt vettem észre, hogy folyamatosan csak mosok és hajtogatok, miközben ugyanazt az öt ruhát hordom. Ezt mind át kellett magamon folyatni.

79839569_2795505960517014_4679719958253404160_o.jpg

Ne végletekben gondolkodjunk!

Petra: Szerintem itt azt a végét kell megfogni a dolognak, hogy az embereket rá kell vezetni, hogy miért lesz jobb nekik, ha nem mindig csak a Zaraban vagy a H&M-ben vásárolnak, hanem akár kivárják a leértékeléseket a magyar tervezőknél, és a fast fashion darabok teljes árán hozzá juthatnak egy-egy olyan darabhoz, ami akár kuriózumnak számít. Mennyivel jobb érzés megvenni egy olyan ruhát, amiről az ember akár hónapokig fantáziál. Ahhoz valószínűleg nagyobb érzelmi kötődése is lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szabad egyáltalán a fast fashion üzletekben vásárolni, csak ahogy inkább a hazai paradicsomot választjuk a külföldi helyett, úgy jó lenne, ha a divat területén is a hazait támogatnánk, illetve inkább környezettudatos kollekciókat, darabokat választanánk.

Angéla: Nekem az a vásárlási ars poeticám, hogy a fast fashion boltokban csak akkor vásárolok, amikor nagyon nagy leárazás van, ugyanis ár - érték arányban ilyenkor éri meg nekem, de ilyenkor is csak akkor veszek ruhát, ha tényleg szükségem van rá. Nagyobb összegeket pedig inkább magyar tervezői darabokra költök, amiknek egyébként a magas minőségük miatt ugyanúgy megtérül az áruk. Nem feltétlenül démonizálnám a fast fashion üzletláncokat, mert azokon belül is vannak szintek. Én jó érzéssel hordom a 15 éves Mango kabátomat a Nubu szoknyámhoz.

79299404_2795506660516944_9035185789922705408_o.jpg

De mégis hogy változtassunk?

Anett: A vásárlóim nagyrésze 15 és 45 év között van, de ezeket a fiatalokat úgy tudjuk megfogni mi tervezők, hogy amikor vesznek tőlünk egy-egy darabot, annyira jó minőségű és annyira szeretik, hogy vissza fognak jönni. Azt viszont, hogy egyszer bejöjjön az a fiatal, együttes erőből tudjuk elérni; ehhez szükség van ugyanúgy az ismert emberek segítségére, ahogy a magazinokéra is.

Angéla: A fiatalok körében nagyon érzékeny a divat téma, hiszen elég gyakori a kiiközösítés, és éppen ezért egymáshoz próbálnak alkalmazkodni, pontosabban azokhoz, akik ott, abban a közösségben diktálnak, többek között a divatot is. Egy ilyen fiatalnak még pénze sincs a magyar tervezői darabokra, és sokkal jellemzőbb az, hogy suli után a lányok beugranak a H&M-be és megvesznek olcsón egy-egy olyan darabot, ami hasonlít arra, amit a kedvenc sztárjukon láttak pár nappal azelőtt az Instán. Pont ezért nagy dolog, hogy a JOY Magazin bevállata azt, hogy engem, aki egy teljesen másfajta nézetet vall, felrakott a címlapra, mindezt úgy, hogy a szélesebb közönség számára talán kevésbé vagyok ismert. Nagy megtiszteltetés, hogy engem választottak, és észrevették, hogy szívvel-lélekkel foglalkozom ezzel a témával. Az elmúlt időszakban több olyan projektben is részt vettem már, ami a tudatosság témakörével kapcsolatos. Szeretek fiatalokkal beszélgetni erről, és szerintem fontos, hogy az ember olyan köntösbe csomagolja ezt a témát, ami érdekes lehet a fiatalabb generációnak.

Zita: Olyan szinten van az arcunkba nyomva az, hogy vásárolnunk kell, hogy borzasztóan nehéz tudatosnak lenni, és nemet mondani egy olyan tárgyra, ruhára, amit mindenféle marketing eszközzel megpróbálnak rád beszélni. Pont ezért is én is nagyon fontosnak tartom az edukációt, így nekem az egyik misszióm az, hogy olyan emberek jöjjenek ki a Printából, akik ha márkát alapítanak, olyan termékeket gyártanak, amiknél figyelembe veszik azt, hogy milyen környezeti hatással jár ez. Szuper lenne, ha ez az oktatásba is bele lenne építve, de addig is, jó látni, hogy egyre nagyobb az összefogás, és könnyű információhoz is jutni a fenntartható divatról.

Petra: A tudatosság már a fast fashion üzletekben el tud kezdődni azzal, hogy az ember listát ír arról, hogy mire van szüksége. Így a sok impulzust, amit a reklámokból látunk, ki lehet szűrni. Úgy látom, hogy a fiatalok körében kezd kimondottan divatos tudatosnak lenni; ide köthető a környezettudatosság vagy akár a vegánság. Így talán egy kicsit csökkenni fog a fogyasztás iránti vágyunk. Oda kellene visszatalálnunk, hogy vegyük bárhol az adott dolgot, egy hosszan tartó élmény legyen belőle, és ne pillanatnyi öröm. Ez pedig akkor tud kialakulni, ha nem vásárolunk meg mindent, ami éppen megtetszik.

79226530_2795506403850303_651858404968497152_o.jpg

Jót tehet a transzaperencia

Zita: Akkor lesz hiteles a nagy márkáktól az, hogy reagálnak a fenntartható divatra, ha teljes transzparenciát fognak adni. Sajnos a mostanában divatos vegán bőr gyakran műbőrt takart, ami kőolajszármazék, és ebből adódóan tudjuk, hogy milyen hatással vannak a környezetünkre. Ez jó példa arra, hogy van, hogy félrevezető a kommunikáció. De ott van a H&M-nek az Arket almárkája, aminél ha megnézi az ember a leírást, tisztán olvasható, hogy milyen alapanyagokból és melyik kínai gyárban készült az adott darab. Ha ezt meg tudják csinálni egy almárkájukkal, miért nem képes az egész cég így eljárni? Azért, mert nem áll érdekükben.

Petra: Én már egy vállalatnál is tudom értékelni ezt a lépést. Ez hasonló ahhoz, hogy valaki nem vegán, de tart a héten egy olyan napot, amikor nem eszik állati eredetű ételt. Ott van a COS, akik hamarosan bevezetnek egy másod kollekciót, ahol az összes pamut ruhát újrahasznosított pamutból készítik. Ez egy gesztus azok felé, akiknek ez számít, de ki tudja, lehet, hogy egy idő után már a főkollekcióra is ez lesz a jellemző.

Anett: Szerintem ha a nagyvállalatok behoznak egy kapszulakollekciót, ami a tudatosságtra épül, akkor az jó hatással lehet a kis márkákra is, hiszen ők nem tudnak elérni annyi embert, mint a nagyok. Mindenképpen jónak tartom ezt a lépést a részükről, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez leginkább marketingfogás.

Fotók: Vaszil Ádám 

süti beállítások módosítása