A Next Level nemcsak egy profi elektronikus zenei bulisorozat, inkább életérzés. A fókusz főleg a basszusorientált műfajokon van, de minden esetben szempont, hogy az adott DJ, legyen magyar vagy éppen nemzetközi hírű, előremutató dolgot képviseljen. A csapat mindegyik tagja maga is rendszeresen áll bent a DJ pultban, ezzel még inkább erősítik brandjük hitelességét. A bulik egyik fő helyszínén, az Akváriumban találkoztunk velük, ahol kiderült, hogy nemcsak gondolkodásban vannak egy hullámhosszon, de megjelenésükben is. A domináns fekete szín miatt első ránézésre egy metalcore csapat látszatát keltik, ami elmondásuk szerint attitűdben és a mainstreamtől való elzárkózás miatt, nem is áll annyira messze attól, amit ők és közönségük képvisel. A Next Level amellett, hogy zenei élményt nyújt, a bulikra érkezők valami mást is kapnak; egy összetartó közösség részeivé válhatnak. Mitől pörög annyira a Next Level? Hogy találja meg a Tóth Gábor, Álmos Endre, Tóth Gergely, Baráti Zoltán, Szakács Ábel, Tenk Lőrinc a közös nevezőt? És mik voltak számukra az elmúlt évek legfontosabb pillanatai? A lenti interjúban megtudhatjátok.
Hogy állt össze a Next Level csapata, és aztán az évek alatt hova fejlődtetek?
Gábor: A Next Level öt évvel ezelőtt indult, amikor hárman, Gergő, Endre és én, kitaláltuk, hogy legyen egy hiánypótló, basszus-orientált bulisorozat, ami kitölti azt az űrt, ami akkoriban keletkezett a dubstep első hulláma és a trap között. Akkor még nem tudtuk, hogy pontosan merre fog orientálódni az elektronikus zene, de belevágtunk. A fő koncepció az volt, hogy külföldi fellépőket és fiatal, tehetséges magyar DJ-ket, producereket vonultassunk fel hónapról hónapra. Eleinte minden hónapban egy olyan bulit szerveztünk, ahol volt egy külföldi headliner, mint fő meghívott, és mellette magyar, feltörekvő, tehetséges dj-k és producerek.
Az volt a célotok, hogy nagyon előremutató dolgokat hozzatok. Ez viszont sokszor nem vonzza be a nagy tömegeket. Milyen nehézségekkel, kihívásokkal találkoztatok?
Endre: Szerintem a legfőbb nehézség mindig az, amikor egy olyan előadóról beszélgetünk, aki még nem futott be. Nehéz róla megmondani, hogy a magyar közönség érdeklődik-e iránta annyira, hogy megérje őt meghívni, vagy sem – és itt most nem csak az anyagiakra gondolok, hanem a vendégszámra is. Vannak viszont olyan fellépők is, akikről tudjuk, hogy a bulijuk valószínűleg ütni fog. Így meg lehet találni az egyensúlyt. Ehhez azért hozzátenném azt is, hogy mivel mindegyikünk dj-zik, nagyjából mérhető, hogy ha egy következő generációs előadó zenéjét játsszuk, akkor a közönség arra hogy reagál: szereti-e, bulizik-e rá, akarja-e újra hallani. Elsősorban ez mutat nekünk utat. Emellett az is, hogy például Amerikában mi az, ami fut, ez viszont nem mindig egyezik meg azzal, ami itthon van, mert vannak olyan előadók, akik itthon világsztárok, kint meg nem; és ugyanez fordítva is igaz. Amikor mi ezt az egészet kitaláltuk, egy prémium basszuszenei programot akartunk létrehozni, ahol nem adunk egy bizonyos szint alá; és ez igaz a fellépőkre, mind a klubokra, a technikára, mindenre. Ezért az szintén nehézség, hogy ezt évről évre folyamatosan fejlesszük. Összességében viszont fun az egész!