Szöllősi Mátyásnál csak nagyon kevesen mozoghatnak otthonosabban a belvárosban. A legnevesebb szaklapokba publikáló díjnyertes költő és író kulturális tevékenysége révén eleve sok mindenkivel találkozik, de az elmúlt 4 évben a Budapest Katalógus alapítója és készítőjeként, közel 700 portréval a háta mögött, valószínűleg nincs olyan ember, akinek legalább egy ismerősét ne ismerné. A Budapest Katalógus igazi bája, abban a sokszínűségben rejlik, amit Mátyás stílusa fotósként és íróként valahogy mégis keretbe zár. Történetek és emberek jelennek meg, mindenféle mesterkélt máz nélkül. A vele való találkozás nemcsak azért volt izgalmas, mert számos kulisszatitkot elárult az oldalról, hanem azért is, mert olyan aspektusból látja és figyeli a várost, ahogy csak kevesen.
A Budapest Katalógus egy szuper kezdeményezés. Ehhez hasonló oldalakat találunk több másik városról is. Talán a Humans of New York a legismertebb. Nektek hogy kezdődött ez a történet?
Talán a már általad említetted Humans Of New Yorkon kívül még a prágai verziót emelném ki a képek minősége és a sokszínűség miatt. Igaz, ezt az oldalt csak azután ismertem meg, hogy már elkezdtük a Budapest Katalógust. A Humans of New York is csak részben inspirált, hiszen már előtt meghatározó szerepe volt a portrékészítésnek az életemben. Annak idején egy barátom hozta fel, hogy mi lenne, ha a New York-i oldalhoz hasonlóan készítenénk egy budapestit, és igyekeztünk a képek minőségével, név- és helyszínmegjelöléssel egyedivé alakítani az oldalt.
Mi volt a célotok vele?
Leginkább kísérletnek mondanám. Sokan ismerjük ezt a várost, és gyakran tele vagyunk sztereotípiákkal vele kapcsolatban; például, hogy az emberek nem kimondottan nyitottak. Ezek a sztereotípiák amennyire közhelyesek, annyira igazak is, nekünk viszont nagyon pozitív tapasztalat volt ez az egész. Eleve nem ért minket atrocitás, pedig nemcsak a belvárosban mozogtunk, és elmondható, hogy az emberek nagyon nyitottak voltak. Azok, akik nemet mondtak, azért tették, mert éppen nem volt rá idejük, vagy mert túlságosan zárkózottak. Többször felvetődött már annak idején is, hogy meddig érdemes életben tartani az oldalt, de ez végül is egyszerű: addig, amíg az embereket érdekli.
Melyik részét élvezed legjobban?
Amikor kint vagyok az utcán, és találkozom az emberekkel. Élvezem, amikor meg kell oldani bizonyos szituációkat, az pedig plusz kihívás, hogy egy 5-10 perces beszélgetésből „kell” megrajzolni egy olyan portrét, ami mások számára is izgalmas lehet. Az apró momentumok teszik még izgalmasabbá ezt az egészet.