Ennek a koktélnak az alapja a Moscow Mule. Rico azonban most nem kész gyömbérsört használt az italhoz, hanem maga állította elő azt. Stílusosan egy réz bögrében, úgynevezett mugban tálalta az italt.
Saját szavaival:
Nagyon sok olyan gép van a bárban vagy a konyhában, ami végtelen lehetőségeket ad a kreativitás megéléséhez, úgyhogy ebben az italban igyekeztem ezeket bemutatni és használni. Sous vide-áltam, gyümölcsprést használtam a friss gyömbérléhez, és a szénsavasító gépet is bevetettem.
Kormos Rico koktélját látva már csak a látvány miatt is felkapjuk a fejünket, hiszen egy igazi trópus italhoz illő tiki poharat választott a tálaláshoz, pontosabban kettőt, amiket egymásba tett, a külsőbe a szárazjég, a belsőbe pedig az ital került. Ezzel a koktéllal teljesen újragondolta a tiki italokat, az eredmény pedig mesés lett, mint kinézetre, mind ízre.
Saját szavaival:
Ritkán csinál az ember trópusi italt vodkából. Gyakorlatilag ez egy újragondolt Pina Colada. Megjegyzem, sok bartender gyűlöli ezt az italt, mert blenderes és macerás. Szeretek friss gyümölcsökkel dolgozni és a cseresznyés balzsamecet nagyon jól passzol a friss ananászhoz. Nagyon sokat számít manapság az ital külleme; ezzel a szárazjeges megoldással gyorsan felhívod az italra az emberek figyelmét.
A Clubland Cocktail az egyik legkifinomultabb vodka koktél a 30-as évekből, abból az időszakból, amikor a kabarék világa és a különböző klubok próbálták az emberek figyelmét elterelni a közelgő világháborúról. Rico szívesen nyúl olyan italokhoz, amik lassan a feledés homályába vesznek. Most is éppen így tett.
Saját szavaival:
Az egyik legrégibb vodkás koktél, amit már 1937-ben könyvbe véstek. A Clubland volt a márkája a sherrynek, amiből eredetileg csinálták, akkor még milyen egyszerű volt koktél neveket kitalálni (nevet) Úgyhogy én is a sherryről és az Elyxről neveztem el az italt. A száraz sherry nagyon izgalmas összetevő, és whisky bárban mi mással csavarhatnám meg az italt, mint egy sherry finishű whiskyvel.
Bár Kormos Rico folyamatosan figyeli a bartender világot elérő új trendeket, a mai napig rajong az igazi klasszikus italokért. Szívesen tér vissza a gyökerekhez, és használ olyan összetevőket, amikkel meg tudja teremteni a klasszikokra jellemző ízhatást.
Saját szavaival:
Vannak olyan likőrök, amiket kezdenek elfelejteni a bártenderek, pedig klasszikusok alapjai és remek alapanyagok, ezekből emeltem ki most párat ezzel az itallal.
Hozzávalók:
60ml Absolut Elyx
15ml Mancino rosso vermouth
5ml Grand Marnier
5ml Bénédictine
2,5ml Fernet Branca
1 das (öntés) Angostura
1 dash (öntés) grapefruit bitter
Narancs peel
Elkészítése: Jéggel lehűtjük a coupet poharat, az összetevőket sorban egy keverőpohárba öntjük, majd bár kanál segítségével megkeverjük. A jeget kiöntjük, a megkevert italt pedig a coupet pohárba szűrjük. Narancs peellel díszítjük.
Mire Kormos Richárd Rico bekerült a Good Spiritbe, már túl volt a belvárosi pörgésen, amit leginkább az Ötkertben és az Akváriumban élt meg. Szerencsére az évek alatt sok olyan emberrel hozta össze a sors, akiknek a „keze alatt” sokat tanulhatott és gyorsan fejlődhetett. Ma már teljesen otthonosan mozog a bárkultúrában, és bár nagy klasszik rajongó, szívesen veszi a kihívásokat, amikkel egy-egy új alapanyag kapcsán kell szembesülnie. A lenti interjúban szó esik arról, hogy mi inspirálja munkája során, milyen kapcsolat fűzi a grapefruithoz, és arról is, hogy ha betévedünk egy bárba egy idegen helyen, honnan tudjuk, hogy érdemes-e koktélt kérni.
Hogy kerültél a bárpult mögé, és milyen út vezetett idáig?
A történet 2013-ban kezdődött. Ez egy elég hosszú út volt, nemcsak időben, de térben is. Az egyetem mellett foglalkoztam először vendéglátással, méghozzá azért, mert egy olyan munkát kerestem, ami este végezhető. Mondjuk eleinte sok közöm nem volt a vendégekhez mosogatóként. (nevet) Az Ötkertben, ahol poharazással kezdtem, majd barbackként folytattam, fogott meg a bartender világ. Megtetszett Czeilinger Petra munkája, aki ezt realizálta is és gyakorlatilag úgy kezdett el tanítgatni, hogy észre se vettük. (nevet) Ami igazán megfogott benne, az az, ahogy reagált egy vendég kérésére, ahogy elkezdett ötletelni rajta. Kreatív emberként nagyon vonzó volt számomra ebben a munkában, hogy gyakran szabad kezet kap az ember. Az Ötkert után jött az igazi mélyvíz. A Szigeten már pultosként dolgoztam, ezt követte egy kisebb hely, aztán az Akváriumban, Kovács Andi mellett tovább csiszolhattam a tudásomat. Őt a mai napig mentoromnak tartom, és annyira megkedveltük egymást, hogy azóta is rendszeresen találkozunk. Ő szerettette meg velem igazán ezt a szakmát. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy már a szabadidőmben is ezzel foglalkozom. Tavaly aztán először mérettettem meg magam a Diplomático versenyén, innen pedig egyenes út vezetett ide, a GoodSpirit-be.
A kreativitás fogott meg Téged ebben a szakmában. Honnan meríted az ötleteidet? Tudatosan rászánsz esetleg egy-egy napot az ötletelésre, vagy van erre valamilyen más bevált technikád?
Erőltetni nem szeretem, nem is érdemes, abból ritkán születik jó. Egy elvem van, amit követek: ha bármi eszembe jut, akkor azt azonnal leírom telefonjegyzetbe, és később ezeket nyitom meg. Legtöbbször utazás közben ugrik be valami, vagy egy vendégkérés alapján. Főleg ízkombinációkat szoktam megfogni, és utána azokat gyúrom tovább; megnézem, hogy melyik alap spirit illik hozzá, vagy mitől lehetne egy kicsit extrább. A mostani itallapunkon például az egyik ital egy zeller-ananász kombináció, ami annak ellenére, hogy furán hangzik, iszonyatosan jól működik együtt. Van, hogy beleállok egy igazi kihívásba; ilyen volt a mandarin, mint alapanyag. Egyik nap Norbi hozott a bárba csak úgy eszegetni, én meg azt hittem, hogy valami italhoz. Azt mondta, hogy dehogy italhoz, mandarinból nem igazán lehet jó italt csinálni. Ezt kihívásnak vettem, úgyhogy készítettem belőle egy finom kis koktélt. (nevet)