Új időszámítás kezdődött a hazai divatéletben a The Velvet Chemistry megnyitásával. A Király utcai bulinegyedben található concept store megnyitóján mi is ott voltunk, hogy erősítsük a bolt által kitűzött célt, hogy a vásárlás igazi élmény legyen!

A The Velvet Chemistry-t olyan tervezők és prémium brandek erősítik, akik nemcsak itthon vívtak ki elismerést maguk számára, hanem nemzetközi szinten is megállják a helyüket.  

Az ABODI darabokat olyan nemzetközi művészek, zenészek hordják, mint Taylor Swift, Fergie vagy éppen Gwen Stefani, a REKAVAGO cipőket pedig egyre gyakrabban látni a vörös szőnyegen Hollywoodban és Cannes-ban. Az üzletben rajtuk kívül megtalálható a YLD by Dora Mojzes, a Je Suis Belle, a Maison Marquise, a Konsánszky, a Piroskanna, Vanda Ferencz, a NON+, Varga Fanni és a Notebookspecialista x Elysian. Az üzlet elsősorban magyar divatmárkákat és dizájnereket képvisel, de mellettük vannak még olyan nemzetközi brandek is, amik a divathoz kapcsolódnak. Ilyen a Jas M.B., aminek táskáit David Beckham, Jude Law és Sienna Miller is szereti, vagy a Moleskin.

 A dizájner termékek mellett maga a tér és az ott található részletgazdagság is sokat hozzátesz ahhoz, hogy új élményt nyújtson a hely a vásárlóknak. Ebben segített az Enterteam tervezőcsapata, akiknek a store-ban található bútorok köszönhetőek, valamint Babos Zsili és Vágó Szabolcs, képzőművészek. Babos Zsili elismert kocsma és rom-iroda látványtervező, Szabolcs pedig, aki egyébként Réka öccse, már többször fotózott és készített image filmet nővére márkája számára.

 „Olyan hangulatú üzletet szerettünk volna létrehozni, ahova betérve a vevő elfelejti, hogy hol is van valójában; ahol megszűnik a tér-idő kontinuum - ahogy azt Doki mondaná. Az a célunk, hogy ebben a térben izgalmas vizuális élményt kapjon a nézelődő, és így a magyar divatmárkák méltó helyen mutathassák meg magukat. Azt gondolom, ha jó egy helyszín hangulata, akkor a brandek is sokkal jobban bevésődnek. A bolt megvalósításában Abodi Dóra volt kreatív partnerünk, illetve a kialakítás folyamatához kollégám, Arany-Tóth András több mint 10 éves londoni tapasztalata adott még sokat hozzá. A magyar tervezők közül többel már dolgoztunk együtt a Ritz-Carltonban működtetett pop-up boltunkban, és nagyon pozitív élmény számunkra, hogy itt is megjelennek, az újonnan érkező márkák pedig tovább erősítenek minket. Az üzletünk hűséges törzsvásárlóinknak és a márka rajongóknak is új élményt nyújt majd, ebben biztos vagyok. Az utcáról betérő külföldieknek pedig remélhetőleg új dimenziót nyit, és új perspektívába helyezi az itthoni divatéletet.” - mesélt a koncepcióról Vágó Réka, az üzlet alapítója.

 A The Velvet Chemistry sokkal több, mint egy új tervezői üzlet. Amellett, hogy gondosan szelektált válogatást találunk nemzetközileg is elismert hazai tervezőktől, a hely minden egyes négyzetmétere művészetről, szépségről és kreativitásról mesél. Ezt mi is tapasztalhattuk a megnyitón, ahol koktélokkal és Absolut Elyx sarokkal is készültünk.

Nézd meg, hogy éreztük magunkat!

Kovács Dániel, bartender és Soós Bertalan, a Lefotózlak! alapítója nem most találkoztak először. Persze a budapesti éjszaka sok embert összehoz, de náluk munkakapcsolattal kezdődött a haverkodás. A közös múlt talán még izgalmasabbá tette a feladatot, hogy jól kikérdezzék egymást, illetve, hogy Dani elkészítse Berci személyreszabott (?) koktélját. Danit azonban ismerve, egy jó nagyot csavart a dolgon, aminek közös koktélkészítés lett a vége a Prime Steak House-ban.

LENDÜLETBEN

D: Mióta is ismerjük egymást?

B: Szerintem 2004-ből, akkor kezdtünk együtt dolgozni.

D: Nagyon érdekes volt így megismerkedni, mert találkoztam már más fotóssal is úgy, hogy régebb óta követtem a munkáit, mint ahogy megismertem őt, de ez egészen más volt. Nagyon örültem, hogy olyan fotóssal dolgozhattam együtt, aki nem ez a „tucat”, hogy fotózgatok, és tök jó, és jó is lenne megélni ebből, mert jó kis alibi munka. Te teljesen más voltál, mint ezek az arcok. Ez a folyamatos lüktetés, ami jellemző rád, másokat is inspirál. Mi tart ekkora lendületben?

B: Szerintem hiperaktív vagyok, és ez a megoldás nagyjából mindenre. Nem bírok nyugton maradni. Meg nyilván szeretek fotózni és az a cél, hogy minél jobb képeket tudjak készíteni.

D: Csak a fotózásban vagy hiperaktív, vagy amúgy is?

B: Nem, amúgy is ilyen fazon vagyok, hát ismersz azért, jobbra-balra rohangászom, és mivel mindig nálam van a fényképező, így a kettőt összekötöm.

D: Nálunk volt az esküvőd a 360-ban (360 Bár- a szerk.), és egyedüli párként nektek engedték meg, hogy ott tartsátok. Gondolom ez egy örök élmény lesz.

B: Az biztos! Azóta is szívesen nézegetjük az ott készült képeket.

D: Egyformán pörgősök vagytok mindketten?

B: Nem, a feleségem pont az én ellentétem, nagyon nyugodt típus, úgyhogy kiegyensúlyozzuk egymást.

Nézd meg mit készítettek együtt a fiúk!

 Egy különleges mule, ami attól lett nem mindennapi, hogy mule létére nincs is benne gyömbérsör. Chili annál inkább! A bevállalósabbak ki ispróbálhatják a Kioskban!

Saját szavaival:

Az eredeti recepttel ellentétben nem gyömbérsört tartalmaz, hanem “homemade” gyömbérszirupot. Ez a legszembeötlőbb különbség, de ezenkívül még egy kicsit csavartam rajta azzal, hogy Nagachili kivonatot tartalmaz. Egyébként ez a világ legerősebb chilije. Persze épphogy csak pár cseppet tettem bele. Így végül egy igazi spicy, fűszeres, kicsit sem megszokott italt kaptunk.

Nézd meg hogy készült?

A Városi Gorillák az egyik legismertebb urbex csapat itthon. Ahhoz azonban, hogy jobban beleássuk magunkat a világukba, először érdemes tisztázni, hogy mi is az urbex egyáltalán. A szó az urban exploration angol kifejezésből jön, ami azt jelenti, hogy városi felfedezés. Ez leginkább olyan gyakran csoportos akciót fed le, ahol a túrán résztvevők elhagyatott épületekbe másznak be. Ez előfordul, hogy nem kis erőpróbával jár, hiszen van, amelyik magasan vagy éppen mélyen van, de mindenképpen zárva. Az urbex nem újkeletű dolog, már a 80-as években is elég elterjedt volt világszerte, és ha jobban belegondolunk, mivel a kíváncsiság egyidős az emberiséggel, így még valószínűleg sokáig fent is marad ez az esetekként nem is veszélytelen hobbi. Ma már szerencsére számos blogot böngészve mi is részesei lehetünk ezeknek a kalandoknak, kedvenc urbexeseinknek hála végre beleshetünk a titokzatos, romos épületek belsejébe. Az egyik főgorilla, aki legyen így egyszerűen Gorilla 1, most ebbe a világba vezet be minket.

Ha visszagondolsz, emlékszel, mikor töltött el először az az érzés, hogy olyan helyekre szeretnél benézni, ahova nem juthatsz be elvileg?

Gorilla 1: Legelőször akkor, amikor apukámmal sétáltunk még a Corvin Pláza helyén. Még álltak a régi épületek, az egykori bérházak – láttuk, hogy egy háznak nyitva van az ajtaja, ki volt plakátolva a bontási idő. Ott akkor néhányba be is mentünk. Az emelet le volt zárva, csak a földszintet tudtuk bejárni, na akkor nagyon késztetést éreztem, hogy jaj de felmennék az emeletre. Persze apukám nem engedte meg, úgyhogy ez váratott még magára.

Akkor végül mikor volt az első alkalom, amikor belógtál valahova?

Gorilla 1: Ez 2012. nyarán volt egy osztálytársammal, akit sikerült egyáltalán megfűznöm, hogy jöjjön el velem urbexelni. A római-parti egyik hotelbe mentünk be, és teljesen felkészületlenek voltunk: odamentünk egy fényképezőgéppel és kész. Végül nagyon jó nap lett belőle.

Na ez nagyon érdekes, hogy mondod, hogy felkészületlenek voltatok. Most hogy már elég profin csináljátok ezt, hogy készültök fel egy ilyen akcióra?

Gorilla 1: Tulajdonképpen mindig megtervezzük, hogy melyik helynél mekkora a rizikó. Például őrzöttebb helyre nyilván viszünk kötelet, kesztyűt, meg ott jobban körülnézünk, mielőtt bemegyünk. Viszont a nagyon gyenge épületek esetében, ahol  se kerítés, se kutya, se kamera, se biztonsági őr, általában csak úgy belógunk.

Érdekel, hogy milyen meglepetések érték már a gorillákat?

A Sea Breeze eredete a 20-as évekre vezethető vissza, igazi klasszikus ital, ami eredetileg áfonyát és grapfruitot tartalmaz. Van egy hawaii verziója is, természetesen ananásszal. Vivi most a saját verzióját készítette el nekünk, de figyelt rá, hogy a koktélra jellemző rétegződés is megmaradjon.

Saját szavaival:

Ez egy könnyed nyáresti koktél, amit akár a tengerparton ücsörögve is ihatunk. Az eredeti receptet egy kicsit átvariáltam, és plusz összetevőkkel alkottam meg. A vodka és a friss grapefruit adott volt és maradt is, viszont az áfonyalevet kihagytam, és más összetevőkkel hangsúlyoztam a gyümölcsösségét. Így került bele a cseresznyelikőr, a tetejére pedig egy 2 évig érlelt portói, édes bor.

Nézd meg hogy készíti Vivi a Sea Breeze-t!

Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor lemegy egy bárba, leül a székre, és odalép hozzá a bartender. Néhány esetben odáig jut a történet, hogy az ember kikér egy italt, a bartender pedig kiszolgálja. Pedig ez sokkal többről szól! A bárkultúra lassan itthon is kiterjeszti szárnyait, egyre többen dolgoznak a pult túloldalán azért, hogy az itallal együtt élményt is adhassanak a vendégnek. Mi arra gondoltunk, hogy emeljük a tétet. Egynél már csak több kreatív ember izgalmasabb, úgyhogy összehoztunk pár találkozót, az pedig, hogy ezután mi történt, szereplőinken múlt.

A Between tervezői, Szabó Csilla és Mocsai Dorottya most találkoztak először Marosvölgyi Norbert, bartenderrel, pedig nem is mozognak annyira különböző közegben. Gyorsan kiderült, hogy milyen sok a közös ismerős, és hogy az érdeklődési kör és a zenei ízlés sem áll messze egymástól. Gyorsan pörögtek a kérdések és a válaszok, a teljes beszélgetést pedig most ti is elolvashatjátok!

TRENDDEL SZEMBE?

N: Nem sok közöm van a divathoz… van ötven fehér pólóm meg hat fekete nadrágom. Meg egy barna, de azt kaptam. (nevet)

CS: Akkor nem szeretsz vásárolni?

N: De, istenigazából szeretek! Egy ideig változatosan öltöztem, egycsomó színes ruhám volt, mindig kerestem a különleges darabokat, csak ahogy egyre többet kezdtem el dolgozni, úgy egyre kevesebb időm lett arra, hogy amikor felkelek, kiválasszam, hogy mit akarok felvenni. A fehér póló, fekete nadrággal kombóval nem lehet hibázni. De cserébe van körülbelül 50 pár cipőm!

CS: Akkor cipőfetisiszta vagy?

N: Igen, már kiskorom óta, cipő és kés. Nagyon szép szakácskéseim vannak.

CS: De te nemcsak szakács, hanem szakács és bartender vagy.

N: Vendéglátó technikumra jártam. Nekünk volt szakács gyakorlatunk, bár abban nem dolgoztam, de mivel nagyon szeretek főzni, mindig én főzök otthon. Bármilyen konyhai tevékenység jöhet, mosogatok is, mondjuk az igaz, hogy mindenből csak kettő van otthon.

Érdekel, hogy Norbit milyen kérések idegesítik legjobban, vagy hogy a lányok szerint ki stílusos? 

Vágó Réka Magyarországon A cipőtervező, ezzel senki nem vitatkozhat. Cipői nemcsak azért különlegesek, mert egyszerűen gyönyörűek, hanem azért is, mert Réka számára legalább ugyanilyen fontos, hogy kényelmesek is legyen. Már a Hamupipőke sztoriból is egyértelművé vált, hogy csak az a jó női cipő, ami tökéletesen illeszkedik a lábra. Nos, Réka a modernkori nő ezen vágyát valósítja meg ezzel nap, mint nap. Ráadásul mától egy igazán különleges helyen próbálhatjuk fel ezentúl a REKAVAGO darabokat. Többek között erről beszélgettünk a mindig mosolygós tervezővel.

Te az a típusú kislány voltál, aki az anyukája szekrényében kutatott, és sorra felpróbálta a cipőit?

Igen, rátapintottál a lényegre. Ez a kutatós, keresős, turkálós típus voltam, aki mindenféle kincseket keresett. A mai napig, például ha megyek a nagymamámhoz, átnézem a szekrényét, hogy milyen cuccok vannak benne. Ebből kifolyólag, ha valami változás van a lakásban, azt is rögtön kiszúrom. Ha a bútor egy centivel arrébb van, a függöny máshogy áll, vagy kirak egy új nippet (kis porcelán dísztárgy- a szerk.), rögtön kiszúrom.

Mi volt az, ami miatt a cipőtervezést választottad? Legtöbben inkább divattervezők akarnak lenni, vagy ha mégsem, a táskák, egyéb kiegészítők felé fordulnak. Ez azért van, mert a cipő nagy kihívás?

Eleve sokkal összetettebb munkafolyamat összerakni egy cipőt. Plusz van benne egy kis varázslat is, mert a cipő az egy olyan hívószó, amire mindenki úgy reagál, hogy „Úristen cipő, cipő!” (nevet) Nem tudom, hogy az évszázadok alatt ez hogy alakult ki, de az emberek fejében ez genetikailag jelen van. Ha azt mondom, hogy cipőtervező vagyok, akkor az az első reakció, hogy „Úristen, ez mennyire jó!”. Biztos hogy az is benne volt, amit kérdeztél, hogy próbálgatós kislány voltam. Soha nem érdekeltek kifejezetten a ruhák, annál inkább a divat, a kreatív dolgok, ezért egyértelmű is volt, hogy valami kreatív szakmát választok. Kiskoromtól rajzoltam, de mellette táncoltam is: öt éves koromtól balettoztam, versenytáncoltam, salsáztam, argentin tangóztam. Amit lehetett, azt kipróbáltam. Valahogy mindig a cipő vonzott, és szerintem ez összefüggésben van azzal, hogy egy táncosnak nagyon intim viszonya van a cipőjével, mert fontos a lábad, hiszen azzal dolgozol. Szépnek kell lennie, vigyáznod kell rá, hogy ne menjen tönkre hamar. Valahogy ez így megmaradt. Arra is emlékszem, hogy mennyit szenvedtem, amíg cipőket kellett vásárolnom. Most már nem veszek, csak olyat, amit nem tudok megcsinálni. És abból elég kevés van hál’ istennek. A másik kulcspillanat, hogy miért lettem cipőtervező, hogy szeretek olyan dolgokat csinálni, amit kevesen, vagy legalábbis máshogy csinálni, ahogy a többiek, így amikor szakosodni kellett az egyetemen textilszakon belül, megkérdeztem, hogy melyik műhelyben vannak a legkevesebben. Mondták, hogy a bőrműhelyben, mire én, „Jó, akkor oda megyek!”.

Érdekel, hogy mi Réka három kedvenc helye Budapesten? 

Azt már sokan tudjuk, hogy a legendás grunge rock banda, a Pear Jam Pearl nagyi lekvárjáról kapta a nevét. Hogy ez inspirálta-e Vivit, amikor megalkotta ezt a koktélt, nem tudni, de azt igen, hogy a pálinka és a házi almaszósz ritkán kerül bele egy vodka alapú koktélba külön-külön is, hát még együtt. Az ital megtalálható a Kiosk itallapján is.

Saját szavaival:

Ezt az italt kivételesen a hozzánk ellátogató külföldi vendégek ihlették. A koktél pálinkát tartalmaz, és az Absolut Blue-val tökéletesen kiegészítik egymást. Van benne még házi almaszósz is, amit különböző fűszerekkel főztünk össze. Ez még érdekesebbé teszi az italt.

Nézd meg hogy készül a Pearl Jam!

Egy nagyon különleges kollabnak lehettünk tanúi a Baraka AkaBp bárjában. Vilics Tamás kollégájával, Bíró Norberttel, aki egyébként a Baraka séfje, egy Elyx alapó Bloody Maryt készített el. 

Saját szavaival:

Ez egy kollaborcáió éttermünk séfjével, Bíró Norberttel: Bloody Marry konyhai módra. A Tabasco és Worchester szósszal ízesített paradicsomvíz az egyik alapja, amit lefagyasztottunk, ebből lett a zúzott jég. A konyhánk által használt és készített torma fagylalt a másik fontos összetevője az italnak.

Nézd meg, hogy készült az E.B.M.!

Sokszor panaszkodunk, hogy nincsenek nemzetközileg elismert művészeink, zenészeink. Pedig csak nyitott szemmel kell járnunk a mindennapokban, kíváncsian, infó éhesen, hogy kiderülhessen az ellenkezője. Néha persze megbújnak egy-egy angol művésznév mögött, ami nehezebbé teszi a felismerést. Simon Iddol is ilyen. 10 éves nemzetközileg sikeres pálya áll mögötte több területen is. DJ-ként menő európai klubokban játszik, iPadjéről keveri kompromisszummentes szettjeit, blogjai, az AudioPorn Central és a  MOARRR több milliós olvasottságot értek el annak idején, igazi véleményvezérként tartják számon. Persze azért alkalmanként itthon is felbukkan, most nyáron például a Fogasházban tartott saját partysorozatán, a HOMERUNon. A lenti interjú, amibe sok-sok érdekesség került, valószínűleg nemcsak a szakmabelieknek lesz érdekes, hanem mindenkinek, akit érdekel a művészet és az egyén közötti kapcsolat.  

Ha ránézel erre a képre mi ugrik be róla?

(Nagy nevetés) Két dolog: hogy mennyire meglepődtem, amikor Előd a szemembe vakuzott, illetve hogy mekkorát ment a drum & bass Magyarországon. Ez a fotó 1996-ban készült az E-Play-ben, az első komoly hazai jungle és drum & bass bulin, fenn T Power volt a nemzetközi vendég és Pánczél Gáborral mi játszottunk lenn. Akkoriban még bármelyik magyar klub táncparkettjét le lehetett üríteni egy jungle számmal. Aztán később nagyon is megerősödött ez a stílus, hiába kopott meg a nemzetközi életben, itthon még mindig nagyon fontos, és ma már sokszor a drum & bass a közös nevező, amivel össze lehet rántani az embereket egy bulin.

Hogy találtad ki a titokzatos DJ a Vatikán Cityből karaktert? Mi mozgatott akkor? Végül mi vezetett ahhoz, hogy később kilépj ebből az árnyékszerepből?

Ha jól emlékszem 1991 óta DJ-zek, ez a Simon Iddol dolog csak 2006 óta van. Előtte is nagyon sok fontos és szép dolog történt, de ezek csak magyar vonatkozásúak; ilyen volt a Dee-Zone, a Top TV, a Z+ vagy például a UCMG. 2005-ben robbant be az életembe a mashup kultúra, és teljesen elvarázsolt. Totál lenyűgözött az a kreativitás és az a szabadság, amik végül is a műfaj alapjait adják. Korábban is csináltunk hasonlókat DJ szettek közben, de azok inkább trükkök voltak. Az, hogy két vagy több dalból összerakni egy újat, nem is olyan egyszerű, mint ahogy az elsőre tűnik. Egy jó mashup / edit mögött sok-sok stúdióóra van. Én a mashup kultúra aranykorába csöppentem bele, tele volt az internet jobbnál jobb alkotásokkal, és ami legjobban megfogott, az a technikai lehetőségek hihetetlen változása. A zenei szoftverek, a blogok, az újfajta terjesztési lehetőségek. Mindenképpen akartam én is saját mashupokat csinálni, és közben párhuzamosan megszállottan gyűjtöttem mások műveit. Végül 2006 tavaszára állt össze a projekt, lettek saját mashupjaim, és összeraktam egy válogatás sorozatot mások legjobb alkotásaiból. Mindenképpen ki akartam próbálni a misztikus inkognítóban rejlő lehetőségeket, és a zenekészítéssel párhuzamosan kerestem a legjobb művésznevet. Bénábbnál bénább verziók után egy internetes névgenerátor dobta ki a Simon Iddol nevet, megrajzoltam hozzá a figurát, és azt hittem kész is vagyunk. De ez nem így volt. Akkoriban még a MySpace volt az egyetlen közösségi oldal, ahova zenét is fel lehetett tölteni, és a regisztráció során nagyon sok személyes dolgot meg kellett adni, amiket én nem akartam. Az országválasztásnál Vatikán is felbukkant, és én egyből lecsaptam rá. Azt hittem ez akkora nyilvánvaló vicc, hogy mindenki érteni fogja, hogy csak játék. A MySpace regisztráció nélkül nem lett volna teljes a sztori, és tök jó hogy így történt. Mind a mai napig sokan hiszik, hogy én vatikáni vagyok, és igazából ez a Simon Iddol dolog az első perctől nemzetközi projekt volt. Az, hogy én valójában magyar vagyok, már rég nem számít, és szinte nem is érdekel senkit. Simon Iddol hazája az internet. A saját mashupok és a WHA!? válogatás sorozat hihetetlen gyorsan napokon, heteken belül nagyon komoly ismertséget hoztak, amiket a saját blogok csak tovább növeltek. A WHA!? albumok kéthavonta jelentek meg és sok százezer emberhez jutottak el, a hozzájuk készült videók közül nem egynek milliós nézettsége volt. Annyira intenzív időszak volt, hogy napi 16 órát is dolgoztam a projekten. És ez így ment évekig. Egy idő után azonban muszáj volt letenni az inkognitót, 3 és fél év pont elég volt belőle, és a fellépések miatt megoldhatatlan lett volna fenntartani. Érdekes hogy ma már csak nagyon ritkán csinálok és játszom mashupokat, de rengetegen még mindig ezzel kapcsolnak össze. Jó is ez így, a nyitottságot és a bátorságot mindenképpen a mashup szcénából hozom magammal.

Mashup történelem és még több sztori.