Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Absolut Budapest Bar Talk - Sztorik a pult két oldaláról

A Between két tervezője, Szabó Csilla és Mocsai Dorottya és Marosvölgyi Norbert, a Mobilkoktél bartendere

2016. július 20. - absolut_hu

between_marosvolgyi_03_logozott.png

Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor lemegy egy bárba, leül a székre, és odalép hozzá a bartender. Néhány esetben odáig jut a történet, hogy az ember kikér egy italt, a bartender pedig kiszolgálja. Pedig ez sokkal többről szól! A bárkultúra lassan itthon is kiterjeszti szárnyait, egyre többen dolgoznak a pult túloldalán azért, hogy az itallal együtt élményt is adhassanak a vendégnek. Mi arra gondoltunk, hogy emeljük a tétet. Egynél már csak több kreatív ember izgalmasabb, úgyhogy összehoztunk pár találkozót, az pedig, hogy ezután mi történt, szereplőinken múlt.

A Between tervezői, Szabó Csilla és Mocsai Dorottya most találkoztak először Marosvölgyi Norbert, bartenderrel, pedig nem is mozognak annyira különböző közegben. Gyorsan kiderült, hogy milyen sok a közös ismerős, és hogy az érdeklődési kör és a zenei ízlés sem áll messze egymástól. Gyorsan pörögtek a kérdések és a válaszok, a teljes beszélgetést pedig most ti is elolvashatjátok!

TRENDDEL SZEMBE?

N: Nem sok közöm van a divathoz… van ötven fehér pólóm meg hat fekete nadrágom. Meg egy barna, de azt kaptam. (nevet)

CS: Akkor nem szeretsz vásárolni?

N: De, istenigazából szeretek! Egy ideig változatosan öltöztem, egycsomó színes ruhám volt, mindig kerestem a különleges darabokat, csak ahogy egyre többet kezdtem el dolgozni, úgy egyre kevesebb időm lett arra, hogy amikor felkelek, kiválasszam, hogy mit akarok felvenni. A fehér póló, fekete nadrággal kombóval nem lehet hibázni. De cserébe van körülbelül 50 pár cipőm!

CS: Akkor cipőfetisiszta vagy?

N: Igen, már kiskorom óta, cipő és kés. Nagyon szép szakácskéseim vannak.

CS: De te nemcsak szakács, hanem szakács és bartender vagy.

N: Vendéglátó technikumra jártam. Nekünk volt szakács gyakorlatunk, bár abban nem dolgoztam, de mivel nagyon szeretek főzni, mindig én főzök otthon. Bármilyen konyhai tevékenység jöhet, mosogatok is, mondjuk az igaz, hogy mindenből csak kettő van otthon.

Érdekel, hogy Norbit milyen kérések idegesítik legjobban, vagy hogy a lányok szerint ki stílusos? 

DÖNTÉS KÉRDÉSE

CS: Én inkább karrieristának tartom magam, viszont művészeti vonalon, ami nagyon sok nehézséggel jár. Nem a pénzt hajtom, mondjuk úgy. Inkább önmegvalósítani szeretnék.

N: A gazdasági vonalat én is hamar elengedtem. (nevet)

CS: A célom, hogy ne legyek része a mókuskeréknek, de nagyon nehéz kivonni magad belőle. Bár azt mondják, hogy még mindig többet mosolygok, mint azok az emberek, akik a biztonságos irodai életet választják. Ezt nagyon jó hallani, a sok küzdelem ellenére úgy érzem, jól döntöttem.

N: Tudatos volt  gyerekkor óta nálatok a tervezés vagy az évek alatt jött elő?

CS: Totál elnyomtam magamban. Volt középiskolában egy biológia tanárnőm, aki egy 40-50 közötti bombázó volt, totál csiniben mindig, illatfelhővel, sminkben, és ő mondta mindig anyukámnak a fogadóórán, hogy Csilluka az a lány, aki semmit nem ott visel, ahol eredetileg szokás; a harisnyát, a zoknit a kezére húzza, a nyakláncot a bokájára, de igazán stílusos, és stylistnak kéne mennie. A biológia tudásomról meg a jegyeimről meg nem mondott semmit. (nevet) Anyukám mosolyogva jött haza.  Egyébként biológus és gépészmérnök családból származom, így megvolt az a fajta konzervatívabb út, amit hoztam magammal. A tervezésre egyáltalán nem gondoltam komolyabban addig, amíg nem lettem huszonnégy éves, és bele nem mertem vágni.

D: Én is máshonnan indultam. Szerintem ez mindenkinél úgy kezdődik, hogy a saját ruháit átalakítja, meg magának varr valamit, ékszereket csinálgat, és olyankor még nem egyértelmű, hogy ebből valóban lehetne valami. Amikor még gimis voltam, akkor azt sem tudtam, hogy itthon van rendes divattervező képzés, akkor még amolyan amerikai álom volt. Aztán megváltozott a helyzet.

 between_marosvolgyi_02_logozott.png

TRUE ARCOK VS. KAMU ARCOK

N: Dolgoztam a Telepen, és ne értsétek félre, de ott minden második ember tervező. Egy tizenhét éves srác volt talán a legdurvább, aki jött, leült minden nap a kis fröccse mellé és ott kötögetett. Ez nem ugyanaz, mint mondjuk nálunk, hogy most már mindenki bartender akar lenni? Ami persze a szakma higulásával jár.

Cs: Az könnyen lehet, hogy túlságosan sok divattervező van, és igen, hígul a szakma. Nekem az egy kicsit fájó pont, hogy amíg egyesek kőkeményen végigcsinálnak egy 4 vagy 5 éves képzést a szakmában és elsajátítják, mit, miért, hogyan kell csinálni, és komolyan veszik, esetenként ugyanolyan megítélésben és skatulyában részesülnek, mint azok az önjelölt tervezők, akik valóban csak tudás és alázat nélkül játszanak. Nyilván lehet ezt csinálni úgy, hogy ne feltétlen lehessen azt látni, hogy nincs mögötte egy akkora tervezési- és munka folyamat, mint amekkorát igényelne, de aki valamennyire ért hozzá, azt azért el tudja szomorítani ez.

D: Igen, vannak, akik tervezőnek hívják magukat úgy, hogy ránéznek egy képre és azt mondják a varrónőknek, hogy „Készítsétek el nekem ezt a ruhát, én meg adom hozzá a nevem!” Közben meg vannak tervezők, akik még diploma után is képezik magukat tovább, hogy minél sokrétűbb legyen a tudásuk, de mondjuk anyagi vagy marketingbeli hiányosságok miatt sokkal kevesebb publicitást kapnak.

CS: Sokszor a laikusok nem látják a különbséget.

N: Tehát akkor ez népbetegség. Nálunk is vannak olyan emberek, akik látnak egy Youtube videót és azt gondolják, hogy abból a 362000 megtekintőből ők voltak az egyetlenek a magyar bartenderek közül,  és  megcsinálják a videón látott koktélt a saját nevükkel fémjelezve.  

CS: Akkor te is meg szoktad látni ezeket általában?

N: Igen, nálunk ez nagyon kiütközik, csak van egy rétege a budapesti bartendereknek, akik tényleg szánnak is rá időt és figyelik az új dolgokat, képzik magukat, úgyhogy van is emiatt ellentét. Természetesen észrevesszük az ilyen kamukat, csak igazából már feleslegesnek tartjuk, hogy ezen kiakadjunk, inkább mosolyogunk rajta egy jót, és tovább haladunk.

CS: És remélitek, hogy nem fog ezáltal csökkenni a szakma tekintélye...

N: Egyébként az elmúlt 3-4 évben veszem észre azt, hogy az emberek kezdik megérteni a különbséget a bartender és a csapos között. Én azt látom, hogy egyre inkább elismernek minket.

CS: Tényleg, a bartender és a mixer ugyanaz?

N: Ez egy ilyen hülyeség a bartenderek körében. Amikor elkezdődött ez a szemmel látható fejlődés, hogy nem mindenki csak a standard 52 koktélt tudta megcsinálni, és egyre kreatívabbak lettünk, akkor lett az nagyon kikérve, hogy nem mixer, hanem bartender. Igazából semmivel nem függ össze, én mixerként is kreatív tudok lenni. (nevet)

CS: A bartender külön pultban is dolgozik, vagy mondjuk ha kérnek egy fröccsöt, azt is te csinálod?

N: Persze, ugyanúgy megcsinálom. Egy bartendernek, és ez nemcsak az én, hanem a jó szakemberek véleménye szerint is, komplexnek kell lennie; tudnunk kell ugyanúgy a legalapabb dolgokat, milyen gyümölcslevet adsz ki, milyen egy fröccs, mik az arányai, és sört is tudnunk kell csapolni.

 

A JÓ TERVEZŐ ÉS BARTENDER MEDDIG TANUL?

D: Mondtad, hogy sokat kísérletezel, és azt is olvastuk, hogy az egyik koktélt a menyasszonyodról nevezted el. Ha valakivel megismerkedsz, akkor az egyes személyiség vonásokhoz milyen ízeket társítasz?

N: Személyiségvonás. Ez egy rendkívül jó kérdés. Régen voltam annyira magabiztos, hogy beszélgettem öt mondatot az emberrel, teljesen függetlenül attól, hogy idős, fiatal, nő  vagy férfi, és egyből úgy gondoltam, hogy majd én tudom. Egy idő után ezzel az a baj, hogy sokkal jobban átveszi a te ízvilágodat és ízlésed az elképzelt koktélt. Ezért most már mindig lefektetem az alapokat a vendéggel: milyen szeszt szeret, mennyire érdeklik a különleges dolgok, és nagyjából azt is belövöm, hogy keserű, édes vagy savanyú ízvilág áll-e hozzá közel. Onnantól kezdve nyilván van az embernek a kisugárzásból már ki tudom találni, hogy mennyire szereti a lesimult, meglepőbb vagy karcosabb ízeket. Az, hogy „Szia Dóri vagyok, szia, én meg Norbi, és már tudom is, hogy mi kell neked!”, Na, az nem megy.  (nevet)  A másik, amit fontos megkérdezni, hogy nem vagy-e cukorbeteg, allergiás esetleg a tojásra. Elég kellemetlen lenne, ha nekiállna fuldokolni a vendég a pult előtt.

D: Hogy reagáltok, ha valaki laktózérzékeny vagy cukorbeteg?

N: Az elején ettől teljesen kivoltam. Ne értsetek félre, ha valaki laktózérzékeny, az egy állapot, de amikor azt látod, hogy csak azért vannak ilyen igényei a vendégnek, mert most ez a trendi, az kiborító. Mondjuk bejön egy lány hamburgerrel a kezében, nyalókával a szájában, issza a Sprite-ot, és akkor azt mondja, hogy ne haragudj, glutén, laktózmentes tejed van-e, mentes kávéval? (nevet) Ha valakinek tényleg problémája van, akkor azonnal segítek, csinálok olyat, ami jó, de amikor divatmajmolás van, az a halálom. Hogy tudok-e cukormentes rumot adni neki? Hogy tudnék, hát olvass már utána, hogy készül. (nevet) Vannak egyébként gluténmentes italok, amik például szőlőből készültek.

CS: Mennyire fejlődik a szakma egyébként? Például, ha az ember marketinges, akkor lépést kell tartania az adott technikákkal. Itt van olyan, hogy évről-évre valami változik?

N: Ezt helye válogatja. Van, ahol teljes mértékig megkövetelt az, hogy naprakész legyél mindenből, és van ahol inkább a bartendertől függ, hogy fontosnak tartja, hogy igenis up-to-date legyen. Egyébként jó tudni arról alapvetően, ha kijönnek új szeszek, hol épülnek lepárlók, vannak workshopok is, általában az italmárkák tartják, elhoznak úgynevezett global ambassadorokat, másnéven nagyköveteket, akik tartanak egy előadást az adott italról, amiből megtudod lépésről lépésre, hogy mi, miből, hogyan, hány méter. A végén van egy workshop, ahol bemutatják hogy ők hogy képzelik el, ezt hívják perfect service-nek, és megtanítanak egy-két koktélt is. Innen tudsz a legtöbbet tanulni, amúgy meg marad még az internet.

N: Nálatok van ilyen jellegű dolog?

CS: Vannak workshopok, de nagyon limitáltan. Inkább olyanok vannak, amik az alap dolgokat tanítják meg, például alap varrótanfolyam. Inkább külföldön van arra lehetőség, hogy az ember elmenjen izgalmasabb képzésekre.  

D: Egy tervező számára fontos események közé tartoznak például az anyagvásárok, mert ott nemcsak anyagokat lehet vásárolni, hanem bemutatnak minden új textilt, azok gyártási folyamatát. Megtudjuk, hogy melyik textil fele meg az aktuális trendeknek, milyen eljárással készült, illetve ami manapság nagyon fontos, hogy környezetbarát-e.  

CS: Igen, inkább a technológia az, amit esetleg még jobban meg kell tanulnia egy tervezőnek a későbbiek során , főleg mert egy divattervező képzésen az ember nem tanul meg úgy varrni, ahogy mondjuk egy varrónő tud.

between_marosvolgyi_logozott_01.png

KAPCSOLJ KI!

CS: Az embernek mindig pörög az agya, és ha hazamegy, nagyon nehéz kikapcsolni.

Ezt igazából meg kellett nekem is tanulnom, négy éven keresztül folyamatosan pörgettem az agyam, ez még az alvásra is ráment, rányomta az egész életemre a bélyegét. Most tudatosan próbálom kicsit nyugalmasabbá tenni az életemet, és ezáltal több időm is jut arra, hogy tartalmasabban tudjak gondolkodni, ne csak foszlányokban, lopott órákban, percekben.

D: Ugyanez jutott eszembe! Az iskola alatt még álmomban is varrtam, ugyanazt a két sálat fontam össze vagy hímeztem, újra meg újra. Engem mondjuk az, amikor Barnussal, a fiammal vagyok, azért kikapcsol.

N: Az első komolyabb munkahelyemen, az Akváriumban nekem konkrét rémálmaim voltak. Volt egy stabil, visszatérő álmom, hogy állok a teraszpultban, csapolom a sört, de lefolyik. Minden lángol körülöttem, a főnököm meg üvölt mögöttem, hogy „Kapd össze magad!”  (nevet) Szerintem a rutin megszerzése után van az, amikor a szabadnapod tényleg a szabadnapod, kikapcsolsz, és csak a családdal foglalkozol, vagy azzal, ami feltölt. Egyébként a kutya, cica nálunk is sokat segít ebben. A kutyus gyakorlatilag most minden szabadidőnket elviszi, de mi tudatosan is koncentrálunk arra, hogy kikapcsoljunk, és amúgy is nagyon szeretünk vele lenni.

D: Egyébként ez nálunk is így volt, amikor még csak a kutyák voltak, de manapság is. Amikor elvisszük a kutyákat sétálni, mindig megállapítom, hogy ez nem teher, hanem hálásak lehetünk azért, hogy elmegyünk együtt egy órát sétálni, beszélgetünk közben, és ez kicsit kiemel az élet pörgéséből.

CS: Nekem nyulam van. Ő csak otthon sétál, egyelőre. (nevet) A két szoba a territóriuma, és a szőnyeget nagyon szereti, az a legnagyobb boldogsága. 10 éves lesz és még mindig szaltózik, nagyon jófej.

 

A DIVAT MONDJA MEG, HOGY KI VAGY?

N: Amikor elkezdtetek együtt dolgozni, akkor már megvolt a fejetekben, hogy mit szeretnétek pontosan, vagy csak annyiban voltatok biztosak, hogy ti ketten, így együtt?

D: A közös ízlésvilág hozott össze minket elsősorban, de valójában minden évben változik, hogy az ember mit szeretne megvalósítani az ötleteiből.

CS: Az ízlésvilág az ugyanaz marad igazából, csak ha az ember tervező, akkor muszáj valamennyire követnie a globális trendeket, mert akkor válik aktuálissá egy ruhadarab. A saját a stílusjegyeket viszont bele lehet építeni.

N: Nektek van olyan összeállítás, amit megláttatok az utcán és a legnagyobb jóindulattal sem tudjátok azt mondani, hogy van benne valami pozitív, és kiakadtok tőle?

CS: Igen sok! (nevet) Itthon azért még mindig gyerekcipőben jár az, hogy valaki jó értelemben kövesse a divatot, vagy, hogy stílusosan öltözzön.

D: Nincs azzal semmi baj, ha valaki nem szigorúan követi a divatot, de megvan a saját stílusa és ízléses is.

N: Észrevettétek már, hogy a mai fiatalok észveszejtő ökörségeket képesek magukra venni?

CS: Igen, mert mondjuk  látták egy blogon és akkor azt leutánozzák, de bénán. Előfordul.

Szerintem igazából a hitelesség a fontos. Ha valaki meg tud jelenni úgy egy öltözékben, hogy az nem erőltetett, akkor az jó. Nekem mindig ez a fontos, ha egy ember öltözködését megnézem, és nem az, hogy mennyire trendi. Annyira jól lejön akár rólad is, hogy nem erőlteted túl azt, amit nem kell, mégis hitelesen nézel ki: basic Vans cipő, basic póló.

D: Igen, ez igaz. Passzoljon a személyiségedhez, ne csak azért vegyél fel valamit, mert azt éppen láttad valahol!

N: Én egyszer vettem azért egy inget, mert mindenki mondta, hogy mennyire menő, felvettem, és ott a boltban 3 másodpercre úgy éreztem, hogy ez tényleg jó lehet, aztán felvettem otthon 12-szer, egymás utáni napokon, hogy ma ebben megyek, de ránéztem, és már vettem is le! (nevet) Rettenetesen állt. Ennek ellenére kacsintgatok a divat felé, vannak próbálkozásaim, de szerintem túl szűk a látóköröm ahhoz, hogy azt mondjam, hogy ez esetleg jól állhat. A cipők teljesem más téma: Nike, Adidas szekció, futó, kosaras, ott állnak szpen sorban. Van egyébként elegáns cipőm is, ettől függetlenül, hogy nem szeretek annyira időt fordítani rá, ha meg kell jelenni egy eseményen, abban elég begyöpösödött vagyok. Egyik barátom esküvőjére mentünk és kinőttem az elegáns cipőmet, a menyasszonyom meg mondta, hogy „Vegyél már fel sportcipőt, úgyis boldog-boldogtalan öltönyt hord sportcipővel!”, de én mondtam, hogy „Nem, esküvőre megyünk, oda elegáns cipő kell, szép nadrág meg csokornyakkendő.”

Cs: Milyen italt készítesz nekünk?

N: Figyeltem arra, hogy nyárias limonádé jellegű ital legyen. Egészséges, botanikus tonikot, eredeti japán zöld teát és egrest is hoztam hozzá.

 Végül elkészült a koktél is, ami Az Absolut Impro nevet kapta! 

absolut_impro_logozott.png

Nézd meg hogy készül! 

Hozzávalók:

50 ml Absolut Blue

15 ml Aperol

20 ml lime

15 ml cukor

2 szem Kumquat

2 szem egres

1 dl citromfüves tonik

top mézes zöldtea

Elkészítése:

Az egrest és a Kumquatot mudlerrel összetörjük a pohár alján, a poharat feljegezzük, majd a jégre töltjük. A többi hozzávalót végül egy bárkanál segítségével összekeverjük. A benne lévő gyümölcsökkel illetve egy szál citromfűvel díszítjük.

absolut_impro_felulrol.png

Norbi saját szavaival:

A név sokat elárul. Mivel nem sok időm volt felkészülni a fotózásra, ezért az oda vezető úton ötlöttem ki az összetevőket, majd a Kumquatért rohanva megláttam a vásárcsarnokban egy kis egrest egy bácsinál, és gyorsan vettem egy kicsit belőle. Aztán csak imádkoztam, hogy együtt is jók legyenek, de szerencsére megvettem vele a lányokat. (nevet)


A helyszínért köszönet az Ötkertnek.

 

 

süti beállítások módosítása