Így az indiánnyárra Kristóf készült még nekünk egy kis frissítővel, hiszen a következő pár hétben még biztos lesz olyan nap, amikor a teraszon ücsörögve jól esik majd ez a grapefruitos, boros koktél.

Saját szavaival:

Még csak most kapott nevet, pedig már rengetegszer elkészítettem; ez egy boros, levendulás, grapefruitos, nagyon frissítő, nyári ital. Tudom, hogy itt a nyár vége, de ez szerintem a hideg időkben is megállja helyét.

Nézd meg hogy készült!

A vendéglátás gyors és színvonalas fejlődésének köszönhetően mostanra született a bartendereknek egy formabontó, kreatív, tudásra szomjazó generációja, akik kellő magabiztossággal mozognak a bárpult mögött, és egy vodka szóda számukra már nem kihívás. Folyamatosan fejlődni, tanulni akarnak, az álmaik motiválják őket. Szerencsére ez az álom sokszor itthon valósul meg, a fővárosban, Budapesten. Hidasi Kristóf a 4Bro Downtown bartendere pont ennek a rétegnek egy fontos kulcsfigurája. A lenti interjúban nemcsak jobban megismerhetitek, de végre arról is szó esik, hogy miért is kerültek az egykori menő koktélok, a Mojito és a Pina Colada a kispadra.

Mi volt az eddigi legdurvább koktélkérés?

Nem úgy mondanám, hogy durva, inkább nem a megszokott. Megesik, hogy egy külföldi vendég, törzshelyének saját koktélját kéri, és mivel nincs tisztában azzal, hogy az helyi különlegesség, én pedig nem ismerhetem a világ összes házi koktélját, névről nehéz megfejtenem az összetevőket. De időt kell szánnunk arra, hogy a vendég vágyát kitaláljam, így kisilabizálva at összetevőket, ha nem is pont olyat, de igyekszem hasonló ízvilágú itallal kielégíteni a vendég igényeit.

Ezt ilyenkor hogy oldod meg?

Ha esetleg olyan külföldi vendégről van szó, aki nem tud angolul, én pedig nem beszélem az ő anyanyelvét, akkor is a főbb összetevőket, az ital domináns ízeit „mutogatva” is meg tudjuk értetni egymással. Időt kell szánni rá.

Érdekel mi a legnagyobb kihívás Kristóf számára?

KÉRDEZZ - FELELEK DEEP88

Deep88 holnap, szeptember 2-án a Fogasházban játszik a HOMERUN partysorozat vendégeként. Kíváncsiak voltunk rá, így kikérdeztük. Mini interjú következik:

KÉRDEZZ - FELELEK Konsánszky Dórával

KÉRDEZZ - FELELEK Mojzes Dórával

KÉRDEZZ-FELELEK Abodi Dórával

Babos Bertalan Zsili munkái annyira jellegzetesek, hogy le sem tagadhatná azokat a helyeket, amiket kialakított. A Szatyor, a Púder, a Wonderland vagy éppen a Circus mind magukon viselnek egyfajta nosztalgikus hangulatot, miközben egy modern többdimenziós montázsként működnek. A lenti interjúban többek között mesélt a tárgyakhoz való kötődéséről, egykori kedvenc piacáról, és arról, hogy mennyire szeret a barátaival együtt dolgozni.

Általában mennyire ragaszkodsz vagy kötődsz érzelmileg a tárgyakhoz?

Éppen nagy átalakulásban vagyok, régen nagyon nagy vonzódásom volt a tárgyak felé, és a mai napig ragaszkodom hozzájuk. Nekem azok a legérdekesebbek, amik a családomból vagy a régmúltból jöttek. A régi tárgyaknak van egy sajátos hangulata. Amúgy most már próbálok annyira nem ragaszkodni. Ez annyira tudatos, hogy sokáig nem is vettem tárgyakat, mert régen nagyon rá voltam csusszanva; gyűjtögettem, cserélgettem, jártam lomtalanításokra. Most már inkább már a meglévő gyűjteményemet szeretném igazgatni, rendszerezni, közhasznúvá tenni, kirakni, megmutatni, hogy ne dobozokban legyenek, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Ezt hogy kell elképzelni, egyáltalán mennyi tárgyad van? Egy raktárnyi, egy szobányi?

Hát igen, vannak raktárak, szobák, sok tárgyam ismerősöknél van szerteszét, gyakran kölcsön is adom őket. Nagyon jó gyűjteni, csak eljön az a pont, amikor már annyira sok lesz, hogy elveszik a lényeg. Talán egy kerthez tudnám leginkább hasonlítani, amit már nem tudsz ápolni. Ha túl sok mindened, egyszercsak a figyelmedet már nem tudod annyifelé összpontosítani. Ilyenkor kell elgondolkodni, hogy miért csinálod, és hogy kellene folytatnod. Mert mondjuk ha van három nagyon jó fotód és azokat nézegeted, annak van szuggesztív ereje; de ha van 1000 darab, akkor nyilván a minőség rovására megy, fel fog hígulni az élmény. Sokkal inkább a személyesség felé próbálok közelíteni, úgy, hogy több és tartalmasabb időt töltsek el velük.

Ha megnézem azokat a helyeket, amiket csináltál, akkor az jut eszembe, hogy nagyon színesek, a stílus inkább vintage, mint retro, és nem is romkocsmák. Te hogy definiálnád a saját világodat, illetve a káoszban hol van a rendszer?

Ezek a helyek valóban nem romkocsmák, ez csak egy gyűjtőfogalom, mert könnyű egy kalap alá venni egycsomó dolgot. Például totál elitista helyeket is simán ebbe a kategóriába sorolják, mert jó felhangja van ennek a szónak. Én igazából mindig is a tobzódást szerettem mindenben; érzelmekben, színekben, a saját festészetemben és a szobraimban is. Sok dolog van benne, mégis van egy vezető elv, és mégis a rend felé mutat a sok őrület. Van egyfajta húzása, amitől összeáll, mégha csak egy pillanatra is. Nekem célom, hogy valahol létrejöjjön a harmónia. A világot is ilyennek láttam mindig is, ilyen családban nőttem fel, ilyennek látom a természetet is, hogy végtelen együttható dolog van. Ha mondjuk kifekszel a kertbe, akkor a hangulatát tudod megragadni a természetnek; nem látod az összes falevél egymáshoz verődését vagy a giliszták bujkálását ki-be, de mégis van valami összhangulatod. Nekem egy ilyen helyen ugyanez a helyzet: hogy rengeteg különféle dolgot látsz egy helyen, mégis olyan élményt akarok nyújtani, amiben megvan ez az egység. Sokszínű, természetes tiszta dologra törekszem. Bár nem biztos, hogy ez látszik, de azért remélem, hogy igen. (nevet) Ami tudatos, hogy kerülöm a hatásvadász dolgokat: szeretem, ha valami hat, azáltal, hogy erős szimbólumában, jelentésében, de a nagyon direkt dolgoktól ódzkodom. Inkább a komplementer dolgokkal, ellentétekkel szeretek játszani. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint a jing és jangot. A helyeimnek, képeimnek ez az alapkoncepciója; van egy tiszta dolog és a másik felével azt csinálsz, amit akarsz, ott tényleg lehet tobzódni.

Olvasd el mi alapján csinálta Zsili Budapest menő helyeit!

Ismerd meg az eve márka alapítóját!

Mojzes Dóra és Koroknai Klári a Déryné Grillben találkozott. Első ránézésre két teljesen külön világ, de a beszélgetés során hamar kiderült, hogy hasonlóképpen gondolkodnak. A nemrég új márkát, a YLD by doramojzest indító Dóri és a Mobilkoktél alapítója, Klári ugyanúgy igénylik a szabadságot munkájukban. Nem hajlandóak alkut kötni, ha saját márkájukról van szó. Az egymással készített interjúban többek között szó esik még a siker megéléséről, a nehézségekről és arról, hogy ki hol vásárol, mit hord a legszívesebben. Igazi csajos beszélgetés következik.

DIVAT, SIKER, SATÖBBI

K: Én azért ismerem a Dórát újságokból, de azért bőven van kérdésem hozzá! Talán az érdekel legjobban, hogy mit érzel, amikor sztárokon látod a ruhakölteményeidet? Ez visszaigazolás számodra?

D: Olyan szempontból jó, ha egy énekesnő vagy egy ismert ember hordja a ruháimat, hogy legtöbbször az extrább darabokat veszik fel, amiket nem feltétlenül árulunk vagy adunk el. Egy színpadon nyilván az a jobb, ha minél extrább egy ruha. Ezáltal értelmet nyernek ezek a darabok is. Persze nem ez a bestseller részünk. Ettől függetlenül nekem tök jó, hogy legalább azokat is valaki felveszi.

K: Az vagy az igazi „Te” egyébként?

D: Hozzám mindig is közelebb állt a jelmeztervezés, úgyhogy szeretem kiélni magam ezekben.

K: A divatszakmában sokat hallani a versengésről, rivalizálásról, ki mennyi pénzt kapott. Te hogy állsz ezekhez a dolgokhoz?

D: Én soha nem voltam irigy típusú ember, nagyon sok tervező barátnőm és barátom van a szakmából, és soha nem gondoltam azt, hogy versengenünk kéne. Főleg azért, mert én kicsit másnak is érzem a stílusomat, mint Magyarországon a többi tervezőé, úgyhogy engem ez soha nem zavart.

Érdekel miről beszélgettek még a csajok?

Kérdezz-felelek Varga Fannival, a The Velvet Chemistry csapatából