Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Letűnt korok nyomában - Városi Gorillák interjú

2016. augusztus 01. - absolut_hu

varosi_gorillak.png

A Városi Gorillák az egyik legismertebb urbex csapat itthon. Ahhoz azonban, hogy jobban beleássuk magunkat a világukba, először érdemes tisztázni, hogy mi is az urbex egyáltalán. A szó az urban exploration angol kifejezésből jön, ami azt jelenti, hogy városi felfedezés. Ez leginkább olyan gyakran csoportos akciót fed le, ahol a túrán résztvevők elhagyatott épületekbe másznak be. Ez előfordul, hogy nem kis erőpróbával jár, hiszen van, amelyik magasan vagy éppen mélyen van, de mindenképpen zárva. Az urbex nem újkeletű dolog, már a 80-as években is elég elterjedt volt világszerte, és ha jobban belegondolunk, mivel a kíváncsiság egyidős az emberiséggel, így még valószínűleg sokáig fent is marad ez az esetekként nem is veszélytelen hobbi. Ma már szerencsére számos blogot böngészve mi is részesei lehetünk ezeknek a kalandoknak, kedvenc urbexeseinknek hála végre beleshetünk a titokzatos, romos épületek belsejébe. Az egyik főgorilla, aki legyen így egyszerűen Gorilla 1, most ebbe a világba vezet be minket.

Ha visszagondolsz, emlékszel, mikor töltött el először az az érzés, hogy olyan helyekre szeretnél benézni, ahova nem juthatsz be elvileg?

Gorilla 1: Legelőször akkor, amikor apukámmal sétáltunk még a Corvin Pláza helyén. Még álltak a régi épületek, az egykori bérházak – láttuk, hogy egy háznak nyitva van az ajtaja, ki volt plakátolva a bontási idő. Ott akkor néhányba be is mentünk. Az emelet le volt zárva, csak a földszintet tudtuk bejárni, na akkor nagyon késztetést éreztem, hogy jaj de felmennék az emeletre. Persze apukám nem engedte meg, úgyhogy ez váratott még magára.

Akkor végül mikor volt az első alkalom, amikor belógtál valahova?

Gorilla 1: Ez 2012. nyarán volt egy osztálytársammal, akit sikerült egyáltalán megfűznöm, hogy jöjjön el velem urbexelni. A római-parti egyik hotelbe mentünk be, és teljesen felkészületlenek voltunk: odamentünk egy fényképezőgéppel és kész. Végül nagyon jó nap lett belőle.

Na ez nagyon érdekes, hogy mondod, hogy felkészületlenek voltatok. Most hogy már elég profin csináljátok ezt, hogy készültök fel egy ilyen akcióra?

Gorilla 1: Tulajdonképpen mindig megtervezzük, hogy melyik helynél mekkora a rizikó. Például őrzöttebb helyre nyilván viszünk kötelet, kesztyűt, meg ott jobban körülnézünk, mielőtt bemegyünk. Viszont a nagyon gyenge épületek esetében, ahol  se kerítés, se kutya, se kamera, se biztonsági őr, általában csak úgy belógunk.

Érdekel, hogy milyen meglepetések érték már a gorillákat?

Volt már olyan, hogy megkergetett benneteket egy kutya?

Gorilla 1: Volt, sőt egyszerre három kutya, ráadásul az egyik közülük egy rottweiler volt. Olyan helyre mentünk, amiről nem tudtuk, hogy őrzik, és miközben teljes nyugalommal ott sétálgattunk, egyszercsak egy baromi nagy kutya elkezdett morogni és ugatni. Na akkor gondoltuk, hogy innen most húzás van! Azonnal elkezdtünk futni, de közben becsatlakozott még két másik kutya is. Hiába futottunk nagyon, simán utol tudtak volna érni minket, de szerencsére nem az volt a szándékuk,  hogy megharapjanak, csak kikergettek minket.

Akkor megúsztátok! Láttam, hogy nemcsak budapesti helyszínekre jártok, hanem vidékiekre is. Hogy osztjátok be a budapesti és vidéki helyszíneket. Úgy tudom, van egy listátok.

Gorilla 1: Tulajdonképpen 100 és 150 hely között mozog ez a lista. Fele Budapest, a másik fele pedig vidék vagy külföld, utóbbinál a szomszédos országokat értem. Ezekbe könnyebben eljutunk. Havonta kétszer - négyszer szoktunk elmenni urbexelni, ez mindig Budapesten, kéthavonta vidékre is eljutunk.

A budapesti helyszínek közül, melyik volt az, amelyik a legnagyobb meglepetést okozta pozitív értelemben, és volt-e olyan, ami miatt csalódottak voltatok, mert többet vártatok?

Gorilla 1: Hát igen. Van a CHINOIN gyógyszertár, Istvántelepen és kaptunk egy tippet, hogy teljesen simán be lehet jutni. Odamentünk, nagyon felkészültünk, hogy húha mekkora épület, milyen nagy terület, és hogy valószínűleg nagyon egyben van, de azzal szembesültünk, hogy még a kertbe sem tudunk bemenni, mert tele van szenzorokkal. Sőt, az egész területet megkerülve láttuk, hogy elölről egy motoros őr vigyázza a telepet. Úgyhogy meghiúsult az akció. Legpozitívabb a Lipótmező volt, mert oda viszonylag könnyen be tudtunk jutni. Gyakori kérdéseken, Facebook oldalakon mindenhol azt írják, hogy nagyon nehéz belógni, mert van 12 őr, meg 8 kutya, és még sorolhatnám. Mi odamentünk és bementünk,  észre sem vettük, hogy őriznék a területet.

11194610_309926492464773_291769063171076970_o.jpg

Gondolom változott az izgatottság érzése bennetek az első alkalom óta. Egyáltalán mi zajlik ilyenkor bennetek?

Gorilla 1: Abszolút változott. Amikor én először járkáltam ilyen helyekre, teljesen izgatott voltam, hogy hogy néz ki, mire számíthatok, milyen szobák, lépcsőházak lesznek. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy egy elhagyatott hely mit képes megőrizni magából. Mostanra viszont szinte már ránézek egy épületre, és tudom az alaprajzot; hogy hogyan rendeződik el az egész, és nagyjából fel tudom vázolni, hogy bent mire számíthatok. Nyilván már nincsen az a nagy izgalmi állapot, amikor bemegyek egy ilyen helyre, de azt tapasztaltam, hogyha ritkábban járok, akkor sokkal izgalmasabb lesz.

Van olyan helyszín Budapesten, ami nagy álom számotokra, de most nagyon úgy tűnik, hogy szinte lehetetlen?

Gorilla 1: Igen, van, tulajdonképpen a Csepel-szigeten van a szabad kikötőnél egy nagyon nagy raktár épület, amit lehet a csepeli hévről is látni. Oda szeretnénk bejutni. Ez egy olyan épület, amit csak félig-meddig használnak. Régen raktár volt, és most is az, csak most konténerekben vannak elhelyezve az áruk. Oda szeretnénk bejutni, de mivel kikötő terület, fokozottan őrzik.

Mi volt az eddigi legdurvább dolog, amit találtatok egy ilyen elhagyatott épületben?

Gorilla 1: Hú, hajléktalanok! A legkisebb ház volt az összes közül. Bementünk, azt hittük hogy egy kis épület lesz, biztos találunk jó fotótémákat, de ehelyett egy hajléktalanba botlottunk. Az volt a durva, hogy nagyon agresszívan viselkedett. Azért mert bementünk, fenyegetőzött, bottal jött ki. Közöltük vele, hogy mi maradni szeretnénk, azért jöttünk ide, hogy lefotózzuk a házat belülről, és 10 perc múlva itt sem leszünk. Nagyon nem tetszett neki, de visszament, mi meg nem törődtünk vele többet, mert azt hittük, hogy akkor ő vissza is ment a helyére, és nem fogja érdekelni, hogy mi ott járkálunk. Aztán kijött egy tomahawk-kal, úgyhogy végül sikerült elkergetnie minket. Az urbexnek az az árnyoldala, hogy nem lehet tudni, hogy mire számíthatsz, ha bemész egy elhagyatott épületbe. Lehet, hogy teljesen üres lesz, de az előfordulhat, hogy egy egész csordával találod szembe magad.

10255326_309925572464865_2938272310932182103_o.jpg

Hány emberből áll a Városi Gorillák és hogy „dolgoztok?”

Gorilla 1: Jelenleg a csapatban heten vagyunk. Ketten nagyon-nagyon ritkán járkálnak velünk. Az egyik srác csak legális túrára jön velünk. Azt tudni kell, hogy az urbex valamilyen szinten illegális. A másik tagunk viszont munka miatt nagyon ritkán ér rá, úgyhogy tulajdonképpen öten mozgunk aktívan, a kemény magban meg hárman vagyunk. Mi szinte minden túrán ott  vagyunk.

Ti már előtte is ismertétek egymást, vagy ez hozott össze benneteket?

Gorilla 1: Az urbex hozott össze minket, aztán megcsináltuk ezt az oldalt.

Hogy találtatok egymásra Egyáltalán hány urbexes csapatról tudtok az országban?

Facebookon urbexes csoportokban, illetve ismerősök által. Egyik túrára az egyik ismerősöm több embert is hívott, akiknek még újkeletű volt az urbex, és szép lassan kinőttük magunkat. Csak néhány aktív urbex csoportról tudunk, viszont kisebb csoportokból rengeteg van.

A budapesti és a vidéki helyszínek között van valami különbség?

Gorilla 1: A vidéki helyek általában jobban egyben vannak, mert Pesten, ha egy épület bezár, szinte azonnal feltörik, aztán kirabolják és lelakják a hajléktalanok. Viszont nagy a különbség Kelet- és Nyugat-Magyarország között is. Kelet szinte már csak a téglák maradnak, Nyugat-Magyarországon pedig a legtöbb ilyen hely szinte érintetlen.

Ha fel kellene sorolni három kedvenc eddigi helyszínt Budapesten, akkor mik azok?

Gorilla 1: Én megemlíteném az OPNI (Országos Pszichiátriai Intézet, másnéven Lipótmező- a szerk.) épületét, Istvánteleket és a napközis tábort Csepelen.

Mitől annyira kedvencek ezek?

Gorilla 1: Az OPNI nekem azért, mert nagyon komplex terület, tehát ott mindent megtalál az ember: kisszobákat, nagy termeket, hosszú folyosót, keskeny folyosót, padlást, tetőt, pincét, tényleg minden van. Istvántelek azért, mert ott vonatokat is tárolnak, és engem az fogott meg a legjobban, hogy nemcsak maga az épület elhagyatott, hanem a bent hagyatott közlekedési eszközök is.

Ez a híres vonattemető, ugye?

Gorilla 1: Igen, igen. És a csepeli napközistábor pedig azért, mert a város határán található, nagyon eldugott helyen, és nyugalom van. Kimegy az ember, és még mindig érzi azt a hangulatot, ami akkor a gyerektáborban lehetett.

Te mennyire szereted Budapestet?

Gorilla 1: Nekem nagyon tetszik Budapest, méghozzá azért, mert a város maga is nagyon komplex: vannak nagyon modern és vannak nagyon lepukkant részei is. Mindenki megtalálhatja a kedvére való helyeket.

Külföldről egy-két nagy vágyálmot tudnál még mondani?

Gorilla 1: Nekünk Detroit a nagy álmunk, a rozsdaövezet, Amerikában, ugye ott volt Amerika központi autógyártása, aminek befellegzett, és tulajdonképpen minden második ház elhagyatott. (Detroitban a 70-es években 1.85 millióan, amíg ma már csak 700.000-en laknak. – a szerk.) És persze Csernobil.

A urbex csapat Facebook oldalán többszáz képet találtok a várpsi expedíciókról, így ti is benézhettek a zárt kapuk mögé.

süti beállítások módosítása