Az Aperol Spritz az elmúlt évek nagy slágere a nyári szezonban. De miért ne lehetne egy kicsit elrugaszkodni az eredeti recepttől, és egy sokkal izgalmasabb ízhatást elérni mondjuk egy kis kaktuszpüré segítségével? A máltaiak nemzeti itala sok meglepetést tartogat azoknak, akik nem félnek megkóstolni az elsőre kicsit extrémnek tűnő likőrből készített koktélt.

Saját szavaival:

Egy tavalyi máltai nyaralás alkalmával kerültem a kaktuszgyümölccsel közelebbi ismeretségbe, hoztam is haza egy üveggel kóstolásra az egyik nemzeti italukból, a máltai kaktuszlikőrből. Ez adta az ihletet egy könnyed nyári, közönségitalhoz, az Aperol Spritz twistjéhez.  A rozmaring a kaktusszal karöltve egy új izgalmas ízkombináció lehetőségét adja egy sokak által ismert és közkedvelt frissítő koktélnak. A ital neve Tom, és a testvéremhez fűzhető, aki szintén bartenderként dolgozik, méghozzá Máltán.

Nézd meg, hogy készül a Tom Prickly!

Szöllősi Mátyásnál csak nagyon kevesen mozoghatnak otthonosabban a belvárosban. A legnevesebb szaklapokba publikáló díjnyertes költő és író kulturális tevékenysége révén eleve sok mindenkivel találkozik, de az elmúlt 4 évben a Budapest Katalógus alapítója és készítőjeként, közel 700 portréval a háta mögött, valószínűleg nincs olyan ember, akinek legalább egy ismerősét ne ismerné. A Budapest Katalógus igazi bája, abban a sokszínűségben rejlik, amit Mátyás stílusa fotósként és íróként valahogy mégis keretbe zár. Történetek és emberek jelennek meg, mindenféle mesterkélt máz nélkül. A vele való találkozás nemcsak azért volt izgalmas, mert számos kulisszatitkot elárult az oldalról, hanem azért is, mert olyan aspektusból látja és figyeli a várost, ahogy csak kevesen.

A Budapest Katalógus egy szuper kezdeményezés. Ehhez hasonló oldalakat találunk több másik városról is. Talán a Humans of New York a legismertebb. Nektek hogy kezdődött ez a történet?

Talán a már általad említetted Humans Of New Yorkon kívül még a prágai verziót emelném ki a képek minősége és a sokszínűség miatt. Igaz, ezt az oldalt csak azután ismertem meg, hogy már elkezdtük a Budapest Katalógust. A Humans of New York is csak részben inspirált, hiszen már előtt meghatározó szerepe volt a portrékészítésnek az életemben. Annak idején egy barátom hozta fel, hogy mi lenne, ha a New York-i oldalhoz hasonlóan készítenénk egy budapestit, és igyekeztünk a képek minőségével, név- és helyszínmegjelöléssel egyedivé alakítani az oldalt.

Mi volt a célotok vele?

Leginkább kísérletnek mondanám. Sokan ismerjük ezt a várost, és gyakran tele vagyunk sztereotípiákkal vele kapcsolatban; például, hogy az emberek nem kimondottan nyitottak. Ezek a sztereotípiák amennyire közhelyesek, annyira igazak is, nekünk viszont nagyon pozitív tapasztalat volt ez az egész. Eleve nem ért minket atrocitás, pedig nemcsak a belvárosban mozogtunk, és elmondható, hogy az emberek nagyon nyitottak voltak. Azok, akik nemet mondtak, azért tették, mert éppen nem volt rá idejük, vagy mert túlságosan zárkózottak. Többször felvetődött már annak idején is, hogy meddig érdemes életben tartani az oldalt, de ez végül is egyszerű: addig, amíg az embereket érdekli.

Melyik részét élvezed legjobban?

Amikor kint vagyok az utcán, és találkozom az emberekkel. Élvezem, amikor meg kell oldani bizonyos szituációkat, az pedig plusz kihívás, hogy egy 5-10 perces beszélgetésből „kell” megrajzolni egy olyan portrét, ami mások számára is izgalmas lehet. Az apró momentumok teszik még izgalmasabbá ezt az egészet.

Hajgató Sára mondhatni kívülről belülről ismeri a magyar design életet; dolgozott stylistként, volt divatszerkesztő, írt divat blogot és szervezett design vásárokat. Mostanában leginkább a fenntartható divat érdekli, éppen ökokertet tervez, vagy könyvet fordít a japán shibori textilfestő technikáról. Na és saját márkájával, a Botanikával foglalkozik, ami igazi kuriózumnak számít itthon, hiszen a különböző növényekkel festett ruhák és kiegészítők mind Sára műhelyében nyerik el végleges formájukat. Mégis milyen növényekkel lehet ruhát festeni, és a cékla vajon jól használható-e ilyen esetben? Hogy lehet a divat fenntartható? Sok más mellett, ezeket a témákat érintettük a Botanika otthonának számító CikkCakk Studioban.

Mi húzott annak idején a divat felé?

Annak idején, amikor elkezdtem az ELTE-n az angol bölcsész szakot, azt éreztem, hogy ez nem elég, úgyhogy felcsaptam a Pesti Estet, és kerestem egy másik iskolát is, amit mellette elvégezhetek. Ott találtam meg a Rothschild Divatiskolát. Viszont nem számoltam azzal, hogy az ottani divattervező szak mennyi kötelezettséggel jár. Éppen ezért két évre halasztottam is az egyetemen.Végül is itt tanultam meg mindazt, amit most hasznosítani tudok; ilyen a kollekciótervezés vagy a kivitelezés. Ebből nőtte ki magát aztán a Budapest Fashion, amit Kertész Vivivel (a LoveBug Vintage alapítója- a szerk.) közösen csináltunk, és ami valójában az első magyar divatblogok egyike volt. Akkoriban Vivivel sok divattal kapcsolatos munkát végeztünk; stylistkodtunk, divatlapot szerkesztettünk, de végül egyik tevékenységet sem éreztem annyira magaménak. Egy ideig itthon fel is függesztettem mindent, és majdnem egy évig Kambodzsában önkénteskedtem, ahol amúgy szintén oktatással és textilekkel foglalkoztam.

Ezt hogy kell elképzelni?

Hátrányos helyzetű gyerekeket tanítottam varrni lábbal hajtogatós géppel, ami szerintem nagyobb kihívás volt nekem, mint nekik. (nevet) Aztán egy kis svájci butik hotelnek a textil enteriőrjét készítettük el.

Ebből hogy lett a Botanika?

Amikor hazajöttem, egy ideig médialelemzőként dolgoztam, aztán egy év sem telt el, és elindítottam az ékszermárkámat. Ez sokáig sikerélményt adott, de egyre inkább a fenntarthatóság felé kezdtem fordulni, és közben ott voltak a különböző anyagok, amiknek elkezdett érdekelni az eredete, elkészítési módja. Arra is kíváncsi voltam, hogy lehet különböző cérnákat és fonalakat megfesteni. Először italporokkal próbálkoztam, és onnan jutottam el a növényi színekig. Aztán 2012-ben elindítottam a Botanikát.

Mivel idénynövényekről van szó, ez befolyásolja egyáltalán azt, hogy mikor jössz ki új kollekcióval? Egyáltalán hogy lehet fenntarthatónak lenni?

Nekem az első lépést az jelentette, hogy nem ruhákkal, hanem kiegészítőkkel kezdtem. Ennek a vonalnak is megvannak a csapdái: következetesen anyagot beszerezni rémálom. A másik alappillére a dolognak, hogy megfelelő bedolgozó embereket találj. Most, hogy már szó szerint kihalóban van pár szakma, kincs olyan embert találni, aki hozzáértően képes, minőségi, jó munkát végezni. A szakemberek jelentős része, ha még nem ment nyugdíjba, már tervezi. Már az elején tudtam, hogy nem az évszakok fogják meghatározni a kollekciók periodikáját, már csak azért sem, mert az én munkámnak eleve van egy szezonalitása. Leginkább termőidőszakban tudom beszerezni a növényeket, habár offseason időszakban is van mód szárított növények feldolgozására illetve egzotikusabb festőanyagok rendelésre. A Botanika inkább alapdarabokkal operál, ami nem feltétlenül igényli, hogy minden szezonban megújuljon a márka, inkább azt mondanám, hogy időszakokon át ívelő dolog.

 Horányi Juli nem szimplán énekesnő, inkább jelenségnek neveznénk; saját elmondása szerint kicsit harsány, de nekünk inkább határozott fiatal nőnek tűnik, aki amellett, hogy tudatos, valahogy ösztönösen tudja, hogy merre haladjon. Folyamatosan figyel, tanul, és szívja magába az életet, amiből aztán dalok születhetnek. Sokan az X Faktorból ismerik, pedig régóta a pályán van, három éve pedig a YOULÏ élén. Sokan nem tudják, de jelmeztervezőként is sikeres, több díjat tudhat magáénak, jelenleg viszont csak a zenére koncentrál. Különösen kellemes beszélgetőpartner, aki őszintén, lelkesen mesél magáról, eddigi tapasztalatiról és a zenéről.

Ha az ember végigpörgeti a közösségi média oldalaidat, feltűnik, hogy nagyon karakteres látványviláguk van. Mennyire van benne a te kezed a YOULÏ vizuáljában és képi világában?

Abszolút én határozom meg, igaz, vannak alkalmak, amikor együtt dolgozom másokkal. A március 8-i bulin például lesz egy VJ, Visnyovszky Janó, aki amúgy jó barátom. Nem ez az első közös munka vele, hiszen már több klipet is csináltunk együtt. A YOULÏ látványvilága az én ízlésemet tükrözi, és a kreatív tartalmakat is én csinálom. Ebbe beletartoznak a grafikák, a gifek és a plakátok is.

Ha már itt tartunk; milyen Horányi Juli világa?

Jó eklektikus! (nevet) Sok minden belefér, mert eleve sok minden tetszik. Mindig nagyon nehéz a saját alkotásaimról, főleg a vizuális tartalmakról beszélnem, mert nehéz szavakkal elmondani. Nagyon szeretem a nagyon modern, letisztult dolgokat, de közben imádom a reneszánszot és a barokkot is. Tanultam művészet- és viselettörténetet, ezáltal sok korszakot tanulmányoztam, és ezek mind benne vannak az én vizuális látásmódomban. És ott van mellette, amit a díszlet- és jelmeztervezésről tanultam. Eleve odavagyok a teátrális látványvilágért! Színházban nőttem fel, kicsi korom óta ez a közeg vesz körül, így ez az előadásmódomban és a vizuálban is erősen ott van. Szerintem ha akarnék sem tudnék valami realista dolgot kitalálni akár öltözködésben, akár színpadképben, mert a hatást szeretem. Azokat a dolgokat, amik megmozgatják az érzelmeket, a gondolatokat. Ez lehet egy erős smink, egy feltűnő szín, esetleg egy különleges forma.

Mekkora a különbség a színpadi és a mindennapi, rohangálós, ügyintézős éned között stílusilag?

Stílusilag nincs, arra viszont figyelek, hogy mentálisan különválasszam a színpadi énemet a mindennapitól. Fontos, hogy amikor hétköznap jövök-megyek, a színpadi szerepkört letegyem. Egyedül a színpadon van helye a színpadias viselkedésnek, a mindennapi életben ugyanolyannak kell lennem, mint bárki másnak. Néha ezt nehéz szétválasztani, és kicsit veszélye is ennek a szakmának, hogy ez a kettő könnyen összemosódik. Ha valaki lejön a színpadról, de nem tudja ott hagyni a színpadi énjét, akkor ebből lehetnek kisebb megőrülések, túlkapások. Amúgy én a hétköznapokban is feltűnő ember vagyok, annak ellenére, hogy nincs feltűnési viszketegségem; egyszerűen ez vagyok én. Éppen zsűrizem egy tehetségkutató versenyen, és akárhányszor megérkezem, a társaim sokszor mondják, hogy már messziről kiszúrnak, ha jövök. (nevet) Ez nem tudatos a részemről, csak valahogy az a sok minden, amit tanultam, és ami bennem van, látszik rajtam, ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy közöm van a művészetekhez és a szerepléshez. Egyébként maga a színpad számomra egy szent hely, és ünnepként élem meg, ha felléphetek. Ennek a különleges pillanatnak mindig próbálom megadni a módját. Ezt az öltözködéssel is szeretném kifejezni.

Érdekel mit jelent Juli számára a feminizmus?

Mostantól minden Absolut Budapest Bar Talkot egy képregény követ, amit Awesomniac készít nekünk szereplőink főszereplésével. Anger Borbála, a High Note SkyBar vezető bartenderének és Szűcs Péter, a Peter's Planet Travel utazó blog alapítójának a beszélgetését itt olvashatjátok. A róluk készült képregényt pedig ha legörgettek.

Anger Borbála, a világ egyik legjobb hoteljének választott Aria Hotel tetőteraszán található High Note SkyBar vezető bartendere, Szűcs Péter az Instyle egykori főszerkesztője pedig ma már világutazó bloggerként mesél nekünk oldalán a Peter’s Planet Travelen lenyűgöző történeteket a Föld különböző pontjairól. Ők ketten első blikkre talán messze állnak egymástól, de már a találkozás első öt percében kiderült, hogy igazi rokonlelkek. Ezt a lenti beszélgetés is bizonyítja. Az interjút holnap pedig egy meglepetés követi szintén Borbálával és Péterrel! Érdemes lesz a blogra kattintani!

MESSZI TÁJAK, ISMERŐS ÉRZÉSEK

Borbála: Merre jártál, honnan jöttél éppen haza?

Péter: Egy hónapig utaztam. Kolumbiába mentem, oda érkeztem meg, és Ecuadorból jöttem vissza. Én azokat az utakat szeretem, amikor nincs semmi leszervezve, hanem elindulok egy hátizsákkal.

Borbála: Úristen, de jó! De csinálnám én is!

Péter: Amióta váltottam, az életem felét töltöm így, a másik felében rendszerezem az élményeket, előhívom a képeket, megszervezem a kiállítást rájuk, vagy éppen itt vagyok veled, és beszélgetünk. Ez fontos számomra, mert ez most nagyon nagy issue nekem. Neked van olyan város vagy ország, ami nagy hatással volt rád, vagy megváltoztatta az életedet?

Borbála: Olaszország ilyen. Gyerekként évente kétszer is kint voltunk, nagyon sok élmény köt oda. Síelni mindig  Sappadara és környékére mentünk, nyaralni viszont minden alkalommal máshova. Veronát és Velencét emelném ki. Mindkettő nagyon nagy élmény volt, és mindkét helyen leginkább az életérzés fogott meg. Simán el tudnám képzelni, hogy kilépek a teraszra, kibontok egy üveg bort, és elkiáltom magam „Bon Giorno!!” Ott mindenki annyira pozitív, és ez nekem hiányzik itthon. Anglia a másik, ami megmozgatott. A legjobb barátnőm ott él, őt látogattam meg, és olyan érzésem volt, mintha egy filmben lennék. Na és ott van Németországban Passau, ami úgy néz ki, mint egy képes mesekönyv. Nemrég jártam ott, és akkor tudtam meg, hogy a nagypapám ott született. Végig egy bizsergető érzés járt át. 

BARTENDERNEK LENNI...

Péter: Kislánykorodban mi szerettél volna lenni, és most milyen messze vagy tőle?

Borbála: Kicsiként szerettem volna lenni régész és Forma 1-es autóversenyző is. (nevet) A színészeten is gondolkodtam, de aztán másfelé vitt az élet. Olyan szempontból viszont megmaradt, hogy a bartender szakma is egy mini színház, hiszen minden este megvan a kis fellépésünk a vendégek előtt. Mi előadunk és eladunk. A bartender sokféle tud lenni; egyszer szórakoztat, máskor „pszichológusként” funkcionál. Ezért is fontos, hogy jó kommunikációs készséggel rendelkezzünk. Ráadásul itt nekem rossz napom nem lehet. Egyébként nem bánom, hogy nem úgy alakult az életem, ahogy annak idején elterveztem, mert jól érzem magam ebben. Kisgyerekként mindenkinek hatalmas álmai vannak, meg akarja váltani a világot, aztán sokszor másfele vezet az út. Én imádom a munkámat, semmi pénzért nem cserélném el ezt az életet másikra.

Érdekel, hogy szereplőinknek mi jelenti a boldogságot?

Nincs takargatnivalónk, és ezt be is bizonyítjuk. Gyere, és repülj velünk a dél svédországi Åhusba, ahol tiszteletbeli kollégánk, Gunnar levetkőzve mindennemű gátlását, körbevezet az Absolut. birodalmában, és megmutatja neked, hogy készül a világ legtisztább vodkája.

Figyelem, a videóban különböző korú, méretű és formájú emberek láthatóak meztelenül!

Y Konszept debüt a wonderLAB-ben

Pénteken debütált Meyer Eszter-Virág saját márkája a wonderLAB-ben, ahol az Absolut. is ott volt. (A wonderLAB-es lányokkal itt olvashattok egy interjút.)  A Y Konszept első kapszulakollekciója felpimpelt vintage farmerdzsekikből áll, amikre Eszter-Virág egyik kedvenc kortárs költőjének, Závada Péternek versrészleteit festette fel. A kabátok tökéletesen tükrözik a márka alapítójának extravagáns és nőies világát.

Y Konszept X ABSOLUT. kollab

 A buli apropójából Eszter-Virág az Absolut Create A Better Tomorrrow, Tonight szlogenje által inspirálódva készített egy farmerkabátot, amit most meg is nyerhettek. A játék részleteit itt találjátok. 

És hogy ki Meyer Eszter-Virág? Mit áll az ő púder rózsaszín világa mögött? Mi vezette az oversize vintage farmerdzsekik újragondolásához? A lenti interjúban kiderül. 

Eszter-Virág fotók: Szabina Emmer

Meyer Eszter-Virág néha harsány, sokszor vicces és mindig végtelenül őszinte. Ha személyesen találkozol vele, szinte látod, ahogy zsizseg körülötte a levegő. Stílusos, kirívó, egyedi; ha megjelenik valahol, nem lehet nem észre venni. Blogger, aki az úttörőkkel együtt kezdte még 2006-ban. Azóta sok minden történt; például a bloggerekből influenszerek lettek, akikre több ezren, tízezren, százezren, sőt akár millióan kíváncsiak. Könnyűnek tűnik ez a „szakma”; pedig közel sem az, az ember átlépi a határt, és mindennek tétje van. Eszter-Virág púder rózsaszín világa sem mindig tökéletes; posztjaiban a divat, beauty, lifestyle témák mellett simán megférnek a húsba vágóan őszinte vallomások, már-már irodalmi szintre emelve.  A lenti interjúban mesél saját márkájáról az Y Konszeptről, kiderül, hogy megszállottan gyűjti a Pöttyös-könyveket, és azt is megtudjuk, hogy látja a véleményvezérek helyzetét. Ismerjétek meg Eszter-Virágot, aki amerikai állampolgársággal a zsebében mégis Budapesten próbál szerencsét.

Hogy érezted magad a február 16-i eseményen? A kollekció mellett készültél egy meglepetéssel is; egy Absolut által ihletett farmerkabáttal.

És mennyire imádták a dzsekit! Én meg titeket, mert nektek köszönhetően nem estem kétségbe a lámpaláztól. Egyébként eszméletlen volt a dolog! Háromnegyed hétkor már az utca végéig állt a sor, rengetegen be sem fértek az üzletbe, én nem is tudtam, hogy ezek az emberek tényleg eljönnek majd. Mármint, nagyon sokan regisztráltak, de azt hittem, tudod, hogy ez csak formalitás, és ott állunk majd öten és nézzük egymást. Hát, nem így lett. Nagyon jó látni, hogy egyaránt érdekelte a márka a fogyasztói társadalom új generációját és a nálam idősebbeket is. Számomra az volt a legnagyobb elismerés, hogy így szerették a márkát. Tudod, amikor blogot írsz, oké, látod a számokat, de az valahogyan nem olyan kézzelfogható. De ezek az emberek eljöttek és hoztak virágot és megölelgettek és minden, eszméletlen volt!

Mesélj, milyen Meyer Eszter-Virág világa?

Meyer Eszter-Virág világa eléggé kétpólusú. Végletekben élek és végletekben gondolkodom; ez adja az egész dinamikáját a történetnek, ennek megfelelően zajlanak a fentek és a lentek. Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, mint Mayan Toledano Girls című képsorozata.

Hogy kezdődött a blogolás, és mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy ez már jóval több, mint egy egyszerű hobbi?

2006-ban kezdtem el blogolni. Akkor igazából eszembe sem jutott, hogy bárkit is érdekelhetne, amit írok. Egyébként ez a mai napig így van. Akkor éreztem, hogy ez talán elég életképes, amikor egyre több szponzori megkeresés érkezett, illetve elkezdtem freelancerként írni máshova. Talán négy-öt éve több ez, mint egy szimpla hobbi.

Mit jelent számodra az írás?

Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan önkifejezési forma, ahol sosem kell izgulnom. Például tudok rajzolni, de az Y-nál hetekig csak néztem a farmerkabátokat, mert azt éreztem, hogy oké, rendben, de közel sem vagyok ebben annyira magabiztos, mint az írásban. Az írás az egyetlen olyan közeg, melyben kiskorom óta magabiztosan mozgok. Olyan ez, mint amikor a kiskacsák először beleugranak a vízbe, és elkezdenek pedálozni a lábaikkal. Én azt érzem, ha írok, sosem süllyedhetek el.

Érdekel, mit gondol Eszter-Virág az influencerek helyzetéről?

Lars Olsson Smith 10 évesen kezdett üzletelni, 14 éves korára pedig sikeres üzletember vált belőle. Mire megismerkedett a borotvával, már Svédország vodkatermelésének egyharmadát a kezében tartotta. Nem csoda, hogy csak úgy hívták, a Vodka Királya. 1879-ben egy forradalmian új lepárlási módszer segítségével hozta létre az Absolut Rent Bränvint, (Absolut Tiszta Vodka- a szerk.). Itt megjegyeznénk, az Absolut. a mai napig az úgynevezett folyamatos-tornyos lepárlással készül. Ez az eljárás sokkal nagyobb tisztasággal jár, mint a hagyományos 3-4-szeres szakaszos módszer, az eredmény pedig páratlan minőségű, teljesen tisztára párolt vodka. Nemcsak Smith tökéletesítette tudományát, Stockholm városa is ezen ügyeskedett, ami egészen a Vodka Háborúkig vezetett. Smith mindkettőből győztesen jött ki. Ez viszont közel sem volt elég számára, az évek alatt kiterjesztette vodka üzletét az ország déli részére is, beelőzve a konkurenciát. Az országon belüli sikert az export követte, gazdaggá téve őt. Sajnos az élet azonban jóval kiszámítathatlanabb, mint gondolnánk, Smith azóta elveszítette teljes vagyonát, és szerény körülmények között él második feleségével Stockholmban. Jelenleg emlékiratait írja. Otthonában mesélt kalandos életútjáról.

Milyen volt a gyerekkora, és miért pont a vodkával kezdett el foglalkozni?

Kiabyban születtem, egy kis faluban Svédország déli részén. Az apám Ola Persson és az anyám Lucie Persdotter meglehetősen izgalmas gyerekkort biztosítottak nekem és nyolc testvéremnek. Vannak nagyon jó és meglehetősen rossz emlékeim is, de unalmasnak semmiképpen sem nevezném azt az időszakot. A szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak, abban az időben ez elterjedt volt azon a vidéken. Mi is besegítettünk nekik, és mivel szépen gyarapodtunk, apám szeretett volna saját földet, hogy a maga ura lehessen. Így, amint lehetősége nyílt, kapott rajta, és megvásárolt egy kellemes farmot, aminek Sjöarps volt a neve. A gazdálkodás mellett elkezdett lepárlással is foglalkozni, de sajnos mielőtt még felépíthette volna az üzletet, eladósodott.

Itt megpecsételődhetett volna a sorsa, mégsem így lett. Minek köszönhető?

Bár úgy tűnt, az, hogy apám csődbe ment, az én életemre is rossz hatással lesz, de pár hónappal a szomorú végkifejletű eset előtt történt valami. Pont vigyáztam a farmra, amíg a többiek a helyi keresztény közösség eseményén vettek részt, amikor is látogatást tett nálunk Carl Smith kormányzó. Arra kért, vezessem körbe, aminek nagy örömmel eleget is tettem. Hálája jeléül felajánlotta, hogy ha apám csődbe menne, keressem fel, és ő segíteni fog. Így is lett. Nem mondom, hogy apám örült neki, óva intett, az volt a félelme, hogy majd a kereskedők kihasználnak, naiv ifjú lévén. Nem csoda, ekkor még csak hét éves voltam. Smith úr viszont nem feledkezett el ígéretéről, és beíratott az iskolába.

Hogy hasznosította az iskolában tanultakat?

Az iskola elvégzése után egyből a helyi (Karlsham- a szerk.) vegyesboltban lett állásom. Pénzt nem fizettek, viszont kaptam ételt és ruhát, és ez teljes mértékben megfelelt számomra. Így mondhatjuk, hogy tíz éves koromtól önellátó voltam. Egy ideig elvoltam, de ahogy teltek a hónapok, elkezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy tudnám kicsit felpörgetni az üzletet. Kitaláltam, hogy fogom az átutazó kereskedőket bevonzani a boltba. Kihelyeztem egy táblát, amire a következőt írtam: „Jöjjön be és legyen vendégünk egy felesre és egy kockacukorra!” A tervem bevált, a forgalom megnégyszereződött.

Mondhatjuk, hogy ez volt Svédország első hivatalos reklámkampánya?

Nem szeretnék álszerény lenni, úgyhogy mondhatjuk.

Nem hiszed el,  hogy veszítette el teljes vagyonát Lars Olsson Smith?

Nem az első alkalom, amikor cékla kerül egy koktélba itt az Absolut Budapest blogon. Pető Lajos Pure Morning Martinije viszont már csak azért is nagyon izgalmas, mert envalójában ez egy Espresso Martini, friss szederrel és némi céklahabbal a tetején. Igazi kettő az egyben; amíg a kávé élénkít, addig a cékla jó kálcium, vas és magnézium forrás. Ki hallott már egészséges koktélról? A Pure Morning Martini a legjobb példa rá, hogy létezik.

Saját szavaival:

„Tökéletes napindító, ugyan nem a megszokott, de annál izgalmasabb ízkavalkáddal.”

Nézd meg, hogy készül!