Marillai Ildikó és Éva teljesen új koncepciót vezetett be itthon hat évvel ezelőtt. A wonderLAB nem egy szimpla tervezői üzlet, inkább funkcionál közösségi boltként és inkubátorként. A designerek tagsági díjat fizetnek, cserébe marketing szolgáltatást és tanácsadást kapnak amellett, hogy a város egyik legismertebb design üzletében árulják márkájukat. Annak, hogy ennyire stabilak tudnak maradni a piacon, legfőképpen az az oka, hogy mindenféle görcsösség nélkül haladnak az árral, és alkalmazkodnak az igényekhez, úgy, hogy közben megtartják sajátosságukat is. Évi a wonderLAB mellett az INQ concept márkának és a másfél évvel ezelőtt nyílt Eva’s Roomnak is az anyukája. Most egy izgalmas eseményre készülnek, amin az Absolut is jelen lesz; Meyer Eszter-Virág blogger saját márkája, az Y Konszept debütál náluk pénteken. Többek között a magyar design piac helyeztéről, a testvérek közötti dinamikáról és a közelgő eventről beszélgettünk velük.

Ti akkor nyitottátok a wonderLABet, amikor még csak néhány magyar tervezői bolt volt a városban. Mi változott azóta?

Évi: Alapvetően kisebb volt a konkurencia, de ahogy egyre több tervező, showroom és concept store lesz, ez azzal jár, hogy a piacot is növeljük. Az, hogy ebben a szcénában ki tud megmaradni, már más kérdés. Az biztos, hogy mi továbbra is magunkat adjuk, és azt a minőséget, ami eddig jellemzett minket.

Ildi:. Mi pont az elejét csíptük el ennek a boomnak, úgyhogy végigkövettük ezt a fejlődést, és sajnos azt kell mondjam, hogy van negatív hatása is annak, hogy ennyi design üzlet nyílik mostanában. Valójában az a baj, hogy szétforgácsolódik a magyar design piac; túl sok a márka, az emberek pedig nem tudják, hogy hova menjenek, arról nem is beszélve, hogy minőségi romlást eredményezett. Inkább a már meglévő üzletekre kellene koncentrálni, és igenis azok kerüljenek be a boltokba, akik elég jók. Annak idején elsőként hoztuk be a közösségi bolt koncepciót, ami arról szól, hogy tagsági díjat fizetnek a tervezők és a vásárlókat nem terheli extra haszonkulcs. Ma már szinte minden második üzlet így nyit.

Térjünk vissza a kezdetekhez!

Évi: Még az Izabella utcában kezdtük műhely/showroomként, tíz tervezővel indultunk. Akkor tapasztaltuk meg, hogy mennyire jól működik, ha ennek a kis csapatnak van egy anyukája. Ezek lettünk mi.

Ildi: Nekem például teljesen hobbiként indult az egész; az volt a cél, hogy legyen egy hely, ahol kreatívkodhatok, és Évinek is jól jött az aranyműves képzettségéhez, és kikapcsolódásnak a 8 órás munkája mellett. Akkoriban ő ékszereket, én pedig ékszertartókat gyártottam. Ehhez csatlakoztak a designer barátaink, akik örültek, hogy van egy műhely, ahol tudnak alkotni, vásárlókat fogadni. A tapasztalataink alapján alakult ki maga a koncepció, nem volt előttünk példa, egyszerűen kiszűrtük, hogy mi működik, és mi nem. Az első fél év alatt kipróbáltunk sok mindent, például a közös vásárt vagy fotózást, így amikor megnyitottunk a mostani helyen, már nagyjából kiforrt a dolog, ekkor már 30 márkával indultunk neki. Bár az alapkoncepció megmaradt, az évek során mi is változtunk, alkalmazkodva a piachoz, de figyelembe véve a vásárlók, a tervezők és a saját igényeinket is. Vicces, hogy szinte dinoszauruszoknak számítunk a szakmában, miközben mi is csak hat éve nyitottunk.

Évi: A közösségi rész picit gyengült a már említett szétforgácsolódás miatt, mert minden tervezőnek annyi a dolga, hogy a fókusz szétcsúszik. Ha valaki több, mint 2-3 helyen jelen van, nem tud ugyanolyan aktívan kommunikáni mindegyikről.

Ennek megoldása lehetne a kizárólagosság?

Ildi: Nálunk nincs kizárólagosság, sőt, én inkább azt javaslom a designereknek, hogy 2-3 helyen legyenek jelen a városban, teszteljék, hogy mi működik számukra. Nekünk a legfőbb célunk, hogy a márkák fejlődjenek. Ezért működünk inkubátorként is, úgyhogy gyakran előfordul, hogy én javaslom a tervezőnek, hogy melyik üzletben lenne érdemes neki megjelenni még rajtunk kívül. Lényeges kihangsúlyozni, hogy mi nem vagyunk megmondóemberek, de aki bekerül hozzánk, fontos, hogy csapatjátékos legyen, nyitott az építő kritikára és fejlődésre. Szerencsére a legtöbb esetben működik a dolog.

Érdekel, hogy működik egy inkubátor üzlet?

Szereted a Dirty Martinit? Nem muszáj leragadni a régi bevált receptnél; Pető Lajos, a Bar Pharma bartendere megmutatja, hogy a legextrémebb ötlet sem túl extrém! A Need it BB' -t a tintahal tintája teszi igazán merésszé, az íze csak a ráadás!

Saját szavaival:

Amikor egy kicsit többre vágysz a már jól ismert klasszikusnál.

Nézd meg, hogy készül!

Képzőművésznek lenni sosem volt könnyű. A hazai kortárs művészet társadalmi elfogadottsága még mindig gyerekcipőben jár. Ha úgy vesszük a 90-es évek óta van jelen itthon. Sokan még mindig nem értik mit jelent egy képbe fektetni, azt gondolják, hogy ez csak a felsőtízezer hóbortja. A kiállítás megnyitók iránt van érdeklődés, de a potenciális vásárlók száma elenyésző. A hazai művészek nagy része csak a külföldi gyűjtőknek köszönheti, hogy megél a művészetéből. Ennek ellenére egyre több a kezdeményezés, ahol akár elérhető áron is hozzájuthatunk egy-egy kortárs művész alkotásához. Ez is az edukáció része. A fellendülést igazolja, hogy egyre több galéria nyílik, és más csatornákon is jóval többször találkozunk a művészekkel. Csalár Bence vendégeivel a hazai kortársművészet helyzetét próbálta megfejteni, mi pedig összegeztünk pár fontos gondolatot.

Szereplők:

Meggyesházi Éda a Molnár Ani Galéria művészeti vezetőjeként dolgozik, maga is művész; Musica Moralia egyszemélyes projectjével posztfolkos, experimentális zenét játszik. Több, mint tíz éve jelen van a zenei életben, játszott már Berlinben és Rotterdamban is. Ezáltal többféle nézőpontból is rálát a művészek lehetőségeire és tisztában van a hazai közönség művészethez való viszonyulásával.

Rechnitzer Zsófi szabadúszó kurátor, elismert művészeti tanácsadó, a The Bazin Project alapítója. Számos hazai és külföldi kutatással a háta mögött a kortárs művészeti piac egyik meghatározó szaktekintélye. PHD hallgatóként kutatási területe a kelet-európai műtárgypiac, ezen belül is a neoavantgárd művészek nemzetközi reprezentációja.

Olvass bele a beszélgetésbe!

Manapság egyre többen isszák a különböző zöldségleveket, így nem csoda, hogy a bartendereket is ihletet kaptak. Pető Lajos, a Bar Pharma bartendere olyan alap zöldésgeket választott koktélja hozzávalóiként, mint a zöldborsó vagy éppen a sárgarépa. 

Saját szavaival

Amikor kimarad egy fogás az aznapi ebédből...

Érdekel, hogy készül ez a koktél?

Finskitet még tinédzserként kapta el az elektronikus zene szeretete, de még várnia kellett, amíg valójában a DJ pult közelébe juthatott. 2010-es debütálás után el kellett telnie egy kis időnek, amíg megtalálta zeneileg is az útját. Azóta már több országot megjárt kissé elszállós tánczenéjével. Kicsit több, mint egy éve jelent meg első EP-je a német Emerald & Doreen Recordings gondozásában. Pénteken ő is ott játszik majd az újrainduló HOMERUN sorozat nyitóbuliján. 

Mesélnél azokról a pillanatokról az életedben, amik meghatározták a zenével való kapcsolatodat?

Nem ugranék vissza nagyon az időben, inkább azokról pillanatokról mesélek kicsit, amik hirtelen eszembe jutnak. 17 - 18 éves koromban az iskolának köszönhetően olyan barátaim lettek, akik akkor már “DJ”-ként játszottak különböző házibulikban. Aztán persze később saját, kisebb bulikat szerveztek mindenfelé. Ezekkel a srácokkal jártunk az akkor még létező Patexbe, később jött a Supersonic Technikum, hogy csak pár helyet említsek. Itt vonzott be az elektronikus zene igazán, mert addig elég vegyes stílusban hallgattam mindenféle zenét. Később szintén egy barátom révén kerültem road-ként egy zenekarhoz. Pár év alatt már beletanultam az egészbe és kisebb zenekarokat hangosítottam rendezvényeken. Itt kerültem közel az élő zenéhez és a színpadi dolgokhoz. Az egyetemi időszak alatt megint a fogyasztói oldalra kerültem vissza. 2010-től indult be nálam a “DJ” vonal és party szervezés az akkori Fogasház révén. Nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg, nagyon szerettem ezt az időszakot. 2014-ben teljes ösztöndíjat nyertem az Improba (Impro School zenei producer képzés- a szerk.), és innen már nem volt megállás.

Mikor álltál először a DJ pultba? Milyen volt az első szetted és milyen érzések kavarogtak benned?

Volt pár vicces kezdeti próbálkozás, amit azért nem sorolnék ide. Az igazi elsők egyike, ha jól emlékszem 2010 körül az akkori Fogasházban volt. Egy barátommal együtt kezdtünk neki ennek az egésznek. Nagyon szerettünk volna egy bulit összehozni, és szerencsénkre adott volt hozzá minden. Eléggé izgatottak voltunk, hogy milyen lesz a fogadtatás, de a siker nem maradt el. Akkor még nem volt semmi koncepció, csak a kedvenc számainkat játszottuk, amiket egyébként is állandóan hallgattunk. Abban az időszakban elég aktív volt a társaságunk, sok fesztiválra meg mindenféle bulikba jártunk együtt, hasonló zenéket hallgattunk.

Érdekel, hogy milyen a travel-house?

Csalár Bence és csapata ismét jó hangulatú, és ami talán még ennél is fontosabb, motiváló beszélgetést szerevezett le a Hadikba. Az öntudatosság elengedhetetlen a sikerhez. Ahhoz, hogy elérjük álmainkat, és boldogan éljük mindennapjainkat, alkalmanként egy nagyobb váltással érhetjük el. Ez általban nem kockázatmentes, és nem is minden esetben kellemes, de mindenképpen szükséges. Nem hiába választották Bencéék ezt a témát pont az év végére, hiszen az újév közeledtével sokan átértékeljük az elmúlt 12 hónapot, számot vetve, hogy aztán tanuljunk hibáinkból, és továbblépjünk a fejlődés útján. Az este fő célja most leginkább az volt, hogy a szereplők történetein keresztül kapjunk inspirációt mindehhez.

Szereplők:

Pátkai Rozina jazz és bossa nova énekesnőként már bizonyított, ezt igazolják nemzetközi és hazai díjai és elismerései. Különlegese színfoltot képvisel a hazai zenei életben az olasz felmenőkkel is rendelkező dalszerző és előadó. Nemrég azonban egy új úton is elindult: új projektjével a Minkával verseket dolgoz fel, egy saját kiállítás után pedig jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, hogy egy új alkotói oldalát is felfedezze.

A Varga Erika és Varga Helena által vezetett Romani Design talán az egyik legbátrabb kezdeményezés a magyar divatéletben. A roma kultúrára és művészetre épülő márka olyan presztizst alakított ki magának az elmúlt időszakban, amilyet csak keveseknek sikerül. Közéleti szereplőket is felvonultató divatbemutatóikon a roma kultúra stílusjegyei teljesen új szintre emelkednek. Céljuk a divatélet felpezsdítése mellett a roma fiatalok segítése volt az induláskor 2010-ben, amin a mai napig kitartóan dolgoznak. A ruhákért felelős Erika ötvösként, a mintákat, egyedi táskákat és ékszereket tervező Helena pedig művelődésszervezőként indult annak idején.

Szerintünk ezek voltak a legjobb pillanatok!

Bácskai Andrást a legmeghatározóbb urban fotósok között tartják számon, annak ellenére, hogy sok társával ellentétben számára ez tényleg igazi hobbi projekt. Bár annak idején komolyabban is kacérkodott a szakmával, és dolgozott is fotósként, közben rájött, hogy az úgy olyan formában nem neki való. Végül visszatért a kezdetekhez, a városhoz, ami annak idején arra inspirálta, hogy nagyapjához hasonlóan ő is fényképezőgépet vegyen a kezébe. Sokan fotózzák manapság Budapestet, ami nem csoda, hiszen az ezerarcú város rengeteg lehetőséget rejt magában. András munkái viszont több szempontból is kitűnnek; ilyen a Müller Fannyval együtt létrehozott sorozat, az Urban Ballerina, ami annyira megkapó, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül. A lenti interjúban a közös munkáról is mesélt nekünk.

Miért pont ezt a kreatvitási formát választottad?

Kisgyerek voltam, amikor a nagypapámmal még a laborjában hívtuk elő a hobbiból készített fekete-fehér fényképeit. Ahogy cseperedtem, egyszerűen rám ragadt, és középiskolás koromban nekem is lett egy tükörreflexes fényképezőgépem. Magamtól indultam el ezen az úton, nem erőltette ezt senki, egyszerűen belülről jött, mint egy intuíció.

Te még analóg technikával kezdted...

Valóban. Amikor az első digitális fényképezőgép a kezembe került, hiába volt az is tükörreflexes, óriási különbséget tapasztaltam az analóg technikához képest. Az, hogy azonnal láttam, hogy mit fényképeztem le, elképesztő erővel bírt. Lehetett korrigálni, ezáltal felgyorsult az egész folyamat. Sokkal dinamikusabb lett. Egy-egy fotóst nézve, látszik, hogy időszakről időszakra hogy változik és fejlődik a kidolgozási technikája.

A te technikád hogy változott?

Kezdetben nagyon szerettem túltolni a kidolgozást egy fényképen, erős kontrasztokat, színeket használtam. Aztán ahogy telt az idő, észrevettem, hogy egyre inkább finomodnak a képeim; egyre kevesebbet húzok bele a fotókba. Végül eljutottam odáig, hogy csak igen minimálisan nyúltam bele. Egy kis túlzással élve, a mai stílusom már-már közelít az analóg technika felé. Azt gondolom egyébként, hogy annak idején ebbe a hibába szinte mindenki beleesett. A kísérletezés része volt, amit egy új technika hozott.

Nézd meg András képeit!

Marokkó gasztronómiája messze földön hires, a jellegzetes színek, illatok és ízek sok mindenkit elkápráztatnak, és tesznek a közel-keleti konyha rajongójává. Szerencsére ma már nem kell felülnünk a repülőre, ha ilyen élményben szeretnénk részesülni. Na, de hogy jelenik meg mindez ital formájában? Pető Lajos a Bar Pharmában megmutatta nekünk.

Sajat szavaival:

Igazi keleti hangulatot idéző ital, ami tökéletes kezdetét adja egy kellemes estének. Az ital. különlegességét cask fokozza, hogy menta teát szolgálunk fel mellé. Ez egyrészt picit megzavarja az ital illatát, miután pedig megkóstoltuk a koktélt, nagyszerű harmóniában less a gőzölgő teával.

Nézd meg, hogy készül a marrakeshi álomital!

A Bar Pharma egy elvarázsolt kis világ a bulinegyed közepén. Ahogy belép az ember, hirtelen úgy érzi, mintha egy régi gyógyszertárba csöppenne, csakhogy a polcokon nem gyógyszeres üvegcsék, hanem a világ legjobb spiritjei sorakoznak. A nosztalgikus hangulatra rendesen rájátszottak a designnal is, viszont ami a legnagyobb különlegességét adja a dolognak, azok a különböző fűszer- és gyógynövényekből készült italok. Pető Lajos ebben a pici bárban készíti csapatával a koktélokat. A belvárosi éjszakában eltöltött évek után itt van lehetősége azzal is foglalkozni, amit a legjobban szeret, többek között különböző ételek italverzióit átültetni ital formájába. A lenti interjúban erről is mesélt nekünk.

Hogy kerültél a bárpultba, és milyen út vezetett ide a Bar Pharmába?

A családom egy része vendéglátózott, úgyhogy már nagyon fiatal korban kapcsolatba kerültem ezzel a világgal. Akkoriban egy vendégem kezdett el fűzni, hogy jöjjek a belvárosba, és dolgozzunk együtt. Szépen végigjártam a helyeket és a ranglétrát is. Amikor bekerültem a Minyonba, akkor ismerkedtem meg Petivel, a Pharma tulajdonosával. Ez 8 évvel ezelőtt volt, és már akkor brutális dolgokkal foglalkoztak a konyhában és a bárban is. Ekkor tetszett meg ez az egész igazán! A Minyon után voltam még pár helyen, aztán három éve megkeresett Peti, hogy csinál egy új helyet, van-e kedvem jönni. 2014 augusztusában nyitottunk.

A Bar Pharma névhez kapcsolódik egy sajátos design és hangulat. Ez hogy alakult ki?

Nagyon sokat köszönhetünk a Laki Eszti és Dobos Zsófi tervező és belsőépítész párosnak. Több alapkoncepció után végül azt tanácsolták, hogy egy patika legyen a kiindulópont. A PH eleve adott volt már az elején, erre több verziót is kitaláltunk; többek között a parfümériát is, de a Pharma talált be mindenkinél. A hely letisztult, a domináns szín a szürke.

Milyen a kínálat?

Közel 180 féle italunk van, de hétről hétre változik a kínálat. Ehhez igazítjuk az itallapot is. Van alapitallapunk, de nagyon rugalmasak vagyunk olyan szempontból, hogy mit szeretne inni a vendég. Ami nagyon jellegzetessé teszi a helyet, hogy a fali képeken látható gyógy- és fűszernövények nemcsak a design miatt vannak ott, a koktélkészítés során is gyakran előkerülnek, akár növény- akár bitter, egyéb kivonatok formájában.

Ezek szerint az italok kapcsán is nagyon rugalmasak voltatok a hely nyitása során, hiszen a hely hangulatához igazítottátok a koktélkínálatot.

Igen, de ez nem jelenti azt, hogy nem készítünk régi klasszikus koktélokat. Ha viszont valaki szívesen kísérletezik, és közel áll hozzá a Pharma világa, nagyon izgalmas dolgokat van lehetősége megkóstolni. Ehhez sokat kell ötletelni a konyhában, ezalatt értem azt, hogy sokszor akár különböző ételkülönlegességeket is átültetünk ital formájába.

Hogy kerül "tárkonyos raguleves" a pohárba?

Pap Márk bebizonyítja, hogy nem minden long drink unalmas. Jelenleg most ez az egyik legnépszerűbb ital a Yellowban. 

Saját szavaival:

Egy igazi klub hangulatú ital, amiben azért sokkal több minden rejlik, mint a szórakozóhelyeken megszokott long drinkekben. Különösen az őszi, téli időszakra terveztem, és jelenleg ez az egyik legpopulárisabb ital a Yellowban is, a mi saját verziónkban. Hosszú, gyümölcsös, fűszeres és különleges ízkombinációk egyvelege keveredik egy kevéske buborékkal ebben az amúgy könnyen érthető koktélban.

Nézd meg, hogy készül!