Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Amikor nem baj, hogy céklás lett a ruhád! - Interjú Hajgató Sárával, a Botanika alapítójával

2018. március 28. - absolut_hu

hajgato_sara_logozott.jpg

Hajgató Sára mondhatni kívülről belülről ismeri a magyar design életet; dolgozott stylistként, volt divatszerkesztő, írt divat blogot és szervezett design vásárokat. Mostanában leginkább a fenntartható divat érdekli, éppen ökokertet tervez, vagy könyvet fordít a japán shibori textilfestő technikáról. Na és saját márkájával, a Botanikával foglalkozik, ami igazi kuriózumnak számít itthon, hiszen a különböző növényekkel festett ruhák és kiegészítők mind Sára műhelyében nyerik el végleges formájukat. Mégis milyen növényekkel lehet ruhát festeni, és a cékla vajon jól használható-e ilyen esetben? Hogy lehet a divat fenntartható? Sok más mellett, ezeket a témákat érintettük a Botanika otthonának számító CikkCakk Studioban.

Mi húzott annak idején a divat felé?

Annak idején, amikor elkezdtem az ELTE-n az angol bölcsész szakot, azt éreztem, hogy ez nem elég, úgyhogy felcsaptam a Pesti Estet, és kerestem egy másik iskolát is, amit mellette elvégezhetek. Ott találtam meg a Rothschild Divatiskolát. Viszont nem számoltam azzal, hogy az ottani divattervező szak mennyi kötelezettséggel jár. Éppen ezért két évre halasztottam is az egyetemen.Végül is itt tanultam meg mindazt, amit most hasznosítani tudok; ilyen a kollekciótervezés vagy a kivitelezés. Ebből nőtte ki magát aztán a Budapest Fashion, amit Kertész Vivivel (a LoveBug Vintage alapítója- a szerk.) közösen csináltunk, és ami valójában az első magyar divatblogok egyike volt. Akkoriban Vivivel sok divattal kapcsolatos munkát végeztünk; stylistkodtunk, divatlapot szerkesztettünk, de végül egyik tevékenységet sem éreztem annyira magaménak. Egy ideig itthon fel is függesztettem mindent, és majdnem egy évig Kambodzsában önkénteskedtem, ahol amúgy szintén oktatással és textilekkel foglalkoztam.

Ezt hogy kell elképzelni?

Hátrányos helyzetű gyerekeket tanítottam varrni lábbal hajtogatós géppel, ami szerintem nagyobb kihívás volt nekem, mint nekik. (nevet) Aztán egy kis svájci butik hotelnek a textil enteriőrjét készítettük el.

Ebből hogy lett a Botanika?

Amikor hazajöttem, egy ideig médialelemzőként dolgoztam, aztán egy év sem telt el, és elindítottam az ékszermárkámat. Ez sokáig sikerélményt adott, de egyre inkább a fenntarthatóság felé kezdtem fordulni, és közben ott voltak a különböző anyagok, amiknek elkezdett érdekelni az eredete, elkészítési módja. Arra is kíváncsi voltam, hogy lehet különböző cérnákat és fonalakat megfesteni. Először italporokkal próbálkoztam, és onnan jutottam el a növényi színekig. Aztán 2012-ben elindítottam a Botanikát.

Mivel idénynövényekről van szó, ez befolyásolja egyáltalán azt, hogy mikor jössz ki új kollekcióval? Egyáltalán hogy lehet fenntarthatónak lenni?

Nekem az első lépést az jelentette, hogy nem ruhákkal, hanem kiegészítőkkel kezdtem. Ennek a vonalnak is megvannak a csapdái: következetesen anyagot beszerezni rémálom. A másik alappillére a dolognak, hogy megfelelő bedolgozó embereket találj. Most, hogy már szó szerint kihalóban van pár szakma, kincs olyan embert találni, aki hozzáértően képes, minőségi, jó munkát végezni. A szakemberek jelentős része, ha még nem ment nyugdíjba, már tervezi. Már az elején tudtam, hogy nem az évszakok fogják meghatározni a kollekciók periodikáját, már csak azért sem, mert az én munkámnak eleve van egy szezonalitása. Leginkább termőidőszakban tudom beszerezni a növényeket, habár offseason időszakban is van mód szárított növények feldolgozására illetve egzotikusabb festőanyagok rendelésre. A Botanika inkább alapdarabokkal operál, ami nem feltétlenül igényli, hogy minden szezonban megújuljon a márka, inkább azt mondanám, hogy időszakokon át ívelő dolog.

hajgato_02.jpg

Az új kollekció darabjait például nem is te gyártattad. Miért?

Egyre inkább azt az utat látom magam előtt, hogy a már elkészült, minket körülvevő tengernyi ruhából hozzak ki valamit. A cél, hogy azokat a darabokat amikről látom, hogy még lehet jövőjük, megmentsem, megújítsam, és újra piacra dobjam. Egyébként ha meg a praktikusság szempontjából nézzük, akkor ilyen esetben sok kellemetlen dologtól is meg tudja kímélni magát az ember, ami manapság elég gyakori a már említett szakember és helyi alapanyag hiány miatt. Ha például Ökotex tanúsítvánnyal rendelkező anyagokkal dolgozol, kisszériás márkaként nehéz helyzetben vagy, hiszen sok gyár illetve gyártó minimum vásárlási mennyiséget követel meg, tehát adott esetben egy-egy anyagból akár száz métert is meg kell venned; és ez még egy elég alacsony mennyiségi követelmény. Így, hogy régi, ezalatt értsd 20-30 éves, ruhákat bújtatok új köntösbe, nagyon kreatívan és spontánul dolhozhatok.

Mikből áll a Heirloom kollekció?

A felsők többségben vannak, mivel az a tapasztalat, hogy azok könnyebben illeszthetőek be már egy meglévő ruhatárba. Rengetegféle anyagból dolgoztam most, a gyapjútól, a lenen, pamuton át a kasmírig és a hernyóselyemig. Nagy a szórás a márkák szintjén is; például egy vintage H&M darab is van a ruhák között!

A lookbok is a természetességre fókuszál. Mi volt a koncepció a fotózás során?

Nem szerettem volna profi modellt. Nóri, aki amúgy jó barátnőm, magas, vékony lány, tehát ilyen szempontból megfelelt a modellszerepre, mégis általa van a fotókban valami megfoghatatlan természetesség, ráadásul nagyon kreatív, így az ötletelésben is részt vett velem. Fontos volt számomra, hogy olyan ember legyen, aki szervesen kapcsolódik ehhez a történethez. Nem akartam túltunningolni a fotózást, laza és természetes hatást szerettem volna elérni. Nagyon baráti volt a fotózás, ugyanis a fotós, Szűcs Ági, Nóri barátnője, szintén egyből ráérzett az atmoszférára, amit szerettem volna közvetíteni. Ezzel a sorozattal, ami csak egy részét mutatja be a ruháknak, azt a hangulatot szerettük volna megidézni, ami a Botanikára jellemző.

28827187_1856722927684945_8821724986261842082_o.jpg

Ismered már annyira az anyagokat, hogy amikor kiválogatod a ruhákat, előre tudod, hogy melyik anyag, hogy reagál majd az adott festékre?

Igen, magabiztos vagyok ilyen téren, válogatás során már tapintásra tudom, hogy mi milyen anyagból készült. Ennek ellenére nem úgy válogatom ki az adott darabokat, hogy már tudom előre, hogy milyen festést kap majd. Jelenleg itt áll közel harminc ruha a műhelyben, és majd amikor nekiállok a festésnek, spontán derül ki, hogy melyikkel mi történik. Bizonyos szempontból van tudatosság abban, hogy nyúlok a különböző anyagokhoz. Például a gyapjún jól működik az ecoprint, és ilyenkor ezt ki is használom. Az új kollekcióban van is egy Yves Saint Laurent kardigán, ami ezzel a technikával készült. Ugyanez a minta egy pamuton nem így nézne ki.

Mennyi munkával jár ezeknek a minőségi ruháknak a lelőhelyeit megtalálni?

Ez is egy folyamat része volt, és érdekes módon egy idő után ez is magától alakult. Ahogy a növények beszivárogtak a világomba, úgy találtam meg a különböző lehetőségeket a ruhabeszerzésre. Hiszek abban, hogy amikor ráállsz arra az útra, ahol dolgod van, egyszercsak elkezdenek jönni a támogató emberek és helyzetek. Sok ruhát ismerősöktől kaptam; volt, hogy éppen a nagyi szekrényében találtak valami izgalmas darabot, és azt gondolták, hogy nálam jó helye lesz. Ezenkívül járom a bolhapiacokat, a lomtalanításokat, a vintage boltokat. Persze van ebben jócskán meló, de szerencsémre a vintage rajongók inkább a különlegesebb, színesebb ruhákat keresik, nem ugranak a fehér, kissé megfáradt darabokra. Márpedig én ezekkel dolgozom.

Hányféle technikával dolgozol?

Van a sima merítéses festés; készítesz egy festőlevet, és abban megmeríted, megfőzöd a textilt. Dolgozom pigmentekkel, kivonatokkal, amikkel más hatást érek el. Mivel ezek a növényifestékek tömény por formájában kerülnek a ruhákra, nagyon érdekes lesz az eredmény. Ezeken kívül szeretem még alkalmazni a japán shibori technikát is; ez kötözésen, csomózáson alapul, illetve az ecoprintet is, amivel a növények lenyomatát gőzölöm a textilbe.

Melyik növény okozta a legnagyobb meglepetést?

A cékla! A hagyományos főzéses technikával készített anyagok esetén, a várt élénk bíbor helyett, kellemes homokszínt sikerült a céklából kihoznom. Erjesztéssel hideg technikával a céklából is varázslatos színeket lehet kivonni, de a hő hatására érzékenyen reagáló festékanyagról beszélünk. A fekete bogyós gyümölcsökről, a meggyről, a lila káposztáról vagy akár a cékláról azt gondolnánk, hogy őrült színhatást érünk el, de sajnos ezek jellemzően egyrészt kimosódnak, másrészt a hő és a napsütés hatására idővel kiszürkülnek. Az a lényeg, hogy az ember ismerje a festőanyagait és a várható viselkedését, ugyanakkor tudja ezt rugalmasan kezelni, és elvárások nélkül kísérletezgessen. Sok esetben ugyanazzal a növénnyel teljesen más hatást lehet elérni, hiába szerzed be ugyanonnan. A természet már csak ilyen. Persze már vannak olyan cégek például Amerikában és Törökországban, amik képesek ugyanazt a növényi színt ipari szinten reprodukálni, mert kikísérletezték, hogy lehet ezt ipari szinten űzni, de a manufaktúrális keretek között sokkal nagyobb kihívás évről évre ugyanazt az árnyalatot hozni. És ami a legfontosabb, számomra nem is ez a cél.

hajgato_01.jpg

Van személyes kedvenced?

Nagyon szeretem a festőbuzért. Ez egy olyan növény, amit otthoni körülmények között is lehet termeszteni. Három évig várni kell az elültetés után, úgyhogy türelem kell hozzá. A gyökerét használjuk festésre, és ahhoz ceruza vastagságúra kell nőnie. A legegyszerűbb technológiával szép barackos, rózsaszínes színárnyalatokat nyerhetünk belőle, más, hagyományos technikával pedig izzó, úgynevezett "török vörös" színt kaphatunk. A másik kedvencem az indigó, amelynek az európai verzióját, a festőcsüllenget is szívesen használom. Ezt én magam termesztem amúgy.

Van időd arra, hogy kimondottan magadnak fess?

Inkább a meglévőkből csórok magamnak. (nevet) Vannak olyan darabok, amik azonnal a szekrényembe vándorolnak. Egyébként nemrég pont festettem magamnak egy sálat varjútövisbogyóból, ami bármennyire is hihetetlenül hangzik, neon zöld lett.

A CikkCakk Studio az otthona a Botanikának. Ez a hely nem is üzletnek tűnik, hanem egy kis közösségnek, egy szuper csapattal.

Négyen csináljuk a CikkCakk Studiot; Bori, aki a Pompom Design alapítója, Barbi a Planthetics "anyukája", Nusi a ShamoBags táskákat és kiegészítőket készíti, én pedig a Botanikát. Fontos volt, hogy a termékeink szépen harmonizáljanak egymással. Ha valaki belép ide, és beleszeret ebbe a világba, akkor tetőtől talpig felöltözhet innen, és még a lakásába is talál kiegészítőket. Szerencsére megvan a közös hang és a vízió, ráadásul mindannyunknak vannak törekvései a fenntarthatóságra.

Milyen a kapcsolatod Budapesttel?

Sokfele éltem a világban; Egyiptomban születtem, ott töltöttem az első pár évemet, Angliában is voltam húzamosabb ideig, és Ázsiában is éltem. Sokáig tartott, amíg visszataláltam ide. Azt érzem, hogy itt a helyem, itt kell boldogulnom minden kihívásával együtt. Szeretem Budapestet annak ellenére, hogy egyre inkább vágyom a vidéki életre. A nagyvárosiassága zavar, értem ezalatt a zajt és a tömeget, de közben van egy olyan oldala is, amit nagyon szeretek. Például azt, hogy bármikor bárkivel összefuthatok, vagy azt, hogy sok lehetőség van. Ha ki szeretnék kapcsolódni, akkor viszont már inkább az erdőkben való kirándulást vagy a folyón való csordogálást választom. Aztán utána jó visszajönni kicsit, és intézni a dolgokat, élvezni a város adta előnyöket.

 

süti beállítások módosítása