Szekeres Gyuri, a Blue Fox The Bar bartendere a hideg téli hónapokban szívesen készít fűszeres, lélekmelegítő koktélokat. Az Asian Wind különlegességét a jázmin teás mézvíz és egy egzotikus gyümölcs, a kaffir lime adja, ami a thai konyha egyik fő alapanyaga. 

Saját szavaival: Fűszeres, száraz inkább savanykás hosszú ital, a kaffir lime frissítő üdeségével.

Egri Balázs és Rávay Máté régóta nagy rajongója Budapestnek. A város iránti szeretetük vezette őket, amikor elkezdték az Urban Sidewalkert, aminek fő ismertetőjegye az aprólékosan kivitelezett grafikai munka, Balázs keze által. És ezt szó szerint kell érteni. Minden egyes térkép, városrészlet, épületegyüttes kézi rajz, amiknek elkészítése akár hónapokba is telhet. A Károly körúton található kis üzletben beszélgettünk Balázzsal és Mátéval a budapesti ajándéktárgyak fejlődéséről, a monotonitást igénylő rajzolásról és az ösztönös márkaépítésről.

Ma már szerencsére egyre több minőségi Budapesttel kapcsolatos ajándéktárggyal találkozhatunk a belvárosban. Nektek mi adta a motivációt az Urban Sidewalker elindításához?

Balázs: Azóta, hogy elkezdtük az Urban Sidewalkert, elindult valami ezen a téren, és van jelentős elmozdulás a minőségi dolgok iránt.

Máté: Egyetértek azzal, hogy egyre több szép tárgyat lehet kapni, de sajnos még mindig a gagyi van többségben, és inkább koncentráltan lehet jó dolgokat találni a városban, úgyhogy van hova fejlődnünk. Valamennyire inspirált minket, hogy nem láttunk magunk körül sok szép dolgot, de inkább belső motiváció volt, ami miatt elkezdtük az egészet. Egyszerűen valami olyat szerettünk volna csinálni, ami nekünk is tetszik.

Balázs: Persze, ha nem tetszett volna az embereknek a legelső Budapest poszter, akkor nem ragadunk itt, és egy irodában ülnénk, és nem a saját brandünket építenénk.

Legyen az egy térkép vagy pár épület együttes, az Urban Sidewalker illusztrációk egytől egyig aprólékosan kidolgozottak. Ez elég sok türelmet igényelhet tőled, Balázs.

Balázs: Igen, van bennem jó adag monotóniatűrés, hiszen nem mindig egyszerű végigcsinálni egy ilyen grafikát. (nevet) Egyébként előtte egyáltalán nem rajzoltam városrajzokat. Ahogy elkezdtem készíteni ezeket a grafikákat, egyre inkább belejöttem, így bővültek a rajzok is.

Hiszünk abban, hogy Budapest igazi ereje a benne élőkből táplálkozik. Mi 2018-ban is csupa inspiráló karakterrel találkoztunk, akik nap, mint nap tesznek azért, hogy ez a város tele legyen élettel, szépséggel. Mert néha bármennyire is csúfnak tűnik a világ, ha nyitott szemmel járunk, nem kell sokáig keresni a jó dolgokat. A tavalyi év során közel száz olyan történetet hallottunk és osztottunk meg veletek, amik azt bizonyítják, hogy Budapest tele van KREATIVITÁSSAL, ELKÖTELEZETTSÉGGEL, KITARTÁSSAL, ELFOGADÁSSAL és SZERETETTEL; és ez mind hozzátesz ahhoz, amit mi és szereplőink is éreznek; hogy nincs még egy ehhez fogható város. Most az Absolut új kampányából, az A DROP OF LOVEból inspirálódva, összegyűjtöttük nektek kedvenc gondolatainkat három videóba.

Nézd meg a többi videót is!

December 15-én a Antifactory Vintage-ben egy közelsem szokványos bulival készült Stefánovits Fanni, a bolt tulajdonosa és arca és Mojzes Dóra, divattervező. Itt nem volt csúnya pulcsi, sem Last Christmas a WHAMtől, voltak viszont dizájner cuccok, vintage ruhák, egy kiállítás Várhegyi Dávid és Müller Karol képeiből összeválogatva, és természetesen Absolut long drinkek, miközben Nora Matisse, Alto Castello és Mr.Mstrs játszott az üzletben felállított DJ pulpituson. Mivel Nora Matisse-t már régóta szerettük volna kikérdezni, nem hagyhattuk ki a lehetőséget. A lenti interjúban kiderül, hogy milyen zenék inspirálják, hogy készül fel egy bulira, és azt is elárulta, hogy ő hova jár bulizni. 

Mi volt, ami téged a DJ pultba vonzott? Mit jelent számodra a zene?

Kiskorom óta zenèlek, 8 éves korom óta csellózom. Kamasz éveim végén kezdtem el érdeklődni az elektronikus zene iránt, hamar felmértem, hogy elég befogadó a műfaj és elképesztö tempóban fog fejlődni. Eleinte nem tetszett maga a "gépzene" és a közegek sem, amiket vonzott, az első mixemet az inspirálta, hogy lehet ezt "máshogy" is, hisz igen csak nyitott müfajról beszélünk, mely képes adoptálni más műfajokat is az elektronikus hangzásba.. Poli barátom figyelt fel erre elsőként, nagyon sokat tanultam tőle, imádtam, hogy mindenhova lemezes táskával érkezik. Inenntől jött egyik buli jött a másik után.

Mennyire befolyásolják a zenei trendek a saját stílusodat?

A zenei trendeket illetően a pop és a mainstream elég tàvol állnak tőlem. A jazz, a 70-es évek progresszìv vonalai, valamint az etno zene is inspirál, de ezek nem feltétlen aktuális trendek jelenleg.

A Dizzy édes ízvilágú koktél, amiben az Absolut Raspberriben található málna jól harmonizál a gyümölcsös Irsai Oliver borral, a málnás borhab pedig selymessé és elegánssá teszi az italt.

Saját szavaival:

Az Írsai Olivér bor remekül együttműködik a málnás Absolut természetességével.

Szekeres Gyurinak, a Blue Fox The Bar bartenderének egyik kedvenc fűszere a kardamon, amit szívesen használ koktélkészítés közben is; jelen esetben az Absolut Blue-t fuzionálta vele. A tél insprálta a Lily Fleurt, amit a fehér vermuth roppanóssá, a szólőszem pedig selymessé tesz. 

Saját szavaival:

Ez egy édes fűszeres ital, az évszakot tekintve használtam a fűszereket. Letisztult, de közben nagyszerű koktél.

Szekeres Györgyöt, a Blue Fox The Bar bartenderét lassan tíz éve szippantotta be az italok világa. Bár a bartenderek népszerűsége elég nagy, végül is ők a bárok rocksztárjai, nem minden esetben ez a fő mozgatórugó. Szerinte bartendernek lenni valójában nem is munka, hanem életstílus; ő szabadidejében is szívesen tanul, fejlődik, így rendszeresen jár kóstolókra, mesterkurzusokra. Végignézve rajta, tökéletes összhangban van a bárral, ahogy a koktélok is, amiket készít a rá jellemző laza eleganciával. A tél apropójából négy különleges, fűszeres kokéllal készült, a vele való beszélgetés során pedig megtudhattuk, hogy mit jelent, ha egy alappárlatot fuzionálnak, érdemes-e figyelembe venni a legújabb prezentációs trendeket, vagy, hogy mi a jó dinamika a vendég és a bartender között.

Itt vagyunk a Blue Foxban The Barban. Milyen ez a hely?

Ebben a kis „rókalyukban” mindenki megfordul, kezdve a Kempinski gazdag, szofisztikált vendégeitől, azokig a turistákig, akik spontán ugranak be egy italra. Talán leginkább a hanyag eleganciával tudnám jellemezni. Nem láttam még ehhez fogható helyet; maga a környezet sok mindenhez teret ad; hétvégente élőben szól a jazz, de van, hogy DJ pörgeti a lemezeket.

Szakmailag és fellépésileg is nagyon profinak tűnsz. Milyen típusú ember vagy? Hogy viszonyulsz az italkészítéshez?

Ennyi év után már inkább érzésből találok ki vagy készítek el egy italt, ami nagyrészt abból fakad, hogy van már múltam, de ugyanilyen fontos, hogy olyan emberektől inspirálódhattam és tanulhattam, akik a szakmai nagyjai, legyenek bartenderek, chefek vagy sommelier-k. Aztán sokat segít a fejlődésben az is, hogy rendszeresen járok kóstolókra, és több mesterkurzuson is részt vettem már. Egyrészt egy fuvallatként jön egy ízvilág, amit elképzelek, másrészt ott az alapszeszek ismerete. Vodkával kicsit könnyebb dolgozni, mivel semleges az íze, sok mindenhez fel lehet használni. Amikor összeáll a fejemben, hogy nagyjából mit szeretnék, azt utána ki is kell kísérletezni, hogy kialakuljon a szükséges balansz, ami elengedhetetlen egy jó italhoz. Az új koktélok kitalálása során egyébként nagyon sok minden adhat ihletet; egy zene, egy illat vagy egy élmény. Ezek egyébként nemcsak az ízekre vannak ilyenkor hatással, hanem a prezentációra is; arra, hogy szervirozom az adott italt. Egy koktél nagyon komplex dolog; ugyanolyan fontos az ízvilág, a név, és az, hogy mit szeretnék átadni vele. A cél az, hogy jó élményt kapjon a vendég, és ha ő mosolyog, akkor én is.

Mi az, ami megfogott ebben a szakmában?

Tizennyolc évesen, még az egyetem mellett kezdtem el ezzel foglalkozni, és akkor az volt a legizgalmasabb számomra, hogy egy gyümölcsből vagy bármilyen más szilárd alapanyagból hogy lehet egy cseppfolyós csodát létrehozni. Első körben a párlatok világa fogott meg. Nem Tom Cruise akartam lenni a Koktél című filmből, nem a pózolás érdekelt az egészben, inkább a technológia és az egész miértje húzott be. Persze a csinos csajok, az impozáns környezet sem volt ellenemre, amiben már eleve otthonosan mozogtam. Közben megjártam külföldet is, és ez sokat segített a fejlődésben; többek között ez is tette lehetővé számomra, hogy mára profi környezetben, profi italokat készíthetek.

Mind a négy ital fuzionált vodkával készült. Ez a technológia nagyon jellemző rád?

Szeretem használni ezt a technológiát, mert plusz karaktert ad az italoknak. A modern bartendingben az, hogy fuzionálunk, nem varázslat, szinte már mindennapos. Ez egyébként nem más, minthogy légmentesen fűszerekkel lezárjuk az alapszeszt, és sous vide-dáljuk. Ha nem vodkáról beszélünk, akkor azokra az ízekre szeretek ráerősíteni, amik amúgy is jellemzőek az adott érlelt italra. Ez lehet akár még pálinka is.

Fotó: Bodnár Dávid

Hegedűs Dóra már annak a generációnak a tagja, akik végignézték a magyar új hullámos márkák sikerrejutását vagy éppen bukását. Úgy tűnik szépen kezd kitisztulni a kép és a piac a magyar design területén, és a tervezők már nem csak egy utat látnak maguk előtt saját brandjük sikerre vitelében. Dóra nem elégedett meg a MOME diplomával és egy három hónapos London College Of Fashion ösztöndíjjal, az első pillanattól kezdve tudatosan kereste a lehetőséget a fejlődésre. Gyakornokoskodott a Je Suis Belle-nél, évekig volt a BP Shop gyártásvezetője, jelenleg a TOMCSANYI márka számára dolgozik, mellette pedig saját kollekciókat tervez és készít. Szombaton az Antifactory Vintage rendhagyó Xmas eventjén az ő ruháit is láthatjuk. Előtte azonban jöjjön vele egy interjú, ahol mesél arról, hogy mitől más az ő brandje, mint a többi a hazai designer férfiruha márka, milyen filmek inspirálják a tervezés során, és azt elárulja, hogy szerinte mitől más a budapesti underground élet, mint a londoni.

Az elmúlt években nagyon sokat színesedett a magyar piac a designer férfi ruhák tekintetében. Te hova helyezed magad?

Én is látom, hogy egyre több férfi ruhamárka van, bár még mindig azt érzem, hogy inkább a minimál stílus fut. A ruháim nagy része inkább a feminimebb férfiakhoz passzolnak, de mindig figyelek arra, hogy legyen pár basic darab is minden kollekciómban, például egy egyszerű garbó, vagy farmernadrág. Amiben szerintem kicsit különbözöm a többiektől, abból fakad, hogy a BA tanulmányaimat szövött-anyag tervezés szakon végeztem a MOME-n, és emiatt struktúra orientáltan gondolkodom. Szeretek magam foglalkozni az alapanyaggal, összerakni a mintákat; az előző kollekciómnál például szövött felületeket vagy applikációkat készítettem. Jó ezekkel játszani; anyagokat halmozni, különböző textúrákat használni. Ez a vonal inkább a brit gondolkodást tükrözi, ami abból is adódik, hogy három hónapot töltöttem a London College of Fashion MENSWEAR szakán. A másik befolyásoló tényező pedig az, hogy tizenéves korom óta nagyon sok zenésszel, művésszel vagyok körülvéve, akik egyrészt már önmagukban is extrovertált emberek, így akár a mindennapokban is szívesen hordják a ruháimat, de színpadon mindenképpen. Azok a darabok mondjuk már inkább a jelmez kategóriába tartoznak, ami szintén nem áll tőlem távol, hiszen évek óta jelmeztervezéssel is foglalkozom. Többek között dolgoztam a Vígszínháznak és a Hatszín Teátrumnak. Videóklipekben is stylingolok alkalmanként, idén jelölve is voltunk a Klipszemlén a legjobb styling kategóriában az Ed is On zenekarral. Ez így mind befolyásolt abban, hogy úgy érezzem, hogy ez lehet az én utam. Közben pedig az az érdekes, hogy nem egy lány keresett már meg egy-egy darab kapcsán, így végül is nem is lehet kategorikusan kijelenteni, hogy férfiruhákat készítek. A gendersemlegesség erőteljesen benne van a darabokban, még akkor is, ha elsősorban férfiakra méretezem a ruhákat.

Miért pont a férfiruháknál kötöttél ki?

A férfiakkal sokkal könnyebb együtt dolgozni számomra. Amikor elkezdtem tervezéssel foglalkozni, már nagyon jóban voltam Wanda Martin barátnőmmel, akivel nagyon hasonló az ízlésünk, és a közös munkák kapcsán főleg fiúkat fotóztunk. Azt például nagyon szeretem bennük, hogy egy fitting során egyenesen megmondják, ha valami nem tetszik, és ebből sokat lehet tanulni. Ez a diplomakollekciónál is jól jött számomra.

Event fotók: ANNAVERAPHOTO

Múlt héten nyitott Budapest legújabb magyar designer store-ja a belvárosban, így talált új otthonra az Anna Daubner, az Anna Amelie, a dorivisy és a Vecsei Millinery egy új márkával, a férfi munkaruhákból inspirálódó Grandpaval kiegészülve. A lányok keze által életre kelt Margot minden ízében kifinomult, mégis van benne valami megfoghatatlan vagányság.  Olyan hely, ahol szívesen elidőzik az ember egy kicsit. A tervezők elmondása alapján ez is a cél. A barátságos fogadtatásra pedig személyesen ők figyelnek majd, ugyanis minden nap más designer vár minket a boltban.  A pénteki megnyitón hatalmas volt az érdeklődés, az Absolut pedig az alkalomhoz illő longdrinkekkel készült az eseményre. A legjobb pillanatok előtt viszont jöjjön a Margot interjú második része. 

Az elmúlt években nagy hype alakult ki a magyar design körül. Ennek ti mennyire látjátok áldásos hatását?

Vecsei Zsófi: Nagyon örülünk ennek és folyamatosan buzdítjuk ismerőseinket és az érdeklődőket, hogy keressék a magyar tervezőket. Nagyon sok nagyszerű tervező van és érdemes időt fordítani arra, hogy megtaláljuk őket.

Visy Dóri: Az elmúlt pár évben nagyon sok olyan esemény lett, ami a kortárs divatot népszerűsíti, ezáltal pedig sokan megismerik a hazai tervezőket. Egycsomó új bolt és popup üzlet nyílik, és ott az Ajándék Terminál is, ahol több száz designer terméke van jelen. Ráadásul utóbbi azért is nagyon fontos, mert egy plázában található, ahova sok olyan ember jár, akik egyáltalán nem ismerik a magyar designereket. Mindemellett pedig úgy tűnik, hogy egyre nagyobb az igény az egyedi dolgokra. Ez így mind erősíti egymást.

Daubner Anna: A nagy hype ellenére viszont az a tapasztalat, hogy az emberek nem költenek többet magyar designer termékekre, mint például öt évvel ezelőtt. Azáltal, hogy nagyobb lett a hangsúly a magyar designon, az emberek nyitottabbak lettek, de inkább csak az alacsonyabb kategóriájú termékekre van pénzük, amik sok esetben apró kiegészítők, vagy esetleg pólók.

Ennek az italnak a különlegességét a mezcal, egy mexikói tequillahoz hasonló párlat adja, amit agavéból készítenek. Egy legenda szerint egyszer egy villám csapott bele egy agavenövénybe, ami ugyanazt az eredményt eredményezte, mint a mai hőkezelés, amit az erjesztés előtt alkalmaznak. Emiatt többen az „égből jött italnak” nevezik a mezcalt.

Saját szavaival:

Eltüntettem a Mezcal intenzív füstösségét az Absolut Citronnal, ezáltal egy olyan italt tudtam készíteni, ami ízvilágában sokkal populárisabb.