Egri Balázs és Rávay Máté régóta nagy rajongója Budapestnek. A város iránti szeretetük vezette őket, amikor elkezdték az Urban Sidewalkert, aminek fő ismertetőjegye az aprólékosan kivitelezett grafikai munka, Balázs keze által. És ezt szó szerint kell érteni. Minden egyes térkép, városrészlet, épületegyüttes kézi rajz, amiknek elkészítése akár hónapokba is telhet. A Károly körúton található kis üzletben beszélgettünk Balázzsal és Mátéval a budapesti ajándéktárgyak fejlődéséről, a monotonitást igénylő rajzolásról és az ösztönös márkaépítésről.
Ma már szerencsére egyre több minőségi Budapesttel kapcsolatos ajándéktárggyal találkozhatunk a belvárosban. Nektek mi adta a motivációt az Urban Sidewalker elindításához?
Balázs: Azóta, hogy elkezdtük az Urban Sidewalkert, elindult valami ezen a téren, és van jelentős elmozdulás a minőségi dolgok iránt.
Máté: Egyetértek azzal, hogy egyre több szép tárgyat lehet kapni, de sajnos még mindig a gagyi van többségben, és inkább koncentráltan lehet jó dolgokat találni a városban, úgyhogy van hova fejlődnünk. Valamennyire inspirált minket, hogy nem láttunk magunk körül sok szép dolgot, de inkább belső motiváció volt, ami miatt elkezdtük az egészet. Egyszerűen valami olyat szerettünk volna csinálni, ami nekünk is tetszik.
Balázs: Persze, ha nem tetszett volna az embereknek a legelső Budapest poszter, akkor nem ragadunk itt, és egy irodában ülnénk, és nem a saját brandünket építenénk.
Legyen az egy térkép vagy pár épület együttes, az Urban Sidewalker illusztrációk egytől egyig aprólékosan kidolgozottak. Ez elég sok türelmet igényelhet tőled, Balázs.
Balázs: Igen, van bennem jó adag monotóniatűrés, hiszen nem mindig egyszerű végigcsinálni egy ilyen grafikát. (nevet) Egyébként előtte egyáltalán nem rajzoltam városrajzokat. Ahogy elkezdtem készíteni ezeket a grafikákat, egyre inkább belejöttem, így bővültek a rajzok is.
Akkor lehet azt mondani, hogy ez, amit ma itt látunk, ösztönösen alakult ki?
Balázs: Az nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem voltak vázlataim, de emlékszem, hogy az egyik alkalommal, amikor rajzolás során elindultam a Batthyány környékéről, jött egy ötlet, hogy megcsinálhatnám nagyobban is. Például így találtam ki a formáját és a Duna ívének a kanyarulatát, és akkor áthelyeztem az egészet egy nagyobb papírra, amit aztán szépen lassan kitöltöttem.
Máté: Az eredeti térkép nagyjából A1-es méretben (59,4*84,1 cm) készült, de a legnépszerűbb méretváltozat, ami az üzletben is a legtöbb színben kapható az 43,5*60,9 cm nagyságú. A Duna hajlása egy különleges szépséget ad a grafikának, ami Balázs lokálpatriotizmusához is köthető, mert óbudaiként Óbudát is rá akarta rakni a térképre. (nevet)
Egy térképpel indultatok, azóta pedig már sokat színesedtetek. Hogy alakult ez a folyamat?
Balázs: Egyrészt odafigyeltünk arra, hogy mire lenne igény, de mivel minden eléggé munkaigényes ebben a részletességben, viszonylag lassan tudunk haladni az új termékek bevezetésével. Mindenesetre, ha valamit meglehetősen sokan keresnek, akkor megpróbáljuk becélozni. Ilyen most a határidőnapló. Ez az üzleti szempont. Ha pedig a kreatív oldalról közelítjük meg, akkor azt vesszük figyelembe, hogy mihez van kedvünk. Három különböző irányra tudom bontani a rajzokat. Az egyik a posztereken látható grafika, a másik az épület együtteseket megjelenítő rajzok, a harmadik pedig a kockákból felépített városkép. Amikor valami új dolgot rajzolok, egyszer csak jön valami ötlet, és nem is feltétlenül tőlem. Egyébként mindegyiket élvezetes rajzolni
Szezonról szezonra gondolkodtok?
Balázs: Szeretünk szezonokban gondolkodni, és a tudatosság szikrája is megvan bennünk, de mivel a gyártási munkafolyamatokat hárman végezzük, mindenbe bele kell folynia kicsit mindenkinek, úgyhogy nem tudunk tartani egy bizonyos periodicitást, minden próbálkozásunk ellenére. Így akkor kreatívkodunk, amikor van rá időnk. Az év eleje és az ősz olyan időszak, amikor van pár hónapunk erre. Ilyenkor viszont nagyon intenzív kreatív munka folyik.
Mennyi időt vesz igénybe egy új sorozat elkészítése?
Balázs: Függ magától a sorozat jellegétől. A nagy térképek elkészítése, mivel nagyon részletes a grafika, akár három hónapba is bele telik, míg a kisebb grafikák egy-két hét alatt készülnek el. A hűtőmágnesek és a füzetek, ahol például épületeket lehet látni, teljesen más típusú munkaszervezést igényelnek. Egyébként ezért leginkább Anna felel; ő a feleségem, és egyben a társunk is. És bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a feladat, itt akár egy félév is eltelhet, amíg kiforrja magát a dolog. Mivel a technológiát közben tanuljuk meg egy-egy új területnél, még akár utána is változtatunk, fejlesztünk.
Máté: Itt tényleg minden grafikának az alapja kézi rajz, még az is, ami nagyon digitálisnak tűnik, az is papíron készül el először. A kockás grafikát látva sokan nem is gondolnák, hogy ez sok-sok rajzból van összerakva. Hiszünk a hagyományos technikákban, és abban, hogy ezáltal valami pluszt tudunk adni. Mi ezt az egészet nem profitorientált üzletként kezdtük el, ezt Balázsnak a gyerekkorából hozott rajzolás szeretete indította el. Az elején nem tudtuk, maximum sejtettük, hogy másoknak is tetszeni fog. Szerintem az Urban Sidewalker nagyon jó példa arra, hogy ha valaki érez magában rejtett vágyat a kreativitásra, egy bizonyos talentumának a kibontakoztatására, akkor érdemes egy próbát tenni, mert nagyon sok örömet okozhat ezzel magának, és még akár hirtelen karrierváltások is lehetségesek.
Akkor ezek szerint a ti esetetekben nem volt semmi tudatos márkaépítés?
Máté: Fontos, hogy nem részletes piackutatás eredményeként jött ki, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkoznunk. Teljesen organikusan fejlődtünk. Amikor elkészültek az első rajzok, emlékszem, kinyomtattuk térképet, amit izgatottan vittem ki egy vásárra egy mappában. Nagy meglepetésünkre egyből voltak vásárlóink. Nem tudtuk, hogy tetszenek-e majd annyira az embereknek, hogy meg is vegyék. Jó érzés erre visszagondolni.
Milyen Budapesttel a kapcsolatotok?
Máté: Budapest olyan sokszínű és annyira sok arca van, hogy mindig változik, hogy éppen mi inspirál. Bár budapesti vagyok, de vidéki gimnáziumba jártam, így egyetemistaként csodálkoztam rá igazán először a városra. A mai napig, ha külföldön járok, mindig hasonlítgatom a többi helyet hozzá, és valahogy mindig Budapestet hozom ki győztesnek. (nevet) Tudom, nagyon triviális dolog, de szerintem nem lehetünk elég büszkék a Dunára és az azt átszelő hidakra. Nagyon sajátos hangulatot kölcsönöznek a városnak, és általában előbb utóbb az ide látogató külföldiek is beleszeretnek.
Balázs: Úgy tanulja az ember a földrajz órán, hogy Budapestnek szép a fekvése. Ez magától értetődő is lehet egészen addig, amíg nem mész külföldre. Ahogy aztán egyre több nagyvárosban megfordulsz, amik persze nagyon szépek, mégis egyre inkább rájössz, hogy milyen csodálatos helyen élsz. Azért ha felmész a Gellért-hegyre, és onnan szétnézel, amit onnan látsz, legyenek a dombok, a síkság, a hidak, a szigetek, nagyon különleges. Aztán ott a pesti belváros, ahol érdemes elidőzni egy kicsit; a házak egytől egyig izgalmasak, a rajtuk látható homlokzatokat egy életen át lehet csodálni, és bármennyire is sokrétű közben mégis van egy egységes stílusa az egésznek. Én Óbudát is nagyon szeretem. Ott nőttem fel, és már gyerekkoromban is nagyon izgalmasnak találtam, hogy ott római romok vannak. Szeretem a tipikus óbudai házakat, és én még a panelokkal is békében vagyok. Számomra az a legizgalmasabb az egészben, hogy ez a sok különböző dolog valahogy mégis egy.
Mik a kedvenc helyeitek?
Máté: Az adott, hogy olyan ismert látványosságot, mint például a Parlament megörökítünk a képeslapjainkon, de vannak olyan városrészletek, amiket nem nagyon lehet látni másoknál. Ilyen a Víziváros, a Szent István park, vagy akár egész Újlipótváros. Én mindegyiket nagyon szeretem.
Balázs: Nagyon szeretem a régi korok épületeit, egyik kedvencem a Gázgyár, ami az óbudai Auchan parkolója mellett található, vagy az ott található századelői lakótelep, aminek az az egyik különlegessége, hogy minden egyes kapualj különbözik a másiktól. Persze a pesti oldalon is vannak izgalmas dolgok, például a sör- és konzervgyárak. Sajnos sok eltűnt közülük.
