Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Rock 'n' roll életérzés és egy kis melankólia - Interjú Hegedűs Dórával

2018. december 13. - absolut_hu

hegedu_s_do_ra_portre.jpg

Fotó: Bodnár Dávid

Hegedűs Dóra már annak a generációnak a tagja, akik végignézték a magyar új hullámos márkák sikerrejutását vagy éppen bukását. Úgy tűnik szépen kezd kitisztulni a kép és a piac a magyar design területén, és a tervezők már nem csak egy utat látnak maguk előtt saját brandjük sikerre vitelében. Dóra nem elégedett meg a MOME diplomával és egy három hónapos London College Of Fashion ösztöndíjjal, az első pillanattól kezdve tudatosan kereste a lehetőséget a fejlődésre. Gyakornokoskodott a Je Suis Belle-nél, évekig volt a BP Shop gyártásvezetője, jelenleg a TOMCSANYI márka számára dolgozik, mellette pedig saját kollekciókat tervez és készít. Szombaton az Antifactory Vintage rendhagyó Xmas eventjén az ő ruháit is láthatjuk. Előtte azonban jöjjön vele egy interjú, ahol mesél arról, hogy mitől más az ő brandje, mint a többi a hazai designer férfiruha márka, milyen filmek inspirálják a tervezés során, és azt elárulja, hogy szerinte mitől más a budapesti underground élet, mint a londoni.

Az elmúlt években nagyon sokat színesedett a magyar piac a designer férfi ruhák tekintetében. Te hova helyezed magad?

Én is látom, hogy egyre több férfi ruhamárka van, bár még mindig azt érzem, hogy inkább a minimál stílus fut. A ruháim nagy része inkább a feminimebb férfiakhoz passzolnak, de mindig figyelek arra, hogy legyen pár basic darab is minden kollekciómban, például egy egyszerű garbó, vagy farmernadrág. Amiben szerintem kicsit különbözöm a többiektől, abból fakad, hogy a BA tanulmányaimat szövött-anyag tervezés szakon végeztem a MOME-n, és emiatt struktúra orientáltan gondolkodom. Szeretek magam foglalkozni az alapanyaggal, összerakni a mintákat; az előző kollekciómnál például szövött felületeket vagy applikációkat készítettem. Jó ezekkel játszani; anyagokat halmozni, különböző textúrákat használni. Ez a vonal inkább a brit gondolkodást tükrözi, ami abból is adódik, hogy három hónapot töltöttem a London College of Fashion MENSWEAR szakán. A másik befolyásoló tényező pedig az, hogy tizenéves korom óta nagyon sok zenésszel, művésszel vagyok körülvéve, akik egyrészt már önmagukban is extrovertált emberek, így akár a mindennapokban is szívesen hordják a ruháimat, de színpadon mindenképpen. Azok a darabok mondjuk már inkább a jelmez kategóriába tartoznak, ami szintén nem áll tőlem távol, hiszen évek óta jelmeztervezéssel is foglalkozom. Többek között dolgoztam a Vígszínháznak és a Hatszín Teátrumnak. Videóklipekben is stylingolok alkalmanként, idén jelölve is voltunk a Klipszemlén a legjobb styling kategóriában az Ed is On zenekarral. Ez így mind befolyásolt abban, hogy úgy érezzem, hogy ez lehet az én utam. Közben pedig az az érdekes, hogy nem egy lány keresett már meg egy-egy darab kapcsán, így végül is nem is lehet kategorikusan kijelenteni, hogy férfiruhákat készítek. A gendersemlegesség erőteljesen benne van a darabokban, még akkor is, ha elsősorban férfiakra méretezem a ruhákat.

Miért pont a férfiruháknál kötöttél ki?

A férfiakkal sokkal könnyebb együtt dolgozni számomra. Amikor elkezdtem tervezéssel foglalkozni, már nagyon jóban voltam Wanda Martin barátnőmmel, akivel nagyon hasonló az ízlésünk, és a közös munkák kapcsán főleg fiúkat fotóztunk. Azt például nagyon szeretem bennük, hogy egy fitting során egyenesen megmondják, ha valami nem tetszik, és ebből sokat lehet tanulni. Ez a diplomakollekciónál is jól jött számomra.

hegedusdora09_small.jpg

Diploma / Boys Do Cry
fotó: Martin Wanda 
modellek: Aron @Face Model Management, Andris @The Roster Management, Vass Dani
smink: Schneider Anna
haj: Tóth Zoltán

Mi volt a diplomakollekciód koncepciója?

A terv egy eklektikus kollekció volt, és az is lett a vége. Nagyon sok öltözködési időszakból inspirálódtam. Ez eleinte nem volt tudatos, de a szakdolgozat és a műelemzés írása közben tudatosult, hogy végig ott volt bennem. Szerettem volna a kortárs öltözékbe beemelni azokat a valaha még klasszikus férfiöltözködés részének tartott darabokat, mint a fodros ingeket vagy a viktoriánus időszak egyik jellemző darabját a férfi fűzőt, vagy a régi korokban annyira divatos mintás anyagokat. Ezek közül már egyik sem dominánsan a férfiöltözet része, de meg szerettem volna jeleníteni, és valahogy ötvözni a ruháimra jellemző street weares, sportos hangulattal.

Egyre több tervező jön rá, hogy az a járható út, ha több lábon áll. Például a divat más területein másoknak is dolgozik, közben pedig építi a saját márkáját.

Baromi nehéz egy márkát vinni, és nagyon nagy a felelősség, amikor olyan szinten működteted, hogy akár több emberért felelsz. Teljesen más, amikor projekt szinten kezeled a brandedet, mellette pedig megkeresések alapján dolgozol, vagy amikor belevágsz igazán, és felteszel mindent egy lapra. Én most pont ebben a dilemmában vagyok. Eddig azt gondoltam, hogy miután befejezem az egyetemet, elindítom a márkát, aminek az építésében már egy ideje segít nekem egy menedzser lány. Az volt a tervünk, hogy üzleti tervet készítünk és befektetőt keresünk, de elbizonytalanodtam, hogy szeretném-e egyáltalán ezt így csinálni. Persze továbbra is célom eladható kollekciókat tervezni és készíteni, és gondolkodom nemzetközi webshop elindításán is, de kérdés, hogy a jelenlegi piacon életképes-e a klasszikus befektető orientált működés. Lehet, hogy a mi generációnknak már nem ez a működő út.

Az elejétől kezdve fontosnak tartottad, hogy az iskolákban elsajátított tudás mellett tapasztalatot szerezz a gyakorlatban is. Gyakornokoskodtál a Je Suis Belle mellett, három évig dolgoztál a BP SHOP számára, és most a TOMCSANYI márka működtetésében veszel részt. Ennyire tudatos vagy?

Tudatosan figyeltem arra, hogy legyen ilyen típusú gyakorlati tudásom, hogy amikor kijövök az egyetemről, akkor ne azt érezzem, hogy fogalmam sincs, hogy működik egy márka, hanem igenis legyen olyan dolgokról is fogalmam, amit nem tanultunk meg az iskolában. A BP Shoppal való közös munka egyébként úgy jött, hogy a Wonderground projekttel, amit többen csináltunk megnyertünk egy díjat, amihez hozzátartozott egy kollab kollekció a BP Shoppal. Egyből utána még nem maradtam ott, mert akkor jött a londoni kint tartózkodás, de ahogy hazaköltöztem, egyből bejelentkeztem gyakornoknak hozzájuk. Ott nagyon szerencsésen jöttek ki a dolgok, mert pont kerestek valakit gyártás pozícióba, ahova aztán fel is vettek.

A BP Shopnál mi az a szerzett tudás, amit tudsz kamatoztatni a saját márkádnál?

Gyártásvezetőként megtapasztaltam, hogy milyen egy nagyobb ruhamárkánál dolgozni, ahol egyszerre többszáz darab készül egy-egy modellből. A gyakorlatias gondolkodást is ott sajátítottam el. Stylistként is részt vettem a fotózásokon, volt, hogy a tervezésbe is belefolytam, és szorosan együttműködtem az art directorra, a grafikusokkal. Izgalmas látni, hogy egy ilyen márkánál hogy épül fel egy kollekció. Teljesen más a munkasorrend, mint egy kis brand esetében.

_y5a4147_small.jpg

SS17 kollekció / 'So you want to be a rock'n'roll star'
fotó: Donka Panna
modellek: Merse @SamTheAgency, Galambos Dorina 
smink: Schneider Anna 
haj: Lehofer Eszter
set design: Krisztina Ivanyiv 

Londonban milyen hatások értek?

Nagyon meghatározó volt az iskolai közeg; sokféle nemzetiségű emberrel találkoztam. Nagyon izgalmas volt látni, hogy az ázsiaiak vagy mondjuk a dánok mennyire máshogy állnak a tervezéshez. Mivel nagyon rövid ideig tartott, nem igazán tudtam elmerülni a londoni underground bulikban, inkább a sulira koncentráltam. Persze koncertekre azért jártunk Wandáékkal, és vele azóta is tartom a kapcsolatot, a sztorijai alapján nagyon úgy tűnik, hogy mindegy, hogy milyen nagyvárosban élsz, az underground szubkultúrák mindenhol hasonlóan működnek, csak például Londonban kicsit karakteresebben és szabadabban.

A nagymamád nagy mestered, több helyen is olvasható, hogy milyen nagy hatással van rád. Sőt, együtt is dolgoztok a kollekciók készítésénél. Mi a legfontosabb tanács, amit tőle kaptál?

Nem is tanács, inkább életszemléletnek hívnám. Nagyon laza nagyim van, aki sokat mesél a 60-70-es évekről, és ha valaki, akkor ő rendesen megélte a fiatalkorát. Amikor nála varrok, folyamatosan sztorizunk. Nagyon közel állunk egymáshoz. Ő is olyan, hogy addig nem alszik el, amíg nem talál megoldás egy bizonyos ruha megoldási kérdésre. Technológiában is rengeteget tanultam tőle. Amúgy ő egyáltalán nem stresszel a dolgokon, ezt is jó lenne elsajátítani tőle. (nevet)

Nagyon szereted a filmeket. Vannak olyan kedvenc karaktereid, akik akár hatással vannak a tervezésre is?

Inkább a filmek világa, ami hat rám, mintsem a karketerek. Vannal kedvenc rendezőim, ilyen Wong-Kar Wai vagy a Cohen testvérek. Előbbi munkáira a melankólia jellemző, miközben nagyon szép színekkel és zenei hatásokkal operál. Cohenék világában pedig az abszurditás és sokszor naturalista, de szintén nagyon karakteres képi világ ami megfog. Szeretem a skandináv filmeket, az egyik kedvencem A Híd című sorozat, és ha már karaktereknél tartunk, akkor itt meg is említeném Saga Norén-t, aki talán az egyik legerősebb női sorozat-karakter az utóbbi években. Aztán ott a Twin Peaks és Dale Cooper. Azt hiszem az ő karaktere, és maga a film és David Lynch világa is nagyon meghatározó a generációnk számára.

Van olyan film, ami után azt érezted, hogy valamit azonnal meg kell tervezned?

Már gondolkodom az új kollekción, és úgy tűnik erősen filmes hatásai lesznek. De számomra a film és a zene sokszor összefolyik, erős hatással bírnak rám a filmek soundtrack-jei is. Nagyjából már kitisztult az alapgondolat, amit leginkább úgy tudok leírni, hogy a „szerelmesek a törvény ellen”. A színi világában pedig a vörös a fekete és más sötét színek fognak dominálni.

Szeretsz Budapesten élni?

Több nagyvárosban is jártam már, és bármennyire is jól éreztem magam ezeken a helyeken, számomra Budapest az ideális, még pont jól belakható. London például már túl nagy volt. Nagyon fontosak a kis napi rutinjaim, amik már itt kialakultak. Persze szívesen élnék kicsit külföldön is, például Stockholmban, de nem maradnék kint örökre.

Van kedvenc helyed?

A Művész Mozi ilyen; ott kicsit megállt az idő, nagyon szeretem a hangulatát. És itt az Antifactory Vintage, ahova napi szinten bejárok.

A december 15-i Weird Xmas Sale & Exhibition eseményen Várhegyi Dávid és Müller Karol Vakáció a román tengerparton kiállítását is megnézhetitek az Antifactory Vintage-ben. A nap során Nora Matisse, Alto Castello és Mr.Mstrs játszik az üzletben, az Absolut pedig welcome drinkkel vár benneteket.  

süti beállítások módosítása