Mire Kormos Richárd Rico bekerült a Good Spiritbe, már túl volt a belvárosi pörgésen, amit leginkább az Ötkertben és az Akváriumban élt meg. Szerencsére az évek alatt sok olyan emberrel hozta össze a sors, akiknek a „keze alatt” sokat tanulhatott és gyorsan fejlődhetett. Ma már teljesen otthonosan mozog a bárkultúrában, és bár nagy klasszik rajongó, szívesen veszi a kihívásokat, amikkel egy-egy új alapanyag kapcsán kell szembesülnie. A lenti interjúban szó esik arról, hogy mi inspirálja munkája során, milyen kapcsolat fűzi a grapefruithoz, és arról is, hogy ha betévedünk egy bárba egy idegen helyen, honnan tudjuk, hogy érdemes-e koktélt kérni.

Hogy kerültél a bárpult mögé, és milyen út vezetett idáig?

A történet 2013-ban kezdődött. Ez egy elég hosszú út volt, nemcsak időben, de térben is. Az egyetem mellett foglalkoztam először vendéglátással, méghozzá azért, mert egy olyan munkát kerestem, ami este végezhető. Mondjuk eleinte sok közöm nem volt a vendégekhez mosogatóként. (nevet) Az Ötkertben, ahol poharazással kezdtem, majd barbackként folytattam, fogott meg a bartender világ. Megtetszett Czeilinger Petra munkája, aki ezt realizálta is és gyakorlatilag úgy kezdett el tanítgatni, hogy észre se vettük. (nevet) Ami igazán megfogott benne, az az, ahogy reagált egy vendég kérésére, ahogy elkezdett ötletelni rajta. Kreatív emberként nagyon vonzó volt számomra ebben a munkában, hogy gyakran szabad kezet kap az ember. Az Ötkert után jött az igazi mélyvíz. A Szigeten már pultosként dolgoztam, ezt követte egy kisebb hely, aztán az Akváriumban, Kovács Andi mellett tovább csiszolhattam a tudásomat. Őt a mai napig mentoromnak tartom, és annyira megkedveltük egymást, hogy azóta is rendszeresen találkozunk. Ő szerettette meg velem igazán ezt a szakmát. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy már a szabadidőmben is ezzel foglalkozom. Tavaly aztán először mérettettem meg magam a Diplomático versenyén, innen pedig egyenes út vezetett ide, a GoodSpirit-be.

A kreativitás fogott meg Téged ebben a szakmában. Honnan meríted az ötleteidet? Tudatosan rászánsz esetleg egy-egy napot az ötletelésre, vagy van erre valamilyen más bevált technikád?

Erőltetni nem szeretem, nem is érdemes, abból ritkán születik jó. Egy elvem van, amit követek: ha bármi eszembe jut, akkor azt azonnal leírom telefonjegyzetbe, és később ezeket nyitom meg. Legtöbbször utazás közben ugrik be valami, vagy egy vendégkérés alapján. Főleg ízkombinációkat szoktam megfogni, és utána azokat gyúrom tovább; megnézem, hogy melyik alap spirit illik hozzá, vagy mitől lehetne egy kicsit extrább. A mostani itallapunkon például az egyik ital egy zeller-ananász kombináció, ami annak ellenére, hogy furán hangzik, iszonyatosan jól működik együtt. Van, hogy beleállok egy igazi kihívásba; ilyen volt a mandarin, mint alapanyag. Egyik nap Norbi hozott a bárba csak úgy eszegetni, én meg azt hittem, hogy valami italhoz. Azt mondta, hogy dehogy italhoz, mandarinból nem igazán lehet jó italt csinálni. Ezt kihívásnak vettem, úgyhogy készítettem belőle egy finom kis koktélt. (nevet)

A klasszikusokkal hogy állsz? Szívesen készíted el őket?

Természetesen! A klasszikok nem véletlenül klasszikok: ezek már le vannak tesztelve, van, amelyik 150-200 éve ismert. Éppen ezért szívesen nyúlok hozzájuk. Imádom például, amikor felveti a vendég, hogy nagy kedvence valamelyik klasszikus, és valami hasonlót szeretne. A bárnál ülő embereket általában amúgy is jobban érdekli maga az egész folyamat, ezért tőlük szinte mindig megkérdezem, hogy szeretnének-e valamilyen kis twist-et az italukba, vagy maradjunk a klasszikus vonalnál. Azt figyeltem meg, hogy körülbelül fele-fele arányban kérik az eredetit és a twistelt verziót.

Vannak kedvenc alapanyagaid?

A citrusok közül a grapefruit óriási kedvencem, sokáig cukkoltak is vele, mert körülbelül az italok 80 százalékában használtam. Ha készítettem valamilyen új koktélt, akkor az első kérdés mindig az volt a kollégáktól, hogy mennyi grapefruit van benne. (nevet) Így a jó időben újra megszerettem az ananászt, de szívesen használom a herbál növényeket is. A thai citromfű, a rozmaring, a vízi torma például nagy kedvenceim. De ma már nincs kimondott favoritom, igyekszem változatos maradni, mondhatjuk, hogy leszoktam róla. (nevet)

Melyik korszak nyűgőz le a legjobban a koltéltörténetből?

Talán a XIX. század végét, XX. század elejét emelném ki. Ez az igazi nagy klasszikusok korszaka; ekkor találták ki például az Old Fashioned-öt, a Manhattan-t vagy a Daiquiri-t. Ezeket szívesen fogyasztom is!

Ezek szerint járod is a bárokat?

Van, amikor szívesen elmegyek egy másik bárba, de gyakran előfordul, hogy csak egy sörre és egy kis dumálásra vágyom. Ez teljesen kedvfüggő. Az embernek persze megvan az igénye a minőségi italokra, ha eleve azokkal is dolgozik, és szerencsére egyre több olyan hely van, ahol ezt meg is kaphatja. Persze csalódások mindig érhetnek. Várod azt az ízt, amit megszoktál, jól ismersz, és nem azt kapod. Ha kimondottan koktélozni megyek, akkor szeretek olyan helyet választani, ahol van ismerős. Szerintem mindenki szívesebben fogyaszt el egy olyan italt, amit olyasvalaki kever, akiben megbízik. Végül is ezen alapszik a törzsvendégi réteg kialakulása is.

Egy laikus honnan tudja, hogy jó helyen van?

A választék az első számú szűrő. Egy olyan helyen, ahol nincsenek alap dolgok, mint például narancslikőr vagy vermutok, ott valószínűleg nem arra vannak felkészülve, hogy koktélokat gyártsanak. Ezenkívül érdemes figyelni még a bárosok pulton belüli mozgását, vagy azt, hogyan készítik el mások italait; hogy tartják az üveget, hogy töltenek a mércébe, hogyan shakelnek. Egy-két perc alatt kiderül, hogy érdemes-e az adott helyen koktélt kérni, vagy jobb az egyszerűbb italoknál maradni.

Mesélj a négy koktélról, amiket elkészítettél nekünk! Miért pont ezekre esett a választásod?

A két klasszik twistem közül az első egy Moscow Mule Twist. Ennél arra törekedtem, hogy minél több modern eszközt használjak hozzá, amik egyébként eredetileg főleg konyhai gépek. Egy bodzás tonikot szuvidáltam grapefruittal, ribizlivel, kávébabbal, uborkával és tormával. Ezzel, és egy kis friss gyömbérrel igyekeztem helyettesíteni a gyömbérsört. A szuvidban nem marad meg a szénsav, viszont van egy gépünk, ami tud szénsavasítani, így ezt is használtam a készítés során. Aztán igyekeztem egy olyan régi, klasszik vodka italt választani, amit már elfelejtettek az emberek. Ez a Clubland Cocktail: a harmincas években találták ki, és az első vodka alapú koktélok közé sorolható. Eredetileg vodkából, száraz sherryből és aromatic bitterből áll; halál egyszerű, de nagyszerű vonal. Egyébként is imádom ezeket a pár összetevős történeteket. Ezt úgy variáltam meg, ha már egy whisky bár vagyunk, hogy tettem bele egy sherry finish-es whiskyt, a vodka és a száraz sherry mellé. Az aromatic bittert pedig csoki bitterre cseréltem. A két saját ital közül az első egy trópusi koktél. Szerintem nagyon ritkán készítenek vodkával igazi trópusi „tiki” italt. Ebben a frissességre koncentráltam, az ananász és a passionfruit hozza az üdítő vonalat, ezekhez adtam hozzá a cseresznyés balzsamecetet, ami izgalmasabb irányba viszi el a megszokott ízvilágot, Absolut-ból a Citron-t és a Blue-t is használtam. Ezt száraz jéggel tálaltam, úgyhogy látványilag is ütős. Manapság ez elég fontos. Ha egy koktél a küllemével felkelti a figyelmet, akkor már csak azalatt az idő alatt, amíg kiviszed egy asztalhoz, eladja magát másoknak. A negyedik koktélt a kedvenc időszakom inspirálta, és a klasszikus vonalat képviseli. Igyekeztem olyan összetevőket használni hozzá, amik kicsit elfeledettebbek, és csak kevesen használják a szakmában. Ebben az italban van Fernet Branca, Bénédictine, Grand Marnier, vermut, vodka és bitterek.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Talán a magánélet és a bár teljes szétválasztása. Ha például nehéz időszakod van a magánéletedben, akkor azt teljesen magad mögött kell hagyni, ahogy belépsz a bárba. Onnantól kezdve azt kell éreztetni a vendéggel, hogy minden rendben van. Adódott olyan helyzet, amikor ezt nehéz volt összehozni, de mégis sikerült, mert ilyenkor a jó hangulatú csapat sokat tud segíteni. Igen, nekem ez a legnagyobb kihívás: legyen egy magánéleti Ricsi, akinek, akár megvannak a saját kis problémái, amiket szépen lassan megold, viszont legyen meg a báros Rico, akin csak az látszik, hogy élvezi, amit csinál.

Mesélj Budapestről! Szeretsz itt élni?

Imádok itt élni, lehetetlen unatkozni! Nagyon jó ez a nyüzsi, igaz, néha jó egy kicsit visszavonulni is. A bátyámmal például nyaranta eleinte gyalogtúráztunk, mostanában már külföldre utazunk pihenni. Tinédzserként éltem vidéken is, az számomra nagyon egyhangú volt. Itt, Budapesten, tényleg bármit csinálhatsz. Szeretek spontán kikapcsolódni, és ebben a városban kimeríthetetlen lehetőség van erre.

Mik a kedvenc helyeid a városban?

Nagyon szeretem a Margit-szigetet, mert benne van a budapesti nyüzsgés és a természet nyugalma egyszerre. Konkrét kedvencem nincsen, de szeretem meglátogatni a régi kollégákat, barátokat, úgyhogy főleg azokra a helyekre szoktam járni, ahol ők dolgoznak.