Mohácsi Nusihoz mindig is közel állt a természet, de mégis egy ázsiai utazás volt az, ami elindította egy sokkal tudatosabb élet felé. Azóta eltelt pár év, ő pedig amellett, hogy felépítette a Shamo bags márkát, különböző workshopokon és előadásokon népszerűsíti a környzettudatos, és a (lehetőségekhez képest) hulladékmentes, egyszerű életet. Ma már a táskákon kívül a Shamo for ZEROheroes név alatt olyan tartós, évekig használható eszközöket ajánl az eldobható verziók helyett, mint a függönyökből újrahasznosított zsákok, fából készült evőeszközök vagy a gyékény bevásárló kosarak. Mégis hogy lehet ma Magyarországon egy fenntartható márkát működtetni? Milyen kihívások elé állítják az embert a körülményei? Mi a reális hozzáállás a fenntarthatósághoz? Többek között ezekről beszélgettünk a Shamo bagsnek is otthont adó CikkCakk Stúdióban.
A Shamo Bags elindítása előtt egy ázsiai út hatására kezdtél máshogy tekinteni a világra. Mik voltak ezek az élmények?
Mivel ez egy hosszabb út volt, a hazaérkezés után jóideig volt mit emésztgetni a kint megéltek után. Az egyik legmeghatározóbb élmény, amivel ott találkoztam, az a textilművesség volt, és ennek a hagyománynak az élő volta. Igaz, már ott sem annyira élő, mint évtizedekkel ezelőtt, de a népviselet még mindig jobban jelen van az emberek életében, mint itthon. Már eleve az megragadott, hogy ezeknek az öltözékeknek milyen gazdag a jelentése. Végül nemcsak a textilművesség folyamatait láthattam ott, hanem úgy általánosságban a kézművességet, aminek ugyanúgy helye van az utcákon, nem úgy, mint itthon, ahol már csak keresve találunk ilyet. Engem pont az fogott meg annyira, hogy kint minden ott zajlik az ember szeme előtt. Számomra egy életre szóló élmény volt az ott élő emberek művészete és életmódja egyaránt, és a mai napig vissza-visszanyúlok a munkám során ehhez az utazáshoz.
Filmesként végeztél. Korábban is foglalkoztatott bármilyen kétkezi tevékenység?
A rajzolás volt a kedvenc elfoglaltságom gyerekkoromban, de kipróbáltam a hímzést, és gyakran fűztem gyöngyöt a szabadidőmben. A varrás viszont kifejezetten ennek az utazásnak a hatására jött az életembe. Egy táska indította el a gondolatot bennem. Még kint találtam az egyik piacon egy gyönyörű kézzel hímzett darabot, az egyik kedvenc törzsem mintáival. Most már tudom, hogy a levetett ruháik darabjaiból készítették, kimondottan turisták számára, ők ebben a formában nem viselték soha. Egyébként a nagymamám varrónő volt, de végül magamtól tanultam megvarrni. Az első lépéseket a Youtube és blogok segítségével tettem meg, aztán elmentem egy pár hónapos alapozóra egy ismerőshöz.