Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Ázsiától a magyar szőttesig - Interjú Mohácsi Nusival, a Shamo bags alapítójával

2019. december 19. - absolut_hu

670a5161x_logo_zott.jpg

Mohácsi Nusihoz mindig is közel állt a természet, de mégis egy ázsiai utazás volt az, ami elindította egy sokkal tudatosabb élet felé. Azóta eltelt pár év, ő pedig amellett, hogy felépítette a Shamo bags márkát, különböző workshopokon és előadásokon népszerűsíti a környzettudatos, és a (lehetőségekhez képest) hulladékmentes, egyszerű életet. Ma már a táskákon kívül a Shamo for ZEROheroes név alatt olyan tartós, évekig használható eszközöket ajánl az eldobható verziók helyett, mint a függönyökből újrahasznosított zsákok, fából készült evőeszközök vagy a gyékény bevásárló kosarak. Mégis hogy lehet ma Magyarországon egy fenntartható márkát működtetni? Milyen kihívások elé állítják az embert a körülményei? Mi a reális hozzáállás a fenntarthatósághoz? Többek között ezekről beszélgettünk a Shamo bagsnek is otthont adó CikkCakk Stúdióban.

A Shamo Bags elindítása előtt egy ázsiai út hatására kezdtél máshogy tekinteni a világra. Mik voltak ezek az élmények?

Mivel ez egy hosszabb út volt, a hazaérkezés után jóideig volt mit emésztgetni a kint megéltek után. Az egyik legmeghatározóbb élmény, amivel ott találkoztam, az a textilművesség volt, és ennek a hagyománynak az élő volta. Igaz, már ott sem annyira élő, mint évtizedekkel ezelőtt, de a népviselet még mindig jobban jelen van az emberek életében, mint itthon. Már eleve az megragadott, hogy ezeknek az öltözékeknek milyen gazdag a jelentése. Végül nemcsak a textilművesség folyamatait láthattam ott, hanem úgy általánosságban a kézművességet, aminek ugyanúgy helye van az utcákon, nem úgy, mint itthon, ahol már csak keresve találunk ilyet. Engem pont az fogott meg annyira, hogy kint minden ott zajlik az ember szeme előtt. Számomra egy életre szóló élmény volt az ott élő emberek művészete és életmódja egyaránt, és a mai napig vissza-visszanyúlok a munkám során ehhez az utazáshoz.

Filmesként végeztél. Korábban is foglalkoztatott bármilyen kétkezi tevékenység?

A rajzolás volt a kedvenc elfoglaltságom gyerekkoromban, de kipróbáltam a hímzést, és gyakran fűztem gyöngyöt a szabadidőmben. A varrás viszont kifejezetten ennek az utazásnak a hatására jött az életembe. Egy táska indította el a gondolatot bennem. Még kint találtam az egyik piacon egy gyönyörű kézzel hímzett darabot, az egyik kedvenc törzsem mintáival. Most már tudom, hogy a levetett ruháik darabjaiból készítették, kimondottan turisták számára, ők ebben a formában nem viselték soha. Egyébként a nagymamám varrónő volt, de végül magamtól tanultam megvarrni. Az első lépéseket a Youtube és blogok segítségével tettem meg, aztán elmentem egy pár hónapos alapozóra egy ismerőshöz.

670a5129x_logo_zott.jpg

Lépésről lépésre épült a Shamo Bags. Mennyi tudatosság volt benned?

Teljesen organikusan alakult ki a márka, valójában közben tanultam meg varrni. Először egyedi megrendelések alapján dolgoztam; igény szerint terveztem és kiviteleztem, rengeteget kísérlezetem, és mivel ez egy énmárka, velem együtt alakult, fejlődött a Shamo is. Most teljes mértékben a fenntarthatóság és a környezettudatosság, ezen belül is a hulladékmentesség van középpontban, de jövőre szeretnék visszakanyarodni az alapokhoz, a táskákhoz. Bár a régi modellek most is kaphatóak, de mióta megszületett a kislányom, nem terveztem újakat. Egy ideje már hiányzik, úgyhogy jövőre várhatóak újdonságok ezen a téren is.

Ha már fenntarthatóság; a városban az elsők között voltál, akiknél lehetett kapni textilzsákokat. Ez honnan jött?

Mondhatjuk, hogy a márka indulása óta, bő hat éve lehet kapni nálam ezeket a textilzsákokat, de eleinte ez a szál még nem volt tudatosan kibontva. Ázsiában, és visszagondolva a nagyszüleimtől is láttam, hogy mindent bezsákolnak, és mivel zavartak otthon a nejlonok, megvarrtam az első darabokat. Aztán szépen lassan összeállt minden. Valójában mindig is figyeltem a környezetemre, bár igaz, hogy sok új szokást felvettünk, amikor elkezdtünk tudatosan figyelni arra, hogy élünk. Nekem már gyerekként is része volt az életemnek a kirándulás, és az is természetes volt, hogy alkalmanként az erdőben szemetet gyűjtöttünk. Gyerekként a nagyszüleimnél azt láttam, hogy mindennek helye van, körbemennek a dolgok. Persze akkor már náluk is volt valamennyi szemét, de előtte sokáig szinte mindent felhasználtak. Ezek mind nyomot hagytak bennem, ebben a szellemben nevelkedtem. Mi otthon nem pazaroltunk, mindig is szerettem turkálóba járni, így már eleve sok minden természetes volt számomra, nem kellett annyira megerőltetni magam.

670a5120x_logo_zott.jpg

Az ázsiai minták mellett idővel elkezdted felfedezni a magyar hagyományos textileket. Mi vezetett ide?

Igényem lett arra, hogy amilyen alapanyagot csak tudok, azt itthonról szerezzek be. Már nem is utazunk annyit, próbálunk minél közelebbi célpontokat találni. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha nem ülünk már repülőre, de azért próbáljuk ritkítani az ilyen jellegű utazások számát. Sokan kérdezik, hogy annak idején miért nem maradtunk kint Ausztráliában, ahol fél évig éltünk, de úgy érzem, nem tudnék elmenni innen. Közben azt is felfedeztem, hogy mennyi érték van itthon is, csak lehet, hogy nincs annyira a szemünk előtt, mint ahogy Ázsiában láttam, ahol kint fonnak és korongoznak az utcán. A mai napig kutatom itthon ezeket a már-már feledésbe merülő mesterségeket, és törekszem is rá, hogy támogassam azokat. Az új kollekciómmal újra vissza szeretnék térni a magyar szőtteshez, mert amellett, hogy számomra szívszerelem, bőven van még benne lehetőség. Rengeteg színt nem használtam még, ráadásul azáltal, hogy én változom, máshogy is fogok hozzányúlni a témához.

670a5183x_logo_zott.jpg

Mennyire fér össze a kollekció jelenség a Shamo Bags szellemiségével?

Sosem volt jellemző rám, hogy szezonról szezonra dolgoztam volna, nálam ez úgy működik, hogy ha azt érzem, hogy van mondanivalóm, és ezt egy egységben meg is tudom jeleníteni, akkor azt elkeresztelem. Számomra attól tud őszinte lenni ez az egész, hogy nincs semmi erőlködés, nem kényszerítem magam egy rendszerbe. Eleve nem tudom elképzelni, hogy folyamatosan új termékkel jöjjek elő, mert ellentmondana annak, amit képviselek. Inkább próbálok mindent jól átgondolni, és csak azokat a dolgokat megvalósítani, amik amellett, hogy esztétikusak, tényleg hasznosak.

Mi a tervezés menete; egy-egy dolgon dolgozol vagy van egy nagy halmaz, amiből kiválasztod az általad legerősebbnek tartott terveket?

Mindig van egy gondolat, és a köré épülnek a termékek. Az, hogy hányféle terv van, általában a témától függ. Most éppen van pár táska a fejemben, tervezek neszeszereket, és vannak ötleteim a hulladékmentes vonalhoz is, amik kapcsolódnak a táskákhoz is.

SHAMO from nikolcibulya on Vimeo.

Mekkora kihívást jelent számodra, hogy valóban fenntarthatóak legyenek a termékek?

A jó alapanyag megtalálása nagy kihívás, főleg, ha az ember próbálja itthonról beszerezni. Itthon nagyon kevés alapanyagot gyártanak sajnos, így a következő lépés mindig az, ha nem sikerül Magyarországon rábukkannom valamire, figyelek, hogy minél közelebbről sikerüljön. Bele lehet futni abba is, hogy az ember úgy tudja, hogy Európában készül az adott alapanyag, de közben kiderül, hogy mégiscsak Kínából származik. Tervezésnél talán a forráskutatással töltöm a legtöbb időt. Általában nincs olyan, hogy valami minden szempontnak megfeleljen, de törekszem rá, hogy minél több kritériumot ki tudjak pipálni.

Igen, mintha az embereken is egyre nagyobb lenne a nyomás, hogy egyik végletből hirtelen át kellene váltani a másikba. Te is tapasztalod ennek a helyzetnek a kiéleződését?

A barátaim szoktak nekem gyónni egy-egy találkozás alkalmával, hogy nejlonban hoztak gyümölcsöt. Ilyenkor mindig elmondom, hogy nekem nem célom, hogy bárkit is számon kérjek ezért, vagy rosszul érezzék magukat. Velem is előfordulhat olyan szituáció, hogy nejlont látsz a kezemben, és nem tudhatod, hogy miért és hogy került oda. Egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor nem kivitelezhető ezeknek a mellőzése. Én alapvetően nem szeretek ítélkezni, mert amit látsz valakiből, az csak egy kis szelet. De nemcsak másokkal kell türelmesnek lenni, hanem önmagunkkal is, mert csak ez hozhat fejlődést. Minden alapja az elfogadás, és ha ez nincs meg, akkor a motivációt is sokkal nehezebb megtartani.

670a5131x_logo_zott.jpg

Ebben is segíthetnek a workshopok, amiket most már rendszeresen tartasz, ugye?

Jó blogokat olvasni, de sokkal emberközelibb egy workshop. Ráadásul nemcsak tőlem tanulhatnak, sokszor én is sokat kapok a résztvevőktől. Jó erre időt szánni, szeretek találkozni az emberekkel, nem elég csak lájkokat gyűjteni. Előadásokat is azért kezdtem el tartani, hogy segíteni tudjak, és hogy megértsék az emberek, nem kell mindent tökéletesen csinálni. Nyugalomra, türelemre van szükség, mert ez egy tanulási folyamat. Magamat is folyamatosan képzem, most újra iskolába járok, humánökológia tanfolyamra, mert úgy éreztem, hogy egyre nagyobb rajtam a felelősség, szükségem van egy szilárdabb tudásra. Az egy dolog, hogy sok információt összeszedtem az évek alatt, de jó lenne rendszerben látni ezt az egész igen összetett helyzetet.

670a5166x_logo_zott.jpg

Milyen Budapesttel a kapcsolatod?

Itt születtem és nőttem fel a belvárosban, és szeretem is, de idővel inkább vidéken szeretnénk élni. Sok minden köt ide, úgyhogy nem költözünk majd nagyon messze. (nevet)

Neked mik a személyes kedvenceid, ha fenntartható helyekről vagy programokról van szó?

Nagyon szeretek a CikkCakk Stúdiónak a tagja lenni, mert itt nemcsak szép, hanem hasznos tárgyakat találni. Főleg azokhoz szólunk, akik értékelik a tárgyak mögötti történeteket, értéket. Workshopokat is tartunk alkalmanként. Budapesten most szinte minden héten van valami izgalmas esemény a fenntarthatóság témájában. Nekem most pont fut egy öt részes sorozatom, januárban és februárban még lehet csatlakozni. Egy klímatudatos bezsélgetőkörről van szó, a program mesékre épül, a Metamorfózis Meseterápiás Egyesülettel közösen szervezem. Őket nyáron kerestem meg pont egy kellemetlen klímaszorongásos állapotomban. Úgy éreztem, hogy valamit csinálni kell, nem elég a posztok megosztása, a segélyszervezet gyűjtésének támogatása, így felvettem velük a kapcsolatot. Nekik pont utána nem sokkal jelent meg a mesekönyvük, amibe olyan történeteket gyűjtöttek össze, amik kapaszkodót adhatnak ebben a témában. Ez a könyv most is kapható, mi pedig köré építettünk egy eseményt, aminek a különböző állomásaira meghívunk különböző szervezetek képviselőit. Ilyenkor mesélünk és beszélgetünk a klímaváltozásról, de a cél minden esetben az, hogy jobb érzésekkel és tettre készen menjünk haza utána.

Fotók: Bodnár Dávid

süti beállítások módosítása