Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Melonhead by Repits Krisztián

A BÁR: Boutiq'Bar

2019. július 13. - absolut_hu

dsc02339_logo_zott.jpg

Repits Krisztián a csapatot szereti legjobban a Boutiq'-ban, precíz és alapos típus, elmondása szerint a legnagyobb erőssége, hogy nagyon tud figyelni a vendégekre; arra, hogy mindig legyen előttük ital, víz, és a Boutiq’ egyik jellegzetessége, a popcorn. Ízvilágban és megjelenésre is inkább a régi klasszikus koktélok állnak hozzá a legközelebb, de adjon ki bármilyen italt a kezei közül, egy dolognak meg kell felelnie, méghozzá annak, hogy olyan koktél legyen, amit ő is szívesen meginna.

dsc02395_logo_zott.jpg

„Leginkább az olyan klasszikus kevert italok állnak hozzám közel, mint az Old Fashioned. Egyrészt nagyon tetszik ezeknek a koktéloknak a kinézete, szeretem az ízvilágukat, és a korok is inspirálnak, amikor ezeket kitalálták. Ezenken kívül szívesen készítek shakelt long drinkeket is. Mindig szem előtt tartom, hogy olyan italt kapjon a vendég, amit én is szívesen meginnék. Még akkor is, ha olyan alapanyagokból áll, amiket nem feltétlenül szeretek. Mindenképpen kritérium, hogy az összízhatás nekem is megfelelő legyen. A klasszikus vonalra leginkább a kesernyés, karakteres ízvilág jellemző, de ez nem jelenti azt, hogy ne kerülhetne gyümölcs is a koktélba. A grapfruitot kimondottan nagyon szeretem, és a lime-ot is szívesen használom. Ezenkívül kedvencem még a Campari és szeretem a likőröket általában.”

dsc00403_logo_zott.jpg

A Melonhead, egy üdítő nyári hosszú ital, amit még a legmelegebb napokon is szívesen fogyaszt az ember. Krisztián az Absolut Lime zöld színéből indult ki, ez alapján építette fel koktélját: „Egy vodka alapú Gin Fizz twist mellett döntöttem. Az Absolut Lime és a Midori dinnyelikőr nagyon jól kiegészítik egymást. A dinnye ízéhez pedig jól passzol az ánizs szirup. Nyáron jobban szeretek frissítő, könnyebb italok készíteni.”

dsc02359_logo_zott.jpg

Tovább

Absolut lány - Interjú Metzker Viktóriával

metzker_logo_zott.jpg

Metzker Viktória nem hiába lett az Absolut nagykövete, hiszen lassan tizenhárom éves múlttal a háta mögött az egyik legelismertebb DJ-k egyike. Ezt nemcsak a folyamatos meghívások, hanem több rangos szakmai elismerés is alátámasztja. Szinte az egész világot bejárta már, DJ-zett a legfelkapottabb klubokban, és olyan nagy nevek előtt játszhatott, mint David Guetta vagy Tiesto. Évek óta már inkább a hazai klubokra és fesztiválokra koncentrál, de egyáltalán nem bánja, ahogy rajongói sem, akikből elég komoly bázist épített ki magának az elmúlt évek alatt, ráadásul mindezt egyedül, kitartó, kemény munkával, ráadásul egy férfiak által dominált közegben. Viki kemény, tudatos csaj, imádja a zenét, van, hogy több bulit is lenyom egy nap, de mindig ügyel arra, hogy csak minőségi dolog legyen, amit a nevéhez kötnek. Mi most megtudtuk tőle, hogy melyik részét szereti legjobban a DJ létnek, hogy mi jár azzal, ha valaki önállóan járja az útját, mesélt a Dukai Reginával és Miss Mooddal készített új dalról, a Titokról és azt is elárulta, hogy mit szeret legjobban Budapesten csinálni.

Több, mint tizenkét éve DJ-zel. DJ Juniort szoktad mentorodként megemlíteni, más olyan nagy nevek mellett, mint például Bárány Attila. Mik voltak azok az alapok, amiket tőlük tanultál?

Junior és Bárány mellett Hamvaitól is nagyon sokat tanultam annak idején. Abból a korszakból jövök, amikor még valaki a közönség szórakoztatásának céljából lett DJ, és nem azért, hogy népszerű legyen, sok lájkot kapjon és sok pénzt keressen. Az egyik legfontosabb, amit megtanítottak, az alázat a kollégák és a közönség felé. Ha elmegyek zenélni, akkor nekem a közönség az első, és nem a saját zenei ízlésem. Nem magamnak, hanem nekik akarok zenélni. Régen sokkal inkább jellemzőbb volt ez a nézet, de én a mai napig szeretek így tekinteni erre az egészre. Nyilván van egy egészséges átmenet, amikor az ember megtalálja önmagát is ebben, és a világslágereket az ő stílusához közel álló remixekben tálalja az embereknek. Emellett minden olyan technikai tudást megkaptam, amire szükségem volt, hogyha beállok a DJ pultba, akkor ne hozzak szégyent sem rájuk, sem pedig magamra. És ott volt a lehetőség a gyakorlásra. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyszerűen jött magától, mert nem. Kezdőként a régi Rioban egy üres étteremben zenéltem ingyen két-három embernek ebédidőben. Évekbe telt, amíg megjöttek az igazi nagy lehetőségek a befektetett komoly munkának köszönhetően. És további évek hosszú munkafolyamata volt az, hogy ma már nagy színpadokon és komoly rendezvényeken játszom.

Elmondásod alapján is sokat változott a zenei világod ezalatt az idő alatt, ami nem meglepő, hiszen az embert rengeteg zenei hatás éli. Rád milyen stílusok hatottak, és kik vannak nagy hatással rád éppen?

Azt gondolom, hogy azok a DJ-k, akik folyamatosan fejlődni szeretnének, időről időre meg is újulnak. Ezalatt a tizenhárom év alatt három generáció váltás is volt, és adja magát, hogy nekem is haladnom kell a korral, de én ezt természetesnek veszem. Ez nemcsak a DJ-k feladata, szerintem minden szakmára igaz, hogy folyamatosan fejlődni kell. Követem a külföldi trendeket, hat-hét évig szinte csak külföldön léptem fel, nagyon komoly klubokban játszhattam a legnagyobb nevek előtt, hála ezért a menedzsmentemnek. Fantasztikus érzés volt például Las Vegasban a Taoban vagy Ibizán a Privilage-ben DJ-zni, arra pedig különösen büszke vagyok, hogy mindig mindenhova visszahívtak. Játszhattam például a Swedish House Mafia, Tiesto vagy David Guetta előtt. Őket a mai napig figyelem, de most például nagyon tetszik a Skrillex, Diplo, DJ Snake féle vonal. Innen próbálok merítgetni, és próbálom ezt a hangulatot beleépíteni a saját szettjeimbe, ezáltal is erősíteni ezt a stílust itthon. A nem DJ-k közül pedig Madonna példa arra, hogy lehet folyamatosan megújulni, de Lady Gagát is nagyon jó előadónak tartom.

Tovább

Makers Of Budapest

Kis Színes Budapest

makers-of-budapest-book_3_web.jpg

Az elmúlt évtizedek nagyipari termelésének negatív hatására újra megnőtt az értéke a kézzel készített tárgyaknak és azoknak a mesterségeknek, amik által limitált számú, sok esetben sokkal jobb minőségű termékhez juthatunk. Ráadásul ezekhez érzelmileg is jobban kötődünk, hiszen sok esetben egy emberi történet kapcsolódik hozzájuk. Nagyjából tíz évvel ezelőtt, amikor már a régi mesteremberek kezdtek kiöregedni, a műhelyek pedig kikopni, Budapesten megjelent egy fiatal generáció, akik kicsit modernebb köntösben, sok esetben a design oldaláról megközelítve, szembemenve a túlfogyasztás kultúrájával, saját műhelyt nyitottak vagy márkát alapítottak. A Makers Of Budapest könyv őket szeretné ünnepelni, amellett, hogy ismeretterjesztést is folytat. Készítői egytől egyig kreatív alkotók, gondolkodók.

De kik ők?

Boldizsár Károly a nemzetközi sikereket is elért Bomo Art Budapest papírmanufaktúra alapítója, két üzlet tulajdonosa. Számos hazai képzőművésszel, grafikussal dolgozik együtt, ezzel is bővítve a a Bomo Art termékek amúgy is széles skáláját. 

Hoffmann Petra, a Stilblog alapítója, a Bálnában található átgondolt kínálatáról is ismert design üzlet, a Stilshop tulajdonosa, aki designteoterikusként számos jelentős design esemény szervezésében vesz részt. Hisz abban, hogy a design elsődleges feladata, hogy valós problémákra adjon érthető és használható megoldásokat.  

Rácmolnár Milán, a MOME-n végzett fotográfus több egyéni és csoportos kiállítással a háta mögött. Számos képe bejárta nemzetközi fotó és művészeti magazinokat. Önálló művészeti projektjei mellett  a divat-, a tárgy- és az eseményfotózás területén is otthonosan mozog. 

Bárdy Anna, tervezőgrafikus, szintén a MOME-n végzett, azóta szabadúszóként dolgozik kulturális és kereskedelmi projekteken. Egy ideje utazásaiból inspirálódva kis kiadványsorozatokat készít, amiknek az alapötletét a digitális gyűjtögetés paradox természete adja. 

670a6562_1_logo_zott.jpg

Tovább

Sicilian Gimlet by Pálffy Lackó

A BÁR: Boutiq'Bar

dsc02463_logo_zott.jpg

Fotók: Knapp Dávid

Pálffy Lackó három éve frissen végzett jogászként jelentkezett a Boutiq’-ba, és kezdte el az inasképzést. Azóta úgy érzi, egy második családot talált a csapat és Zoliék személyében; elmondása alapján nem hiába van, hogy az amúgy sem rövid munkaórákon kívül is szívesen vannak együtt, akár a bárban, akár máshol.

 „Nagyon ritkán érzem azt, hogy dolgozni jövök be ide. Jogászként végeztem, és hallom, hogy az egykori hallgatótársaim sokszor milyen gyomorgörccsel indulnak munkába. Szeretem azt az atmoszférát, ami itt van, ezt a szisztematikus káoszt. Ez egy jól felépített hierarchikus, de igazságos rendszer. Nemcsak arról szól, hogy italokat készítünk, hanem itt azt tanuljuk, hogy a jövőben jól tudjunk működni az életben. Felkészít arra, hogy állj a munkához, a főnöködhöz, hogy legyél alázatos, hogy fogadd el a kritkát, és dolgozz együtt másokkal. Teljesen mindegy, hogy asztalos vagy, esetleg jogász, ezt bárhol fogod tudni hasznosítani. Szakmailag és mentálisan is folyamatos növésben vagyunk, és ez egyszerre köszönhető Zolinak és a rendszernek.”

Tovább

10% ital, 90% személyiség – Bepillantottunk a Boutiq’Bar kék ajtója mögé

A BÁR

dsc02130_logo_zott.jpg

Laczkó Zoli, Pálffy Lackó, Repits Krisztián, Kocsis Lilla, Nagy Zoli, Bednárik Niki, Gellér Eszter (b-j.)

Fotók: Knapp Dávid

A Boutiq’Bar 2012-ben bekerült a világ legjobb 50 bárja közé. Ami abban az időben azért volt különösen fantasztikus eredmény, mert még közel sem tartott ott a budapesti bárkultúra, mint ma. Nagy Zoliék azóta is ugyanazzal a tudatossággal, magabiztossággal és alázattal végzik munkájukat, és bár apró változtatásokat időről időre felfedezhetünk a helyen, az alapokhoz nem nyúltak. Maradt a klasszikus speak easy bár belső, a bartenderek stílusos megjelenése, az egyéniségekből álló csapat, a változatos italkínálat, a megújuló tematikus programok, és a kellemes, otthonos hangulat, legyen csütörtök este vagy éppen szombat hajnal. A magas szakmai felkészültség mellett viszont van még valami, amitől egyik másik bárhoz sem hasonlítható a Boutiq’ a városban, mégpedig az, hogy lelke van. Mi pont ennek a léleknek a titkát próbáltuk felkutatni pár órás ott tartózkodásunk során, és úgy néz ki, sikerült is.  

Aki kicsit is képben van a budapesti bár élettel, tudja, hogy a Boutiq’Bar nem csupán egy bár, inkább egy intézmény. Nagy Zoli és párja, Kocsis Lilla tíz éve költöztek haza Londonból, és mindenféle vízió nélkül vágtak bele egy új hely nyitásába, ami aztán megreformálta az egész bárszakmát itthon. Akkoriban itthon a bartender, mint fogalom nem létezett, a mixerek főleg a Pina Colada Mojito Sex On The Beach háromszögben mozogtak, a díszítés pedig legtöbbször kimerült a kis ernyőkben, a feltűzött koktélcseresznyékben és a narancskarikákban. Ők azonban valami egészen mást szerettek volna, a londoni báréletből inspirálódva kezdtek dolgozni a pult mögött. 

„ Azt tudtuk, hogy egy kicsit mást szeretnénk, mint ami itthon jellemző volt a bárkultúrára. Először nem is szerepelt egy saját hely nyitása a terveink között, inkább a rendezvényekre szerettünk volna rámenni. Aztán egy átmulatott este során jött a lehetőség; van egy helyiség a Paulay utcában. Meg is néztük, különösen tetszett, hogy két szintje van, ugyanis a jó nevű londoni koktélbároknak is ehhez hasonló volt az elosztása. Egyből beindult nálunk az érzelmi csatolás. Nem volt nagyon tudatos tervezés az elején, inkább a gyakorlati feladatokra összpontosítottuk az energiáinkat.”– kezdte a múlt idézést Lilla. 

Zoli így emlékszik vissza a kezdeti lépésekre: „Amikor hazaköltöztünk sok olyan dologgal találkoztunk, amikről azt gondoltuk, hogy már rég levetkőzte Magyarország, és ahogy Lilla is mondta, nem állt szándékunkban saját helyet nyitni. Így visszatekintve, nagyon merész húzás volt a részünkről. Leginkább a Nagyon nagy ő filmhez tudnám hasonlítani az egészet, mert én is sokkal többet láttam a bárba, ahogy Jack Black karaktere a filmbeli barátnőjébe.”

Tovább

Camera Lucida kiállítás képes beszámoló

Q&A Ember Sárival és Esterházy Marcellal

2019_06_22_camera_lucida_megnyito_mng_mu_ze_j_1.jpg

Tranker Kata, Schuller Judit Flóra, Puklus Péter, Mélyi József és Horváth Lili (b-j.) Fotó: Soltész Vince

Augusztus 25-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában a Camera Lucida pop-up kiállítás, aminek a megnyitóján mi is ott voltunk. Horváth Lili, kurátor itt mesélt arról, hogy kapcsolódik ez a jelenleg futó Fortenpan tárlathoz, és három kiemelkedően tehetséges fiatal művésztől; Puklus Pétertől, Schuller Judit Flórától és Tranker Katától megtudhattátok, hogy ők hogy kapcsolódnak a témához. Most a kiállítást megnyitó művészettörténész, Mélyi József személyes ajánlását olvashatjátok, valamint Esterházy Marcell és Ember Sári mesélnek arról, hogy az ő munkáikban és életükben milyen szerepet játszik a múló idő.

Mélyi József, művészettörténész pár gondolata a kiállításról: "Hosszú évek óta ugyanúgy foglalkoztat a személyes és kollektív emlékezet viszonya, mint számos magyar művészt. A legérdekesebb számomra a különböző korosztályokhoz tartozó alkotók eltérő megközelítésmódja, a művekből kiolvasható történelmi-társadalmi-művészettörténeti rétegek sora. És hogy miért érdemes megnézni a kiállítást? Mert ésszel összerakott. Mert ma ritkaságnak számít, hogy a kortárs képzőművészet hazai közegének legfontosabb alkotói közül öt együtt mutassa be közös gondolati szálra felfűzhető műveit. Mert a művek már valóban most megérdemelnék, hogy egy közgyűjteménybe kerüljenek."

Tovább

ABSOLUT TURNÉBUSZ EP 3

Anna and the Barbies

annaandthebarbies_00_04_07_09_still001.jpg

Ki ne szeretne belelátni a híres zenekarok életébe? Vajon tényleg minden csak a bulizáról szól? Egyáltalán mi folyik egy turnébuszban; és a backstage-ben? Sokszor mondják, hogy ami ott történik, ott is marad. Ez mostantól megváltozik. Miskovits Marci az ország legmenőbbjeit kíséri el egy-egy turnállomásra, így ezentúl ti is beleláthattok a színfalak mögötti világba, a színpad előtti rituálékba, a koncertek utáni őrült partyzásba. A jó hangulatért az Absolut felel, a többi meg kiderül.

aatb.jpg

5 dolog, amit érdemes tudnod az Anna and the Barbiesról!

1. Az Anna and The Barbies alappillérei a Pásztor testvérek, Anna és Sámuel, akik gyerekkoruk óta dacszövetségben élnek egymással és a zenével.

2. 2017-ben jött ki az Álmatlan című film Porkoláb Norbert és Tanca Norbert rendezésében, ami tökéletesen jeleníti meg és magyarázza az Anna and the Barbies jelenség lényegét, és ami olyan oldaláról mutatja meg a zenekart, ahogy eddig még rajongóik sem láthatták őket.

3. Az elmúlt 15 évben sokszor megélték már milyen fönt és lent, nagyjából 10 év hit és kitartás kellett a fesztiválok nagyszínpadjáig és a teltházas bulikig.

4. Van egy saját fesztiváljuk, a Woodstock az Ugaron, ami családias hangulata ellenére elég komoly fellépőket vonultat fel.

5. Leghíresebb számukat, a Márti dalát egy rajongójuk ihlette, és arra próbál rávilágítani, hogy milyen könnyen elsodródunk a mindennapok szürkeségében ahelyett, hogy igazán élnénk.

Jöjjön a videó!

Tovább

Absolut StudioFlow #16 Esküvő előtt

2019. május 29. Hadik

 

 62338903_2427684630632484_5560388687172206592_o.jpg

Marosi Viktor, Horváth Alexandra, Serényi Márti, László Dénes, Benes Anita, Csalár Bence (b-j.) Fotók: Vaszil Ádám

A legtöbb ember életében az egyik legnagyobb mérföldkő a házasságkötés, ezt pedig szeretné mindenki igazán emlékezetessé tenni. Régen sokkal kötöttebb sémák alapján történt a ceremónia, az ünneplés. Persze még mindig nem koptak ki a hagyományos lagzik sem, de egyre többen igénylik az amerikai típusú vagy egyedi stílusú esküvőket. A 2000-es évek végén megváltozott valami, a külföldi esküvői blogokon sorra tűntek fel az új trendek, és tíz éven belül végre itthon is megjelentek azok a szolgáltatók, akik mertek eltérni az addig bevált sémáktól. Ma már nagyon nehéz igazán egyedi esküvőt tartani, de nem is biztos, hogy ez a cél; inkább az, hogy mindenki megtalálja a hozzá illő helyszínt és csapatot, aki az ízlésére szabja élete nagy napját. Csalár Bence az évadzáró Absolut StudioFlow-n alaposan körbejárta a témát vendégeivel, akik egytől egyik fantasztikus szakemberek ezen a területen. De kik is voltak ők, és milyen témákat érintettek?

Jöjjenek a legjobb pillanatok. 

Tovább

Bőrhulladékból született - Interjú Veszprémi Gabriellával

670a9009_logo_zott.jpg

Veszprémi Gabriella táskáival már jó ideje akítv részese a magyar piacnak, valamint évek óta együtt dolgozik a Je Suis Belle-lel. A diploma előtti évben azonban egy teljesen új dologba vágott bele, aminek eredménye egy extravagáns cipőkollekció lett. A Layers igazi mestermunka, ami egy új technológia kifejlesztését igényelte. Gabi pedig elfogadta a kihívást, amit saját magának állított, hogy szabászati hulladék felhasználásával készít cipőket. A diplomakollekcióra nemcsak a szakma figyelt fel, azóta már a világ különböző pontják viselik bőrfaragványokból készített cipőit és táskáit. Most ezt az alapkoncepciót gondolta tovább Fekete Fruzsi, ékszertervezővel együtt, az eredményt pedig nemrég láthattuk a FISE Galériában. A Layers of Impressions kiállítás tökéletes példája két tehetséges és kreatív elme harmonikus együttműködésének. A lenti interjúban nemcsak a közös munkáról mesél Gabi, hanem arról az útról is, ami idáig vezetett.

A táskáid kapcsán volt már bőven tapasztalatod a bőrrel, de cipőket tervezni és készíteni mégiscsak más. Milyen új kihívásokat hozott annak idején a Layers diplomakollekciód?

Össze sem lehet hasonlítani a kettőt egymással. Már az egyetem alatt saját márkát építettem, ahol főleg a táskák tervezését és kivitelezését tanultuk. Az utolsó évben találtam rá arra a technológiára, amit később a Layershez használtam. A diplomaév első fele a kísérlezetéssel telt, a második pedig a kivitelezéssel. Mivel a technológia rengeteg lehetőséget rejt magában, mondhatjuk, hogy mindent szerettem volna a diplomakollekcióban. Ez viszont lehetetlennek tűnt, így döntenem kellett, a járt utat választom, vagy kihasználom, hogy még ott vagyok a védelmi burokban, amit az iskola ad, és belevágok a cipők tervezésébe. Hiszen addig teljesen más a felelősséged tervezőként, mint amikor kilépsz az életbe, és eladásra kell tervezned. Addigra az egyetem alatt minimális tudást megszereztem a cipőkkel kapcsolatban, de hamar kiderült számomra, hogy mennyire bonyolult dolog.

Úgy tudom, hogy legalább olyan fontos volt a funkcionalitás számodra, mint az amúgy nagyon magas esztétikai élmény. Ez belőled jön?

A funkcionalitás fontossága a személyiségemből is fakad, nem hódolok be csak a látványnak, legalább olyan fontos számomra, hogy egy cipő kényelmes legyen. A diplomamunkáim még így is extrémebbek lettek, mint az első eladásra szánt kollekcióm, úgyhogy azért bőven feszegettem a határokat. A MOMEnak köszönhetem, hogy egy magyar márka (Cango & Rinaldi- a szerk.), akiknek itt van Budapesten az üzemük, segített a kivitelezésben, és megtanított sok dologra. Első lépésként a terveimet néztük át, hogy mi működik és mi nem, de rengeteget segítettek a tervezés és a kivitelezés minden szakaszában. Nekik köszönhetem, hogy ekkora szabadsággal tudtam a cipőkhöz nyúlni, és körbe tudtam járni a technológiában rejlő lehetőségeket.

Tovább

Magunkra hagyva az idővel - Camera Lucida pop-up kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

event_cover_final_jav.jpg

Június 22-én a Múzeumok Éjszakája keretén belül egy különösen izgalmas pop-up kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában a Fortepan tárlatra reflektálva. A Camera Lucida olyan kortárs képzőművészek munkáit mutatja be, akiknek alkotói gyakorlatában meghatározó szerepet tölt be a családi archívum kutatása, az emlékezet és a múltfeldolgozás folyamatának vizsgálata. A kiállított kortárs művek érdekessége, hogy az idő hagyományos, egy képi pillanatba sűrítése helyett nem csupán képi tartalmaik, hanem időbeliségük is önálló jelentéssel telítődik, mintha egy elképzelt idő-fenomenológiai kutatás rekvizitumaira bukkannánk a kiállítótérbe lépve. Akár egy Tarkovszkij-film: a tárlat megfosztja az időt a dramaturgiai objektivitástól, magára hagyva a nézőt az idővel. Horváth Lili, kurátor mesélt nekünk arról, hogy számára miért fontos ez a kiállítás, mit takar a cím, milyen lehetőségeket látott Budapest kulturális és művészeti életében miután hazaköltözött öt év németországi tartózkodás után, és három alkotójának nézőpontját is megismerhetitek a Camera Lucida kapcsán.

horvath_lili_portre.jpg

Nemrég költöztél vissza Budapestre. Milyen változást látsz öt évvel ezelőtthöz képest?

Úgy érzem, hogy a lényeges változás nema körülményekben következett be, hanem sokkal inkább bennem zajlott le. Master tanulmányaim megkezdése után elég hamar eldöntöttem, hogy Németországban szeretnék maradni ezért, már egyetem mellett elkezdtem dolgozni, és a másoddiplomám megszerzése után is néhány évet kint töltöttem. Sokáig el sem tudtam képzelni, hogy egyszer újra Budapesten éljek. Erről a pontról kiindulva aztán elég hosszú mentális utat jártam be odáig, hogy azt éreztem, haza kell jönnöm, mert nekem most itt van dolgom. A belső trip mellett persze külső hatások is értek, és bár döntésemet nem tudnám egyetlen élményre redukálni, mégis a mai napig élénken emlékszem Molnár Zsolt szuper szóló kiállítására, az Agro-Wave-re, amit tavaly márciusban a Kisteremben láttam, és ami időben nagyjából egybeesett azzal, hogy elhatároztam, hazatérek. Felismertem, hogy Budapest egy végtelenül izgalmas hely most, bázisa egy a maga nemében páratlan, pulzáló kortárs képzőművészeti közegnek, olyan fiatal, kvalitásos alkotókkal, akikből hasonló koncentrációban – tapasztalatom szerint – még a kortárs művészet nagy európai központjának számító Berlinben sem lehet találni. Úgy éreztem ezért az unikális adottságért tenni érdemes és tenni szeretnék, és ha rendszerszintű problémákat nem is tudok orvosolni, legalább a saját lehetőségeimhez mérten hozzájárhatnék egy működőképesebb intézményrendszer létrehozásához. Azt hiszem el kellett mennem ahhoz, hogy friss szemmel tudjak nézni rá, és igazán tudjam értékelni Budapestet s az itteni közeget.

Mit tudnak adni az általad kitalált pop up kiállítások a Magyar Nemzeti Galériának?

Bár a kiállítások ötletét részemről inkább a másik oldal, a kiállító művészeké motiválta, valamint az alapvető hiány, hogy a fiatal generáció, ritkán, és akkor is leginkább csak pályázatokhoz kapcsolódó beszámoló kiállítások formájában, kap bemutatkozási lehetőséget a patinás művészeti intézményekben. Mégis úgy gondolom, a sorozat által hozzásegítem a Nemzeti Galériát is azon folytonosság tényleges megteremtéséhez, ami intézményi funkciójából eredően feladata: a legfontosabb közgyűjteményként nyomon követni és dokumentálni a magyar képzőművészet alakulását. A nagy, időszaki tárlatokhoz kapcsolódó pop-up kiállítások hidat teremtenek a kurrens képzőművészeti törekvésekhez, friss tendenciákhoz, azáltal, hogy rendszeres platformot biztosítanak az azokat képviselő és alakító, fiatalabb alkotói generáció számára. Másrészt, az intézmény koordinátarendszerén belül, reményeim szerint, a frissesség, újdonság érzetét is adják látogatóinknak az épületnek mindig más-más részében installált pop-up tárlatok, amik afféle próbaüzemnek is tekinthetőek, vagy például terepnek a gondolati játékra, túlmutatva a múzeumi kiállítások hagyományos interpretációs eszközein.

Tovább