Tükröt mutatnak - Beveszi az utcákat a BP Street Photography Collective

1. rész

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2020. március 01. - absolut_hu

Itthon is egyre nagyobb teret hódít az utcai fotózás, vagyis a street photography, sokan próbálkoznak vele, de igazán magas szinten csak kevesen művelik. Könnyűnek tűnik, pedig nem az, kemény munkával jár, hiszen ebben az esetben nincs az embernek ráhatása a környezetre. A szívósság itt nagy előny, mert van, hogy huszadszorra is ki kell menni az utcára azért az egy jó fotóért, a fotósnak pedig azt kell éreznie, hogy megéri azért az egy kockáért a sok próbálkozás. A kívülről jövő megítélése is elég ellentmondásos, még a fotósok körében is. Sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy valójában miről szól az utcafotózás, de akadnak olyan vélemények is, melyek szerint a fotóművészeti ágakon belül például a konceptuális fotózáshoz képest ez alantasabb lenne, vagy legalább is háborús fotóriporternek kell mennie valakinek, hogy megkapja az igazi dokumentarista elismerést. A Soós Bertalan és Erdős Dénes által életre hívott Budapest Street Photography Collective pont azért jött létre, hogy megváltoztassa ezt a fajta szemléletet, és közelebb hozza az embereket ehhez a fotóművészeti ághoz.

Egy olyan csapatot és platformot szerettek volna létrehozni, ahol profi és hobbi fotósok motiválni tudják egymást arra, hogy kijárjanak az utcára fotózni, a rendszeres műhelymunka során pedig fejlődhetnek. Azok pedig akik a fotózásból élnek két sajtótájékoztató között kiélhetik magukat valami igazán inspiráló dologban, ezzel megelőzve a kiégést. A megalakuláskor a közös szellemiség volt fontos, és nem az volt a fő szempont, hogy ki milyen jó fotós, bár az sem volt mellékes. De mindenképpen nagyobb hangsúly van az emberi tényezőn. Eredetileg a tagság feltétele tapasztalat az utcai fotózásban, emellett a lelkes hozzáállás és az elhivatottság, illetve hogy az adott fotós örömmel és aktívan vegyen részt a kollektíva életében. E mentén az elmúlt időszakban le is zajlott egy tagcsere a csapatban, az új tagot hamarosan bejelentik, de további felvételt idén már nem terveznek.

Fotó: Soós Berci

Sokszor hallani, hogy mi magyarok még az átlaghoz képest is zárkózottabbak és bizalmatlanabbak vagyunk, és ez nem könnyíti meg az utcai fotósok helyzetét sem. Az sem segít, hogy manapság sokan próbálnak jogtudatosak lenni, félnek a visszaélésektől, mert nincs biztosíték arról, hogy hova kerül fel a róluk készült fotó. Emiatt sok fotósnak kellemetlen megszólítás nélkül lefotózni az utca emberét, tartanak a reakcióktól. Pedig gondoljunk például arra, hogy a Fortepannak köszönhetően mekkora élmény látni az 50 vagy akár 100 évvel ezelőtti budapesti utcai életképeket. Márpedig ha a személyiségi jogok miatt kiírtjuk ezt a fajta dokumetálást, és nem hagyjuk dolgozni a streetfotósokat, félő, hogy az utókor számára csak a mesterkélt, szűrőkkel ellátott képek, vagy a valóságot kevéssé tükröző szelfik maradnak. A másik akadályozó tényező, hogy ebben a nárcizmust erősítő világban senki sem szeretne magáról rosszul sikerült fotót viszontlátni, pedig ez a műfaj pont a lazaságról, az érzelmek kiváltásáról vagy a humorról szól.

Fotó: Temesi Ádám

Az utcafotózás „magányos” tevékenység, hiszen folyamatosan figyelni kell, várni a nagy pillanatot, de ha a tagok mégis csapatban járkák a várost, ami bátoríthatja a félénkebbeket, inkább 2-3 fős csoportokban teszik, a közösségi élményt pedig meghagyják a műhelymunkának és azoknak a találkozóknak, ahol a fotózásról beszélgetnek.

A kollektívának többek között az is célja, hogy megmutassa, nemcsak egy jól megkomponált naplementés tájkép lehet kellemes a szem számára, sokkal többet is ki lehet hozni egy városból, városi látképből. Ezt jól szemlélteti a tagok sokféle stílusa, saját látásmódja; vannak köztük, akik jobban rámennek az esztétikumra, arra, hogy hatásos legyen a kép, aztán van, aki inkább emberi történeteket mesél el a fotóival, mások a város lepattantabb oldalát szeretnék megmutatni. A BP Street Photography Collective csapatában ez mind megfér egymás mellett, amíg jófejség és etikusság párosul mellé. Mert fontos hangsúlyozni az íratlan szabályt: olyan képet tilos készíteni, ami bárkit emberi méltóságában sért vagy megaláz.