Ez a koktél már látványra sem szokványos; a pohár szélére felapplikált szárított virágok mind ehetőek; ahogy a felhasznált ragasztó is. Ízét leginkább egy egzotikus virágos kerthez lehetne hasonlítani, a licsi és a bodza jól kiegészítik egymást, a kerek ízvilághoz viszont elengedhetetlen a cider is.
Saját szavaival:
Egy igazi hedonista ital, amiben jelen vannak a legtrendibb ízek bazsalikommal kiegészítve.
Amikor Polgár Diána létrehozta saját márkáját, a DYAN-t (ejtsd: d-aj-en) az egyik fő szempont az esztétikus megjelenés mellett a kényelem volt. Az általa tervezett cipőkben egyszerre van jelen a szimmertria és az aszimmetria játéka, a finom vonalvezetés és a kortárs művészetek hatása. Tavaly ősszel INVERT tornacipő kollekciójával egy jóval merészebb irányt vett, amit elmondása szerint idén tovább is visz. A MOME-n végzett designer 2012 óta nagy utat tett meg; idén ő a Glamour Women Of The Year egyik jelöltje az Év divattervezője kategóriában. Többek között a DYAN stílusának evolúciójáról, a tudatosságról és az öko megoldások iránti érdeklődéséről beszélgettünk, miközben azt is elárulta, hogy merre indul, ha egy kis feltöltődésre vágyik a fővárosban.
Minimál stílusjegyek, kaleidoszkópra emlékeztető minták, konstruktivista művészet; milyen út vezetett a DYAN jelenlegi stílusáig?
Egészen kiskorom óta része az életemnek a művészet; művészeti gimnáziumba jártam, a MOME-n végeztem. Egyrészt a tanulmányaim hatottak nagy mértékben a stílusom kialakulására, másrészt sok minden önmagamból fakad. Mindig is a letisztult és egyszerű dolgok tetszettek a divatban, egyszerűen ezzel tudtam a leginkább azonosulni. Az első kollekciókban is már megvoltak bizonyos jegyek, de úgy érzem, mostanra fejlődött ki a márka igazi stílusa. Rengeteg kísérletezés, tesztelés van mögöttem, nemcsak a tervezésbe, hanem a cipőkészítésbe is is bele kellett jönni. Ha visszagondolok az egyetemi évekre, ott még elég futurisztikus és egyben hordhatatlan cipőket készítettem.
Ezek szerint a praktikum felülírta a művészi szabadságot?
A jövőbeli víziómban nem csak az szerepelt, hogy szépek legyenek a cipők, a hordhatóság is cél volt. Olyan cipőket tervezek, amiket én is szívesen hordanék, és nagyon jó látni, hogy mások is azonosulnak az én stílusommal, és az én cipőimet hordják.
Réka egyik kedvenc gyümölcsét, a grapefruitot használta ennek a kissé fanyar koktél elkészítéséhez, amit egy enyhe fahéj “szín” hoz igazán balanszba. Különleges ízű ital, aminek minden egyes kortya igazi élmény.
Saját szavaival:
A jégágyon szervírozott, enyhén fanyar ízvilágú röviditalt tökéletesen kiegészíti a frissítő menta és az édes fahéj.
Február 21-én egy különleges kiállítás nyílt a Deák Erika Galériában. A Floral Centrepiece fókuszában a virág állt, egy örök visszatérő és mindig megújuló motívum. Annak formális, szimbolikus, politikai és esztétikai heterogenitásának lehettünk szemtanúi. A kiállítók között viszont most nemcsak képzőművészeket találtunk, hanem költőket is. Sárvári Zita, kurátor mesélt nekünk a kiállítás hátteréről, arról, hogy mi inspirálta őt a megszervezésére, és mi alapján választotta ki a művészeket:
Mi áll a Floral Centrepiece mögött?
„A kiállítás egy nagyon egyszerű művészeti témával, a virág mindig visszatérő és soha ki nem apadó motívumával foglalkozik. A vizuális alkotások mellett versek is megjelennek a kiállítótérben, teljesen egyenrangú testvérmúzsaként. A textualitás beemelése a kiállításba azért is volt fontos számomra, hogy az olvasás intim befogadói gyakorlata a vizuális művek befogadására is hatással legyen. Tetszik a virág elsőre pozitív olvasatának szimbolista kettőssége: azaz, hogy egyszerre hordozza magában a születés és az elmúlás gondolatiságát, ami egy olyan pátoszos tragikum, ami igazán a sajátom és mindig is szerettem volna körbejárni az érzést egy kiállítással. Elég sok mű foglalkozik a kiállításon az emlékezet különböző formáival, használ vanitas szimbólumokat, vagy különböző gender-érzékeny kérdések megválaszolására, elsősorban női attribútumok kifejezőjeként használja a virág különböző manifesztációit.”
Az éjszakai szórakozóhelyek abszolút favoritja a vodka szóda. A Société Budapestben rengetegféle ízesítésben ki tudjátok próbálni. Réka, a hely bartendere most friss birsalmával és kakukkfűvel dobta fel. Az eredmény egy könnyed ízvilágú ital lett.
Saját szavaival:
A klasszikus Skinny Bitch friss birsalmával, amit az illatos kakukkfű tesz igazán különlegessé.
Horváth Réka fontosnak tartja, hogy szépen alulról építkezve, az alapoktól jutott el oda, ahol ma tart; ő a Société Budapest egyik bartendere. A kifinomult stílusáról híres művészeti-kulturális-gasztro komplexum bárjának pultján szebbnél szebb üvegek sorakoznak. Itt minden a stílusról szól, na és persze a szakértelemről. Réka koktéljai letisztultak, de mégis mindegyikben ott van valami csavar, ettől lesznek izgalmasak. A vele való beszélgetés során nem nehéz észrevenni, hogy bartendernek lenni nem csupán egy munka számára; inkább az élete. Ehhez viszont, ahogy ő mondja, kell egy jó csapat is. A lenti interjúban kiderül, hogy milyen italokat szeret készíteni, mi a kedvenc fűszere, és még azt is megtudtuk, hogy miért kell só a nádcukor szirupba.
Mik voltak azok a dolgok, amik miatt elkötelezted magad a bartenderség mellett?
Először egy éjszakai bárban voltam barback, ahol megtapasztalhattam azt a pezsgést, ami ezeken a helyeken van. Nagyon élveztem, hogy fiatalokkal voltam körbevéve, de úgy, hogy közben egy szigorú szabályrendszert követtünk. Tiszták voltak az elvárások, és ha az ember ezeket teljesítette, akkor annak volt eredménye. Az is tetszett, hogy sok kreatív dologban vehettem részt. Itt, a Société Budapestben ez még inkább kijön, ugyanis nagyon magas szintű a konyha, és így jobban ki tudok teljesedni. Rengeteget tanulok ezáltal, ötleteket tudok meríteni, hogy mit hogy készítsek el, vagy tanácsokat kapok, hogy mit kell tenni, hogy egy italnak finomabb íze legyen. Pont emiatt sokszor kérem ki az ottani csapat véleményét, ahogy a bartender kollégákét is. Ha jó környezetben dolgozik az ember, akkor a csapatszellem sokat hozzáad ahhoz, hogy fejlődni tudjon.
Ezek szerint igazi csapatjátékos vagy.
Nekem azok jelentik a legjobb pillanatokat, amikor a csapat tagjaként valami izgalmasat alkotunk. Szerintem ez a vendégekre is hat. Nekik is jó látni, hogy figyelünk egymásra, és gördülékenyen megy a munka. Ha például valakinek kifogy az üvege, akkor a másik egyből nyújtja neki az utánpótlást. De ugyanez vonatkozik az előkészítésre is, itt mindenki megfogja a munka végét a sikeres este érdekében.
Szinte már kitaláljátok egymás gondolatait?
Szerintem ha az embernek olyan a hozzáállása, akkor már nagyon rövid időn belül kialakul ez a fajta ritmus.
Február 8-án a Trafóban nyílt Szinyova Gergő legújabb kiállítása, a No Abracadabra, ahol az Absolut is jelen volt. A kiállításról és a cím mögötti koncepcióról a képzőművész a vele készített interjúban mesélt nekünk, ahogy arról is, hogy mennyire egyszerű vagy éppen nehéz érvényesülni ma Magyarországon. Festményeit számos hazai galéria is bemutatta az elmúlt években önálló kiállítások keretében, de külföldön is több helyen bemutatkozott már. A múlt pénteki megnyitó legjobb pillanatait most ti is megnézhetitek, de előtte jöjjön az ABSOLUT 5 kedvenc képünk Gergő tárlatvezetésével.
Mi a festmény címe és mikor készült? Untitled (Purple Theater Curtain), 2018
Mikor és hol lehetett látni? Novemberben (2018) Brüsszelben, az 'Independent' mûvészeti vásáron.
Mi a fõ koncepció mögötte és milyen technikával dolgoztál? A képen látható formák 'idézetek' más festményeimbõl. Akril, vászon.
Mit szeretsz benne? Az elmek és a kompozíció adta harmónikus feszültséget.
Mi a legizgalmasabb/furcsább/megkapóbb/pozitív/negatív kritika, amit kaptál rá? Az elsõként eladott kép volt ebbõl az anyagból.
Csató József jó példa arra, hogy az emberek fejében élő bohém, káoszban élő festőművész képének sok esetben nincs köze a valósághoz. Ő például reggel kel, tízre már biztos a műteremben van, és délutánig dolgozik, ahogy mindenki más; annyi különbséggel, hogy színeket kever, vásznat fest, vág, ragaszt. Azt mondja, kellenek a keretek ahhoz, hogy az ember haladni, fejlődni tudjon; és ő már a kezdetek kezdetén kialakította magának a napi rutint, ami segít balanszban maradni. A ma nyíló Floral Centrepiece kiállításon tőle is láthatunk egy képet, addig pedig bevezetőnek itt egy interjú, amiből az is kiderül, hogy a festésen kívül mi érdekli még nagyon, vagy, hogy mi Budapesten a kedvenc reggeliző helye.
2004-ben költöztél be a műtermedbe, azóta több, mint tíz év eltelt. Mennyit változott a művészeted azóta, hol tartasz ahhoz képest, ami akkor a fejedben volt?
Az a 2004-es év amúgy is fontos, mert akkor voltam Nürnbergben is. 2005-ben végeztem volna Maurer Dóránál a Képzőn, de a kintlétem miatt csúszott egy évet a dolog, így végül 2006-ban diplomáztam. De ha tíz évvel ezelőttre tekintünk vissza, ott is történt egy fontos dolog, hiszen akkor született a kisfiam, és akkor egy fiatal apuka voltam, aki figurális képeket festett, most pedig egy idősebb apuka, akinek azóta lett egy kislánya is, és már nemcsak figurális festményeket készít. Akkoriban nem volt jellemző rám a nagyon tudatos építkezés, hanem hagytam, hogy történjenek a dolgok, és szerencsére csupa jó történt.
Említetted, hogy kicsit elkanyarodtál a figurális ábrázolástól. De ez nem végleges, ugye?
Az igazság az, hogy szeretem megtartani azt a szabadságot, hogy azt csinálok, amit akarok. Pont azért építettem le tudatosan egy időben a figurákat, hogy ne legyen az a pont, amit sokszor látok magam körül, hogy az embereket beskatulyázzák. Én például nem akartam életem végéig kaktuszokat festeni. Amikor azt érzem, hogy valami már rutinszerűbben megy, akkor szépen változtatok. Nekem fontos, hogy időről időre meglepjem magam, ehhez viszont lépni kell alkalmanként. A figurákat viszont nem hagytam el teljesen, csak kevesebb van belőlük.
Nálad hogy folyik le egy ilyen fajta váltás? Szenvedősen vagy pont, hogy lazán, természetesen?
Inkább a türelmetlen szót használnám. Általában addig dolgozom egy képen, amíg azt nem érzem, hogy most már inkább egy újat kezdenék. Emiatt van gördülékenysége az egésznek, így nem kell megvárnom semmit, mert mindig van új kép, amin tudok dolgozni. Viszont bizonyos dolgok nálam nem feltétlenül egymás után ismétlődnek, van úgy, hogy csak pár év elteltével veszek észre párhuzamot bizonyos munkák között. Ha jobban belegondolok, a váltások sem hirtelenek és direktek, viszonylag lassan csúsznak át a dolgok egymásba. Mivel elég sokat dolgozom, teljesen természetesek ezek az átcsúszások, és legtöbbször a visszajelzés is az, hogy ez lejön az embereknek.
Fotók: Vaszil Ádám
A Studio Csalár stílusosan zárta decemberben a 2018-at az év utolsó Absolut StudioFlowjával. Az év végén legtöbben számot vetünk az elmúlt 12 hónappal, leltárt tartunk; mi az, amit elértünk, és jó esetben a konzekvenciákat levonva azt is átgondoljuk, hogy mi az, amiben fejlődni tudunk a következő időszakban. Bár ilyenkor a cél a lelassulás és a megpihenés, a karácsonyi őrület nem mindig ad lehetőséget rá. Van, aki pont ezért már jó előre felkészül, és megelőzve a karácsonyi partikat, eseményeket, beszerzi az ajándékokat, esetleg elutazik, hogy átszellemülve tudja belevetni magát az ünnepekbe. Ezen az estén Csalár Bence többek között ezeket a témákat boncolgatta vendégeivel, akik még azt is elárulták, hogy készülnek az ünnepekre.
A szereplők:
Huzella Júlia többek között ismerős lehet a Berni követ és a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan filmekből, de számos darabban is láthattuk csodálatos játékát; ilyen az Alföldi Róbert által rendezett Chicago az Átriumban vagy az Ahogy tetszik a Katonában. Fontos szerepet játszik életében a zene és az éneklés, valószínűleg ezt nagyrészt zeneiskolai tanulmányai alapozták meg számára.
Miller Dávid Zoltán a London School of Dramatic Arton végzett, és a hazai filmes produkciók mellett több külföldi szerepet is sikerült már megkapnia. Jennifer Lawrence mellett játszik például a Vörös veréb filmben, amit Budapesten forgattak, és feltűnik az The Alienist sorozatban is. Közben pedig láthattuk a Pappa Piában és a jelenleg futó A tanárban is. A színház sem ismeretlen terep számára, a Talpra Magyar és a Houdini musicelek szereplője.
Vass Virág az Elle magazin egykori főszerkesztője, és egyben alapítója is. Évek óta az egyik legsikeresebb magyar írónő. Négy nyelven beszél, tizenhat éves kora óta publikál. Újságíróként bejárta a világot. Az emberek közti párbeszéd élteti munkásságát.
Sascha Braemer azok közé a DJ-k közé tartozik, akik a 90-es években nemcsak szemtanúi voltak az elektronikus zene térhódításának, hanem benne is voltak, és belülről látták az egész folyamatot. Elmondása szerint ezt a mai napig nagy szerencseként éli meg. Közel tíz évbe telt, amíg felépítette magát, de ez nem jelenti azt, hogy bármikor is megengedné magának, hogy nyugodtan hátradőljön. Február 16-án újra Budapesten játszik, és az eddigi fellépésekből kiindulva, most is nagy élményben lesz része annak, aki megnézi és meghallgatja az Akváriumban. Mi pedig, hogy kicsit ráhangolódjunk a szombatra, feltettünk neki pár kérdést.
Mit gondolsz, mitől annyira erős a német elektronikus zenei szubkultúra?
Németország nagyvárosaiban az elektronikus zene a megjelenése óta bármelyik irányból is nézzük, sikeresen fejlődött. Mivel mi trendeket teremtünk itt, a kiadók is tudnak építkezni, nőni. Berlin a producerek és DJ-k mekkája, ahol találkozhatnak, együtt játszanak, így hatnak is egymásra, sokszor lehetőségük van tapasztalatot cserélni egymással. De persze ez nemcsak Németországban van így. Nagyon jó producereket és DJ-ket találni világszerte. Sőt, annyit, hogy néha azt már nem is lehet követni. (nevet)
Mi adta annak idején a fő motivációt, hogy DJ legyél?
1990 óta vagyok jelen, mondhatni már a legelejétől. Fantasztikus volt akkor átélni ennek az egész szubkultúrának a születését; mindannyian azt éreztük, hogy valami igazán forradalmi dolognak vagyunk a részesei. A DJ-zésben mindig is az érdekelt legjobban, hogy tudom a saját számaimat összerakni. A 90-es évek elején még csak DJ-ztem, 2000 és 2005 között kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével, mint producer. Amikor a szabadidőmben lejártam a klubokban, mindig lenyűgözött, hogy egy DJ a saját szettjével egy egész sztorit oszt meg a közönséggel, miközben ott tart minket a táncparketten. Én is pont ezt szerettem volna elérni már a kezdetek kezdetén; jó pár hónapba telt, amíg ráéreztem, hogy kell ezt. A közönséggel való találkozás különleges élmény számomra, legyen az egy klubban vagy egy fesztiválon. Fantasztikus, amikor az emberekben megmarad a szetted, és még utána is arról beszélnek, hogy milyen jól érezték magukat. Számomra az nem DJ, aki csak egymás után személytelenül berak számokat. Mondd el a történetedet, és vezesd az embereket akár 2-3 órán keresztül!
Múlt év végén jelent meg legújabb EP-d a Universal Language. Mi a koncepció mögötte?
Ezzel az EP-vel váltottam, és új irányba indultam. Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor úgy érzi, hogy valaminek itt a vége, és egy új fejezet következik. Ilyenkor a hátad mögött hagyod a régi mintákat. Nekem ezt a lehetőséget Marc Romboy kiadója a Systematic adta meg, ami nagyon sokat jelent nekem. Személy szerint nem jelentett gondot azonosulni az EP-n lévő második és harmadik számmal, amik magam sem tudom miért, nagyon sikeresek lettek. A szettjeim során szeretem az embereket feldobni azzal a zenével, ami belőlem jön. A jövőben is ezt fogom szem előtt tartani. Ebben az évben pedig még nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a nemzetközi jelenlétre, nagyon várom már!
Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Hogy még mindig itt vagyok, és ezt csinálom. És azt, hogy 2005 óta hivatalosan is ez a munkám.
Mi alapján választod ki, hogy kivel dolgozol együtt, mint producer?
Ha valakinek megtetszik a zenéje, ma már nagyon könnyen kapcsolatba léphetsz vele. Az új kiadóm a Hoito márciusban indul, és az első anyag, amit kihozunk, az egyik kedvenc producerem, BOg EP-je lesz.
Ki a legnagyobb kritikusod? Mi segít a fejlődésben?
Sajnos én vagyok saját magam legnagyobb kritkusa, ami sokszor nem könnyű. (nevet) És persze ott a barátnőm is. Folyamatosan figyelem más DJ-k munkásságát, sok zenét hallgatok, másoktól is játszom számokat, így tudok folyamatosan inspirálódni. A másik oldalon pedig ott a menedzsmentem, akik folyamatosan motiválnak, hogy elérjem az álmaimat.
Mi a legfontosabb lecke, amiket a zeneiparról tanultál?
A legfontosabb, hogy megtanultam hallgatni a megérzéseimre. Hogy vannak dolgok, amiket jobb, ha egyedül csinálsz, és te kontrollálsz. Ha valaki ezüst tálcán kínál mindent, elvesztíheted a rálátást a dolgaidra, és ezáltal elvesztíheted saját magadat is. A minőség megköveteli a jelenlétet!
Mennyire tartod fontosnak haladni a trendekkel?
Persze fontos, hogy friss maradj, ha ebben a világban akarsz maradni, folyamatosan fejlődnöd kell. Nincs idő, hogy hátradőlj. Ez persze nem azt jelenti, hogy a trendek irányítsanak, inkább folyamatosan lepd meg magad és másokat. Nincs recept, egyszerűen csak csinálni kell.
Már voltál nálunk. Mi tetszik a legjobba Budapestben?
Amellett, hogy gyönyörű város, tele van élettel. Az eddigi buliaim mind nagyon jó sikerültek, fantasztikus volt a közönség, nagyon várom ezt a mostanit!