Horváth Réka fontosnak tartja, hogy szépen alulról építkezve, az alapoktól jutott el oda, ahol ma tart; ő a Société Budapest egyik bartendere. A kifinomult stílusáról híres művészeti-kulturális-gasztro komplexum bárjának pultján szebbnél szebb üvegek sorakoznak. Itt minden a stílusról szól, na és persze a szakértelemről. Réka koktéljai letisztultak, de mégis mindegyikben ott van valami csavar, ettől lesznek izgalmasak. A vele való beszélgetés során nem nehéz észrevenni, hogy bartendernek lenni nem csupán egy munka számára; inkább az élete. Ehhez viszont, ahogy ő mondja, kell egy jó csapat is. A lenti interjúban kiderül, hogy milyen italokat szeret készíteni, mi a kedvenc fűszere, és még azt is megtudtuk, hogy miért kell só a nádcukor szirupba.

Mik voltak azok a dolgok, amik miatt elkötelezted magad a bartenderség mellett?

Először egy éjszakai bárban voltam barback, ahol megtapasztalhattam azt a pezsgést, ami ezeken a helyeken van. Nagyon élveztem, hogy fiatalokkal voltam körbevéve, de úgy, hogy közben egy szigorú szabályrendszert követtünk. Tiszták voltak az elvárások, és ha az ember ezeket teljesítette, akkor annak volt eredménye. Az is tetszett, hogy sok kreatív dologban vehettem részt. Itt, a Société Budapestben ez még inkább kijön, ugyanis nagyon magas szintű a konyha, és így jobban ki tudok teljesedni. Rengeteget tanulok ezáltal, ötleteket tudok meríteni, hogy mit hogy készítsek el, vagy tanácsokat kapok, hogy mit kell tenni, hogy egy italnak finomabb íze legyen. Pont emiatt sokszor kérem ki az ottani csapat véleményét, ahogy a bartender kollégákét is. Ha jó környezetben dolgozik az ember, akkor a csapatszellem sokat hozzáad ahhoz, hogy fejlődni tudjon.

Ezek szerint igazi csapatjátékos vagy.

Nekem azok jelentik a legjobb pillanatokat, amikor a csapat tagjaként valami izgalmasat alkotunk. Szerintem ez a vendégekre is hat. Nekik is jó látni, hogy figyelünk egymásra, és gördülékenyen megy a munka. Ha például valakinek kifogy az üvege, akkor a másik egyből nyújtja neki az utánpótlást. De ugyanez vonatkozik az előkészítésre is, itt mindenki megfogja a munka végét a sikeres este érdekében.

Szinte már kitaláljátok egymás gondolatait?

Szerintem ha az embernek olyan a hozzáállása, akkor már nagyon rövid időn belül kialakul ez a fajta ritmus.

Mi volt az utolsó trükk, amit a konyhától lestél el?

Legutóbb éppen egy versenyre készültem, akkor kaptam a tippet az itteni cheftől, hogy ha egy kis sót teszek a citromnád szirupba, akkor az kiemeli a karakterét. Amúgy is szeretek főzni, úgyhogy ott már megtapasztaltam ezt a trükköt, de az nem jutott eszembe, hogy italoknál is alkalmazzam. Azóta használom is, ha úgy adja az ital.

A fejlődéshez mennyit kell tudatosan tanulni, és mennyi ragad az emberre munka közben?

A technikai részt is érdemes külön gyakorolni, például, hogy kell az eszközöket használni. Engem kimondottan érdekel ez a része, de munka közben is el lehet lesni jó dolgokat. A munkafolyamatok sorrendjét is inkább közben lehet elsajátítani; örülök, hogy voltam barback, mert ott megtanultam, hogy lehet szép rendben dolgozni. Az italismeretet inkább otthon lehet fejleszteni.

Jellemző, hogy kutatod az új dolgokat?

A social media jó eszköz arra, hogy lássam, más bartenderek miket csinálnak, mindenképpen jó inspirációs forrás. A termékismeretemet pedig inkább a különböző szakmai eseményeken tudom bővíteni, de azáltal is sokszor belefutok új dolgokba, hogy az ismerőseim használják azokat, vagy éppen az adott márka arcai.

Ha szabadkezet kapsz, mennyire befolyásolja az ital stílusát, karakterét a Société Budapest arculata?

Közel áll az ízlésemhez a hely, így az italdíszítések teljesen összehangban vannak a saját ízlésemmel és a Société stílusával, úgyhogy ez mind inkább belőlem jön. Ez külön öröm számomra! Szeretem a színeket, és azt is, ha valami illat párosul az italhoz, mert az külön élményt ad hozzá, amikor a vendég belekortyol a koktélba. Jó, ha megjelenik a koktél összetevője a díszítésben, de ez elég gyakori a bartendereknél, és az is kitétel, hogy ehető legyen a dísz. Én kimondottan szeretem, ha jár a koktélhoz egy kis harapnivaló. Van itt egy ital, a Rabbit Hole, amihez bébi répát adunk. Külalakra inkább a letisztult vonalat kedvelem, egyrészt gyorsabban elkészülök, ami fontos, másrészt az italon marad a hangsúly.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Vannak olyan vendégek, akiknek a társaságában könyen feloldódom, ők elég nyitottan ülnek ide, de vannak olyan helyzetek, amikor kicsit nehezebben megy a csevegés. Ezen a téren is próbálok tanulni a kollégáktól.

Vannak kedvenc összetevőid?

Nagyon szeretem a vanília ízét, és nagy kedvencem a citromnád is. Azokat a gyümölcsöket, zöldségeket és fűszereket használom szívesen, amik praktikusak, például egész sokáig eltarthatóak, és egyszerűen elkészítőek. Ez szerintem még a barbackes időkből maradt meg.

A személyes ízlésed hangsúlyosan megjelenik a koktélok ízvilágában?

Fontos, hogy szerintem is finom legyen az ital, amit kiadok. Szívesen játszom az édes savanyú ízekkel, előszeretettel dolgozom kevés összetevővel. Ha belegondolunk, a klasszikus koktélokra is inkább az jellemző. Szeretem a gyümölcsös ízeket, és azt is, ha egy alapszesz annyira karakteres, hogy meghatározza az ital ízvilágát. A legtöbb ember úgy jön koktélozni, hogy szereti elszürcsölgetni a koktéját, így különösen jó, ha intenzív ízekkel dolgozunk, mert még jó ideig megmarad az ital karaktere.

Mi az a négy ital, amit választottál, és mi a különlegességük?

A birsalmás vodka szódát azért választottam, mert mostanában sokan isznak vodka szódát. Mi pont ezért az itallapunkon egy külön szekciót készítettünk, ahol különböző ízesítések közül választhatnak a vendégek. Gyümölcsökkel és fűszerekkel variáljuk az alapitalt. Eredetileg a kakukkfű mellé fügét gondoltam használni, de amikor lementem a konyhába, szembe találtam magam egy szép friss birsalmával, és arra gondoltam, miért ne legyen az. Mivel a kakukkfűnek eleve nagyon intenzív az íze, ezért nem főztem le, és szirupot sem készítettem belőle, egyszerűen beletettem az italba a friss növényt. Mivel a vanília mellett a grapefruit is nagy kedvencem, ezért a második koktél egyik alapösszetevője ez lett. Egyrészt kellemesen frissít, másrészt, nagyon jól néz ki a szárított grapefruit díszként. Plusz frissességet ad az italnak a menta. A Bellini közismert ital, ezért nem szívesen változtattam volna rajta sokat, hiszen aki ezt kéri, az várja a megszokott ízt is vele. Itt végre használhattam a vaníliát, ettől kicsit intenzívebb lett az íze. A negyedik koktél díszítése eltér a megszkottól. Szívesen készítek az Société Budapest-es kollégáknak is alkalmanként italokat; ilyenkor teljes szabad kezet kapok, így nemrég egy ilyen alkalommal született meg ez az ital. Az egyik alapösszetevője egy lícsi likőr, ami egyébként tökéletesen visszadja a gyümölcs színét, ízét és parfümösségét. A pohár oldalát szárított virágokkal és gyümölcsökkel díszítítettem, természetesen ezek is ehetőek. Alapjában véve mind a négy ital egyszerű, inkább az ízkombinációkkal játszottam.

Milyen Budapesttel a kapcsolatod?

Munka után szívesen sétálok a városban, és minden alkalommal, amikor átmegyek az Erzsébet-hídon, rácsodálkozom, hogy milyen szép! Olyankor ezsembe jut, hogy ha nekem ez ekkora élmény, akkor egy külföldinek milyen lehet ezt látni. Nagy kedvencem a rakpart és a Gellért-hegy! A turistáknak egy nagyon jó kiindulópont, mert onnan belátni a várost, és akár még ki is nézhetik azokat a pontokat, amiket érdemes megnézni, ha lejönnek onnan. Egyszer pont az éjszakai buszon kérdezte tőlem egy spanyol lány, hogy veszélyes-e éjszaka, én meg egyből rávágtam, hogy dehogy; aztán eszembe jutott, hogyha most vele mégis történik valami, az az én lelkemen szárad, úgyhogy fogtam magam, és felmentem vele. Nekem is pont jól jött, mert munka után szeretem kitisztítani a fejemet.

Ha Budapest koktél lenne, milyennek képzelnéd el?

Egy Daiquirinek, mert az tud nagyon finom lenni, de közben tudsz nagyon rosszat is inni belőle. Budapestnek is vannak nagyon szép részei, amikre rá lehet csodálkozni, de közben meg néha azt érzed, hogy csak ezen az aluljáron juss túl.