Budapest rengeteget formálódott az elmúlt öt évben; a város fejlődésének egyik legfontosabb alappillére az a gasztroboom, ami nemcsak a nemzetközi konyha különböző válfajainak megjelenését és fellendülését hozta, hanem egy sor olyan kezdeményezést is, amik által ma elmerülhetünk a gasztronómiai élményekben akár otthon is. A gasztroblogok népszerűsége új szintre emelte a gasztro bloggereket is, akik ma már mint véleményvezérek jelennek meg különböző márkák arcaként, vagy sok esetben jelentetnek meg saját szakácskönyvet. A színtér színes, szinte nincs olyan ága a gasztronómiának, ami ma ne lenne jelen a fővárosban. Az Absolut StudioFlow keretén belül Csalár Bence olyan vendégeket hívott meg a beszélgetésre, akik mellett egyszerűen nem lehet elmenni ebben a témában.

A szereplők:

Mautner Zsófi műsorvezető, szakács, a Chili és Vanília bloggere, diplomata karrierjét hagyta ott a főzésért. Ma már ő a hazai gasztronómia egyik legismertebb személyisége, sikeres TV műsorral és hét szakácskönyvvel a háta mögött. Minden 2005-ben, a Chili és Vanilia bloggal indult, ahol a receptek mellett saját utazással és ételekkel kapcsolatos élményeit is megosztotta az olvasókkal. Ez a személyes hangvétel és az ételek iránti valódi rajongása hamar megtalálta a közönségét. Imádja az ízeket, odáig van a fűszerekért. Tudását saját tapasztalatokra építi, az évek során bejárt országokból mindig magával hoz egy “szeletet”, és saját kreativitását bevetve, igazi világkonyha remekeket képes alkotni.

Czinege Tamás, a Gastro-Hack showmanje igazi nagydumás, őt tartják a magyar gasztronómia legeredetibb figurájának. Közel két évig töltötte meg élettel üzletvezetőként a Pozsonyi sarkán található kis kedves gasztróbárt és üzletet, a Sarki Fűszerest, ahol nap mint nap szórakoztatta ízekkel és illatokkal a hely törzsközönségét. Tavaly hozta létre a Gastro-Hacket Pintér Árpáddal és Németh Richárddal, amiben egyszerre három profilt olvasztottak össze: Czinege, mint sommelier, kávé szakember, Pintér, mint fotós és Németh, mint bor szakíró. Valójában egy teljes körű, laza hangvételű catering szolgáltatást nyújtanak, és magukat leginkább gasztroügynökségként hívják. Filozófiájuk fontos része, hogy mindig a vendég az első. Velük töltve az időt biztos, hogy részesei lehetünk valami nem mindennapinak, hiszen innen jön a név is, valamit biztos meghackelnek.

Kárai Dávid, újságíró, szakács, gasztroblogger amellett, hogy nagy rajongója a világkonyhának, a hazai klasszikus receptekről sem feledkezik meg. Az 50 édesség, amit el kell készítened könyvében a zserbótól kezdve az elegáns éclair fánkig sok minden megtalálható. Sokáig marketing területen dolgozott, közben alapította meg az IzHUSZÁR blogot. Autodidakta szakács, éppen egy új könyvön dolgozik; elmondása szerint nem szeretne a desszerteknél leragadni. Blogját elnézve, ez teljesen érthető, hiszen rengeteg izgalmas recept és videó köthető a nevéhez. Jó ideig volt a NoSalty főszerkesztője, majd lapkiadója, és még ma is el-elcsíphetünk egy-egy írást tőle a népszerű receptoldalon.

Jöjjenek a legjobb témák

Y Konszept debüt a wonderLAB-ben

Pénteken debütált Meyer Eszter-Virág saját márkája a wonderLAB-ben, ahol az Absolut. is ott volt. (A wonderLAB-es lányokkal itt olvashattok egy interjút.)  A Y Konszept első kapszulakollekciója felpimpelt vintage farmerdzsekikből áll, amikre Eszter-Virág egyik kedvenc kortárs költőjének, Závada Péternek versrészleteit festette fel. A kabátok tökéletesen tükrözik a márka alapítójának extravagáns és nőies világát.

Y Konszept X ABSOLUT. kollab

 A buli apropójából Eszter-Virág az Absolut Create A Better Tomorrrow, Tonight szlogenje által inspirálódva készített egy farmerkabátot, amit most meg is nyerhettek. A játék részleteit itt találjátok. 

És hogy ki Meyer Eszter-Virág? Mit áll az ő púder rózsaszín világa mögött? Mi vezette az oversize vintage farmerdzsekik újragondolásához? A lenti interjúban kiderül. 

Eszter-Virág fotók: Szabina Emmer

Meyer Eszter-Virág néha harsány, sokszor vicces és mindig végtelenül őszinte. Ha személyesen találkozol vele, szinte látod, ahogy zsizseg körülötte a levegő. Stílusos, kirívó, egyedi; ha megjelenik valahol, nem lehet nem észre venni. Blogger, aki az úttörőkkel együtt kezdte még 2006-ban. Azóta sok minden történt; például a bloggerekből influenszerek lettek, akikre több ezren, tízezren, százezren, sőt akár millióan kíváncsiak. Könnyűnek tűnik ez a „szakma”; pedig közel sem az, az ember átlépi a határt, és mindennek tétje van. Eszter-Virág púder rózsaszín világa sem mindig tökéletes; posztjaiban a divat, beauty, lifestyle témák mellett simán megférnek a húsba vágóan őszinte vallomások, már-már irodalmi szintre emelve.  A lenti interjúban mesél saját márkájáról az Y Konszeptről, kiderül, hogy megszállottan gyűjti a Pöttyös-könyveket, és azt is megtudjuk, hogy látja a véleményvezérek helyzetét. Ismerjétek meg Eszter-Virágot, aki amerikai állampolgársággal a zsebében mégis Budapesten próbál szerencsét.

Hogy érezted magad a február 16-i eseményen? A kollekció mellett készültél egy meglepetéssel is; egy Absolut által ihletett farmerkabáttal.

És mennyire imádták a dzsekit! Én meg titeket, mert nektek köszönhetően nem estem kétségbe a lámpaláztól. Egyébként eszméletlen volt a dolog! Háromnegyed hétkor már az utca végéig állt a sor, rengetegen be sem fértek az üzletbe, én nem is tudtam, hogy ezek az emberek tényleg eljönnek majd. Mármint, nagyon sokan regisztráltak, de azt hittem, tudod, hogy ez csak formalitás, és ott állunk majd öten és nézzük egymást. Hát, nem így lett. Nagyon jó látni, hogy egyaránt érdekelte a márka a fogyasztói társadalom új generációját és a nálam idősebbeket is. Számomra az volt a legnagyobb elismerés, hogy így szerették a márkát. Tudod, amikor blogot írsz, oké, látod a számokat, de az valahogyan nem olyan kézzelfogható. De ezek az emberek eljöttek és hoztak virágot és megölelgettek és minden, eszméletlen volt!

Mesélj, milyen Meyer Eszter-Virág világa?

Meyer Eszter-Virág világa eléggé kétpólusú. Végletekben élek és végletekben gondolkodom; ez adja az egész dinamikáját a történetnek, ennek megfelelően zajlanak a fentek és a lentek. Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, mint Mayan Toledano Girls című képsorozata.

Hogy kezdődött a blogolás, és mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy ez már jóval több, mint egy egyszerű hobbi?

2006-ban kezdtem el blogolni. Akkor igazából eszembe sem jutott, hogy bárkit is érdekelhetne, amit írok. Egyébként ez a mai napig így van. Akkor éreztem, hogy ez talán elég életképes, amikor egyre több szponzori megkeresés érkezett, illetve elkezdtem freelancerként írni máshova. Talán négy-öt éve több ez, mint egy szimpla hobbi.

Mit jelent számodra az írás?

Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan önkifejezési forma, ahol sosem kell izgulnom. Például tudok rajzolni, de az Y-nál hetekig csak néztem a farmerkabátokat, mert azt éreztem, hogy oké, rendben, de közel sem vagyok ebben annyira magabiztos, mint az írásban. Az írás az egyetlen olyan közeg, melyben kiskorom óta magabiztosan mozgok. Olyan ez, mint amikor a kiskacsák először beleugranak a vízbe, és elkezdenek pedálozni a lábaikkal. Én azt érzem, ha írok, sosem süllyedhetek el.

Érdekel, mit gondol Eszter-Virág az influencerek helyzetéről?

Manapság több helyről is hallani, hogy a magyar divat felkerült a világtérképre. Ez leginkább azoknak a divattervezőknek köszönhető, akik az elmúlt 8-10 évben nőtték ki magukat. Ők az „új generáció”, akik nemzetközi szintű kollekcióikkal és kampányaikkal újfajta gondolkodást generáltak a magyar divatéletben. Ennek köszönhető többek között, hogy ma már vannak itthon is olyan magas színvonalú divatbemutatók, mint más európai nagyvárosokban. A sikersztorik ellenére viszont még mindig csak nagyon elenyésző százaléknak adódik a lehetőség, legtöbbször kockázati vagy úgynevezett angel befektetők segítségével, hogy nemzetközi piacra lépjen, és professzionális szinten működjön. Mégis egyre többen vágnak bele a kalandba. A beszélgetésen három olyan vendég boncolgatta a témát, akik különböző aspektusokból látják a jelenlegi helyzetet, és tudnak következetetni a jövőbeli lehetőségekre. Jöjjön egy kivonat a beszélgetésből, amit Csalár Bence moderált.

A szereplők:

Cakó Kinga, designer 2013-ban úgy alapította meg saját márkáját a CAKÓ-t, hogy már bőven volt tapasztalata a divat területén; stylistként dolgozott TV műsorokban, magazinoknál és több külföldi márkánál. A firenzei Institute Fashion Design & Marketing és a londoni College of Art & Design-t is megjárt divattervező azt állítja, hogy a szakma iránti szenvedély és a tudatosság elengedhetetlen, ha valaki sikereket szeretne elérni.

Kárpáti Krisztina, PR menedzser, viselkedés biológusként végzett az Állatorvosi Egyetemen, és jó 8 évig kutatott, oktatott. Ezután beiratkozott egy stylist képzésre, és annak elvégzése után nemsokkal kedzett el divat PR-ral foglalkozni, most már lassan 10 éve. Olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Anh Tuan vagy a Use Unused, jelenleg a TOMS hazai PR menedzsere. Mellette ír a Design.hu számára és tanít a Mod’Artban.

Zanin Éva, társadalomtörténész, fő kutatási területe a divat politikája. Női jogi aktivista, a nők munkaerőpiaci, gazdasági, szociális esélyegyenlőségével specializálódott. Számos oldalon publikál, valamint oktatója a KREA Kortárs Művészeti Iskolának. Két éve nem foglalkozik aktívan a divattal, előtte közel 10 évig divatkritikusként volt jelen a magyar divatéletben.

Ezek voltak a beszélgetés legizgalmasabb pillanatai szerintünk.

Ritka az, amikor valaki odaadó szenvedéllyel képvisel egy ügyet, még akkor is, ha ebből semmi anyagi haszna nem származik. Tamási Miklós ilyen; a mai napig kitart elve mellett, miszerint közös múltunkat nem sajátíthatja ki senki, mindenkinek hozzáférést kell kapnia hozzá. Amikor egy barátjával létrehozta a Fortepant, valószínűleg még nem sejtette, hogy nemhogy itthoni viszonylatban nem lesz hasonló fotógyűjtemény, de még külföldön találni majd párját. Jelenleg éppen a 100.000-dik képhez közelít az amatőr és profi fotósok képeit felvonultató archívum, amit bárki felhasználhat kedve szerint ingyen. Mi egy kicsit közelebb szerettünk volna kerülni Tamási Miklós világához, és mindahhoz a sok érzéshez és élményhez, ami átélt a Fortepannak köszönhetően; és akkor már Budapestről is kifaggattuk.

Mióta foglalkoztatnak a fotográfiák?

A 80-as évek közepe óta, de a rendszerváltás idején vált komolyabbá ez a szenvedély; volt egy több éven át tartó korszakom, amikor '56 és a fotózás kapcsolatát kutattam. Ebben az időben még nem volt digitalizálás, minden analógban készült. Pont ekkor kerültek elő különböző amatőr anyagok a forradalom idejéből. Nagyon lázba hozott, és e révén kerültem én akkor nagy anyagokkal kapcsolatba. Az UVATERV Vasúttervező Vállalat több ezer kockás archívumán dolgoztam, azon belül is az építészettörténet részen, ami az '56 utáni helyreállításokat örökítette meg. Akkor realizálódott bennem, hogy nemcsak a múzeumokban találhatunk archív fotókat, hanem intézményeknél és magánembereknél is valószínűleg ott lapul egycsomó fontos kép.

Ha jól tudom emelett lomtalanításokra is rendszeresen jártál.

Igen, elég gyakran lomtalanítottunk, és ott rengeteg fotót találtunk. Mivel nekünk is voltak saját fotóink, arra gondoltunk, hogy akár hosszabb távon is kezdhetnénk ezekkel valamit. Egyébként a mai napig járunk lomtalanításokra, mert ez a fajta gyűjtőszenvedély mindig ott motoszkál az emberben, nem nagyon lehet leállni vele. A lomtalanításban az a legizgalmasabb, hogy elindulsz délután kettőkor, és nem tudod előre, hogy milyen kincs lesz a tulajdonodban estére. Persze már közel nincs annyi fotó, mint régen, és nem ez is a fő forrása a Fortepannak, de muszáj menni, mert különben ott az érzés, hogy lemaradsz valamiről. Egyébként mostanában inkább negatívokat keresünk.

Érdekel, hogy miért nem találsz fotókat 1990-től a Fortepan oldalon?

A STUDIO CSALAR idén ősszel hivatalosan is megkezdte a működését. Csalár Bence az egyik legismertebb bloggerré vált itthon egyedi stílusának és nagy szakmaisággal megírt posztjainak köszönhetően. Az elmúlt egy-két évben vsizont túlnőtt blogger létén, ma már több iskolában tanít, folyamatosan stylingol és kollaborál különböző brandekkel. Egy ideje olyan stúdió létrehozásán dolgozott, ami ugyanazt a profizmust és kreatív látásmódot hozza, mint amit az egykori blog. A STUDIO CSALAR ernyőként fog össze többek között egy divatra összpontosító kreatív stúdió szolgáltatásait, egy online magazint, egy webshopot és a jövő hét kedden induló ABSOLUT. STUDIO FLOW eseménysorozatot, ahol minden alkalommal egy kerekasztalbeszélgetés során több vendég boncolgat egy témát. Az október 24-i event a Hadikban lesz, és főleg az edgységről az alkotói szabadágról lesz szó.

Bencével már beszélgettünk a bencecsalar.com relaunch party alkalmából, az interjút itt találjátok, most vsizont az érdekelt minket, hogy kik alkotják a csapatot. A csapattagok közül öten válaszoltak kérdéseinkre. 

STUDIO CSALAR Q&A

LOVAS ANETT

Mi a legfontosabb dolog, amit a divattól kaptál?

A divat által jutottam legközelebb önmagamhoz. Megtanultam ezáltal kifejezni önmagam, számomra ez egy folyamatos önismereti fejlődés. Azt gondolom ebben a szakmában csak az tud igazán hiteles maradni, aki teljes mértékben jóban és tisztában van a belsőjével is, csak így működik!

Számodra mit jelent a STUDIO CSALAR részének lenni? Mi a te szuperhős tulajdonságod a csapatban?

Úgy tudnám legszimbolikusabban kifejezni a nemrégiben alapított Studio Csalar szerkezeti felépítését, hogy Bence a Studio feje, én pedig a szíve. Mi együtt szeretnénk összehangolni a szorgos kezek és lábak munkáját, hogy a Studio Csalar szépen haladhasson előre.

Mi az eddigi legnagyobb élményed, ami a munkád során ért?

Idén részt vehettem a londoni és a milánói divathéten a Studio Csalarral, óriási élmény volt! Pár hete jöttünk haza, de annyi impulzus ért bennünket, hogy még csak most dolgozzuk fel a látottakat.

Mi a legfontosabb tanács, amit adnál valakinek, aki a divatszakmában szeretne karriert?

Szerintem ez a szakmát nem lehet szimplán megtanulni, nem egy egzakt dolog. Valaki vagy érzi vagy nem. Aki érzékeny lelkületű az minden erejével próbálja megcélozni azt, hogy ne darálja be a divatszakma.

Hogy írnád le a saját stílusodat?

Kiforrott stílusú nőnek tartom magam, persze azt gondolom, hogy ez is folyamatosan változik, mint minden más az életünk során. Ruhatáramat jellemzik a letisztult nőies darabok, de mindig van köztük néhány melyek az aktuális trendekre reflektálnak. Ezzel szoktam érzékeltetni, hogy “hahó én képben vagyok mi is zajlik épp szakmában”. Cipőim sportosan nőiesek. A táskákból általában a klasszikus minőségi darabokat választom. Persze néha becsúszik egy - egy extravagánsabb darab is. A kiegészítőim nem túl drágák, de mindenképp előremutatóak.

Ki a kedvenc terveződ, és miért?

Egyelőre nincsen kedvenc tervezőm, remélem egyszer lesznek saját tervezésű darabjaink és akkor azok lesznek a kedvenceim.

Mit gondolsz Budapestről?

Mindig is szerettem, de csak néhány éve kezdem el vele igazán közelről megismerkedni. Valahogy természetes volt számomra, hogy itt élek és inkább más helyekre vágytam. Ma már nagyon szívesen töltök el időt itthon, ismerek meg új kulturális és gasztronómiai helyeket.

Ismerd meg a többi csapattagot!

Csalár Bence évek óta az egyik legszínesebb jelensége a hazai divatéletnek, és ezt nemcsak öltözködési stílusával érte el, hanem tudásával, intelligenciájával és kreativitásával. Öt évvel divatblogja indítása után elérte, hogy neve már-már branddé váljon. Ez viszont nem azt jelenti, hogy hátradőlve élvezi a sikert. Ellenkezőleg; idén nyártól már egy teljes csapattal a háta mögött formálja a stílusról és az egyediségről kialakított képünket. És valljuk be, erre még mindig nagy szükségünk van itthon. Szeptember 8-án egy különösen sokszínű esemény keretében mutatkozik be a megújult oldal.Természetesen az Absolut is ott lesz. Az site-hoz egy izgalmas fashion videó is kapcsolódik Bocskor Bíborka főszereplésével, és azt is megtudhatjuk, hogy idén még mikkel készül Bence csapatával. A nagy váltás kapcsán beszélgettünk vele változásról, stílusról, divatról és eddigi élményeiről.

Hogy kell elképzelni a munkastílusodat; végigirohansz a napon, vagy szeretsz elmélyülten dolgozni?

Sokszor nagyon rövid idő alatt kell sok döntést meghozni, és az elmúlt időszakra ez különösen jellemző volt. Ilyenkor reggel nyolctól éjfélig folyamatosan dolgozom a csapatommal, és maximum rövid időre lazítok vagy kapcsolok ki. Vannak megbeszéléses és home office-os napok is. Próbálom rendszerezni a feladatokat. Amúgy eléggé nyughatatlan vagyok; ha végetér egy projekt, akkor nem igazán élvezem ki, hanem már a következő nyolcon agyalok. (nevet) Ez nem azt jelenti, hogy túlvállalom magamat, hiszen mindent meg tudok csinálni, csak néha több időt kellene hagynom arra, hogy a munkám eredményét kiélvezzem, és lecsendesedjenek a dolgok körülöttem.

Próbálsz ezen változtatni, vagy beletörődtél, hogy ilyen vagy?

Próbálok, és ki is alakítottam magamnak egyfajta rituálét az általunk szervezett események kapcsán. Amikor lefut, és már mindenki hazament, leülök, és egy órán keresztül csak nézek magam elé. Ilyenkor bootolok. Ezek azok a pillanatok, amikor átértékelem az egészet, és az is előfordul, hogy meghatódom azon, hogy milyen jól sikerült. A lecsengésre persze még ott van az azt követő pár nap is, hiszen ekkor jönnek a visszajelzések, emailek vagy akár posztok, kommentek formájában. A következő pár hónap még a szokásosnál is sűrűbb lesz, úgyhogy sokkal intenzívebb lesz a megszokott metódus. Persze már megszoktam ezt a pörgést, mert alapból ilyen vagyok, bár bevallom, hogy reggelente nagyon nehezen kelek fel. (nevet)

Ha megnézzük az öt évvel ezelőtti énedet, és az ő álmait, céljait, mindent sikerült megvalósítanod mostanra?

Ha visszagondolok, hogy mik voltak a céljaim, amikor 2012 nyarán a szüleim kertjében a teraszon ülve készítettem az első wordpress alapú oldalamat, olyan dolgok is megvalósultak, amikre akkor nem is gondoltam volna. Ami már 2014-ben álomként megjelent, hogy szerettem volna egy márka kollaborációt; 2016-ban egyből három is létrejött. És visszatérve az előző témához, ezek azok az alkalmak, amikor figyelmeztetnem kell magam, hogy amire vágytam, beteljesült. Elég mohó vagyok ilyen téren, de ez visz előre, úgyhogy inkább ambícióként fogom fel. Engem az hajt, hogy mindig van mit csinálni. Szerencsére Gergő, a barátom segít abban, hogy ne rohanjak nagyon előre, hanem adjak elég időt magamnak és a munkámnak, és bevárjam, amíg beérnek a dolgok. Amúgy az is előfordul, hogy valamit eltervezek, de olyan emberekkel hoz össze a sors, akik választ adnak azokra a kérdéseimre, amik a jövőbeli célokkal kapcsolatban fogalmazódnak meg bennem. Ilyen volt most a június számomra.

Olvasd el, milyen volt Bencének Bocskor Bíborkával dolgozni!

Budapest sokszínűsége nemcsak a turistákat ragadja magával, hanem sokszor a helyieket is. Az pedig csak lendít a dolgon, hogy egyre több aspektusból is megismerhetjük a várost. És tényleg; minek a felszínt kapargatni, amikor a mélyben sötét titkok és izgalmas sztorik lappangnak? Jamrik Levente, történész, antropológus, városkutató és nem utolsó sorban a kedvelt történelmi oldal, a Falanszter blog írója különböző túrákat szervez többed magával, ahol Budapest olyan oldalát is megismerhetjük, amitől biztos, hogy aszfaltot fog az állkapcsunk. Az UrbFace túráin okkult szalonok, hidegháborús bunkerek vagy éppen a magyar irodalom jeles képviselőinek titkos kéjlakjai elevenednek meg a szemünk előtt olyan helyeken, amik mellett lehet, hogy nap, mint nap csakúgy elsétálunk. Nem bírtuk ki, kifaggattuk Leventét, és meg is tudtunk pár meredek dolgot.

Mik azok a sztorik, amelyek már a kezdetektől fogva nagyon érdekeltek a történelemből?

A családi titkok, a szexi-mexi történetek, amelyek gyakran kísér sok-sok gyilkosság, intrika és cselszövés; illetve azok az épületekhez köthető politikai-, történelmi-, urbanisztikai- és vállalati sorsfordulók, amelyekről a szakma maximum csak a lábjegyzetekben emlékezik meg.

Mondjuk ki, ez a történelmi bulvár.

Igen, olyasmi. A családi genogramokból sok minden kiderül. Plasztikusabban és emberközelibb szempontból lehet egy adott korról látleletet készíteni.

Ha jól tudom minden a blog írással kezdődött. Mikor és milyen céllal született meg a Falanszter?

Már nem is tudom megmondani pontosan, de körülbelül 10 évvel ezelőtti időpontra esik, és ezt is a magam szórakoztatására kezdtem el. Főszerkesztőként dolgoztam egy ingatlanpiaci online lapnál, mellette pedig bőven volt időm arra, hogy elkezdjek kutatni mindenféle témákat amely a városról szól, de annak komorabb arcáról és alulnézetből. Ami érdekes volt, azt megírtam, aztán észrevettem, hogy másokat is érdekel rajtam kívül, úgyhogy ebből alakult ki a Falanszter, ami valójában nem is blog, hanem talán egy komolyabb hangvételű cikkgyűjtemény.

Érdekelnek Budapest legsötétebb titkai?

A legtöbb emberben van egy kép a férfi ballett táncosokkal kapcsolatban, de valószínűleg egy ország megítélése azonnal 180 fokos fordulatot vett, amikor megismerte az egyik kereskedelmi csatorna szórakoztató műsorában Apáti Bencét. Vele beszélgetve kiderült, hogy a balett jól megfér a box és a család mellett is, és a tetoválásokat is elég csak arra a pár órára eltüntetni, ameddig az előadás tart. Sokféle témát érintettünk vele, mesélt a férfiak képzéséről, példaképeiről, kedvenc szerepeiről, és arról is, hogy miért maradt itthon. Június 10-én pedig személyesen is találkozhatunk vele, az Ötkert Absolut Battle- ön ő lesz az extraprodukció.

Húsz éve balett táncosként élsz itt köztünk, de csak most lettél széleskörben ismert egy-két kereskedelmi csatornás szereplés hozadékaként. Mennyire fordult fel az életed?

Nagyon! Nincs olyan szegmense az életemnek, ami ne változott volna meg. Furcsa érzés, főleg azért, mert tizenhat éven keresztül sikerült eltáncolnom az összes főszerepet úgy, hogy végig tudtam menni az utcán anélkül, hogy bárki felismert volna, vagy, hogy bármilyen szponzor megkeressen. Szerencsére egyelőre inkább a pozitív hatását érzékelem ennek az úgynevezett ismertségnek, talán egy-két bántóbb bulvárcikket tudnék kiemelni negatív példaként, de közben azzal is tisztában vagyok, hogy ma sajnos erről szól általánosságban az újságírás. Közben meg azt is tudom, hogy nem bántani akarnak ezzel az újságírók, hanem csak olvasottságot generálni, és erről, mi emberek tehetünk, akik ezekre a negatív, botrányos szalagcímekre kattintunk. Megmondom őszintén, engem bántott ez a közel tizenhét év inkognito itthon. Sok újságíróval, táncossal és szakértővel beszélgettem már erről, egyszerűen nem értettem, hogy amíg minden országnak megvannak a világsztárjai, mert ott van egy Baryshnikov (Michail Baryshnikov, orosz balett táncos, aki a Szex és New York 6. évadában játszotta Carrie Bradshaw szerelmét – a szerk.), egy Nureyev (Rudolf Nureyev, orosz balett táncos- a szerk.), a most felkapott Sergei Polunin (a balett világának új sztárja - a szerk.), addig itthon bele kellene törődnünk abba, hogy ez rétegműfaj, ami azt hozza magával, hogy a benne lévő művészek ismeretlenségre vannak kárhoztatva.

Szinte ösztönösen jöttek nálad a balettmozdulatok kisgyerek korodban, és ez ösztönözte édesanyádat, hogy elvigyen az első balettórára. Hogy történt, és te hogy érezted aztán magad ebben a közegben?

Volt egy apró félreértés anyukám részéről, ugyanis én karatéztam éppen akkor a kertben, és valószínűleg nem sikerült ezeket a mozdulatokat keményen és férfiasan kivitelezni. (nevet) Először ódzkodtam, de aztán fordult a kocka, amikor elém rakott egy cikket Solymosi Tamásról és Zoliról, akik a balett területén nagyon sikeres emberek voltak már akkor. Tamás most az Operaház balettigazgatója, Zoli pedig hatalmas sztár volt abban az időben, a londoni Royal (Royal Ballett – a szerk.) vezetőszólistája. Én csak azt láttam kisgyerekként, hogy ott van előttem két jóképű, férfias, a sztereotípiáktól eltérő táncos, akik sikeresek. Érthető, hogy tíz évesen nem szerettem volna, hogy kicsúfoljanak a többiek. Egyébként a mai napig harcolok ezek ellen a sztereotípiák ellen, de persze már máshogy élem meg, mint gyerekként. Mivel a cikk meggyőzött, már úgy álltam hozzá, hogy ebből kialakulhat valami értékes és jó. Persze nem minden úgy alakult, mint ahogy azt elképzeltem akkor, és abba a bizonyos újságba sem sikerült még bekerülnöm (nevet), de örülök, hogy ezt az utat választottam. Persze nagyon nehéz és fárasztó út, de szerencsére jó katona vagyok. Jó nevelést kaptam, jó tanuló voltam kitűnő magatartással, és a szorgalmammal sem volt baj, inkább a beilleszkedés ment kicsit nehezen, hiszen egy teljesen más habitusú társaságba kerültem. El kellett telni pár évnek, amíg megtaláltam a barátaimat, és úgy egyáltalán a hangomat.

Nézz be a balettosok zárt világába!

A 2017-es Ötkert Absolut Battle zsűrijének elnöke, a Németországban élő SNU DEE mellett BARTA VIKI és KURUCZ SANYI döntenek arról, kié lesz a fődíj az idei megmérettetésen. Mindhárman kivételes karakterek a saját területükön. Snu Dee kifejezetten a freestyle-t képviseli, Barta Viki sokat látott és tapasztalt a nemzetközi versenyeken, Kurucz Sanyi pedig az egyik legprofibb magyar koreográfus, aki kívülről-belülről ismeri a táncos szakmát. Most egy kicsit közelebbről is megismerhetitek őket.

SNU DEE (DEEROCKZ)

Mit jelent számodra a hiphop?

Szabadságot, szeretetet és életstílust.

Mit szeretsz a legjobban táncolni?

Nincs konkrét stílus, inkább amikor meg tudod mutatni, hogy érzed magad. Amikor a tested beszél helyetted. Szeretek kilépni a komfortzónámból, egyre jobbá válni, és kitalálni valami újat. Ezt sosem lehet eléggé megtanulni, mindig van tovább és feljebb. A másik fontos dolog, hogy a tánc összehozza az embereket, mindegy, hogy honnan jöttek.

Mi tesz valakit jó táncossá?

Ha érzi a flowt és közben eredeti is. Ne másmilyen próbálj lenni, hanem más! Mutasd meg a táncoddal, hogy mit érzel.

Mi a legfontosabb dolog, amit valaha tanultál egy táncpárbaj során?

Hogy nem mindig arról szól, hogy veszítesz vagy nyersz. Ez a pillanatról szól, hogy mit adsz ki magadból. Megtanultam szembenézni a félelmeimmel, hogy ne szégyelljem, ahogy táncolok, legyen az akármilyen. Azt kell megmutatnod, amit képviselni akarsz.

Mire fogsz figyelni zsűriként?

Hogy mennyire jönnek át az érzések a tánc során. Hogy milyen a flow.  Persze fontos a technika, a figura mögötti jelentés és az, hogy a versenyző jól érezze magát közben.

Rengeteg workshopot tartasz szerte a világban. Mit adsz te és mit kapsz a többiektől?

A stílust próbálom átadni, illetve, hogy vállalják magukat büszkén. Nagyon jó móka az egész, imádom, hogy új emberekkel ismerkedhetek meg. Ez tényleg arról szól, hogy jól érezzük magunkat, és közben mindenki mindenkitől tanul.

Mit jelent számodra a siker? Mi volt eddigi karriered csúcspontja?

Megmondom őszintén a klasszikus értelemben vett siker nem nagyon hat meg. Egyszerűen csak táncolni szeretnék, és ezt az örömöt megosztani másokkal is. Szeretek másokat boldoggá tenni, erről szól az egész. A siker jön megy, nem állandó dolog. Hirtelen felkapnak, aztán kezdheted előről az egészet, a lényeg, hogy legyél alázatos, mindegy, hogy sikeres vagy, vagy nem.

Mire készülsz mostanában?

Otthon most azzal foglalkozom, hogy a srácokat beviszem az utcáról a táncterembe. Így szeretnék nekik lehetőséget adni arra, hogy valami új, izgalmas dolgot hozzanak ki magukból.

Mikor táncoltál utoljára önfeledten?

Tegnap a szobámban. (nevet) Ha meghallok egy zenét, máris táncolni kezdek. Ekkor érzem magam szabadnak, ez nyugtat meg, és emel fel.

Jöjjön Barta Viki és Kurucz Sanyi!

Kevés olyan nagy múltú hely van Budapesten, ami képes volt úgy megtartani a misszióját, hogy közben nagyon jól idomult a fiatal generáció igényeihez is. A Hadik Kávéház és a Szatyor Bár és Galéria pont ilyen. Nagy íróink, költőink kedvenc találkozási pontját Bosznai Tibor nyitotta újra, Ott Anna személyében pedig olyan munkatársra talált, aki segített neki egy olyan irodalmi központot létrehozni, ahova már nemcsak a könyvfanatikusok járnak irodalmi eseményekre. Ahogy a lenti interjúból is kiderül, a törődés, a szorgalom és a hit mindig meghozza gyümölcsét.

Ahogy itt ülünk bent, nehéz nem észrevenni, hogy mennyire sokszínű a két hely közönsége. Nehéz úgy alkalmazkodni a jelenlegi modern, pezsgő Budapesthez, hogy közben ott a felelősségérzet, hogy két nagy múltú és kultikus hely éledt újjá? Ezt hogy élitek meg a mindennapokban?

Tibor: Hat éve nyílt újra a Hadik Kávéház és a Szatyor Bár és Galéria. Hatalmas élmény volt, de közben éreztük a súlyát is a dolognak. Ráadásul azt a segítséget választottuk a hely koncepciójának kialakításához, hogy elmentünk a Vendéglátó Múzeumba, és megkérdeztünk olyan embereket, akik kávéház- vagy irodalomtörténettel foglalkoznak, hogy a Hadik és a Szatyor milyen szerepet töltött be a II. Világháború előtt. Ebben nagy segítségünkre volt Saly Noémi és Zeke Gyula. Közben pedig végig tudtuk, hogy ahogy megnyitunk, nagy nyilvánosságot kapunk, és ha már vállalkozók vagyunk, úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a kihívást, és minden tőlünk telhetőt megteszünk.

Hogy folyt a rekonstruálás?

Tibor: A hosszas kutatás során szerencsére nagyon sok forrás állt rendelkezésünkre mindkét helyről. Vegyük csak Karinthyt, Móriczot, Kosztolányit vagy Rejtő Jenőt, akik kapcsán sok dolgot megtudtunk. Amit örömmel vettünk, hogy ez a két hely már akkor sem volt egységes, mindkettőnek sajátos hangulata és funkciója volt. A Hadikot egy decensebb, kávéházi hangulat jellemezte itt a földszinten. A Szatyorban pedig jóval progresszívabb és durvább hangulat uralkodott. Itt el tudtak bújni az akkori művészek, bohémek, celebek; szólt a jazz, és jó pár anekdota fent is maradt azokról a bulikról. Amúgy a 30-as években nyílt meg a pincében, és Karinthy nevezte el az akkori kárpit után, ami a korabeli cekkerek anyagához hasonlított. Amikor ezekkel az infókkal szembesültünk, nagyon megörültünk, mert így fel tudtuk használni ezt a kettősséget; a Hadik megkapta ezt a klasszikus enteriőrt, a Szatyornál pedig a romkocsma kultúrából inspirálódtunk. Babos Zsili vezetésével rengeteg művész dolgozott a hely dizájnján. (A Zsilivel készített interjúnkat itt olvashatjátok.)

Szereted az irodalmat?