A 2017-es Ötkert Absolut Battle zsűrijének elnöke, a Németországban élő SNU DEE mellett BARTA VIKI és KURUCZ SANYI döntenek arról, kié lesz a fődíj az idei megmérettetésen. Mindhárman kivételes karakterek a saját területükön. Snu Dee kifejezetten a freestyle-t képviseli, Barta Viki sokat látott és tapasztalt a nemzetközi versenyeken, Kurucz Sanyi pedig az egyik legprofibb magyar koreográfus, aki kívülről-belülről ismeri a táncos szakmát. Most egy kicsit közelebbről is megismerhetitek őket.
SNU DEE (DEEROCKZ)
Mit jelent számodra a hiphop?
Szabadságot, szeretetet és életstílust.
Mit szeretsz a legjobban táncolni?
Nincs konkrét stílus, inkább amikor meg tudod mutatni, hogy érzed magad. Amikor a tested beszél helyetted. Szeretek kilépni a komfortzónámból, egyre jobbá válni, és kitalálni valami újat. Ezt sosem lehet eléggé megtanulni, mindig van tovább és feljebb. A másik fontos dolog, hogy a tánc összehozza az embereket, mindegy, hogy honnan jöttek.
Mi tesz valakit jó táncossá?
Ha érzi a flowt és közben eredeti is. Ne másmilyen próbálj lenni, hanem más! Mutasd meg a táncoddal, hogy mit érzel.
Mi a legfontosabb dolog, amit valaha tanultál egy táncpárbaj során?
Hogy nem mindig arról szól, hogy veszítesz vagy nyersz. Ez a pillanatról szól, hogy mit adsz ki magadból. Megtanultam szembenézni a félelmeimmel, hogy ne szégyelljem, ahogy táncolok, legyen az akármilyen. Azt kell megmutatnod, amit képviselni akarsz.
Mire fogsz figyelni zsűriként?
Hogy mennyire jönnek át az érzések a tánc során. Hogy milyen a flow. Persze fontos a technika, a figura mögötti jelentés és az, hogy a versenyző jól érezze magát közben.
Rengeteg workshopot tartasz szerte a világban. Mit adsz te és mit kapsz a többiektől?
A stílust próbálom átadni, illetve, hogy vállalják magukat büszkén. Nagyon jó móka az egész, imádom, hogy új emberekkel ismerkedhetek meg. Ez tényleg arról szól, hogy jól érezzük magunkat, és közben mindenki mindenkitől tanul.
Mit jelent számodra a siker? Mi volt eddigi karriered csúcspontja?
Megmondom őszintén a klasszikus értelemben vett siker nem nagyon hat meg. Egyszerűen csak táncolni szeretnék, és ezt az örömöt megosztani másokkal is. Szeretek másokat boldoggá tenni, erről szól az egész. A siker jön megy, nem állandó dolog. Hirtelen felkapnak, aztán kezdheted előről az egészet, a lényeg, hogy legyél alázatos, mindegy, hogy sikeres vagy, vagy nem.
Mire készülsz mostanában?
Otthon most azzal foglalkozom, hogy a srácokat beviszem az utcáról a táncterembe. Így szeretnék nekik lehetőséget adni arra, hogy valami új, izgalmas dolgot hozzanak ki magukból.
Mikor táncoltál utoljára önfeledten?
Tegnap a szobámban. (nevet) Ha meghallok egy zenét, máris táncolni kezdek. Ekkor érzem magam szabadnak, ez nyugtat meg, és emel fel.
Jöjjön Barta Viki és Kurucz Sanyi!
BARTA VIKI
Mit hoztál magaddal a Táncművészetiről és mi volt a legfontosabb, amit az Operettszínház tánckarában tanultál a táncról és magadról?
A táncművészeti főiskola tanított meg komplexebben gondolkodni a mozdulatokról, a kreálás folyamatáról, a modern technikák alkalmazásáról és ezek átadásáról. A Budapesti Operettszínház musical együttesének tagjaként egyéb művészetek irányában szélesedett tovább a látóköröm; például belépett az életembe az éneklés művészete, ami egésszé formálta a zenés színházi színpadi jelenlétem, majd a ranglétrát végig járva jutottam el a mai meghatározó, koreográfusi státuszomba. Táncosként megtanultam, mi az alázat, a küzdelem, a szorgalom, az ösztön és mit jelenet úgy "dolgozni", hogy annak minden pillanata boldoggá tesz. Megtanultam újra és újra megújulni, megszületni. Talán ez a felfokozott, szabadságtól duzzadó "kaméleon lét" vezetett oda, hogy tovább lépjek.
Koreográfusként mire kell a legjobban odafigyelni?
Ma már alkotóként, egy olyan újszerű műfajt igyekszem teremteni, ami a táncművészet legkülönbözőbb formanyelveit hivatott ötvözni, egy alig több mint 40 éves street kultúra, azaz a hip hop kultúra "frissességével". Tapasztalataim szerint erre ma már a kőszínházakban is van igény, és én minden erőmmel azon leszek, hogy ezt az újonnan felfedezett - talán a színházi munkásságom által kialakult - igényt kiszolgáljam. Hiszem, hogy az utca táncok formanyelve sokkal érthetőbb és testközelibb mindenki számára. Mámorossá varázsolja a pillanatot annak az üzenetnek a megértése, amit egy-egy mozdulatban elrejt annak alkotója. Koreográfusként ez az egyik legfontosabb számomra: az üzenet! A mozdulatok mögöttes tartalma, mondanivalója, azoknak jellege, miértje és persze még sok minden, de arról egy napig mesélhetnék. (nevet)
Nagyon fontos a művészeti területeken, hogy az ember megatlálja a saját hangját? Nálad hogy történt ez a folyamat?
Saját hang? Lehet, hogy még nem tudok erre jól válaszolni. Az előbbi kérdésre adott válaszban talán egy kicsit kódolva, de ott van erre is a válasz. Még keresem, és igazán élvezem a keresést. (nevet) Az én sokadik, de esetünkben a legmeghatározóbb találkozásom önmagammal alkotó művészként akkor történt, amikor 2010-ben egy baleset következtében fel kellett hagynom a hivatásos színházi táncos létemmel. Bármilyen furcsán hangzik, ekkor nyílt meg előttem a szabadság kapuja igazán. Újra kezdtem az életem, melynek szakmai alapjait ösztönösen a street dance kultúrára építettem fel, majd egyre jobban beleástam magam a témába, és ekkor talált rám a gondolat, hogy milyen szuper lenne a már szinte lezárt színházi múltamat összefésülni egy a HHI világszervezete által képviselt rendszerrel. Talán ez volt az a pillanat, amit a legmeghatározóbbnak tartok. Azóta is megállás nélkül dolgozom ezen a műfajon, melynek a STREETRICAL nevet adtam, és ami egyesíti mindazt, amit "saját hangként” definiálhatunk. Azt gondolom, hogy miközben haladunk a cél felé, az az út , amin járunk sokkal izgalmasabb és informatívabb, színesebb és viharosabb, mint a "végeredmény". Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem fantasztikus érzés célba érni és teljesíteni álmokat, de az a kisebb-nagyobb űr,ami utána keletkezik, mindig rengeteg kérdést generál bennem.
Mit ad neked a hip-hop kultúra?
Lehetőséget, hogy önmagam legyek.
Szabadságot, mert kortól, helytől és tértől független.
Bátorságot, mert társadalmi hovatartozástól független!
Pillanatot, amely tökéletes.
Hitet, hogy az lehetek, aki csak akarok lenni.
Megerősítést abban, hogy az ember egyszeri és megismételhetetlen, és hogy minden úgy van jól, ahogy azt a szívünkkel érezzük!
Erről egy napig tudnék, levegővétel nélkül beszélni, de annyi időnk sajnos nincs most!
Mi volt táncosként életed eddigi mélypontja, és hogy jutottál túl rajta?
A legmélyebb pontom táncosként az volt, mikor realizálnom kellett, hogy vége a hivatásos táncos életemnek. Csak gondoljon bele mindenki egy pillanatra; mi táncművészek azért csináljuk ezt, mert ez éltet bennünket, ez hajt, ezért kelünk fel, ezért eszünk úgy ahogy, ezért csinálunk minden úgy ahogy, hogy önmagunkhoz a lehető legközelebb kerüljünk. Tegyük fel, hogy nekünk táncosoknak van még egy szívünk a normális mellett, egy "táncszerelemszívünk", amit nevelgetünk, ami reagál, pulzál, lüktet, szétesik, feláll, tuningol, örül, zihál, kihívásokkal teli, teljesítményfüggő, de mindig mosolygó szív. Mindig pozitív, hisz, erős, ami csak egyszer fáradhat el, és ha ez egyszer megtörténik, akkor olyan mintha meghalnál egy kicsit, miközben ott van a tested, ami még működik, ott van benne egy másik szív, ami tovább működik, szóval úgy is felfoghatnád, hogy de jó, itt egy másik lehetőség, de ehhez néha sok-sok idő kell. Nagyon sok olyan táncost ismerek, akik fel sem fogják ennek a jelentőségét. A test egy idő után már nem tolerál dolgokat, és azt már tudom, hogy kevés dolog létezik, ami fájdalmasabb annál, mint megélni a saját búcsúdat a lényed egy részétől.
Mi alapján fogod nézni a versenyzőket? Mitől lesz valaki jó táncos?
Nagyon kedves barátom, aki a hip hop kultúra egyik ikonikus alakja, Buddha Stretch szempontrendszeréhez igazodva fogom a táncosokat nézni a versenyen, ami nem más, mint a muzikalitás, a karakter, az előadásmód, a tánctechnikai tudás és a stabilitás. Sok minden egyéb kisebb aspektus mellett ezek lesznek a főbb szempontok részemről.
Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Nem is tudom. Talán nem egy van, hanem inkább sok kicsi, amik összekapcsolódva alkotnak egy egészet. Büszke vagyok arra, hogy mióta a Hungarian Hip Hop Dance Championship létezik, az ország legnagyobb és legkisebb tánciskolái is rohamtempóban fejlődnek úgy szakmai, mint mentalitás szempontjából. A HHIH által alapított Street Dance Univarsity keretén belül, munkásságomnak és a HHI versenyrendszerének összeolvasztása következtében a magyar táncosok, tanárok, alkotók, rátaláltak saját útjukra, ésel is kezdték megosztani a tudásukat. Ennek köszönhetően a szemünk előtt fejlődött ki a magyar unity, amiben már bizony helyenként világszínvonalú tudással rendelkező tehetségek is akadnak, és ezt garantáltan látni fogjuk az Ötkert Absolut Battle keretein belül.
Hogy telik majd a nyár? Min dolgozol most?
Hatod magammal teljes erőbedobással dolgozunk augusztusig, hiszen idén ismét képviselteti magát hazánk a World Hip Hop Dance Championship világversenyén. Az első hivatalos magyar válogatott csapat debütál majd. Ők, azaz a Full Cool Crew csapata, 13-17 éves korcsoportban indulnak és nyugodt szívvel mondhatom, mindenkit meg fognak lepni! Stílus órák, erőnléti edzések, mentális felkésztés, saját ruházati styling és rengeteg munka vár rájuk még. Nem is fognak leállni, amíg el nem érik a kitűzött célt! Ez a csapat Nyáry Andrea vezetésével alapult meg, de Knyihár Anikó, Lakatos Loretta, Kugler Zsolt, Páhy Zoárd és jó magam is az alkotók köreit bővítjük. Emellett én idén is színesítem a világbajnokság nemzetközi elit bíra paneljét, ami mindig óriási megtiszteltetés és legalább akkor felelősség! Mielőtt kiutazom a Budavári Palotagála részére, és miután hazajöttem a bajai szabadtéri Musical show-jának koreografálok. Hát ez lesz az én nyaram idén. (nevet)
Te mikor táncoltál utoljára önfeledten?
Én mindig önfeledten táncolok, különben semmi értelme!
KURUCZ SANYI
Mit szerettél legjobban a táncoktatásban?
Ahogy a diákok táncosokká érnek, és amit minden koreográfus; látni megszületni azt, amit idáig csak vízióként láttál a fejedben.
Mi a legnagyobb kihívás az X Faktor koreográfusaként?
Talán a legnagyobb kihívás, hogy olyan összhangot alakíts ki a színpadon az énekes és a táncosok között, hogy az egy olyan produkcióvá álljon össze a színpadon, amit a TV néző igazán tud élvezni otthon a kis foteljében.
Mi alapján fogod nézni a versenyzőket? Milyen a jó táncos?
Nyilván fontos a technika és az, hogy amikor a táncos megmozdul egy stílusban, az hiteles legyen, de szerintem elengedhetetlen, hogy hassunk az emberekre! És hogy milyen a jó táncos? Nagyon nehéz kérdés; talán aki elvarázsol, aki meg tudja szüntetni körülöttem a világot és eléri, hogy csak ő létezzen számomra abban a pillanatban.
Mi szerinted a siker titka?
A szokásos kritériumok, mint a szorgalom, az alázat, a kitartas és az óriási akarni vágyás, mellett legalább olyan fontos “barátod” a szerencse és a bátorság is.
Mi a legnagyobb ajándék, amit a táncnak köszönhetsz?
Az embereket, akiket az utam során megismerek.
Mik a kedvenc stílusaid?
Bár ritkán van alkalmam táncolni, de az afro és a krump.
Te mikor táncoltál utoljára önfeledten?
Sajnos nagyon régen, de nemsokára megint lesz rá rengeteg alkalmam!
