Vajon milyen érzés ma költőnek lenni? És női költőnek? Az irodalom könyvek lapjain nem hemzsegnek az általuk írt versek, pedig itt vannak köztünk, és fontos dolgokat fogalmaznak meg. Azt, hogy érdemes-e egyáltalán különbséget tenni a két nem között? Hogy művészetükre mennyire nyomja rá bélyegét nemi identitásuk? Ezt nem lehet biztosan megmondani, különben is, a mai világban egyre inkább elmosódnak a határok. Az viszont biztos, hogy Judit empátia terén nem szenved hiányt, és talán ez vezeti kezét, amikor nagyon mély, sokszor kimondottan szomorú lelki megélésekről ír. Március 30-án jelenik meg második kötete a Holnap ne gyere, ami egy párbeszéd eredménye Weiler Péterrel. Az alkalmat pedig közös kiállításuk teszi különlegessé. Interjúnk alanya egy izgalmas, érzékeny, fiatal lány, aki miközben keresi az útját, elég bátor ahhoz, hogy akár tükröt mutasson nekünk is.

Szerintem nem egyedül vagyok azzal, hogy amikor meghallom, hogy női költő, Karafiáth Orsolya jut eszembe először. Ez a bohém, kicsit depresszív, de közben humoros, tehetséges nő alakja, akinek amúgy a helyén van a szíve. Milyen egy női költő most, 2017-ben? Egyáltalán te hogy tapasztalatod, kívülről mit látnak az emberek, és te hogy éled meg?

Szuper, hogy Karafiáth Orsit említed, tetszik az irány, ráadásul akkor már eszedbe jutott egy kortárs, női költő, bár ha szabad, azt azért mindenképpen hozzátenném, hogy a költő fogalma szerintem egyaránt érvényes nőre és férfire, és olyan nagyon különbözőt nem kellene, hogy jelentsen. Ezzel együtt persze érdekes kérdés, hogy kívülről nézve van-e különbség egy költő nő és egy költő férfi megítélése között. Talán van, hiszen az általános és középiskolai irodalmi szöveggyűjteményekben is leginkább férfiak műveivel találkozunk, ezt szoktuk meg: a költő vagy író az többnyire férfi. Mellesleg többnyire furcsa és szomorú. Ugyanakkor mintha érezhető lenne valamiféle elmozdulás is. Egyre több olyan kezdeményezést látok, ahol a női szerzőkre próbálják felhívni a figyelmet. Közben, ha a megélésre gondolok, nem tud nem hangsúlyt kapni a tény, hogy a költészet mint olyan nem a legnépszerűbb műfaj, bár kétségtelen, hogy az utóbbi időben a slam poetry ezen sokat változtatott.

Milyen volt a kapcsolatod a versekkel kisiskolás korodban? Mikor kezdted el érteni a versek lényegét?

Épp annyi közöm volt hozzá, mint bármelyik kisiskolásnak, de persze aztán egyre jobban megszerettem az irodalmat és felső tagozattól kezdve már nagyon sokat olvastam. Jó magyartanáraim voltak, ráadásul a nővérem régi magyar irodalommal kezdett foglalkozni, a nagybátyám klasszika-filológus, tehát az irodalommal ápolt szoros kapcsolatra láttam magam körül példát.

Mi a legszebb és legcsúfabb dolog a költészetben?

Hogy önkényes, hogy időigényes, hogy csodálatos és csodálnivaló, hogy nem adja könnyen magát és küzdelmes, mind az írás, mind a befogadás, hogy kiszámítható, mert csak több lehetsz tőle, és ugyanakkor abszolút kiszámíthatatlan. De ez mind szép, azt hiszem.

Érdekel, milyen performansszal készül Judit Weiler Péterrel?

Manapság felmagasztaljuk a 80-as, 90-es éveket. Ez nemzetközi trend, ami visszakúszott a divatba, a zenébe és a mindennapjainkba. De mi van a 2000 környékével? Ott is volt történés bőven. Budapesten például ekkor élték fénykorukat azok a klubok, amik egy egész generációnak jelentették a szabadságot, a barátokat és kétségkívül a hét legjobban várt pillanatait. Ilyen volt a Süss Fel Nap!, a Kultiplex vagy éppen a Cha-Cha-Cha. A legfurább az egészben, hogy a mostani huszonévesek nagyrésze már nem is hallott ezekről a legendás helyekről.

Ilyen gyorsan felejt a világ, vagy csak egy egyszerű kiöregedésről van szó? A Budapest Dirt aktuális vendégei az utóbbira voksolnak. Ők voltak azok, akik évekig olyan helyeket vittek, amik jelentősen meghatározták a 2000-es évek klubkultúráját. Hogy mi volt a titkuk, egyáltalán mit adott a klubélet az embereknek, és mit jelentett az undergroundba tartozni, ezt fejtegették 2 órán keresztül a 4BRO DOWNTOWNban.

Kultikus helyek legendás arcok

Szalontay Győző 1997-ben az öccsével nyitotta meg a Süss Fel Napot, ami nagyon hamar a budapesti underground fellegvára lett, bár valójában egy pinceklubról beszélünk. A zenei programok mellett egyéb művészeti események is helyet kaptak. A heti hét napos nyitva tartással pedig teret tudtak adni rengeteg szubkultúrának. Győző sok más projektje mellett nagyon fontos volt még a Holdudvar, aminek szintén alapítója, és a West Balkan. Utóbbi évekig vándorolt a városban, amíg az egykori Skála helyén a Nyugati téren bekövetkezett a tragédia, ami annak ellenére, hogy a zenekarok, szervezők egy emberként álltak ki Győző megbízhatósága és etikus munkamorálja mellett, a West Balkan vesztét és számára egy történet végét jelentette.

Ha már kultusz és nosztalgia; Szabó Simon esetében vétek lenne kihagyni a híres Sziget reklámokat vagy a Moszkva tér című filmet – talán sosem mossa le magáról “a srác a Moszkva térből” jelzőt. Ennek ellenére véletlenül lett a Kultiplex programszervezője. Utána dolgozott a Sziget számára, ő vitte a Medúza helyszínt, végül pedig a Merlinben szervezett egy ideig. A Kultiplex is az a hely volt, ahova a hét minden napján lehetett menni, és a goától kezdve a hardcore és metal eseményekig minden volt, magyar és nemzetközi bulik egyaránt. Innen nőtte ki magát az Irie Maffia és a Bëlga, és itt volt a Tilos Rádió rezidenciája is. A Kulti halálát a kulltúrpolitika okozta, az egykori Kinizsi Moziként üzemelt Bauhaus épület helyén – ami valljuk be, így nem is tűnik olyan nagynak - ma park van.

Tihanyi Attila a Kálvin téri 60 nm-es csoda, a Cha-Cha-Cha alapítója. 2000 januárban nyílt a hely, és azok, akik annak idején lejártak az aluljáróban található szórakozóhelyre, nosztalgiával gondolnak vissza a családias bulikra. Attila nem ezzel kezdte pályafutását, a néhai divattervező Király Tamás vezette be az undegroundba, aztán a felolvasó és irodalmi estek után jött a zene, és annyira beszippantotta az éjszaka, hogy saját helyet nyitott. Ez volt a Club Seven az Akácfa utcában. Bár az is legendás hírű lett, mégis a Cha-Cha-Chának sikerült tekintélyes kultuszt kialakítania az akkori fiatalok körében.  Valószínűleg erőteljes sármja a szürrealitásban gyökerezett. Mert, hogy kerül egy menő szórakozóhely egy koszos, lepukkadt metróaluljáróba?    

Jöjjenek a sztorik!

Június 11-én nemcsak a versenyzőket láthatjuk táncolni az Ötkertben az Absolut Battle-ön, Magyarország első igazán nagy pénzdíjas freestyle versenyén! A délután során a legmenőbb hazai csapatokat nézhetitek meg az Ötkert előtt felállított színpadon a Zrínyi utcában. Nézzük szépen sorban, hogy kiket:

“Attól leszel profi, ha akkor tudsz élvezni, amikor akarsz.” - Kovi

Michelle Wild, Sandra Iron, Niki Belucci, Maya Gold, Monique Covet, csak pár név a 2000-es évek pornócsillagai közül. Olyan nevek, arcok voltak, akiket az is ismert, aki egyébként nem nézett pornót. Azt mondják a magyar felnőttfilm fogalom, sztárokat nevelt ki a biznisz, nem is beszélve a sok-sok ezer lányról, akit beszippantott ez a “könnyű” kereseti lehetőség. Közben az internet, csakúgy, mint a zenét vagy a filmipart, hamar tönkrevágta ezt is, ráadásul a válság sem segített sokat rajta. Komoly mennyiségű filmet tudunk ma már letölteni, és végtelenszámú webcam és streamelő oldal közül választhatunk. A szakmabeliek szerint a minőség viszont egyre sivárabb, és ma már nem sok igényesen kivitelezett „mozi” kerül a piacra.

Vajon mi van a fux, a szilikoncicik és az élvezet mögött? Egy női vagy egy férfi pornós ér többet? Többek között ezekről is szó esett a szokásos, talán néha már elcsépeltnek tűnő pornós kérdések mellett a negyedik Budapest Dirtön. A témában három igencsak kompetens személy volt segítségünkre:

A rendező

Kovács “Kovi” István fotóriporterből lett Magyarország elsőszámú pornó rendezője. Első nagy sikerét az azóta már kultikussá vált Hótehénke filmmel vívta ki, amit aztán jó pár “pornó Oscar” követett. Közel 150 filmet forgatott, 27 díjat zsebelt be, és nem is egyszer nyerte el Európa legjobb rendezője címét.

A nagyöreg

Choky Ice a 2000-es években az egyik legkeresettebb színész volt. 2009-ben meg is kapta 15 év színészkedés után a legjobb európai színésznek járó pornódíjat. Modell és táncos karrierjét cserélte le 23 évesen felnőtt filmre, híres állóképességéről és profizmusáról.

Friss hús

Amirah Adara még csak 25 éves, de már 6 éves tapasztalat van a háta mögött. Nemrég sikerült szinte egész Angliát magára haragítania, amikor is tavaly az egyik gyerekek által is gyakran látogatott nosztalgiavonaton forgatott a szigetországban. Többször volt Choky Ice partenere filmekben.

Nézz be a pornóvilág kulisszái mögé!

„Az igazi rocksztár az első próbán meghal.”– Papp Szabi (Supernem)

Hányszor hallottuk már reklámokban, hogy “Élj úgy, mint egy rocksztár!” A fogalommal mindjárt összekapcsolunk olyan világi javakat, mint a pénz, a nagy autók, a fux és a csajok. Persze nem merül ki ebben a történet: a rocksztárok bejáratosak a legmenőbb helyekre, kivételezettek és imádják őket! Szinte mindenkinek van olyan időszaka, amikor el szeretne indulni a Sex Drugs and RocknRoll kanyargós ösvényén. Aki belevág, van, hogy kiesik, más egy életre a labirintusban ragad, és kiélvezi minden pillanatát.

De valójában milyen rocksztárnak lenni Magyarországon? Kik lehetnek azok az autentikus arcok, akik hitelesek és megélik a nagy sztorikat? És kik azok a kötelező elemek, akik ott lebzselnek a backstage-ben körülöttük? Ezen az estén három különböző karakter mesélte el nekünk a rocksztárság legcsillogóbb és legsötétebb pillanatait.

Papp Szabi a Supernem arca, akinek nem hiába van a karjára tetoválva a világ legnagyobb rockzenekarának, a Rolling Stones-nak a logója. Szabi igazi pörgős, rocknroll arc, az a fajta, aki egyből a középpontba kerül egy társaságban.

Felcser Máté a Punnany Massif énekese, ha sztereotípiákban akarunk gondolkodni, az intellektuálisabb vonalat képviseli. Ez inkább a megjelenésében, komolyabb megnyilvánulásaiban ütközik ki, mert azért őt sem kell félteni, ha a rocksztárlét előnyeit kell kihasználni.

Manó a hivatalos rocksztár haver, aki nélkül unalmas lenne a világ. Ő az, aki a fesztiválokon elfoglalja a plusz egy helyet hazafele a zenekari buszban vagy pont, hogy megérkezéskor kiszáll belőle a tagokkal együtt.

Még csak most jönnek a durva sztorik!

 „Bármit csinálsz, azt csináld jól!” Ambrus Attila

Azt megszokhattuk már, hogy celebek jönnek mennek, de mindig van egy-egy olyan név, aminek a hallatán még évtizedek múlva is megmozdul valami az emberekben. Ilyen Ambrus Attila is. Ismerős, de mégsem tudod hirtelen hova tenni? Ő a “Viszkis”, a magyar bankrabló, aki már-már Robin Hood-i magaslatokba tört a 90-es évek közepén, miközben egy fél ország izgatottan figyelte ténykedését, és majd megette a fene, hogy ki lehet ez a személy, aki legtöbbször úriemberként fosztogat és rendre bolondot csinál a rendőrségből.

Az Absolut Budapest Dirt második vendége nemcsak azért különleges, mert alapból izgalmas személy, hanem mert sokakkal ellentétben nem hajlandó felülni arra a bizonyos vonatra, hogy végighaknizza az országot. Pedig valószínűleg lenne rá kereslet. A Dirttel most kivételt tett, ez volt Budapesten az első olyan alkalom, ahol nagyközönsége előtt mesélt életéről, bűnözői életéről és a börtönben töltött évekről. Egy igencsak személyes hangulatú beszélgetés lett a végeredmény.

Na, de mielőtt még végleg búcsút intenénk ennek a névnek, amit Attila ma érthető okokból már se nem szívesen használ, se nem szívesen hall, azok számára, akik nem tudják honnan a megnevezés egy kis tudásmorzsa. Ambrus Attila közvetlenül a bankok és egyéb pénzintézetek kifosztása előtt közeli kocsmákban gurította le sokak kedvenc párlatát, hogy oldja magában a feszültséget.

Sokak fejében megfordulhatott az évek során, hogy Ambrus Attila története szinte már vászonra illő. Persze volt, aki nem sokáig ábrándozott, és a gondolatokat tettek követték. Ennek eredménye a Szökésben című film, ami egy könyv alapján készült, de Antal Nimród hamarosan elkészülű mozija is róla szól majd.

Szerintünk nem tudsz még mindent a "Viszkis" sztoriról! Kattints!

“A csajokon van mindig a sztori: vagy a jelenlegi nőd, vagy az ex-nőd vagy anyád.”  Gabi bá

Budapest világváros, Budapest buliváros! Mondják egyre többen. Bizonyos kerületekben hömpölyög a tömeg egy átlagos hétvégi éjszakán, és a világ minden tájáról érkeznek a turisták, hogy a helyiekkel keveredve elvesszenek a főváros klubjaiban.

Ez mind nem valósulhatna meg azok nélkül, akik működtetik a rendszert. Pultosok, bartenderek, portások, WC-s nénik és a budapesti éjszakai élet legmeghatározóbb figurái. Találkoztál már velük? Nem? Akkor neked szól az ABSOLUT BUDAPEST Dirt, a 4BRO DOWNTOWN új sorozata, ahol az ő sztorijaikat hallhatod estéről estére. Ismerős az arcuk? Akkor meg pláne!

 Portások

Vannak azok a fekete ruhás emberek a szórakozóhelyek ajtajában. Néha kicsit morcosak, néha kicsit félelmetesek, talán nem is érted, miért olyan fontosak; pedig vigyáznak rád, amikor kiereszted a gőzt egy fárasztó hét után. Persze van, akinek ez túl jól sikerül. Na, ilyenkor lépnek közbe. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy és mikor. Ha azt gondoltad, hogy ez egy könnyű meló, mert csak ácsorogni kell, meg néha behúzni valakinek- az meg ilyen szép darab embernek úgysem nagy kaland, -valamit nagyon félrenéztél.

Gabi bá és Colos, az Ötkert porta főnökei a klub nyitása óta árgus szemekkel figyelik a történéseket. Persze nem most kezdték az ipart, megvan egyénenként a sztorijuk, és igen, pofon is csattant már el egy méteres körzetükben!

Olvasd el a legjobb sztorikat!