Tóth Melindát, a Daige tervezőjét ugyanaz a kifinomultság és kedvesség lengi körül, mint ami a ruháit. Ma az egyik legizgalmasabb feltörekvő designerek között tartja számon a szakma. Kollekcióira jellemző a változatos tematika, ami örökös megújulást eredményez, ruhái pedig úgy nőiesek, hogy közben a vagányság sem hiányzik belőlük. Azok közé tartozik, akik merészen nyúlnak különböző témákhoz, és a végén mégis valami nagyon sajátos születik. A divattervezői lét nem egy régóta tartó álom volt számára, bár a művészet mindig is közel állt hozzá. Az élet végül mégis úgy hozta, hogy a divattervezés legyen a hivatása. 

 Hogy lett szociológiából divattervezés?

Az egyetem alatt éreztem a hiányt, hogy nem tudom magam kifejezni, nem tudom sehol levezetni a kreativitásom. Mindig is érdekelt a vizualitás, az esztétikum, a divat, a művészetek. Stylistnak jelentkeztem egyébként, esti szakra, aztán a felvételiztetők azt tanácsolták, hogy próbáljam meg a tervezést, mert látnak bennem potenciált. Így aztán nappali tagozaton beültem újra az iskolapadba. Nem volt egyszerű döntés, mert féltem, hogy már túl késő egy teljesen új dologba kezdeni. Hálistennek nem volt az. (nevet)

Több hazai designer is megfordult a London College of Fashionben. Te hogy élted meg ezt az időszakot? Mik a legfontosabb dolgok, amiket tanultál ezalatt az idő alatt?

Intenzív volt. Megtanultam az inspirációgyűjtés fontosságát, és azt, hogy nem szabad a saját gondolkozásunkat leszűkíteni az elején.

Tudj meg többet a Daige márkáról!

Múlt hét pénteken mutatkozott be Mojzes Dóra legújabb márkája, a Y.LD by Dora Mojzes a Retrockban, ahol az Absolut Vodka is jelen volt. Sok ismerőssel találkoztunk és koccintottunk, Dóri új kollekcióját ünnepelve. 

Nézd meg a többi képet is!

 Mojzes Dóra generációjának egyik legizgalmasabb tervezője. Már diplomamunkája olyan feltűnést keltett, hogy egyből bekerült a köztudatba. Táskái és ruhái mind sajátos darabok, szinte külön életet élnek. Közel 2 év kihagyás után új márkával és egy teljes csapattal a háta mögött tért vissza. A Y.LD by Dóra Mojzes az előző brandnél jóval átgondoltabb konstrukciót takar. Többek között erről mesélt nekünk Dóri.

Hogy kezdődött? Egy nap a szüleid elé álltál, és azt mondtad, hogy “Divattervező leszek”?

Egyáltalán nem volt meglepő ez a döntés, mindig is benne volt a levegőben. Egyrészt, mert művészcsaládból jövök, anyukám szabadúszó iparművész, apukám építész volt, ráadásul mindketten az Iparon (jelenleg MOME- a szerk.) végeztek. Egész gyerekkoromban hurcoltak mindenhova, divatbemutatókra, kiállításokra, köztük a sajátjukra. Anyu sok jelmezt is tervezett színházaknak és külön színésznőknek is. Tudatosan inkább a szakközépiskola után kezdtem készülni erre a pályára, de a Kisképzőben is bőrdíszművesként végeztem, és már az érettségi munkám is egy komplett kollekció volt, táskákkal, ruhákkal. Abban biztos voltam, hogy majd ruhákkal szeretnék foglalkozni, így adta magát, hogy az Ipart textilszakon kezdjem. Végül ott vált tudatos választássá.

Ez a világ nagy szabadsággal jár, de sokszor nehéz az út. A szüleid óvtak vagy teljes mellszélességgel támogattak?

Teljesen szabadjára engedtek bennünket a húgommal együtt, nem volt az, hogy “Kislányom, legyél inkább ügyvéd, mert azzal jobban fogsz keresni”. Ráadásul abban az időben, még a 80-as években kimondottan jól kerestek a ruhatervezők. Kifizetődő volt iparművésznek lenni.

Karányi Dani az ABSOLUT.LOCALS egyik főszereplőjeként megmutatta azt az arcát is, amit legtöbben eddig nem ismertek. Egy fotókiállítás keretén belül bepillanthattunk azokba az élményekbe, amikben utazásai alatt volt része. Az interjú során kicsit jobban megismerhetjük ezt az oldalát, de mesél sok minden másról is. Például kedvenc budapesti helyeiről, kutyájáról, akiről már egy többkötetes mesekönyv is megjelent, és a Hi Time készítésének kulisszatitkairól is, ami egyébként a LOCALS after moviejának is a zenéje lett.

 Mi az, ami a elektronikus zenéhez vezetett?

A Pink Floyd, Genesis és alapvetően a klasszikus pszichedelikus rockzene. Tulajdonképpen sosem éreztem magam egyértelműen elektronikus zenei szerzőnek, előadónak, bár talán ez a besorolás illik rám leginkább jelenleg.

 Miért ebben találtad meg mégis magad?

Klasszikus zongorát tanultam és szobazenészként kezdtem a zeneszerzést, ezért alapvetően az egyszemélyes elektronikus zene eszköztára, ahol nem kell próbákra összetrombitálni egy zenekarnyi embert, ott volt már a kezeim között. Beforduló tinédzserként nekem az analógszintetizátorok voltak a barátaim.

Az Absolut Localson volt egy különleges vendéged, John Whitfield. Hogy kezdődött a közös munka Big Johnnal?

A VOLT fesztiválon találkoztunk két éve, kicsit beszélgettünk és mivel hamar kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk a zenéről, számot cseréltünk, aztán el is kezdtük írni a számokat.

A Celebrate Life volt az első közös együttműködés?

Igen. Mondhatni villámprojekt volt, amit nagyon élveztünk mindketten. A dal szinte önmagát megírta.

Hat budapesti lokál arc, hat alkalom

 Az elmúlt egy évben az ABSOLUT.LOCALS beköltöztette a lokál arcokat az Ötkertbe egy-egy éjszakára.

Kik voltak ők?

Fehér Balázs, Müllner Csaba, Karányi Dani, Králik Dani, Soós Berci, Lenkey Ákos

 Volt itt Carbonfools örömzenélés, exkluzív dj szett Karányitól és haverjától Big Johntól, meg Factory típusú őrült party Müllner Csabával és különc vendégeivel. Králik Dani és Lenkey Ákos kimondottan személyes programmal készült, például sajátos fotó- és pólókiállítással, Soós Bercinek pedig önálló Budapest kiállítása volt, ami egyébként az alapja az Absolut Budapest kampánynak is.

Most, hogy lement a hat esemény, elkészült a videó, ami ezeknek az estéknek a legjobb pillanatait mutatja meg.

Soós Berci saját szavaival:

Olyasmi dolgokat kerestem, ami abszolút Budapest, azaz jellemző a fővárosunkra, esetleg megragadja az esszenciáját. Ilyenek például az élet a hidakon, a villamoson, a Deák térnél. A fotók analóg technikával, azaz filmre készültek, hogy még nyersebben, utólagos korrekciók nélküli "natúr" valóságában kapjuk vissza a város hangulatát. Azért is választottam a filmet, mert nekem is egy személyes újra-felfedezés, tanulás volt, képmennyiségben korlátozottabb -bár így is elment 30 tekercs-, azaz egy amolyan élmény-kihívás.

Aranyló naplemente, elegancia, egy fontos esemény, Fővám tér.

Nézd meg a többi képet is!

Soós Berci saját szavaival: 

Olyasmi dolgokat kerestem, ami abszolút Budapest, azaz jellemző a fővárosunkra, esetleg megragadja az esszenciáját. Ilyenek például az élet a hidakon, a villamoson, a Deák térnél. A fotók analóg technikával, azaz filmre készültek, hogy még nyersebben, utólagos korrekciók nélküli "natúr" valóságában kapjuk vissza a város hangulatát. Azért is választottam a filmet, mert nekem is egy személyes újra-felfedezés, tanulás volt, képmennyiségben korlátozottabb -bár így is elment 30 tekercs-, azaz egy amolyan élmény-kihívás.

Tudj meg többet a képről!

Soós Berci saját szavaival:

Olyasmi dolgokat kerestem, ami abszolút Budapest, azaz jellemző a fővárosunkra, esetleg megragadja az esszenciáját. Ilyenek például az élet a hidakon, a villamoson, a Deák térnél. A fotók analóg technikával, azaz filmre készültek, hogy még nyersebben, utólagos korrekciók nélküli "natúr" valóságában kapjuk vissza a város hangulatát. Azért is választottam a filmet, mert nekem is egy személyes újra-felfedezés, tanulás volt, képmennyiségben korlátozottabb -bár így is elment 30 tekercs-, azaz egy amolyan élmény-kihívás.

Érdekel Berci kommentje?

Egy fotós amellett, hogy szép képeket készít, attól lesz igazán jó, ha felismerhető alkotásaiban. Soós Berci pont ilyen. Erőssége többek között a jól eltalált pillanatokban rejlik. Egyre több riportanyaga jelenik meg különböző médiumokban, és egyértelműen generációjának egyik legmeghatározóbb fotósa. Ha két helyet kell mondani, ami inspirálja, az Budapest és a Balaton. Mindkettőt imádja és csodálja. Nem szeret nagyon előtérben lenni, saját oldalának is külön nevet adott. A Lefotózlak Facebook követőinek száma már elhagyta a harmincezret.

Mikor vettél először a kezedbe fényképezőgépet, és hogy élted meg?

Gyerekkoromban, de ekkor még nem alakult ki bennem komoly elköteleződés. Aztán elkezdett érdekleni az elektronikus zene, és megcsináltam pár haverommal a Pulzar rádióműsort és weboldalt, ahova partyfotók is folyamatosan felkerültek. Ennek lettem a fotós koordinátora és első számú party fotósa. Először még kölcsöngéppel dolgoztam, aztán karácsonyra kaptam egy kis gépet, így már saját eszközöm is lett. Innentől kezdve minden nap fotóztam.

Izgalmas dolog lehetett belecsöppeni ebbe a világba. Hogy élted meg ezt az időszakot?

Mivel adott volt, hogy szerettem ezt a zenét, nagy élmény volt, hogy ingyen bejuthattam a helyekre, így ott lehettem minden jó buliban. Ráadásul kiemelt vendégként! Ma már nem tartozik a mindennapjaimhoz ez a fajta fotózás, a Pulzarban sem vagyok már benne, de ezzel egyidőben elindultam egy másfajta úton.

Hogy történt a váltás?

Az egyik legfontosabb kiváltó ok, hogy felköltöztem Gödöllőről Pestre, és mivel adott, hogy azt fotózom, ami körülöttem van, a horgásztavakat, stégeket felváltották a városban található témák.

Az előbb azt mondtad, hogy nem bírod ki, hogy ne fotózd az embereket.

Ez így van, muszáj megörökíteni mindenféle történést. Ez már megszállottság.

Blatti-t a legtöbben a nagyobb volumenű rendezvényeken felsorakoztatott külföldi sztárfellépők warm up DJ-jeként, vagy éppen az Urimuri rezidenseként ismerhettük meg a budapesti party közegben. Ma sokan a hazai deep house egyik veteránjaként tartják számon, 2015 óta pedig az Absolut Locals buliknak is helyet adó belvárosi VIP klub rezidenseként lép fel hétről hétre. Számára sosem volt elég, hogy csak játsszon, a mai napig szervez, klubot menedzsel, irányít. A lényeg, hogy minél több emberhez el tudja juttatni az általa preferált house zenei műfaj legtutibb darabjait, újdonságait. Lelkesen mesélt az indulásról, a személyesen megtapasztalt kihívásokról, és közben azt is elárulta, hogy a kezdeti kedvencekből milyen lemezek maradtak meg a mai napig gyűjteményében.

 Hogy írnád le a 2000-es évek elejének DJ színterét, amikor elindultál? Egyáltalán téged mi inspirált, mi ösztönzött?

Talán fontos megemlítenem a gyökereket, amikor 4 éves koromban vasárnaponként egy pár fakanállal ütöttem a puffot a nappaliban, az orsós magnóból meg üvöltött a Herman’s Hermitstől a No Milk Today és a Little Anthony Tears On My Pillowja. Ezek örök kedvencek. Vagy ott van az Andy Gibb féle Shadow Dancing, meg Paul Anka My Home Town-ja, Papa-ja. Ezeket még az elmúlt napokban is hallgattam. Aztán kamasz koromban jött a rap és a break. Még táncversenyt is nyertem. (nevet) Mai napig imádom az olyan old-school hip hop-okat, mint a Bahamadianak a 3 The Hard Way-je vagy a Shyheimtől az On & On. Ezután jött a classic-, funk-, chicago house, az első lemezeim is ilyenek voltak. Ezek a hip-hop, funk elemek mai napig hatással vannak a zenei világomra, szettjeimre.

A 2000-es évek elején a hazai elekronikus zenei szcéna leginkább csak a nagyvárosokban létezett, és a korai nagy hazai dj-k léptek föl többnyire mindenhol. Bármilyen fura, sokakkal ellentétben, előttem sosem lebegett, hogy egyszer majd egy nagy klub dj pultjában fogok állni. Sosem ez vonzott benne. Én tényleg csak szeretem a zenét, és a dj-skedéssel mind a mai napig csak az a célom, hogy egy előre elképzelt kompozícióban megmutassam az embereknek azokat a zenéket, amiket jónak találok. Csak ezután jön minden más. Szimplán ez az ami inspirált és inspirál a mai napig!

 Paksi vagy, ott kezdődött minden. Elég hamar Budapestre költöztél. Mennyire voltál céltudatos az elején?

Három dolgot szerettem volna a fővárosba költözéssel elérni. Először is kipróbálni magam, hogy tudok-e teljesen önállóan élni. Aztán, hogy minden nap be tudjak menni a lemezboltokba, amikor csak van egy kis szabad időm, és új zenéket tudjak túrni, hallgatni, venni. Végül ezeket megmutatni és hirdetni minél több ember felé. Ez utóbbit nyilván csak saját szervezésű bulikon tudtam kivitelezni az elején. Emiatt aztán egyre többet szerveztem, és egyre nagyobb közönségre, egyre több barátra tettem szert. Ez egy idő után hozta magával a meghívásokat is.