Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Otthon a zenében és a világban - Interjú Karányi Danival

2015. október 17. - absolut_hu

karany_blog.png

Karányi Dani az ABSOLUT.LOCALS egyik főszereplőjeként megmutatta azt az arcát is, amit legtöbben eddig nem ismertek. Egy fotókiállítás keretén belül bepillanthattunk azokba az élményekbe, amikben utazásai alatt volt része. Az interjú során kicsit jobban megismerhetjük ezt az oldalát, de mesél sok minden másról is. Például kedvenc budapesti helyeiről, kutyájáról, akiről már egy többkötetes mesekönyv is megjelent, és a Hi Time készítésének kulisszatitkairól is, ami egyébként a LOCALS after moviejának is a zenéje lett.

 Mi az, ami a elektronikus zenéhez vezetett?

A Pink Floyd, Genesis és alapvetően a klasszikus pszichedelikus rockzene. Tulajdonképpen sosem éreztem magam egyértelműen elektronikus zenei szerzőnek, előadónak, bár talán ez a besorolás illik rám leginkább jelenleg.

 Miért ebben találtad meg mégis magad?

Klasszikus zongorát tanultam és szobazenészként kezdtem a zeneszerzést, ezért alapvetően az egyszemélyes elektronikus zene eszköztára, ahol nem kell próbákra összetrombitálni egy zenekarnyi embert, ott volt már a kezeim között. Beforduló tinédzserként nekem az analógszintetizátorok voltak a barátaim.

Az Absolut Localson volt egy különleges vendéged, John Whitfield. Hogy kezdődött a közös munka Big Johnnal?

A VOLT fesztiválon találkoztunk két éve, kicsit beszélgettünk és mivel hamar kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk a zenéről, számot cseréltünk, aztán el is kezdtük írni a számokat.

A Celebrate Life volt az első közös együttműködés?

Igen. Mondhatni villámprojekt volt, amit nagyon élveztünk mindketten. A dal szinte önmagát megírta.

Miért pont ő, és mit tud hozzáadni a zenédhez?

Egy vidám, pozitív, csupa szív ember, nem mellesleg fantasztikus hangú énekes és előadó.  Számomra a zene karaktere és az előadók hitelessége a legfontosabb, Nem dalhoz választok embert, hanem emberhez írok dalt. Az emberek reakcióiból, stílusukból pontosan kiolvasható életvitelük: egy világot körbeutazott, folyton mozgásban lévő, nyitott ember hangja is kitárulkozó, pozitív és játékos. Egyszerűen nem is tud más lenni, ettől hiteles és mindenféle mesterkéltségtől mentes. Szeretem az őszinte és összetett személyiségeket, mindig mélységet adnak a zenének. A hallgatók megérzik ezeket az apró különbségeket, és ha egy őszintén pozitív és optimista embert hallanak énekelni, ők is kaphatnak ebből az energiából. Az új dalunkban, a Hi Time-ban egy pozitív, boldog, de már élettapasztalatokkal bíró örök gyerek felnőtt hangja hallható. Ugyanez van a Celebrate Life-ban is.

Miért őt választottad az új EP-dhez, a Hi Time-hoz közreműködőnek?

Az előző dalunk után nem volt kérdés számunkra, hogy fogunk együtt zenét szerezni! Igaz, másfél évet vártunk vele. A Hi Time egy elég személyes felvétel lett, jóval személyesebb, mint a korábbi felvételünk. Nagyon visszafogott zenét szerettem volna, egy merengő dalt, amit egy zúzós nap végén hallgat meg az ember, vagy amire egy kemény időszak után nyáron a vízparton táncol. Egyszóval egy békés, de felemelő dalt. A zenei alapot ezért fülledten visszafogottnak, de ugyanakkor dögösnek képzeltem el és Johnnak azt mondtam, próbáljon meg olyan halkan énekelni, amilyen halkan csak tud, de ne suttogjon. Sosem próbálta, nagyon értetlenül állt először mikrofon előtt, végül megszületett az a csöndesen duruzsoló-dörmögő, jókedvű hang, ami végül a dalban szerepel.

11173388_1091097990905034_6839387345683266432_n.jpg 

Mi inspirál?

Bármi inspirálhat. Pontosabban, bármi, ami nincs. A létrehozás öröménél nincs jobb! Amikor valamit létrehozol a semmiből, vagy találsz kreatív megoldást egy problémára, aminek megoldásáról mások már lemondtak. Az életemet igyekszem minden szinten ugyanúgy kreatív folyamnak megélni. Ezért szeretem a mély, utazós zenéket is. Szó szerint és képletesen is: elhagyni, amivel nem tudok azonosulni és folyton keresni, amiben jól érzem magam. Ez egy gyakran visszatérő kérdés amúgy, mindig valami konkrét dolgot várnak válaszul az emberek, pedig ilyen nincs. (nevet) Mondhatnám, hogy például az utazás maga, de sokkal inkább az utazás befogadásának mélysége és annak hosszútávú hatása egy későbbi döntésemre az, ami az inspiráló. Más szóval, egyik távolkeleti utam sincs direkt összefüggésben egy dal megszületésével, de nélkülük valószínűleg nem így gondolkodnék a zenéről sem. Meg úgy alapvetően mindenről.

Kik a példaképeid? Vannak egyáltalán?

Nincsenek.

Milyen típusú művészekkel, zenészekkel izgalmas a közös munka?

Az érzékeny, elkötelezett és alapos művészekkel tudok jól dolgozni. A tehetség persze mindennek az alapja, de önmagában semmit sem ér, ha a művészben nincs meg ez a három jellemző. Rengeteg tehetséges, de instabil életvitelű és személyiségű művésszel hozott már össze a sors, akik sajnos végül sehová nem jutottak, mert nem volt bennük türelem, vagy alázat a saját művészetük iránt. Másokat a saját fényük vakított el. Mindezen túl számomra egy művészben szimpatikus, ha nem függ egzisztenciálisan a művészetétől, ha van egy megszokott rendje az életének, ha van egy polgári foglalkozása is. Azt tapasztalom, hogy ezek a zenészek nyitottabbak és rugalmasabban viszonyulnak a művészetükhöz is, ami nagyon fontos a frissesség megtartása miatt.

Hogy élted meg a két Fonogram-díjat? Ez ugye egyértelműen szakmai díj.

Az ilyen szakmai díjak jó visszacsatolások egy művésznek, önbizalmat adnak, főleg karrierje elején. Hálás vagyok a közönségemnek, a szakmának és az akkori kiadómnak, hogy ezt az élményt megélhettem kétszer is. Többre nem is igazán vágyom.

Hova tovább? Mi hajt?

A filmzene. A képre, dramaturgiára épített zene már kisgyerekkorom óta izgat, nagyon nagy filmimádó vagyok. Megadja azt a zenei komplexitást és játékosságot, amit semmilyen más zene nem nyújt számomra.

A zene mellett a másik fontos pont az életedben az utazás. Mi a kedvenc úticélod?

Elsősorban Ázsiába szeretek utazni, de most nagyon érdekel Dél-Amerika is; Kuba és az inka ösvény. Legközelebbi nagyobb utam valószínűleg ide vezet majd.

Hogy szeretsz utazni? Egyedül vagy társaságban?

Mindig társaságban megyek, szerintem egyedül utazni szomorú dolog. 

Mik azok a dolgok, amik mindig veled vannak?

Az ilyen utakra általában kevés cuccot viszek, de amit mindig, az a fényképezőm, GoPro és az IPad-em.

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy a kutyájáról írtak egy mesekönyvet. Hogyis van ez? Illetve mesélhetnél egy kicsit a főszereplőről?

Gondri szinte közvetlenül születése után került hozzám, egy barátom kutyájának szerelemgyereke, kölyökkora óta én neveltem. Most már a szüleimmel él, de nagyon gyakran van velem is. Fantasztikusan intelligens, nagyon tanulékony és figyelmes kutya, akit nagyon lehet szeretni. Barátnőm anyukája író, és már régóta tervezte, hogy ír egy mesekönyvet, és mivel sokat találkoznak Gondrival, egyik nap azzal állt elő, hogy róla írja a következő történetét. A történetből könyv lett, aztán sorozat, ami már a harmadik köteténél jár. A mese története és karakterei persze teljesen kitaláltak, csak a főhős kutya formája, neve és több tulajdonsága idézi a valódi Gondrit.

Budapest milyen szerepet tölt be az életedben?

Teljes mértékben budapesti vagyok, itt születtem és mindig is itt éltem. Szeretem ezt a várost és Magyarországon belül nem tudnám elképzelni, hogy máshol éljek. Érdekes, de nem is nagyon mozdulok ki a városból, hacsak nem éppen külföldre megyek, ami azért így kimondva elég furcsa. (nevet) Budapest sokoldalú, akárhányszor, bármerre utazom a világban, mindig megállapítom, hogy az egyik legélhetőbb város a világon. Sok a program, a lehetőség aránylag jól kialakított kerületeken belüli központokkal. Szeretem, hogy a belváros mozgalmas, de vannak csöndes és nyugodt részei, és ezek a különböző részek könnyen és aránylag gyorsan elérhetőek. Én évekkel ezelőtt a belvárosban éltem, de most már inkább csöndesebb kerületet választottam, így nyugodtabban tudok elmélyülni a munkáimban, így a mozgalmas belváros még az esős napokon is fel tud tölteni. A városban a szervezetlen útfeltúrások viszont nagyon zavaróak - de ez inkább a már politikai kérdés, amiről talán jobb, ha nem mondom el a véleményem. (nevet)

Mik a kedvenc részeid?

A Gozsdu udvar peremén lévő kocsmákat szeretem, általában ide szoktam menni lazulni a barátaimmal, de bulizni az Akváriumba és az Ötkertbe járunk. Szeretem a kisvendéglőket, két kedvencem is van; Budán a Mákos Guba, Pesten pedig a Kisharang vendéglő.

süti beállítások módosítása