Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Elkapott pillanatok - Interjú Soós Bercivel

2015. október 01. - absolut_hu

soos_berci_porte.png

Egy fotós amellett, hogy szép képeket készít, attól lesz igazán jó, ha felismerhető alkotásaiban. Soós Berci pont ilyen. Erőssége többek között a jól eltalált pillanatokban rejlik. Egyre több riportanyaga jelenik meg különböző médiumokban, és egyértelműen generációjának egyik legmeghatározóbb fotósa. Ha két helyet kell mondani, ami inspirálja, az Budapest és a Balaton. Mindkettőt imádja és csodálja. Nem szeret nagyon előtérben lenni, saját oldalának is külön nevet adott. A Lefotózlak Facebook követőinek száma már elhagyta a harmincezret.

 

Mikor vettél először a kezedbe fényképezőgépet, és hogy élted meg?

Gyerekkoromban, de ekkor még nem alakult ki bennem komoly elköteleződés. Aztán elkezdett érdekleni az elektronikus zene, és megcsináltam pár haverommal a Pulzar rádióműsort és weboldalt, ahova partyfotók is folyamatosan felkerültek. Ennek lettem a fotós koordinátora és első számú party fotósa. Először még kölcsöngéppel dolgoztam, aztán karácsonyra kaptam egy kis gépet, így már saját eszközöm is lett. Innentől kezdve minden nap fotóztam.

 

Izgalmas dolog lehetett belecsöppeni ebbe a világba. Hogy élted meg ezt az időszakot?

Mivel adott volt, hogy szerettem ezt a zenét, nagy élmény volt, hogy ingyen bejuthattam a helyekre, így ott lehettem minden jó buliban. Ráadásul kiemelt vendégként! Ma már nem tartozik a mindennapjaimhoz ez a fajta fotózás, a Pulzarban sem vagyok már benne, de ezzel egyidőben elindultam egy másfajta úton.

 

Hogy történt a váltás?

Az egyik legfontosabb kiváltó ok, hogy felköltöztem Gödöllőről Pestre, és mivel adott, hogy azt fotózom, ami körülöttem van, a horgásztavakat, stégeket felváltották a városban található témák.

 

Az előbb azt mondtad, hogy nem bírod ki, hogy ne fotózd az embereket.

Ez így van, muszáj megörökíteni mindenféle történést. Ez már megszállottság.

 

A leghíresebb képed a buszos fotó lett, amin bár vannak emberek, nem ezen van a lényeg. Ezt a képedet nagyon rövid időn belül több ezren osztották meg. Milyen érzés volt?

Maga a kép készítése elég snassz volt, mert az utca másik oldalán álltam, és hezitáltam, hogy egyáltalán  Eélefotózzam-e. Az járt a fejemben, hogy még biztos látok majd olyan buszt, amin a plakát szerepel. Végül kattintottam, mert már annyiszor lemaradtam a pillanatról az ilyen mérlegelések miatt. Sokat kellett vágni a képből, mert nem volt nálam teleobjekítv, szóval egyáltalán nem éreztem azt, hogy akkora dolgot alkottam volna. Persze örültem, hogy ennyi mindenkit megmozgatott. Eleve a választások előtti politikai feszült hangulat sokat hozzátett, hogy ilyen nagy hatással volt az emberekre. Végül annyira nagy port kavart, hogy a New York Times az egyik választási cikke kapcsán meg is keresett, és az én képemet használták fel hozzá.

 

El kellett telni jó pár évnek, mire elérted azt, hogy a fotózásból élsz. Mi volt az a pillanat, amikor érezted, hogy ez lesz a hivatásod?

Lassan, fokozatosan jött el, amikor már a nyolcadik munkahelyemet hagytam ott, és közben már kaptam néhány fotós megbízást is. Ekkor már éreztem, hogy a fotózás a nekem való munka, és úgy voltam vele, hogy érdemes lenne kipróbálni, hogy csak erre koncentrálok.

 

Hogy néz ki egy napod? Reggel összepakolod a gépet, és elindulsz a városba?

Legtöbbször a számítógép előtt kezdődik a nap, és ugyanott is fejeződik be amúgy. Képválogatás, feldolgozás, rendszerezés, emailezés- ez a legszárazabb része a dolognak. Azt szeretem a legjobban, amikor akár többen elindulunk a városba fotózgatni. (Az interjú előtt éppen a Károly körúton csíptük el Bercit Temesi Ádám barátjával, lelkesen kattintgatták a délutáni autósforgalmat.– a szerk.)

 

Az analógot tényleg kizártad az életedből?

Ez mostanáig így volt. (Összenevet Ádámmal.) Sokáig nem szerettem. Mindig elrontottam a filmbefűzést, elbénáztam a dolgokat, rányitottam a filmre. A mai napig előfordul. De nemrég kedvet kaptam hozzá, és rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb dolog, mint digitálisra fotózni. Plusz élményt ad, és jó tanulási folyamat is. Itt nem lőhetsz annyi kockát, amennyit szeretnél. Ezt amúgy Ádámnak köszönhetem, mert ő vett rá. Már többször kint voltam vele a városban többedmagunkkal, és bevallom őszintén, nem éreztem jól magam, hogy csak én kattintgatok digitálissal. Gyorsan elő is vettem a régi analóg gépemet.

soos_berci_backstage.png

 

Létezik a budapesti fotósok között úgynevezett testvériség?

Hosszú idő után most kezd kialakulni. Vannak, akik szívesen társulnak, haverkodnak, de persze akadnak olyanok is, akik inkább kerülik más fotósok társaságát. A mi kis csapatunk spontán módon jött létre, és sokkal több pozitívummal jár, mint negatívummal az, hogy közösen szántjuk az utcákat. Persze a versenyszellem is jelen van azért, hiszen a leggyorsabb, legügyesebb tudja megörökíteni az adott témát. Ennek ellenére nagy élmény közösen járni a várost.

 

Sokan a nevükből egyenesen brandet építenek, Te viszont a képeidnek építettél egyet. Ez a Lefotózlak. Mennyire tudatos, hogy nem vagy előtérben?

Mindenképpen az. Nem akartam magamra kihegyezni ezt az egészet. Amikor elindult, még fogalmam sem volt, hogy mi lesz a kifutása, egy egyszerű nevet akartam adni az oldalnak, ami lefedi, hogy mivel foglalkozom. A többi már magától alakult.

 

Elég nagy követőtáborod van. Tudom, hogy nehéz megfogalmazni, de mi lehet a titok?

Nem hiszem, hogy ez az én titkom lenne. A jobb megjelenések mind hozzátettek ahhoz, hogy felpörögjön ez a szám. A blogos szférából ilyen volt a bkv-s sorozatom, de a 444-es sorozatok is sok embert bevonzottak az oldalra.

 

Meg tudod fogalmazni, hogy mik azok a pillanatok, amik megfognak?

A pillanatokon kívül arra is figyelek, hogy a fotóm tárgya jó karakter legyen, vagy hogy jó formavilágot, színvilágot tudjak megörökíteni. A fények szintén fontosak. Az elkapott pillanat mellett a hangulat talán még fontosabb.

 

Akkor ez a kettő, amitől jó lesz egy kép?

Igen, és ehhez még hozzájön, hogy a kép maga kompozíció legyen. Persze sokszor nem jön össze mind a három, de azt gondolom, hogyha ezek közül már valamelyik erős, akkor abból már lehet jó kép, de tökéletes fotó csak akkor lesz, ha mindhárom stimmel.

 

Mit jelent számodra Budapest?

Szerintem a legszebb főváros nemcsak Európában, hanem talán az egész világon. Szeretem a hangulatát, és ez az otthonom. Szeretek itt élni és dolgozni.

 

Hogy írnád le?

Egy nyüzsgő, élettelteli város, ami sok egyedi dolgot hordoz magában. A történelmi múlt nagyon hangsúlyos, és ettől is izgalmas. Ami még érdekes, hogy itt mindenből van egy pic; egy kis hegy, folyó, egy kis síkság. Ettől változatos.

 

Maradjunk Budapestnél, de ugorjunk egy másik korba. Te melyiket örökítenéd meg?

Sci-fi rajongó vagyok, ezért adott, hogy engem a jövő érdekel a legjobban, így minél távolabb mennék.

süti beállítások módosítása