Blatti-t a legtöbben a nagyobb volumenű rendezvényeken felsorakoztatott külföldi sztárfellépők warm up DJ-jeként, vagy éppen az Urimuri rezidenseként ismerhettük meg a budapesti party közegben. Ma sokan a hazai deep house egyik veteránjaként tartják számon, 2015 óta pedig az Absolut Locals buliknak is helyet adó belvárosi VIP klub rezidenseként lép fel hétről hétre. Számára sosem volt elég, hogy csak játsszon, a mai napig szervez, klubot menedzsel, irányít. A lényeg, hogy minél több emberhez el tudja juttatni az általa preferált house zenei műfaj legtutibb darabjait, újdonságait. Lelkesen mesélt az indulásról, a személyesen megtapasztalt kihívásokról, és közben azt is elárulta, hogy a kezdeti kedvencekből milyen lemezek maradtak meg a mai napig gyűjteményében.

 Hogy írnád le a 2000-es évek elejének DJ színterét, amikor elindultál? Egyáltalán téged mi inspirált, mi ösztönzött?

Talán fontos megemlítenem a gyökereket, amikor 4 éves koromban vasárnaponként egy pár fakanállal ütöttem a puffot a nappaliban, az orsós magnóból meg üvöltött a Herman’s Hermitstől a No Milk Today és a Little Anthony Tears On My Pillowja. Ezek örök kedvencek. Vagy ott van az Andy Gibb féle Shadow Dancing, meg Paul Anka My Home Town-ja, Papa-ja. Ezeket még az elmúlt napokban is hallgattam. Aztán kamasz koromban jött a rap és a break. Még táncversenyt is nyertem. (nevet) Mai napig imádom az olyan old-school hip hop-okat, mint a Bahamadianak a 3 The Hard Way-je vagy a Shyheimtől az On & On. Ezután jött a classic-, funk-, chicago house, az első lemezeim is ilyenek voltak. Ezek a hip-hop, funk elemek mai napig hatással vannak a zenei világomra, szettjeimre.

A 2000-es évek elején a hazai elekronikus zenei szcéna leginkább csak a nagyvárosokban létezett, és a korai nagy hazai dj-k léptek föl többnyire mindenhol. Bármilyen fura, sokakkal ellentétben, előttem sosem lebegett, hogy egyszer majd egy nagy klub dj pultjában fogok állni. Sosem ez vonzott benne. Én tényleg csak szeretem a zenét, és a dj-skedéssel mind a mai napig csak az a célom, hogy egy előre elképzelt kompozícióban megmutassam az embereknek azokat a zenéket, amiket jónak találok. Csak ezután jön minden más. Szimplán ez az ami inspirált és inspirál a mai napig!

 Paksi vagy, ott kezdődött minden. Elég hamar Budapestre költöztél. Mennyire voltál céltudatos az elején?

Három dolgot szerettem volna a fővárosba költözéssel elérni. Először is kipróbálni magam, hogy tudok-e teljesen önállóan élni. Aztán, hogy minden nap be tudjak menni a lemezboltokba, amikor csak van egy kis szabad időm, és új zenéket tudjak túrni, hallgatni, venni. Végül ezeket megmutatni és hirdetni minél több ember felé. Ez utóbbit nyilván csak saját szervezésű bulikon tudtam kivitelezni az elején. Emiatt aztán egyre többet szerveztem, és egyre nagyobb közönségre, egyre több barátra tettem szert. Ez egy idő után hozta magával a meghívásokat is.

 Gyakran kiléptél a dj pultból. Kiadót alapítottál, bulikat szerveztél. Mennyire adódik magától, hogy az embert ennyire beszippantja ez a világ?

A szervezés mai napig a munkám része, ezt is szeretem csinálni. Olyan, mint amikor főzöl valamit, és a saját szájízed szerint beleraksz mindent, ami számodra ízletes. Aztán a végén nagyon jó érzés látni, amikor mindenki megnyalja a szája szélét, a tekintetében pedig látod, hogy jól lakott. Ez a kiadóra is igaz, bár azt 2 év után kapacitás hiányában abba kellett hagynom. Engem nem maga a dj-zés világa vagy a karriervágy szippantott be, hanem inkább csak egyre több időt szerettem volna a hobbimnak szentelni. Ez nálam egyáltalán nem egy irányíthatatlan folyamat volt, és egyáltalán nem akaratomon kívül történt.

 Mennyire kell egy dj-nek kitartania az általa képviselt stílusok mellett? Te mennyit változtál a kezdetek óta?

Véleményem szerint ez olyan dolog, hogy a jó dj kell, hogy tudjon saját stílusán belül idomulni, alkalmazkodni a körülményekhez. Persze egészséges kereteken belül. Ez egyfajta kompromisszum. Kurvulás kizárva! Ha jól csinálod, szereted amit csinálsz, és megfelelő helyen vagy, minden át fog menni. Kitartás az általam képviselt stílus mellett, és hogy változtam-e? Hmm…Ha visszahallgatom a régi lemezeimet gyakorlatilag egy gerincvonalon voltam mindig. A hip hop, disco, funk, house, dub-os cuccok egyvelege az egész. Nyilván finomodik az ember, olykor jobbra balra kileng egy kicsit, de az idők során az alapok mindig megmaradnak, és ez hallatszik minden szettben, ha a DJ hozza önmagát. Nagyon megvetem azokat, akik olyan helyen vállalnak “munkát”, ahova eredetileg zeneileg nem illenek. Ezek az emberek aztán azt játsszák, amit a hely megkíván, és ezt csak azért teszik, hogy megéljenek belőle, hogy minél több fellépést kiírhassanak a Facebookra, vagy csak szimplán azért, mert imádják a rivaldafényt. Számomra ők nem a zenét szeretik valójában, hanem a spotlight-ot. Nekik sosem lesz egyedi stílusuk, identitásuk, ami miatt mindig lesz helyettük valaki más!

 Sok helyen rezidenskedtél. Mi az, ami hétről hétre motiválni tud egy dj-t ilyen helyzetben?

Őszintén örülök ennek a kérdésnek! Sokan azt gondolják, hogy milyen jó és könnyű dolga van egy olyan dj-nek, akinek nem kell azon dolgoznia hogy mikor, meg hol tud fellépni majd az adott hónapban, valamint hogy milyen könnyű neki hétről hétre mindig ugyanazon közönség előtt sikeresnek lenni, ahol már mindenki ismeri és szereti őt. Hát azt kell hogy mondjam, ez a legnehezebb feladat. Ha te a maximalista önmagadnak, a klub elvárásainak, a törzsközönségednek, és azoknak a vendégeknek is meg akarsz felelni, akik először hallanak, akkor ez egy baromi nehéz feladat. Rengeteg háttérmunkával jár. A folyamatos zene keresgélés iszonyat időigényes manapság a napi több ezer, egy kaptafára gyártott, elcsépelt divatszar között. Sok DJ elveszik a piaci elvárások, és a slágerhajhász trackek dömpingjében. Ezért próbálok csak olyan emberekkel dolgozni, akik már ezen túl vannak.

 Ha jól tudom az Urimuri az egyik legkedvesebb emlék…

Az Urimuri maradandó emlék. Mindenképpen mérföldkő volt számomra, hiszen ennek köszönhetően léptem arra a szintre, hogy ott hagyjam az autós szakmát, és csakis azzal foglalkozzak, amit a legjobban szeretek. Ha ez a lehetőség nem jön, magamtól sosem próbáltam volna ki magam club manager-ként, programszervezőként, és rezidens DJ-ként sem. Mondjuk felismerni a pillanatot, és az elváláshoz szükséges döntést meghozni legalább akkora fájdalom volt, mint amennyi örömet okozott az egész. De sok jó emléket, tapasztalatot köszönhetek ennek a két évnek, amit vihetek tovább magammal, és máshol kamatoztathatom. Jelenleg is ezt teszem a Secretroom managere és vezetőjeként.

 Ennyi év után mennyit gyakorolsz, és egyáltalán mennyire fontos számodra a fejlődés?

Elengedhetetlen. Főleg ha valaki hasonlóan maximalista valaki, mint én. Az alapanyag, az új és régi megjelenések kutatása, aztán egymásra próbálgatása szinte minden szabadidőmet kiteszi. Nem tudnám ezt hetente csinálni, ha nem lennének benne új dolgok, nem éreznék benne kihívást. Ugye az élvezet az egésznek a motorja!

 Mikor érezted először, hogy igen, megvalósítottad az álmodat?

Annyi célom, álmom van, hogy ezt én úgy istenigazából még a mai napig nem éreztem soha. Azt viszont igen, hogy jó úton haladok. Vagy várj csak…talán egy kicsit akkor, amikor 4-5 évre rá, hogy Budapestre költöztem realizáltam, hogy egy teljesen új önálló életet fel tudtam építeni tök egyedül.

 Hol tartasz éppen az úton?

Remélem maximum a harmadánál, mármint ha az idővonalamat nézzük. (nevet) Rengeteg célom van még. Mindenképpen szeretnék alkotni valami maradandót, legyen az képzőművészet, irodalom, zene, vagy bármi. Múltkor például festettem egy képet. Természetesen szeretnék majd családot is a jövőben. Valamint, bár ez elég közhelyesnek hangzik, szeretnék egy saját kis lazulós helyet is a tengerparton, napozóágyakkal, jó kis grill ételekkel, italokkal, és jó zenékkel…meg egy farönkökből épített turistaházat a hegyekben! (nevet)

 Rengeteg helyen léptél fel világszerte. Melyik város éjszakai élete nyűgöz le a legjobban?

A “rengeteg” az túlzás! Néhány külföldi nagy városról beszélünk, sosem voltam az a sztár DJ típus. Alkalmatlan vagyok rá. Én ilyen 2-300 fős dj vagyok zenéstül mindenestül. Csak azok közül tudok választani, ahol eddig jártam, de talán Berlin, Miami, és London volt, ami a legjobban nyomot hagyott bennem.

 Budapesttel milyen a viszonyod?

Nagyon szeretem. Számtalanszor lett volna lehetőségem itt hagyni, de sosem tettem meg! Majd talán ha egyszer megöregszem, és sok lesz…Addig viszont remélem kiépítik, vagy hagyják hogy izgalmasabbá tegyük végre a belvárosi Duna partot, mert már amióta az eszemet tudom az a legfőbb dolog, ami idegesít Budapesttel kapcsolatban… De bizakodó, végtelenül türelmes, és örök optimista vagyok!