Pap Márk körülbelül hét évvel ezelőtt pattant fel arra az új bartender hullámra, ami valószínűleg örökre megváltoztatta az itthoni bárkultúrát. Végre Budapesten is túlléphetünk a longdrinkek és a „Kispiros” shotok unalmán, és ahogy az ételek, úgy az italok terén is eddig soha nem érzékelt ízekhez juthatunk a belváros hangulatos bárjaiban. Márk csakúgy, ahogy a legtöbb kiemelkedő bartender a Boutiq’barban lett beoltva azzal a tudásszomjjal és őszinte lelkesedéssel, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szakmában. Érdeklődése viszont nemcsak a koktélok világára korlátozódik, sok éve aktívan zenél, bunyózik, most pedig kaszkadőrnek tanul. Valószínűleg ez az a lendület az, ami a bárpult mögött sem hagyja nyugodni egy pillanatra sem, hanem folyamatosan hajtja előre, hogy minél jobb, izgalmasabb italokat készítsen. A lenti interjúban szóba kerül, hogy kebelezte be a bartender világ, illetve, hogy mi az, ami miatt mégiscsak részt vett a YELLOW beindítását, amikor már éppen búcsúzni készült a bárpulttól.
Azt általában lehet tudni, hogy valaki miért kezd el vendéglátózni, de mi az, ami miatt a pult mögött is marad? A Te esetedben ez hogy történt?
A középiskola után elég sok minden érdekelt, főleg a rajzzal kapcsolatos dolgok, mint például a tetoválás vagy a grafika, így el is kezdtem az iskolát, rajztanárnak készültem. Már akkor is zenéltem, és az akkori énekesünkkel elmentem az Ötkertbe a nyári szezonra dolgozni. Persze akkor 19-20 éves fejjel még nem gondoltam, hogy bartender akarok lenni, de ahogy teltek múltak a hónapok, megláttam a fejlődési lehetőségeket. Mivel már gyereként is éjszaki bagoly voltam, pont feküdt ez a munka, az meg különösen tetszett, hogy a bulizás, italkészítés mellett még pénzt is keresek. Ennél jobbat el sem tudtam magamnak képzelni. Mivel elég művészi beállítottságú vagyok, egyből megfogott a Boutiq'barban a hangulat, amikor először letévedtem. Rengetegféle italt ismertem meg, és volt, hogy egy kupakról meséltek negyed órát. Akkor döbbentem rá, hogy ebben mennyi minden van. Onnantól kezdve rendszeresen lejártam hozzájuk. Anno Nagy Zoltán és csapata, de főleg Onufer Gábor segített nekem sokat, hogy elinduljak ezen az úton, de rengeteget tanultam még az akkori brigádtól, Haraszti Ferenctől, Lukács Rolandtól vagy Orosz Ákostól. Aztán jött az internet és a könyvek, ahol további bartenderek után kutattam, akik inspirálhatnak, akiktől tanulhatok. Nekem nagyon fontos, hogyha valamit csinálok, akkor ne a tömeg után menjek, hanem a saját arcomra formáljam azt a bizonyos dolgot.
A Trafiqban is lehúztál egy jelentős időszakot...
Mivel az Ötkertben nem sikerült előrelépni, átmentem a frissen nyílt Trafiqba. Kaptam egy telefonhívást, hogy fiatal, motivált embereket keresnek, és én voltam az első, akire gondoltak. Ott nagyon szerencsésen találkozott a szakma és az a laza hangulat, amit mondjuk a diszkó jellegű szórakozóhelyek képviseltek. Pont ilyen munkáról álmodtam. Ott ismertem meg Ódor Andrist, akivel már akkor nagyon rajta voltunk, hogy minél kreatívabb italokat készítsünk, és egy olyan tapasztalt és tanult bar managertől, mint a már említett Haraszti Feri, csak mégtöbb tudást szívhattam magamba. A régi csapatból az utolsóként mentem el máfél év után. Szerettem volna kikerülni az éjszakai életből, mert a zenélés mellett még bunyózom is, úgyhogy hosszú távon már nehéz volt összeegyeztetni mindezzel, ráadásul az volt a tervem, hogy még jobban beleásom magam a szakmaiságba, amit úgy gondoltam, hogy nem feltétlenül az éjszakában keresek tovább. A Kioskban Csatlós Mátéval dolgozhattam; ő sokat volt külföldön, ráadásul nagyon jó helyeken, és véleményem szerint az egyik legtehetségesebb magyar bartender. Ha ő mesélt, tátott szájjal hallgattam. Utána még megjártam a 360 Bart és az Urban Tigert.
Talán az Urban Tiger tért el a legjobban a többi helytől, nem?
Az Urban Tiger nagyon passzolt nekem, mert eleve nagyon szeretem a távol-keleti fűszereket meg a parfümöket, és ez az italaimban is megjelenik. Általában nem átlagos összetevőket használok. Ha mondjuk citrusokkal dolgozom, nem ragadok le, a lime-nál vagy a citromnál, hanem inkább bergamont vagy yuzut választok. Persze mindent célszerűen. Ilyen szempontból is izgalmas időszak volt ez számomra, és talán ez volt az első hely, ahol teljesen a saját italaimat és stilusomat tudtam promotálni és prezentálni a vendégek felé.
Érdekel, hol készíti Márk most a koktélokat?
