Nagy Gyula, sokaknak csak Csuszka, tíz éve kóstolt bele a vendéglátásba. Az egykori gödöllői gördeszkás srác ma már Budapest kreatívabb vénájú és haladó szellemiségű bartendereinek csapatát erősíti, aki amellett, hogy elismeri a klasszikus koktélok létjogosultságát, úgy érzi, hogy sokkal több lehetőség rejlik ebben a szakmában, minthogy a jól bevált recepteket erőltesse. Legfőbb célja, hogy megfűszerezze az emberek életét italaival, így az hajtja előre, ha valami újat alkothat, és valami friss dolgot mutathat vendégeinek. Jelenleg ezt teszi a Platzban. Hatalmas Marvel, DC és Star Wars rajongó, és ez előfordul, hogy koktéljai kapcsán is visszaköszön. A lenti interjúban jobban megismerhetitek, és azt is megtudhatjátok, hogy miért jó banánt használni egyes koktélokhoz.
Mi volt az, ami a bárpult közelébe vonzott?
Gödöllőn, ahol felnőttem, a gyerekkori barátaimmal elég sok évig gördeszkáztunk. Tizenhat évesen a srácokkal a Városháza lépcsőjén ülve sokszor arról álmodoztunk, hogy egyszer lesz majd egy saját helyünk. Miután a barátaimmal összeszedtünk némi tőkét, nem is kellett sokáig várni, húsz évesen a Keletinél megnyitottuk hárman a Rock’n’Bass Extreme Cafét. A név nem volt véletlen: akkoriban a fiatalok rockot vagy drum’n’bass-t hallgattak, ezt a hullámot próbáltuk meglovagolni. Leginkább az extrém sportoló közeget céloztuk meg, az egész belsőtér is erre épült; nemcsak snowboardok és bmx-ek voltak mindefelé felfüggesztve, hanem a pultot is gördeszkák borították körben, a falak pedig ponyvaregényes és sin city-s dizájnnal mentek. Full laikusként nyitottuk meg a helyet, szinte semmihez nem értettünk. Az egyik barátom kinyomtatott egy könyvet, amiben kétszáz koktél volt, abból lestük a recepteket. Így visszanézve, borzalmasan amatőrök voltunk az egészhez, de benne volt a szívünk és a lelkünk ebben a helyben. És talán ezért is szeretett lejárni az a szűk réteg, aki lejutott hozzánk az évek alatt. Ez pedig rengeteg energiát adott nekünk.
Milyen gyorsan tanultátok meg a recepteket?
Nem tanultuk meg előre, hanem úgy nézett ki az egész, hogy amikor valaki rendelt egy Piña Coladat vagy egy Swimming Poolt, akkor ott abban a pillanatban néztük ki a receptúrát a könyvből. Ami viszont néha elég vicces szituációkat szült. Volt amikor olyan akciót hirdettünk, hogy bárki összerakhatta a saját italát. Mi meg is csináltuk, az már más kérdés, hogy jó íze volt-e. (nevet)
Mennyire jártad végig a ranglétrát?
A Rock’n’Bass Extreme Café két év után végül bezárt, mert nem tudtunk megegyezni a hely üzemeltetőjével. Utána több dologgal próbálkoztunk és még tervben volt egy újabb hely, de végül abból nem lett semmi. Ezek után, hogy végre valami kézzel fogható papírom is legyen a szakmáról, elvégeztem egy vendéglátós képzést, majd belevetettem magam az éjszakába. Végigjártam a ranglétrát; felszolgálással kezdtem, barbackként folytattam, bartender majd head bartender lettem.
Mikor vált komollyá számodra ez az egész?
A Nagy Zoli-féle LAB-ben (London Academy of Bartender, bartender suli- a szerk.); ami tudást ott összeszedtem, teljesen más nézőpontba helyezte az egész bartenderséget. Onanntól kezdve egy koktél már nemcsak egy szimpla italt jelentett számomra, hanem valamit, amibe beletettem a tudásomat. Zoli azt tanította nekünk, hogy úgy kell egy koktélra tekinteni, mint egy luxustermékre, mert valójában az, emiatt pedig úgy is kell értékesíteni. Egy itallal foglalkozni kell! Ha kiteszem a vendég elé, éreznie kell, hogy ő valami különleges dolgot kapott. Természetesen ez arra az esetre is vonatkozik, ha asztalhoz viszik ki az általam készített koktélt. Úgy igazán csak három évvel ezelőtt ástam bele magam a koktélok világába; ekkor kezdtem szétbontogatni összetevőkre az italokat, és megnézni, hogy mi mivel harmonizál.
Érdekel, hogy mire jó a banán egy koktélban?
