Meszesi Aliz esetében nem lehet elmenni amellett, hogy pici termete ellenére mennyire feltűnő jelenség. Egy energiagombóc végtelen kedvességgel és nyitottsággal. Na meg kreativitással! A 360 Bar, ahol dolgozik, tőle is olyan, amilyen; Budapest egyik legizgalmasabb nyári bárja. Aliz fáradhatatlanul szervez, italt kever, és eközben figyel rád, a vendégre. Nagyon fiatal, aki ismeri, tudja, hogy számára a határ a csillagos ég. Mégis hogy lett leendő orvostanhallgatóból Budapest egyik legjobb bartender, ez is kiderül interjúnkból.
Hogy kerültél a bárpult közelébe, majd a vonzásába?
Teljesen más terveim voltak. Határozottan orvosira készültem. Aztán 18 évesen elmentem egy kávézóba dolgozni, mert szerettem volna egy kis pénzt gyűjteni nyárra. A nyarat ott is töltöttem, és kiderült, hogy van hozzá érzékem, és nagyon jól is érzem magam benne. Ekkor állt be az a helyzet, hogy bár egész életemben éltanuló voltam, az utolsó gimnáziumi évet is keményen végig dolgoztam, két héttel a felvételi előtt azt mondtam, hogy nem megyek. Szerencsés vagyok, mert Édesanyám sosem presszionált, ekkor is csak annyit kérdezett, hogy akkor mi lesz. Persze még nem tudtam a választ, úgyhogy maradtam még egy évet a kávézóban. Talán az is fontos infó, hogy Erdélyben születtem, és csak három éve élek Magyarországon. Mondhatjuk úgy is, hogy nagyon friss budapesti vagyok. Úgy kerültem ide, hogy a BGF-ra a turizmus vendéglátó szakra jelentkeztem, amit el is kezdtem, közben pedig beiratkoztam a LAB-be (London Academy of Bartenders – a szerk.) Nagy Zolihoz. Ott egy hónap alatt többet tanultam a vendéglátásról, mint addig összesen. Úgy éreztem, hogy a főiskolán csak vesztegetem az időmet, úgyhogy otthagytam. Így már elkezdődhetett az igazi képzés. Szerencsére gyorsan tanultam, egyre jobban ment a dolog, az akkor nyíló Kolor nyitó brigádjába be is kerültem. Azért is érzem magam szerencsésnek, mert a Kolor nagyon meghatározó hely a budapesti éjszakai élet fejlődésében. Egy új korszakot nyitott. A bartenderek általában kiválasztják maguknak az utat, amin haladni szeretnének. Az egyik a klasszikus vonal, a másik a flair bartending. Nekem volt szerencsém mindkettőbe belekóstolni, mert Nagy Zolinál egyértelműen a klasszikus vonalon volt a hangsúly, amíg a Kolorban a flairt hypolták inkább. A working flair igenis fontos, látványos és gyors, de én inkább a klasszikus vonalat választottam, és sikerült elérnem egy underground klubban azt, hogyha a másik két pultnál klasszikus italt rendeltek, a kollégák jelezték, hogy van egy kislány a hátsó pultban, tőle érdemes kérni. A Kolorban töltött időszak alatt is folyamatosan képeztem magam, előadásokra és workshopokra jártam. Itt nem elég, ha van hozzá érzéked, ehhez segg kell. A másik pedig, hogy a vendéglátás az a dolog, ami vagy megvan benned, vagy nincs. Én ezt megéreztem, és azóta egy olyan adrenalin hajsza kezdődött el, amit nem képes más szakma nyújtani számomra. Tavaly 22 éves fejjel úgy döntöttem, hogy továbblépek. Azt éreztem, hogy sokkal többre vagyok képes. Ekkor jött a 360 Bar. Bármenedzserként kezdtem. Persze ez vendéglátás, egyből mélyvízbe dobnak. Második naptól üzletvezetőként dolgoztam. Azóta itt vagyok, de mivel ez szezonális hely, több projectet futtatok egyszerre. Továbbra sem érzem azt, hogy megérkeztem, mindig nyitott szemmel járok, és várom az új kihívásokat.