Lukács Roland a nyitása óta a Boutiq’bar kicsi, barátságos csapatának a tagja. Sokan olvashattunk már arról, hogy milyen előkelő helyezést ért el a hely a világranglistán (a Drink International 2012-ben a világ legjobb 50 bárja közé választotta- a szerk.) , vagy, hogy mennyire minőségi koktélokat kóstolhatunk meg ott. Ez mind igaz, és fontos is, de a Boutiq’bar igazi esszenciáját a hely szelleme adja, a csapat, akik megtöltik élettel, és akik miatt úgy érzi mindenki, aki betéved, hogy otthon van. Roland, aki bár titulusát tekintve head bartender, ezt hallva egyből arról kezd beszélni, hogy annyira nem lehet éles vonalat húzni a titulusok közé, ez annál sokkal bonyolultabb náluk. Lelkesen mesélt arról is, hogy ő hogy találta meg a helyét a bartenderségben.
Mi szél sodort a bartenderség felé?
A klasszikus vendéglátózás. Először az volt a célom, hogy pénzt keressek a suli mellett, de minél többet ismertem meg ebből az egészből, annál jobban érdekelt. Végül teljesen beszívott. A bartenderség igazi szépsége, hogy sokrétű és sok minden kapcsolódik hozzá. Az ember egyszerre pszichológus, sales ügynök, jóbarát, történelemtanár és mixológus. Itt rengeteg apróság közrejátszik; például a kémia vagy a fizika, amitől gimnáziumban menekültem volna. De ugyanúgy kell, hogy ismereted legyen a borokról vagy a kávéról. Ezért is örülök, hogy sok helyen megtapasztalhattam a vendéglátást. Azt szeretem ebben a szakmában, hogy mindig van valami, amit lehet tanulni. Ez a kulcsa annak is, hogy ne und meg. Ha mondjuk képes vagy már a világ legjobb italát elkészíteni, újabb kihívás lehet, hogy bánni tudj a vendégekkel.