Meszesi Aliz esetében nem lehet elmenni amellett, hogy pici termete ellenére mennyire feltűnő jelenség. Egy energiagombóc végtelen kedvességgel és nyitottsággal. Na meg kreativitással! A 360 Bar, ahol dolgozik, tőle is olyan, amilyen; Budapest egyik legizgalmasabb nyári bárja. Aliz fáradhatatlanul szervez, italt kever, és eközben figyel rád, a vendégre. Nagyon fiatal, aki ismeri, tudja, hogy számára a határ a csillagos ég. Mégis hogy lett leendő orvostanhallgatóból Budapest egyik legjobb bartender, ez is kiderül interjúnkból.

Hogy kerültél a bárpult közelébe, majd a vonzásába?
Teljesen más terveim voltak. Határozottan orvosira készültem. Aztán 18 évesen elmentem egy kávézóba dolgozni, mert szerettem volna egy kis pénzt gyűjteni nyárra. A nyarat ott is töltöttem, és kiderült, hogy van hozzá érzékem, és nagyon jól is érzem magam benne. Ekkor állt be az a helyzet, hogy bár egész életemben éltanuló voltam, az utolsó gimnáziumi évet is keményen végig dolgoztam, két héttel a felvételi előtt azt mondtam, hogy nem megyek. Szerencsés vagyok, mert Édesanyám sosem presszionált, ekkor is csak annyit kérdezett, hogy akkor mi lesz. Persze még nem tudtam a választ, úgyhogy maradtam még egy évet a kávézóban. Talán az is fontos infó, hogy Erdélyben születtem, és csak három éve élek Magyarországon. Mondhatjuk úgy is, hogy nagyon friss budapesti vagyok. Úgy kerültem ide, hogy a BGF-ra a turizmus vendéglátó szakra jelentkeztem, amit el is kezdtem, közben pedig beiratkoztam a LAB-be (London Academy of Bartenders – a szerk.) Nagy Zolihoz. Ott egy hónap alatt többet tanultam a vendéglátásról, mint addig összesen. Úgy éreztem, hogy a főiskolán csak vesztegetem az időmet, úgyhogy otthagytam. Így már elkezdődhetett az igazi képzés. Szerencsére gyorsan tanultam, egyre jobban ment a dolog, az akkor nyíló Kolor nyitó brigádjába be is kerültem. Azért is érzem magam szerencsésnek, mert a Kolor nagyon meghatározó hely a budapesti éjszakai élet fejlődésében. Egy új korszakot nyitott. A bartenderek általában kiválasztják maguknak az utat, amin haladni szeretnének. Az egyik a klasszikus vonal, a másik a flair bartending. Nekem volt szerencsém mindkettőbe belekóstolni, mert Nagy Zolinál egyértelműen a klasszikus vonalon volt a hangsúly, amíg a Kolorban a flairt hypolták inkább. A working flair igenis fontos, látványos és gyors, de én inkább a klasszikus vonalat választottam, és sikerült elérnem egy underground klubban azt, hogyha a másik két pultnál klasszikus italt rendeltek, a kollégák jelezték, hogy van egy kislány a hátsó pultban, tőle érdemes kérni. A Kolorban töltött időszak alatt is folyamatosan képeztem magam, előadásokra és workshopokra jártam. Itt nem elég, ha van hozzá érzéked, ehhez segg kell. A másik pedig, hogy a vendéglátás az a dolog, ami vagy megvan benned, vagy nincs. Én ezt megéreztem, és azóta egy olyan adrenalin hajsza kezdődött el, amit nem képes más szakma nyújtani számomra. Tavaly 22 éves fejjel úgy döntöttem, hogy továbblépek. Azt éreztem, hogy sokkal többre vagyok képes. Ekkor jött a 360 Bar. Bármenedzserként kezdtem. Persze ez vendéglátás, egyből mélyvízbe dobnak. Második naptól üzletvezetőként dolgoztam. Azóta itt vagyok, de mivel ez szezonális hely, több projectet futtatok egyszerre. Továbbra sem érzem azt, hogy megérkeztem, mindig nyitott szemmel járok, és várom az új kihívásokat.

Aki már volt a 360 Barban, tudja, hogy milyen hangulat van itt fent. Belátni az egész várost! Fantasztikus! Amikor fotóztunk, azt mondtad, hogy ez olyan számodra, mintha nem is dolgozni járnál…
Így van! Nagyon sok időt töltök itt fent. Nemcsak a pultban vagyok, hanem az egész működtetésében is részt veszek, és érdekes módon, teljes nyugalmat érzek itt fent. A helynek van egy olyan vibe-ja, ami leírhatatlan! Tény és való, hogy Budapestet látjuk körülöttünk, de minden olyan távoli. Minden egyes nap olyan, mintha nyaralni jönnék ide. Nyugalom és csend van. És érdekes módon ezt a vendégek is megérzik, mert az, aki esetleg egy másik belvárosi helyen állatkodik, itt teljesen máshogy viselkedik. Egyszerűen ilyen a hely sugárzása.

Kis ellentmondás van a hely nyugalma és a pörgés, az adrenalin löket között.
Pont ezért tarthatom magam szerencsésnek, mert a háttérmunkát a vendégek nem tudják és nem is érzékelik. Az, hogy mennyit dolgozunk azért, hogy ez a hangulat meglegyen. Úgy gondolom, hogy ezt a kettőt tudni kell ötvözni. Van egy része az életünknek, amit látnak, és van a másik, amiről nem is kell tudniuk. Ez nem őszintétlenség. Ha megfelelő csatornákon működteted az egészet, sugárzik belőled a harmónia, amire szüksége van a vendégeknek. Nekem két dolog erősíti ezt; maga a hely, és az, hogy nagyon jó csapatban dolgozhatok.

Az adrenalinon kívül mit ad még neked a vendéglátás?
Az egésznek a pszichológiája fog meg a legjobban. Az, hogy vendégeket szolgálunk ki, elég felületes elképzelés. Egy vendéglátósnak kell tudni szájról és testről olvasni és tudnia kell kezelni az embereket. Nemcsak ledaráljuk az italokat, hanem érintkezésben vagyunk a vendéggel. Az emberismeret lehet a legnagyobb előnye ennek az egésznek. Ha jól használod, akkor nagyon jól telnek a mindennapjaid. És ez lehet fordítva is.

Térjünk át az italokra. Említetted, hogy szereted a klasszikus vonalat. Mi áll hozzád a legközelebb?
Borzasztóan szeretem a gineket, de nem mondanám azt, hogy van kedvenc alapszeszem vagy koktélom. Úgy gondolom, és nálam így is működik, hogy a test mindig jelez, ha megkíván valamit. Tényleg változik, hogy éppen mi a kedvencem. Ha én elmegyek valahova szórakozni, biztos, hogy nem koktélozom, inkább az egyszerűbb italokra megyek rá. Az pedig, hogy mit iszom, nagyban függ a kedvemtől, az időjárától és sok egyéb tényezőtől.

Ez azt is befolyásolja, hogy éppen mikkel dolgozol?
Teljes mértékben. Amikor italt vagy egy projektet találok ki, az ihlettel dolgozom. Azt pedig nem lehet befolyásolni. Van, amikor úgy találok ki egy italt, hogy a metrón ülök, vagy éppen egy ilyen beszélgetés közben. Kell hagyni hatni a külső hatásokat, ettől lesz őszinte a dolog. Persze én többet látok bele az italaimba, de szerintem azért néhány dolog kiolvasható belőlük.

Az Absolut Budapest Bartender kampány számára milyen italokat készítettél?
A klasszkus italokra mentem rá. A Dirty Vodka Martinit azért választottam ki, mert számomra nagyon különleges. Rengeteg vita tárgya, hogy milyennek kell lennie egy martininak, és ebbe nem is akarok belemenni. Szerintem lehet követni alap receptúrákat, és kell is, de lehet picit személyre szabni. Ez egy nagyon karcos, prémium ital. A Moscow Mule pont az ellenkezője, igazi frissítő, és ha nem is egyszerűbb, de más aspektusú ital. Nekem a gyömbérsör mindig is a szívem csücske volt, és várom, hogy a jelenleginél is nagyon választék legyen belőle ebben az országban. Mivel nyár van, arra gondoltam, hogy készítek az egyik kedvenc helyemen, a Kedveskrémben két fagyi alapú koktélt. Az egyik a Twisted Lemon Sorbet. A fagyis koktélok sajnos megpecsételődtek a köztudatban, miszerint minden, amiben fagyi van, annak hatalmas méretűnek kell lennie, legalább 3 színe kell legyen, amiből az egyik kizárólag kék lehet, a koktél esernyő pedig elengedhtetlen. Ezeket a berögzült kliséket szeretném megszüntetni az italommal, amihez semmi más nem kell, mint egy kis fantázia, és persze egy tökéletes fagylalt, amihez a Kedveskrémben bárki hozzáférhet a hét minden napján. Vérbeli citrom íz, frissítő mentaillat, finom buborékok, az elengedhetetlen selymes vodka, és garantált a gyümölcsös felüdülés. A másik fagyis italom az Absolut Vanilin Monroe. Olyan, akár egy bájos hölgy. Ő az a bizonyos Kedveskrém, aki a mandulával és a vodkával kézenfogva megalapozza a budapesti romantikus esténket. A fahéjjal fűszerezett, helyben készített, ropogós tölcsér hozzá pedig a hab a tortán.

Milyen projecktek hoznak lázba?
Folyamatosan pörgök, és itt a 360 Barban is több funkciót látok el. Saleses és rendezvényszervező is vagyok. Augusztusban például erdélyi napokat szervezünk, és Édesanyám is eljön, erdélyi kajákat főz majd. Nekem ez az egész úgy okoz örömöt, ahogy van. Nincs az, hogy bizonyos munkák büdösek. Ugyanolyan szívesen állok a pultban, mint szervezek programot. Azt élvezem a legjobban, hogy minden nap ugyanolyan, de egy picit mégis más.

Mi táplálja folyamatosan ezt a pörgést, a kreativitásodat? Mivel kapcsolsz ki?
Nagyon szükségem van arra, hogy kikapcsoljak, és egyre inkább. A tömeget ilyenkor kerülöm, bulizni sem nagyon járok el, csak, ha célirányosan megyek. Nem a buliban élem ki magam. Nagyon hiányoznak a hegyek, úgyhogy ha tehetem, akkor a természetbe megyek. Ilyenkor egyedül, kettesben vagy azokkal, akik nagyon közel állnak hozzám. Ez kapcsol ki.

Nem régóta vagy Budapesten, de bőven volt lehetőséged megélni azt, hogy milyen budapestinek lenni. Neked mit adott ez a város eddig?
Azt gondoltam, hogyha kiköltözöm a 200.000 fős kisvárosból, ahol felnőttem, és egy 2 milliós nagyvárosban élek majd, akkor szürke egérke leszek, csupán egy a sok közül. Nagyon hamar kiderült, hogy nem. Nagyon jó a vibe-ja ennek a városnak. Az a kreativitás, ami itt folyik, borzasztóan jó! Ez az, ami engem is éltet. Most már magaménak is érzem abszolút. Itt van minden és mindenkim. Nincs honvágyam, sikerült az otthonommá válnia, és ez a városnak is köszönhető. Úgy gondolom, hogy jól bánok a várossal és ő is velem.

Milyen a tökéletes koktél?
Nem tudok olyat mondani, ami mindig érvényes. Szerintem egy jó koktél mindig az adott pillanatban a legjobb, és azért a legjobb, mert mosolyog a vendég.