A Városi Gorillák az egyik legismertebb urbex csapat itthon. Ahhoz azonban, hogy jobban beleássuk magunkat a világukba, először érdemes tisztázni, hogy mi is az urbex egyáltalán. A szó az urban exploration angol kifejezésből jön, ami azt jelenti, hogy városi felfedezés. Ez leginkább olyan gyakran csoportos akciót fed le, ahol a túrán résztvevők elhagyatott épületekbe másznak be. Ez előfordul, hogy nem kis erőpróbával jár, hiszen van, amelyik magasan vagy éppen mélyen van, de mindenképpen zárva. Az urbex nem újkeletű dolog, már a 80-as években is elég elterjedt volt világszerte, és ha jobban belegondolunk, mivel a kíváncsiság egyidős az emberiséggel, így még valószínűleg sokáig fent is marad ez az esetekként nem is veszélytelen hobbi. Ma már szerencsére számos blogot böngészve mi is részesei lehetünk ezeknek a kalandoknak, kedvenc urbexeseinknek hála végre beleshetünk a titokzatos, romos épületek belsejébe. Az egyik főgorilla, aki legyen így egyszerűen Gorilla 1, most ebbe a világba vezet be minket.

Ha visszagondolsz, emlékszel, mikor töltött el először az az érzés, hogy olyan helyekre szeretnél benézni, ahova nem juthatsz be elvileg?

Gorilla 1: Legelőször akkor, amikor apukámmal sétáltunk még a Corvin Pláza helyén. Még álltak a régi épületek, az egykori bérházak – láttuk, hogy egy háznak nyitva van az ajtaja, ki volt plakátolva a bontási idő. Ott akkor néhányba be is mentünk. Az emelet le volt zárva, csak a földszintet tudtuk bejárni, na akkor nagyon késztetést éreztem, hogy jaj de felmennék az emeletre. Persze apukám nem engedte meg, úgyhogy ez váratott még magára.

Akkor végül mikor volt az első alkalom, amikor belógtál valahova?

Gorilla 1: Ez 2012. nyarán volt egy osztálytársammal, akit sikerült egyáltalán megfűznöm, hogy jöjjön el velem urbexelni. A római-parti egyik hotelbe mentünk be, és teljesen felkészületlenek voltunk: odamentünk egy fényképezőgéppel és kész. Végül nagyon jó nap lett belőle.

Na ez nagyon érdekes, hogy mondod, hogy felkészületlenek voltatok. Most hogy már elég profin csináljátok ezt, hogy készültök fel egy ilyen akcióra?

Gorilla 1: Tulajdonképpen mindig megtervezzük, hogy melyik helynél mekkora a rizikó. Például őrzöttebb helyre nyilván viszünk kötelet, kesztyűt, meg ott jobban körülnézünk, mielőtt bemegyünk. Viszont a nagyon gyenge épületek esetében, ahol  se kerítés, se kutya, se kamera, se biztonsági őr, általában csak úgy belógunk.

Érdekel, hogy milyen meglepetések érték már a gorillákat?

Vannak egy művész életében olyan meghatározó pillanatok, amikre nemcsak egyszerű mérföldkövekként tekinthetünk, hanem igazán nagy pillanatokként. Bársony Bence a május 28-i kiállítására különleges dologgal készült. A kép már méretéből adódóan is impozáns volt, de a téma, a megvalósítás és az üzenet még ennél is erősebb. Hogy zajlik egy ilyen fotózás? Milyen nehézségekkel találták szembe magukat a készítők, és hogy került Brad Pitt a tankra? Bársony Bence beavat minket.

KONCEPCIÓ

"Az Absoult Vodka megkeresése után, nem sokat kellett gondolkoznunk, hogy milyen meglepetéssel készüljünk a party kiállítás látogatóinak. Peleskey Bence barátommal már régen terveztük, hogy készítünk olyan közös kép sorozatot, amelyen Én is, mint alkotó szerepelek vizuálisan. Azon a héten pont jött egy lehetőség, hogy egy működőképes katonai forgalomból kivont tankot vegyünk birtokunkba egy fotózás erejéig. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Én a haditudósító, dokumentalista fotós szerepét fogom betölteni, aki végig frontvonalon kiséri társait, és döbben le a háború borzalmain."

BACKSTAGE

"A fotózást megelőzően, Bence már felmérte a terepet, és mire a fotózás napja eljött már minden készen állt, hogy jó anyagokat készítsünk. Ő szerezte a ruhákat is, de persze mindig mindent egyeztettünk, hiszen szeretünk biztosra menni. Azon a napon borús esős időnk volt, aminek kimondottan örültem, mert szerettem volna a fátyolos, szórt, ködös fényekkel is éreztetni a fotó témájának drámai hangulatát. Sokféle beállítást csináltunk, amit állványról készítettünk magunkról. Ilyen esetben előre bemért szögekkel, fényekkel, beállított kamera beállításokkal dolgozom, amit egy távkioldó segítségével időzítve tudok aktiválni."

Hogy került Brad Pitt a fotózásra?

Valószínűleg sokan egyetértenek abban, hogy Bársony Bence nem egy szimpla fotós. Azt a 21. századi művészt testesíti meg, aki nemcsak az alkotásban kiemelkedő, hanem a márkaépítésben is. Ő az, aki egyszerre alakítja karrierjét tudatosan és intuitív módon. Ritka, hogy valaki ennyi évvel a háta mögött, megjárva a kereskedelmi TV-k világát is, ilyen lendülettel és őszinte kíváncsisággal tudjon a hivatásához fordulni. Mik hozzák lázba egy fotózás során, vagy egyáltalán milyen az, amikor valaki férfiként férfi „múzsát” választ? Ezekről is szó esett a beszélgetés során, aminek kivonata ez az interjú.

Szerinted mitől lesz valaki jó fotós?

Az ember úgy válik jó fotóssá, ha a hozott tehetséget sok-sok hosszú éven keresztül érleli magában miközben folyamatosan alkot, majd jön egy pillanat, amikor elcsíp egy olyan vizuális gondolatmenetet, ami közel áll a saját „ars poetikájához”. Ezáltal kialakul egy egyénisége a szakmán belül is. Szerintem a jó fotós sosem elégedett azzal, amit csinál, úgyhogy mindig fejleszti önmagát, legfőképp a látásmódját.

Melyik a kedvenc részed a fotózási folyamatban?

Amikor megszületik az alkotás vágya, hiszen egy kreatív kép születése mindig előbb történik meg, minthogy fizikai formát ölt. Ha megvan gondolati síkon, akkor elindul egy izgatott állapot, hogy mindez megvalósuljon, hiszen rengeteg körülmény és behatás befolyásolja. Fontos része a megfelelő helyszín, az alany felkutatása, a megfelelő idő kitalálása és persze a technikai feltételek, a stábról nem is beszélve. Aztán az utómunka teszi fel a pontot az i-re, ott történik meg a beteljesülés.

A Facebook oldaladon egyből a Sebestyén Balázsról készített portrésorozatba botlunk. Mi számodra a legnagyobb kihívás egy portré készítésében?

Az a fotó pont azért hangsúlyos az életemben, mert nagyon sok évet töltöttem egy kereskedelmi csatornánál, ahol művészileg folyamatosan keretek közé voltam beszorítva. Ami engem kielégített volna művészként, az nem volt piacképes. Azért szeretem Balázsról ezt a portrésorozatot, mert ezek nem szokványos képek. Nagyon tetszett ezen a fotózáson, hogy igenis ki lehet hozni (egy leállás alatt) olyan dolgokat olyan emberekből, akik amúgy képernyőn vannak, amik nem kimondottan képernyő képesek, és ennek ellenére mégsem lesznek hivalkodóak vagy szélsőségesek a fotók. Portrékészítésnél mindig párhuzamot vonok az énnel, akit fotózom. Szituációba helyezem. A leghatásosabb az, amikor eleve olyan környezetbe kerül az illető, ahol adott az, hogy ő milyen szerepet játsszon. A cél, hogy a szituációból ki kell hozni, hogy az illető saját magát adja. Ezt néha már szinte stand-up comedy jelleggel érem el. Ha definiálnom kell, egy jó portré az egy olyan elkapott pillanat, ami a legőszintébb az adott alanytól, egy reakció, amit egy olyan helyzetre ad, amibe belecsöppent éppen.

Érdekel, mik Bence kedvenc fotós témái?

Pár évvel ezelőtt még csak ment a sutyorgás a belvárosi kreatívok között, hogy van az a Horváth Viktor, aki tök jó videókat készít. Mára már komoly reklámfilmek köthetők a nevéhez, de az igazi örömet még mindig az jelenti számára, ha videóklipeket készíthet. Persze ezen a fronton is egyre több a megkeresés, ami már csak azért is jó, mert ahogy lassan kilépünk a retinánkba égő alacsony színvonalú klipek korszakából, egyre több nemzetközi színvonalú videóval találkozhatunk. Viktor nevéhez köthető több fesztiváldíjas videó, ezek közül az Yvein Monq botladozós klipjére, a TWUNra olyan magazinok is felkapták a fejüket, mint a GQ vagy a FADER. Mesélt nekünk a gyerekkori rajzmániájáról, a punk gyökereiről és arról is, hogy mi a jó klip titka.

Mikor lettél a képek megszállottja? Hogy kezdődött a sztorid?

A rajzolásból indult az egész. Kicsiként is sokat rajzoltam, például BVSC logókat a vízilabdákra gagyi graffiti stílusban. Emlékszem, már gimi előtt nagyon benne voltam a karikatúrákban, NBA sztárokat rajzoltam a csapattársaimnak ötszáz forintért, de persze mindegyik ugyanúgy nézett ki, csak a mezük volt más. (nevet)

A te generációdnál már bőven jelen volt a videókamera, mint a fontos családi események megörökítő eszköze. A kamerázás akkor is érdekelt már?

Persze, mint a legtöbben, én is lenyúltam faterom porosodó VHS kameráját és már az általánosban úgy csináltunk kisfilmeket, hogy felvétel közben vágtam az anyagot a kamerán. Kronológikusan vettük fel a sztorit úgy, hogy minden jelenet után kicsit visszatekertem a kazettát és ahol jónak láttam ott már nyomtam is újra a rec gombot. Az utolsó cigi, a Macskavadászat vagy a Papírfej bosszúja 1,2 mind ekkor születtek és merültek azonnal a feledés homályába.

A zene mikor került a képbe?

Általánosban a bátyám barátnőjétől kaptam egy punk válogatás kazettát, olyan gagyi dolgokkal, mint az Offspring meg a Green Day, és mellesleg Ganxta Zolee is nagyon nagy hatással volt a tizenéves Viktorra! (nevet) Aztán a gimiben úgy alakult, hogy megismertük ezeknek a zenéknek a gyökereit, és onnantól kezdve elkezdtünk igazi punk zenekarok koncertjeire járni; Gödőllőre a Trafóba, Csepelre a Freeportba, ahol például a vége felé már bokáig állt a húgy. Persze jöttek sorban a zenekarok is, hiszen ez az a műfaj, ahol minimális zenei tudással, de sok mondanivalóval és még több lelkesedéssel már érdemes bandát alapítani. Az én esetemben punkot, egy kis hardcore- t aztán meg ska-t.

Úgy tűnik, hogy megmaradt benned valahol ez a korai lázadó, igazi underground arc maradtál. Nem ragadott el a reklám csillogó-villogó világa...

Egyrészt, mert szerintem nem létezik ilyen, másrészt, mert szeretem az undergroundot, ezt a falu hangulatot. Azok az emberek, akik ugyanabban az időpontban ugyanazon az helyen vannak, valószínűleg hasonlóképpen élnek, gondolkoznak. Amúgy sokszor vicces ugyanezekkel az arcokkal a megszokottól eltérő napszakban összefutni. Nekem ez a városi patkány lét a természetes, ebben érzem jól magam.

Tudd meg, mik Viktor kedvenc budapesti helyei!

Mik azok a pillanatok, amik megragadták Géza figyelmét? Lásd a várost az ő szemén keresztül! 

Érdekel a képek háttértörténete?

Aki nem ismeri Talabér Géza fotóit, vagy akár őt személyesen, nem is mondhatja, hogy otthon van a belvárosi éjszakai életben. Sőt, Géza jellegzetes fekete-fehér képeit látva úgy érzi az ember, hogy a világ legjobb bulijáról maradt le, ha éppen nem volt ott. Első munkái a Telep mindennapjainak az életét bemutató képek voltak. Ma már nemcsak buli fotózással foglalkozik, sok rendezvényen jelen van, és egyre többet dolgozik ügynökségek számára is. Mi inspirálja a legjobban mostanában? Vagy milyen képeket szeret még készíteni a party fotókon kívül? Ezeket mind elmondta nekünk a vele készített interjúban.

Ez tényleg igaz, hogy a fotózás mentett meg a katonaságtól, vagy csak urbánus legenda?

Tényleg így volt. A katonaság elől a menekülő pontot az jelentette számomra, hogy legyen egy iskolai igazolásom. Egy haverom járt ebbe a Práter utcai suliba, és ő íratott be. Bevallom őszintén, én meg sem néztem, hogy miről van szó, de arra gondoltam, hogy csak jó lehet nekem. A suli alatt sem gondoltam még, hogy ez komolyra fordulhat, inkább hobbiként fogtam fel. Analóg fotózást tanultunk. A mai digitális technikához szokott embereknek viccesnek tűnhet, hogy grafittal retusáltuk a negatív képet és pengékkel kapargáltuk a pozitívat, hogy valami legyen. Közben jelentkezni kellett gyakorlati helyre fotósokhoz, és bekerültem egy stúdióba asszisztensként. Egyszerre több fotós keze alá dolgoztam, és ott kezdtem érezni, hogy ez több lesz, mint egy egyszerű hobbi. 

Mikor kezdődtek a saját munkák?

Már a fotóstúdióban való gyakornokoskodás alatt voltak saját dolgok. A legfontosabb a Telep. Pontosan 5 éve hozták össze a barátaim. Én elkezdtem megörökíteni az ottani eseményeket. Ennyit tudtam hozzárakni. Ha visszanézem azokat a képeket, még messze voltam a jelenlegi stílusomtól. 

Kovács ‘KoPé’ Péter az Absolut Budapest kampány számára készített fotóin Budapest jellegzetes helyszínei jelennek meg nagyon nem szokványos módon. Hogy mi is ihlette ezeket a képeket?
KoPét gyerekkora óta érdekli a csillagászat és az űr. Amikor gyerekkorában beteg volt, és lexikonokat böngészett, mindig ezeket a részeket olvasta a legtöbbet.

KoPé saját szavaival:

Bolygókat, csillagképeket rajzoltam. Talán ezért is szeretem annyira azokat a filmeket, amik az űrben játszódnak. A városi fényektől sajnos túl sok csillagot nem látni, ezért többször elképzeltem már, hogy milyen lenne a csupasz budapesti éjszakai égen a sok csillag és az északi fény, egy meteor (ahogy elég zuhanás közben), vagy néhány közelebbi bolygó látványa.

Kovács 'KoPé' Pétert, az Alternative Budapest megálmodóját így inspirálta az Absolut az Absolut Budapest képek megalkotása közben.

Absolut kilátó

KoPé saját szavaival:

Ha ránézek egy ABSOLUT üvegre, az jut eszembe, milyen jól meg van tervezve, nagyban, akár egy kilátó is lehetne a város közepén. Vagy milyen lenne egy nagy üvegépületként egy tó közepén, amit vízesések töltenek fel, a tóból egy kis folyó csörgedezne a Dunába. Az ABSOLUT torony tetejéről messzebb lehetne látni mint a Várból, vagy az óriáskerékről.

további képek a folytatásban

Nem csoda, hogy annyian felkapták a fejüket Kovács 'KoPé' Péter Alternative Budapestjére. Az egyik oka a témák abszurditása, a másik pedig a profi kivitelezés. Olyan, mintha Budapest egy másik dimenzióban található verziója nézne vissza ránk a képekről. Batman szobor a város közepén? A Beatles átsétál a Keleti Pályaudvar előtt? Az ő alternatív világában ez mind normális. Mit akar ezzek az egésszel üzenni nekünk? És egyáltalán mennyi idő alatt készül el egy ilyen fotó? Többek között ezeket is elárulta nekünk.

Mikor és mivel kezdődött az egész Alternative Budapest őrület?
2012-ben regisztráltam az Instagramra és a Foursquare –re. Itt általában hasonló városi képeket vagy kajafotókat láttam, ezért gondoltam, hogy én valami mást szeretnék feltölteni, valami kis plusszal. Ezen a nyáron egy üres órámban kezdtem el néhány álfotót átalakítani, ami mellesleg gyakorolásnak is jó volt. Az ismerőseim és pár ember, akinek tetszett, jutalmazták ezeket a képeket néhány lájkkal és pozitív hozzászólással, szóval volt ösztönzés, ezért nem is hagytam abba. Ötletek jöttek, és időm is volt megvalósítani őket.
Az első ilyen képek között volt a Dunából kiugró cápa az Erzsébet hídnál, az üstökös a Szabadság híd fölött illetve a Bazilikába csapódó meteor. A legsikeresebb képem abban az évben a sétáló Beatles a Keletinél. Év végén létrehoztam a facebook.com/BudapestAlternative oldalt is, aminek köszönhetően elszabadultak a képeim a neten. Egymás után jöttek a cikk megjelenések, lájkok és hozzászólások külföldi oldalakon is.