Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

3 perces szabály – Interjú Horváth Viktorral

2016. április 22. - absolut_hu

horvath_viktor_01_logozott.png

Pár évvel ezelőtt még csak ment a sutyorgás a belvárosi kreatívok között, hogy van az a Horváth Viktor, aki tök jó videókat készít. Mára már komoly reklámfilmek köthetők a nevéhez, de az igazi örömet még mindig az jelenti számára, ha videóklipeket készíthet. Persze ezen a fronton is egyre több a megkeresés, ami már csak azért is jó, mert ahogy lassan kilépünk a retinánkba égő alacsony színvonalú klipek korszakából, egyre több nemzetközi színvonalú videóval találkozhatunk. Viktor nevéhez köthető több fesztiváldíjas videó, ezek közül az Yvein Monq botladozós klipjére, a TWUNra olyan magazinok is felkapták a fejüket, mint a GQ vagy a FADER. Mesélt nekünk a gyerekkori rajzmániájáról, a punk gyökereiről és arról is, hogy mi a jó klip titka.

Mikor lettél a képek megszállottja? Hogy kezdődött a sztorid?

A rajzolásból indult az egész. Kicsiként is sokat rajzoltam, például BVSC logókat a vízilabdákra gagyi graffiti stílusban. Emlékszem, már gimi előtt nagyon benne voltam a karikatúrákban, NBA sztárokat rajzoltam a csapattársaimnak ötszáz forintért, de persze mindegyik ugyanúgy nézett ki, csak a mezük volt más. (nevet)

A te generációdnál már bőven jelen volt a videókamera, mint a fontos családi események megörökítő eszköze. A kamerázás akkor is érdekelt már?

Persze, mint a legtöbben, én is lenyúltam faterom porosodó VHS kameráját és már az általánosban úgy csináltunk kisfilmeket, hogy felvétel közben vágtam az anyagot a kamerán. Kronológikusan vettük fel a sztorit úgy, hogy minden jelenet után kicsit visszatekertem a kazettát és ahol jónak láttam ott már nyomtam is újra a rec gombot. Az utolsó cigi, a Macskavadászat vagy a Papírfej bosszúja 1,2 mind ekkor születtek és merültek azonnal a feledés homályába.

A zene mikor került a képbe?

Általánosban a bátyám barátnőjétől kaptam egy punk válogatás kazettát, olyan gagyi dolgokkal, mint az Offspring meg a Green Day, és mellesleg Ganxta Zolee is nagyon nagy hatással volt a tizenéves Viktorra! (nevet) Aztán a gimiben úgy alakult, hogy megismertük ezeknek a zenéknek a gyökereit, és onnantól kezdve elkezdtünk igazi punk zenekarok koncertjeire járni; Gödőllőre a Trafóba, Csepelre a Freeportba, ahol például a vége felé már bokáig állt a húgy. Persze jöttek sorban a zenekarok is, hiszen ez az a műfaj, ahol minimális zenei tudással, de sok mondanivalóval és még több lelkesedéssel már érdemes bandát alapítani. Az én esetemben punkot, egy kis hardcore- t aztán meg ska-t.

Úgy tűnik, hogy megmaradt benned valahol ez a korai lázadó, igazi underground arc maradtál. Nem ragadott el a reklám csillogó-villogó világa...

Egyrészt, mert szerintem nem létezik ilyen, másrészt, mert szeretem az undergroundot, ezt a falu hangulatot. Azok az emberek, akik ugyanabban az időpontban ugyanazon az helyen vannak, valószínűleg hasonlóképpen élnek, gondolkoznak. Amúgy sokszor vicces ugyanezekkel az arcokkal a megszokottól eltérő napszakban összefutni. Nekem ez a városi patkány lét a természetes, ebben érzem jól magam.

Tudd meg, mik Viktor kedvenc budapesti helyei!

A zenei videókészítés számodra hobbi maradt?

Annál sokkal komolyabb, és fontosabb számomra, így nem is hívom hobbinak. Ez az, ami igazán mozgat, mert ez az a terep, ahol ki tudok próbálni új dolgokat, anélkül, hogy túl sok mindenki beledumálna.

Mi alapján mondasz igent egy zenekar felkérésére?

Mivel az anyagi haszon elenyésző, ezért az a fontos, hogy a zenével szimpatizáljak, mert az biztos, hogy a következő egy hónapban nagyon sokszor meg kell hogy hallgassam. Ha bármilyen kis rossz érzésem is van ezzel kapcsolatban, akkor inkább hagyom.

Melyik ilyen együttműködésről érezted azt, hogy ez valami igazán átütő eredményt hozott bármilyen szempontból?

Az Yvein Monq klipet tudnám felhozni, mert olyan sok kedves ember energiája összpontosult, amitől ez a videó egyszerűen nem tudott rossz lenni. Annyi ember szerepel benne, és olyan nagy lehetne a hibaszázalék! Simán benne van a hamisság lehetősége, mégis tök oké lett!

Yvein Monq - TWUN from Viktor Horvath on Vimeo.

A reklámok készítésénél adott, hogy csapatjátékosnak kell lenned, a videóklipeknél mi a helyzet?

Legideálisabb esetben egy ilyen megkeresés úgy megy, hogy kérek egy pakkot a zenekartól, ami tartalmazza a számot, a dalszöveget, a büdzsét, az ötleteket és egyéb inspirációs dolgokat, amik lehetnek szavak, képek vagy akár filmek, és ebből kitalálom, hogy milyen ötlet fér bele, és mi passzol a zenéhez. Sosem csinálok olyat, hogy öntörvényűen rábeszélek valakit valamire, de azért szeretem terelgetni a dolgokat a jó irányba. (nevet)

Ki tudsz választani pár kedvenc klipet az eddigiek közül?

Azokat a videókat szeretem most a legjobban, amik valami kőegyszerű ötletre épülnek és esetleg el is juthatok általuk fesztiválokra. Például most voltam nemrég a South By Southwest filmfesztiválon Austinban az Yvein Monq klippel, ahol tök jó volt nagy vásznon nézni a klipet, másrészt látni az amerikai közönség reakcióját valós időben. Ilyenkor mindig kicsit féloldalasan ülök, és figyelem az embereket. Ez mindig nagy élmény! Nekem az tetszik legjobban a klip formátumban, hogy ez a három perc átlagidő jó esetben pont elég arra, hogy az adott koncepciót úgy kipörgesd, hogy a végére ne unja szét magát a néző. Pár zenekarral bele is futottam ebbe. Persze nem voltak hajlandóak megvágni a számaikat. (nevet) Pedig szerintem ez a zenekar érdeke is, mert az ember inkább érezze azt, hogy megnézné mégegyszer, minthogy fellélegezzen a végén, hogy végre vége van.

Másban gondolkodsz? Kisfilm, nagyjátékfilm?

Nagyon érdekelnek. Van egy-két kisfilm tervem, ezeket fejlesztgetem, a nagyjátékfilm pedig majd egy következő lépcsőfok lesz, úgy érzem. Megintcsak ezt az austini fesztivált tudom felhozni. Megnéztem naponta 1-2 rövidfilmes blokkot és 2-3 nagyjátékfilmet olyan anyagokból, amikről azt gondolnád, hogy relevánsak, hiszen nagyrészt ezeknek az amerikai indie rendezőpalántáknak a filmjei voltak, és volt sok, aminél azt éreztem, hogy nem olyan fajsúlyos, hogy nagyon félni kellene egy nagyjátékfilm készítésétől. Persze nem feltétlenül érzem azt, hogy az a jó irány, hogy amikor belefutsz hasonló korú és tapasztalatú rendezők nem annyira jó filmjeibe, akkor azt gondolod, hogy majd te megmutatod, és jobbat csinálsz. Szerintem megéri várni. Legbelül mindenki retteg, hogy hiteltelen lesz az alakítás és a sztori. Itthon nagyon nehéz hiteles alakításokba belefutni filmen, ritkán van az, hogy a néző ne kezdjen rövid időn belül feszengeni egy-egy párbeszéd hallatán.

Je Suis Belle - GET FAR from Viktor Horvath on Vimeo.

Általában ugyanazokkal dolgozol?

Operatőrök közül van jópár, akikkel nagyon szeretek együtt dolgozni, és megtiszteltetésnek érzem, ha részt vesznek velem egy munkában. Ők mindig végtelenül profik, és már ez nagy élmény nekem. Amúgy nem ragaszkodom mindig ugyanazokhoz, sokszor jól sült el, amikor új emberekkel dolgoztam.

horvath_viktor_logozott.png

Sokszor szinte DIY módszerekkel tudsz olyan videókat készíteni, amik úgy tűnnek, mintha komoly költségvetés lenne mögöttük. Mi ennek a titka?

Szerintem az, hogy tudni kell esztétizálni bizonyos részeit a városnak vagy az adott helyszínnek, és meg kell találni azokat az embereket, akik ebben tudnak neked segíteni. Ezért fontos, hogy milyen az operatőr, a látványtervező vagy a stylist. Sokszor nincs lehetőség, hogy külön díszletet építs. Ezért van az, hogyha kicsit más szemmel nézel a városra, akkor az nagyon jó díszlet tud lenni. Néha viszont annyira benne vagyunk, hogy észre sem vesszük a lehetőségeket. Ezért is jó, ha kicsit máshol is vagy, mert amikor visszajössz, meglátod a lehetőségeket.

Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Szeretsz itt élni?

Azt szoktam mondani a külföldieknek, hogy ha tehetik nyáron jöjjenek ide, mert ilyenkor olyan, mintha az emberek is kicsit átalakulnának. Jó ez a falu hangulat, hogy minden közel van egymáshoz. Ez nagyon szerethető, de egy idő után nagyon unalmas is tud lenni. Emiatt elég ambivalensek az érzéseim Budapesttel kapcsolatban. Amúgy nagyon büszke vagyok Angyalföldre, ahonnan származom. (nevet) Nagyon szeretem a lepukkant helyeket és a talponálló kocsmákat az igazi autentikus törzsközönséggel. Inspiratív közeg. Van egy szuper hely, egy kis kifőzde, ami még a 80-as évekből maradt itt. Oda például szeretek egyedül beülni enni és nézni, ahogy ezek az igazi VII. kerületi arcok, tanárok , taxisok vagy cigányzenészek és egyéb izgalmas karakterek eszik a végtelenül egészségtelen de kurva finom kajákat.

ABSOLUT KULT videó

The Qualitons Live at Tilos from Viktor Horvath on Vimeo.

 

süti beállítások módosítása