Egy nagyon különleges kollabnak lehettünk tanúi a Baraka AkaBp bárjában. Vilics Tamás kollégájával, Bíró Norberttel, aki egyébként a Baraka séfje, egy Elyx alapó Bloody Maryt készített el. 

Saját szavaival:

Ez egy kollaborcáió éttermünk séfjével, Bíró Norberttel: Bloody Marry konyhai módra. A Tabasco és Worchester szósszal ízesített paradicsomvíz az egyik alapja, amit lefagyasztottunk, ebből lett a zúzott jég. A konyhánk által használt és készített torma fagylalt a másik fontos összetevője az italnak.

Nézd meg, hogy készült az E.B.M.!

Sokszor panaszkodunk, hogy nincsenek nemzetközileg elismert művészeink, zenészeink. Pedig csak nyitott szemmel kell járnunk a mindennapokban, kíváncsian, infó éhesen, hogy kiderülhessen az ellenkezője. Néha persze megbújnak egy-egy angol művésznév mögött, ami nehezebbé teszi a felismerést. Simon Iddol is ilyen. 10 éves nemzetközileg sikeres pálya áll mögötte több területen is. DJ-ként menő európai klubokban játszik, iPadjéről keveri kompromisszummentes szettjeit, blogjai, az AudioPorn Central és a  MOARRR több milliós olvasottságot értek el annak idején, igazi véleményvezérként tartják számon. Persze azért alkalmanként itthon is felbukkan, most nyáron például a Fogasházban tartott saját partysorozatán, a HOMERUNon. A lenti interjú, amibe sok-sok érdekesség került, valószínűleg nemcsak a szakmabelieknek lesz érdekes, hanem mindenkinek, akit érdekel a művészet és az egyén közötti kapcsolat.  

Ha ránézel erre a képre mi ugrik be róla?

(Nagy nevetés) Két dolog: hogy mennyire meglepődtem, amikor Előd a szemembe vakuzott, illetve hogy mekkorát ment a drum & bass Magyarországon. Ez a fotó 1996-ban készült az E-Play-ben, az első komoly hazai jungle és drum & bass bulin, fenn T Power volt a nemzetközi vendég és Pánczél Gáborral mi játszottunk lenn. Akkoriban még bármelyik magyar klub táncparkettjét le lehetett üríteni egy jungle számmal. Aztán később nagyon is megerősödött ez a stílus, hiába kopott meg a nemzetközi életben, itthon még mindig nagyon fontos, és ma már sokszor a drum & bass a közös nevező, amivel össze lehet rántani az embereket egy bulin.

Hogy találtad ki a titokzatos DJ a Vatikán Cityből karaktert? Mi mozgatott akkor? Végül mi vezetett ahhoz, hogy később kilépj ebből az árnyékszerepből?

Ha jól emlékszem 1991 óta DJ-zek, ez a Simon Iddol dolog csak 2006 óta van. Előtte is nagyon sok fontos és szép dolog történt, de ezek csak magyar vonatkozásúak; ilyen volt a Dee-Zone, a Top TV, a Z+ vagy például a UCMG. 2005-ben robbant be az életembe a mashup kultúra, és teljesen elvarázsolt. Totál lenyűgözött az a kreativitás és az a szabadság, amik végül is a műfaj alapjait adják. Korábban is csináltunk hasonlókat DJ szettek közben, de azok inkább trükkök voltak. Az, hogy két vagy több dalból összerakni egy újat, nem is olyan egyszerű, mint ahogy az elsőre tűnik. Egy jó mashup / edit mögött sok-sok stúdióóra van. Én a mashup kultúra aranykorába csöppentem bele, tele volt az internet jobbnál jobb alkotásokkal, és ami legjobban megfogott, az a technikai lehetőségek hihetetlen változása. A zenei szoftverek, a blogok, az újfajta terjesztési lehetőségek. Mindenképpen akartam én is saját mashupokat csinálni, és közben párhuzamosan megszállottan gyűjtöttem mások műveit. Végül 2006 tavaszára állt össze a projekt, lettek saját mashupjaim, és összeraktam egy válogatás sorozatot mások legjobb alkotásaiból. Mindenképpen ki akartam próbálni a misztikus inkognítóban rejlő lehetőségeket, és a zenekészítéssel párhuzamosan kerestem a legjobb művésznevet. Bénábbnál bénább verziók után egy internetes névgenerátor dobta ki a Simon Iddol nevet, megrajzoltam hozzá a figurát, és azt hittem kész is vagyunk. De ez nem így volt. Akkoriban még a MySpace volt az egyetlen közösségi oldal, ahova zenét is fel lehetett tölteni, és a regisztráció során nagyon sok személyes dolgot meg kellett adni, amiket én nem akartam. Az országválasztásnál Vatikán is felbukkant, és én egyből lecsaptam rá. Azt hittem ez akkora nyilvánvaló vicc, hogy mindenki érteni fogja, hogy csak játék. A MySpace regisztráció nélkül nem lett volna teljes a sztori, és tök jó hogy így történt. Mind a mai napig sokan hiszik, hogy én vatikáni vagyok, és igazából ez a Simon Iddol dolog az első perctől nemzetközi projekt volt. Az, hogy én valójában magyar vagyok, már rég nem számít, és szinte nem is érdekel senkit. Simon Iddol hazája az internet. A saját mashupok és a WHA!? válogatás sorozat hihetetlen gyorsan napokon, heteken belül nagyon komoly ismertséget hoztak, amiket a saját blogok csak tovább növeltek. A WHA!? albumok kéthavonta jelentek meg és sok százezer emberhez jutottak el, a hozzájuk készült videók közül nem egynek milliós nézettsége volt. Annyira intenzív időszak volt, hogy napi 16 órát is dolgoztam a projekten. És ez így ment évekig. Egy idő után azonban muszáj volt letenni az inkognitót, 3 és fél év pont elég volt belőle, és a fellépések miatt megoldhatatlan lett volna fenntartani. Érdekes hogy ma már csak nagyon ritkán csinálok és játszom mashupokat, de rengetegen még mindig ezzel kapcsolnak össze. Jó is ez így, a nyitottságot és a bátorságot mindenképpen a mashup szcénából hozom magammal.

Mashup történelem és még több sztori.

Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor lemegy egy bárba, leül a székre, és odalép hozzá a bartender. Néhány esetben odáig jut a történet, hogy az ember kikér egy italt, a bartender pedig kiszolgálja. Pedig ez sokkal többről szól! A bárkultúra lassan itthon is kiterjeszti szárnyait, egyre többen dolgoznak a pult túloldalán azért, hogy az itallal együtt élményt is adhassanak a vendégnek. Mi arra gondoltunk, hogy emeljük a tétet. Egynél már csak több kreatív ember izgalmasabb, úgyhogy összehoztunk pár találkozót, az pedig, hogy ezután mi történt, szereplőinken múlt.

Sonyában és Viviben az az egyik közös pont, hogy mindketten nőként próbálnak érvényesülni egy férfiak által uralt világban. Persze nemcsak a sorstársság hozta össze őket, hanem a tetoválások iránti érdeklődés és a jó italok szeretete is. Olvasd el, miről beszélgettek a találkozás során!

EGY TETOVÁLÁS NEM TETOVÁLÁS 

S: Mi van a karodra tetoválva?

V: Azt jelenti, hogy „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót, keresd a békességet és tartsd meg azt.” Valójában ez egy életbölcsesség. Nem mindig látom a tetoválást, néha el is feledkezem róla, de fontos, hogy rajtam van, egyfajta útmutató számomra. Nehéz egy olyan mondatot magadra tetováltatni, ami végigkövet életed során, de azt gondolom, hogy ez olyan.

S: Mikor csináltattad?

V: Három éve.

S: Történt valami az életedben, ami kapcsán készült?

V: Van jó pár tetoválásom, és általában nem egy konkrét esemény kapcsán készülnek, hanem csakúgy jön egy ötlet. A tetoválásban nagyon szeretem azt az egész feelinget, amikor készítik. Azt, hogy ott ülsz, és felkerül rád.

S: Nekem is van pár tetoválásom, és azt vettem észre magamon, hogy általában miután megszületik bennem az ötlet, még 3-4 évig csiszolgatom magamban, próbálom kitalálni, hogy hova kerüljön, és egyszercsak ráveszem magam. Bár a legutóbbi kettő között két év telt el, és most is két év után megint megyek.

V: Nekem az első kettőnél volt pont ez. Nagyon jól át akartam gondolni, mielőtt megcsináltatom, de most van két újabb, amik egyébként elég picik. Itt csak azt éreztem, hogy mindegy, csak úgy legyen. Persze ezeknek is van jelentése, de azért kevésbé hangsúlyosak, mint mondjuk egy teljes hát. Azt biztos sokáig tervezgetném, és jól átgondolnám.

S: Nekem is van egy a hátamon, azt fogjuk majd bővíteni.

V: Hallottam, hogy benne voltál egy Intimissi kampányban. Rendszeresen modellkedsz?

S: Nem modellkedem. Az Intimissi kampánynak is az az érdekessége, hogy mindennapi embereket kértek fel arra, hogy szerepeljenek benne. Én zenészként vagyok ott. Viszont amikor leforgatták ezt a reklámot, akkor mindenkinek, akinek volt tetoválása, durván lealapozták. Volt egy lengyel személyi edző csajszi, akinek sokkal több tetoválása van, mint nekem. Na, neki egy órán keresztül alapozták az egész karos tetoválását. Mondjuk nekem nincsenek nagyon látható helyen a mintáim, nem is tetszik, amikor hangsúlyos egy tetoválás, viszont a következő már egy kicsit fog látszani.

Nézd meg, hogy még miről beszélgettek a csajok!

Fotó: Boldog Attila

Mátravölgyi Vivien vendéglátó családból jön, ahol valahogy magától értetődő volt, hogy az összes lány ezen a területen köt ki. Vivi ma már nemcsak a pultban mozog otthonosan, de igazi mestere lett a koktélkészítésnek is. Még akkor is, ha a szerénység nehezen engedi neki, hogy annak nevezze magát. Folyamatosan figyel, tanul és inspirálódik. Szeret alkalmazkodni a szezon nyújtotta lehetőségekhez, így az italaiban gyakran előfordulnak friss gyümölcsök, zöldségek. Jelenleg a KIOSKban találjátok meg, ahol a konyhával összedolgozva alkotja meg különlegességeit. A lenti interjúban most jobban megismerhetitek a város egyik legbájosabb bartenderét.

Mi volt a legextrémebb vagy legfurább koktél, amit csináltál?

Nem tudom, hogy kinek mi számít a legextrémebbnek, de ami hirtelen eszembe jut, az egy jagermeisteres koktél volt, amit egy versenyre készítettem. Volt benne egy bizonyos puerh tea, ami már magában nagyon extra, de így ez a kettő együtt meg pláne. Ha valahogy jellemeznem kell az italt, azt mondanám, hogy nagyon száraz és férfias.

Mit szeretsz a legjobban a bartenderkedésben?

Azt, amikor lehet kreatívoskodni, új dolgokat kitalálni, és ha ez valakinek tetszik is, akkor pozitív megerősítésként még jobban arra sarkall, hogy jó úton járok. A másik rész, amit nagyon szeretek, amikor érdekes emberekkel találkozom, vagy nem mindennapi helyzetekben beszélgetünk arról, hogy ki mit csinál az életben.

Mesélj arról, hogy mi vonzott az italok közelébe, és hogy kerültél a pultba!

Nagyon egyszerű vonatkozása van, csakúgy, mint a nővéreim is, én is a vendéglátást választottam. Azt is mondhatjuk, hogy beleszülettünk ebbe, hiszen apukáméknak volt egy üzlete, és így adta magát a helyzet, hogy követjük őket. Nem feszültem rá, egyszerűen csak így hozta az élet.

A bartenderkedéssel sok esetben együtt jár az éjszakázás. Te amúgy is éjszakai bagoly vagy?

Nem mondanám. Nyilván sokat járok az éjszakába, ezt azért nem tagadhatom, 23 évesen nagyon élem ezt, de itt a KIOSKban nem jellemző, hogy hajnalig itt vagyunk. Úgy gondolom, hogy a bartenderkedésnek nem mindig az éjszakába nyúlás a lényege. Persze volt olyan munkahelyem, ahol teljesen átmentünk az éjszakába, és azt ideig-óráig lehet bírni, de pár év alatt teljesen kimeríti az embert. Amúgy ott sokszor el is vész az egész lényeg, mert hajnali négykor nem biztos, hogy Negronit kérnek tőled, sokszor egy vodkaszódával is beérik. Persze ezt is szívesen megcsináljuk, mert nemcsak koktélokból áll a világ, de ezekben a helyzetekben nem sok tudásra és kreatívitásra van szükség.

Érdekel mik Vivi kedvenc budapesti helyei?

Talán mindenkinek ismerős az érzés, amikor lemegy egy bárba, leül a székre, és odalép hozzá a bartender. Néhány esetben odáig jut a történet, hogy az ember kikér egy italt, a bartender pedig kiszolgálja. Pedig ez sokkal többről szól! A bárkultúra lassan itthon is kiterjeszti szárnyait, egyre többen dolgoznak a pult túloldalán azért, hogy az itallal együtt élményt is adhassanak a vendégnek. Mi arra gondoltunk, hogy emeljük a tétet. Egynél már csak több kreatív ember izgalmasabb, úgyhogy összehoztunk pár találkozót, az pedig, hogy ezután mi történt, szereplőinken múlt.

Weiler Péter, képzőművész és performer a Barakához tartozó AKABP Bár bartenderével, Vilics Tamással találkozott. Ennek nemcsak egy személyre szabott koktél lett az eredménye, hanem egy izgalmas beszélgetés is. Mi érdekli a bartendert, ha szembe találja magát a művésszel, és milyen kérdések foglalkoztatják a művészt az italokkal kapcsolatban? Azonnal kiderül.

VODKA 

WP: Tomi, mesélj nekem a vodkáról légy szíves, máig nem tudom, hogy miből van.

VT:  Az Absolut búzából készül, és elég selymes, lágy íze van, főleg az Elyxnek.

WP: A vodkában az a jó, hogy tudod használni sokféle italhoz, mert valójában nem nagyon van íze, ugye?

VT: Igen, bár az általános tévhit, hogy nincs íze, mert ha például többféle vodkát megkóstolsz, és figyelsz, megtalálod a jellegzetes jegyeket. Az egyik kicsit csípősebb, a másik könnyebben csúszik és, van, amelyiknek kimondottan lágy, világos íze van, vagy éppen citrusos, ropogósabb. Hozzád milyen ízvilág áll közelebb, az édes vagy a savanykásabb?

WP: A vodkát csak keverve szeretem.

VT: A rövid vagy hosszabb italokat iszod inkább?

WP: Szeretem a hosszabbakat, mert azokban több a kreativitás, de az ügyes shotokat is értékelem.

Nézd meg mit készített Tamás Péter számára!

Vannak egy művész életében olyan meghatározó pillanatok, amikre nemcsak egyszerű mérföldkövekként tekinthetünk, hanem igazán nagy pillanatokként. Bársony Bence a május 28-i kiállítására különleges dologgal készült. A kép már méretéből adódóan is impozáns volt, de a téma, a megvalósítás és az üzenet még ennél is erősebb. Hogy zajlik egy ilyen fotózás? Milyen nehézségekkel találták szembe magukat a készítők, és hogy került Brad Pitt a tankra? Bársony Bence beavat minket.

KONCEPCIÓ

"Az Absoult Vodka megkeresése után, nem sokat kellett gondolkoznunk, hogy milyen meglepetéssel készüljünk a party kiállítás látogatóinak. Peleskey Bence barátommal már régen terveztük, hogy készítünk olyan közös kép sorozatot, amelyen Én is, mint alkotó szerepelek vizuálisan. Azon a héten pont jött egy lehetőség, hogy egy működőképes katonai forgalomból kivont tankot vegyünk birtokunkba egy fotózás erejéig. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Én a haditudósító, dokumentalista fotós szerepét fogom betölteni, aki végig frontvonalon kiséri társait, és döbben le a háború borzalmain."

BACKSTAGE

"A fotózást megelőzően, Bence már felmérte a terepet, és mire a fotózás napja eljött már minden készen állt, hogy jó anyagokat készítsünk. Ő szerezte a ruhákat is, de persze mindig mindent egyeztettünk, hiszen szeretünk biztosra menni. Azon a napon borús esős időnk volt, aminek kimondottan örültem, mert szerettem volna a fátyolos, szórt, ködös fényekkel is éreztetni a fotó témájának drámai hangulatát. Sokféle beállítást csináltunk, amit állványról készítettünk magunkról. Ilyen esetben előre bemért szögekkel, fényekkel, beállított kamera beállításokkal dolgozom, amit egy távkioldó segítségével időzítve tudok aktiválni."

Hogy került Brad Pitt a fotózásra?

Június 11-én nemcsak a versenyzőket láthatjuk táncolni az Ötkertben az Absolut Battle-ön, Magyarország első igazán nagy pénzdíjas freestyle versenyén! A délután során a legmenőbb hazai csapatokat nézhetitek meg az Ötkert előtt felállított színpadon a Zrínyi utcában. Nézzük szépen sorban, hogy kiket:

Ha már itt a nyár, nézzük, milyen koktélt lesz érdemes szürcsölgetni az idei szezonban. Vilics Tamás egy könnyű citrusos italt készített nekünk. 

Saját szavaival:

Cukrász séfünk Baracskay Angéla egyik receptje ihlette ezt az italt. Van benne egy különleges citrus is, a yuzu, ami egy keleti citrusféle, küllemre hasonlít a citromra, de ízében inkább a mandarinhoz és a grapefruithoz áll közelebb.

Nézd meg hogy készül!

A június 11-i Absolut Battle az eddigi legnagyobb pénzdíjas freestyle verseny. Presztizsét emeli, hogy sikerült nagyon komoly arcokat megnyerni a zsűribe, akik nemcsak azért hitelesek, mert köthetőek a freestylehoz, hanem azért is, mert a hivatásuk az életük, és ezáltal komoly inspirációt jelenthetnek a hazai táncosoknak. Mindhárom tagot kifaggattuk.

SAIID

SAIID a magyar hip-hop egyik legkultikusabb formációját az Akkezdet Phiait erősíti már 20 éve. Ők azok, akik ismertté és népszerűvé tették itthon a slam poetry műfaját, ami segít abban, hogy olyan srácokhoz is eljusson a magyar költészet, akik amúgy elzárkóznának tőle. A slam poetry is legalább olyan szabad és spontán alkotói folyamat, mint a tánc területén a freestyle. Június 11-én harmadmagával Saiid is ott lesz, hogy kiválassza Magyarország legjobb freestylerét. Addig pedig olvassátok a vele készített interjút.

A slam poetry-ben és a freestyle-ban mindenképpen közös pont a szabadság és a spontaneitás, miben látod még a közös és az ellentétes dolgokat?

A slamben leginkább játéktér van a megírt szöveggel, a freestyle esetében legjobb esetben ténylegesen azonnal rögtönzött szövegekről van szó, bár aki gyakorolt sokat és ismeri a műfajt tisztában van vele, hogy a legjobb freestyle MC-k is paneleket használnak és vannak bevett váltások, rímpárok, amiket tudatosan és a tudatalattiból is előránthat az ember. Slamnél a megírt szöveget igazítani lehet az adott hangulathoz, a közönség reakcióihoz, de mindkét esetben valóban bármi megengedett, a kapuk nyitottak.

Nagyon fontos a művészeti területeken, hogy az ember megtalálja a saját hangját?í Nálad hogy történt ez a folyamat?

Picasso  mondta: "A jó művész másol, a nagyszerű pedig lop". Az első pár évben talán mindenkinél úgy alakul, hogy adott művészeti tevékenységen belül az alkotó az általa szeretett művészek, idolok után megy, ez szinte elkerülhetetlen. Később vagy észrevehetetlenül emel be valamit és alakítja át sajátjává, mígnem kialakul egy újnak mondható metódusrendszer, és az teszi sajátossá, eredetivé az illetőt. Ez folyamatában történik, nem egyik napról a másikra, így nem konkrétan tetten érhető, hanem eljön egy pillanat, amikor az emberről úgy vélekednek és az ember önmagának is azt mondja, ez most már én vagyok, a saját utamat járom. Kitaposott úton indultam, de ezen az ösvényen már én viszem a lámpást. Azt hiszem csak így érdemes, így tiszta.

Ismerd meg jobban a zsűri tagjait!

Ez a koktél a 60-as évek vége felé egy Harvey nevű sztárszörfös kedvenc itala volt, aki Miamiban megnyert egy szörfversenyt, és ettől az italtól a szörf deszkájával a faltól falig botladozott a kedvenc bárjában, ezért nevezték el az italt Harvey Wallbanger-nek.

„Eredetileg ez egy long drink vodkával, narancslével és egy kevés Galliano L’autenticoval, de most egy twistet készítettem belőle, ami egy rövidebb sour típusú ital, tojás fehérjével.”

Érdekel hogy készül?