Rebák Tamás számára egyáltalán nem vezetett egyenes út oda, amivel most foglalkozik. Bár gyerekkorában sok társához hasonlóan szerette a rajzfilmeket és óvónéni anyukája révén gyakran elmerült a rajzolásban, sokáig csak feltöltődésként tekintett erre a tevékenységre. A tehetség viszont általában utat tör magának; ez történt az ő esetében is. Pár egyetemi szak és kerülőút után Tamás kikötött az animációnál. Az interjút olvasva pedig teljesen átjön, hogy ezzel kel és fekszik, legalább olyan fontos számára, mint a levegő.

Gyerekként mennyire voltál mesefüggő? Mik voltak a meghatározó dolgok abból a szempontból, ami most csinálsz?

Azt hiszem nem voltam nagyobb mesefüggő, mint egy átlagos gyerek. Kiskorunkban mindannyian imádjuk a rajzfilmeket, és rajzolni meg firkálgatni is szeretünk. Más kérdés, hogy később egyesek miért hagyják el, vagy épp miért viszik tovább magukkal ezt a dolgot. Egyébként az első mese, amire emlékszem az a Négy dínó New Yorkban volt. Rongyosra néztük a videokazettát a bátyámmal. Egyébként nemrég néztem újra, és meglepően okos és tanulságos sztori, tuti megmutatom majd a gyerekeimnek is. Annak idején persze csak a dínók miatt érdekelt. Az első magyar vonatkozású mese, ami rám hatással volt, a Hercegnő és a kobold, aminek a zenéje még ma is sokszor eszembe jut, de nem tudnék olyan mesét mondani, ami gyökeresen meghatározta azt, amit most csinálok. Inkább azt mondanám, hogy mindig is érdekeltek a sztorik, a kitalált történetek, és maga a mesélés, a fikció. Az egyik kedvenc játékunk bátyámmal például az volt, amit “Kinderes”-nek neveztünk el. Ez abból állt, hogy az összes Kindertojás figurából meg legoból felépítettünk egy várost a szobánk padlóján, és különböző sztorikat találtunk ki, amiket eljátszottunk a figurákkal. Akár napokig is pörgött a sztori, mint egy TV sorozat. Mivel anyukám óvónéni, talán az átlagnál többet is hallgattam mesét, és ceruzát többször nyomtak a kezembe, jobban figyeltek erre szüleim.

Mikor kezdett el komolyabban érdekelni az illusztráció és animációs filmkészítés? Mennyire vezetett egyenes út ehhez? 

Azt hiszem ennél kevésbé egyenes út nem is vezethetett volna ide. Gyakran frusztrál is, hogy ez ennyi ideig tartott. Mennyivel jobb lenne, ha már 5-10 évvel ezelőtt megtaláltam volna ezt az utat! Általános iskolában ötödiktől nyolcadikig volt otthon Nyírmadán egy képzőművészeti szakkör, amit a helyi rajztanárnő vezetett. Az egy nagyon pozitív, építő közeg volt, ahol linómetszéstől kezdve az olajfestésen át a szobrászatig mindent csináltunk. Sőt, rajzversenyekre is jártunk. Utoljára akkor tanultam rajzolni intézményes keretek között, és meg is maradt hobbinak egészen sokáig, egy kicsit mentsvárnak is azok mellett a dolgok mellett, amiket szintén elkezdtem, de nem igazán jöttek be. Tanultam sokáig klarinétozni meg szaxofonozni is, de ebből mára annyi maradt, hogy néha eljátszogatom otthon magamnak a “Minden ember macska nem lehet”-et a Macskaarisztokratákból. A gimi alatt matek szakos osztályba jártam, ahol kicsit feketebárány voltam, mert akkoriban író-költő-színész - szerűség akartam lenni, ezért mentem aztán érettségi után szabadbölcsészetre az ELTE BTK-ra, ahol végül film lett a fő szakirányom és magyar a minorom. Itt kezdett el érdekelni először komolyabban az animáció, Lichter Péternek volt egy kísérleti filmes kurzusa, ami elindított valamit bennem ebbe az irányba. A következő tanévben szintén az ELTE-n elkezdtem a pszichológiát is, mert mindig érdekelt, hogyan működik az ember, és gondoltam a későbbiekben is jól jöhet egy-egy karakter felépítésénél, motivációinak megalkotásánál. És persze akkor a szüleim is megörültek, hogy talán valami tisztességes hivatásom lesz! (nevet) De azért a félévek múltával egyre jobban éreztem, hogy a pszichológiával a BA után elválnak útjaim, de azért barátságban búcsúztunk el, már csak önismereti szempontokból is hasznos volt. Szóval miután végeztem a BTK-n is a filmszakon, akkor kellett eldöntenem, hogyan tovább. A BA évek alatt sok kisfilmet, filmetüdöt, gyakorlatokat csináltunk, amiket nagyon élveztem, és sokáig úgy hittem, hogy majd rendezni, vagy operatőrködni lenne jó a jövőben. De később rájöttem, mikor már elmentem egy-két csoporttársam nagyobb diplomafilmjébe segédkezni, hogy én nagyon nehezen bízom rá a dolgokat másokra, és a felelősséget is nehezen adom át másnak, így nem nagyon tudnám magam elképzelni rendezőként, ahol egy kis stáb esetén is több tucat embert kell koordinálni.

Ugorj fejest Tomi világába!

Kattints a képre, és fedezd fel szereplőinket és kedvenc budapesti helyszíneiket!

Az ABSOLUT. X PAINTER OF BUDAPEST kollaborációval elsősorban az volt a célunk, hogy feltegyük a koronát 2017-re. Sok izgalmas tehetséggel találkoztunk, és jó pár eseményen ott voltunk, hogy együtt ünnepeljünk kollekció debütálásokat, showroom és kiállítás megnyitókat vagy akár könyv megjelenéseket. A Szoboszlay András által elkészített rajzban ott van az idei évünk esszenciája. A panorámaképhez egy videó is készült, amivel kedvenc városunk előtt is szerettünk volna kicsit tisztelegni, hiszen Budapest, ami elsősorban összeköt minket szereplőinkkel és veled, aki ezeket a sorokat olvasod. 

 Kulisszatitkok, érdekességek a videó készítéséről, interjú az alkotókkal!

2017 sok izgalmas pillanatot hozott nekünk, és reméljük mindenkinek, aki a blogot olvasta. Fantasztikus emberekkel, kiemelkedő tehetségekkel találkoztunk. Jó érzés volt elmerülni Budapest kreatív energiáiban, akár a bárkultúrát, a művészeteket, a divatot, designt vagy éppen az irodalmat vesszük. Az Absolut. X Painter of Budapest kollaboráció pont ezt szeretné megünnepelni! Barangoljatok velünk a városban, fedezzétek fel szereplőinket és kedvenc budapesti helyszíneiket! Reméljük sikerül ezzel a képpel pár jó percet szerezni. Legalább annyira jót, mint amennyire mi élveztük az egész évet. És hogy a projekt egyik legizgalmasabb része, az alkotói folyamat se maradjon rejtve, készült egy videó, amit most meg is nézhettek, hamarosan pedig pár érdekességet is megtudhattok a kollaborációról a projekt alappilléreitől Szoboszlay András, Knapp Dávidtól és Methától.

Kattints a videóhoz!

A Cosmopolitan esetében általában csalódik az, aki egy könnyű, édes és gyümölcsös koktélt vár; a fanyar ízvilágú ital könnyen a férfiak kedvence lehetne, ha nincs a pink szín, na és a Szex és New York. Pap Márk most azokra a nőkre gondolt, akik szívesne kipróbálnának egy szelidítettebb változatot. 

Saját szavaival:

Ha valakinek elsőre csalódás a Cosmopolitan adta erős, fanyar izhatás, valószínűleg azért van így, mert általában azt hiszik, hogy egy egy édes, könnyed, csajos gyümölcsös koktél. Ez a vàltozat tuti befutó lehet a könnyebben érthető balanszok és a kicsit extrémebb köntös miatt. Persze ragaszkodom az alapokhoz is, és először inkább mindig az erdetit próbálom inkább jól prezentálni az érdeklődő vendég felé, hogy elégedetten távozzon az este végén.

Nézd meg, hogy készül a Cosmopolitan 2.0!

December 11-én egy zártkörű eseményen ünnepelt a DOT for You és a Société Budapest kollaborációjuk létrejötte kapcsán. A két különböző verzióban is elérhető notebook teljes összehangban van mindazzal, amit ez az új közösségi tér kommunikál magáról; kifinomult, exkluzív, izgalmas, merész és nemzetközi viszonylatban is friss.  Az Absolut. is ott volt.

Fotók: Mátyássy Jónás

Ismerd meg a Société Budapestet!

Pap Márk rajong a keleti fűszerekért. Ezt a martini típusú italt úgy állította össze, hogy amellett, hogy elegáns maradt, különleges karaktert csempészett bele.

Saját szavaival:

A martini típusú koktéloknál megszokott intenzív, erős, inkább az alkohol domináns szerepére öszpontosító italt most még különlegesebb vàltozatban kóstolhatjàtok. A könnyen érthető, mondhatni olajos, szàraz, teás ízjegyektől kezdve, az intenzív citrusosságon át a fekete szezám adta édeskésebb pillanatig mindent érezhetünk benne, de mégis màs szinteken. Nagyon complex, és ugyanúgy megtartja azt az eleganciát, amit egy igazi martininek kell ígérnie.

Nézd meg hogy készül!

Manapság több helyről is hallani, hogy a magyar divat felkerült a világtérképre. Ez leginkább azoknak a divattervezőknek köszönhető, akik az elmúlt 8-10 évben nőtték ki magukat. Ők az „új generáció”, akik nemzetközi szintű kollekcióikkal és kampányaikkal újfajta gondolkodást generáltak a magyar divatéletben. Ennek köszönhető többek között, hogy ma már vannak itthon is olyan magas színvonalú divatbemutatók, mint más európai nagyvárosokban. A sikersztorik ellenére viszont még mindig csak nagyon elenyésző százaléknak adódik a lehetőség, legtöbbször kockázati vagy úgynevezett angel befektetők segítségével, hogy nemzetközi piacra lépjen, és professzionális szinten működjön. Mégis egyre többen vágnak bele a kalandba. A beszélgetésen három olyan vendég boncolgatta a témát, akik különböző aspektusokból látják a jelenlegi helyzetet, és tudnak következetetni a jövőbeli lehetőségekre. Jöjjön egy kivonat a beszélgetésből, amit Csalár Bence moderált.

A szereplők:

Cakó Kinga, designer 2013-ban úgy alapította meg saját márkáját a CAKÓ-t, hogy már bőven volt tapasztalata a divat területén; stylistként dolgozott TV műsorokban, magazinoknál és több külföldi márkánál. A firenzei Institute Fashion Design & Marketing és a londoni College of Art & Design-t is megjárt divattervező azt állítja, hogy a szakma iránti szenvedély és a tudatosság elengedhetetlen, ha valaki sikereket szeretne elérni.

Kárpáti Krisztina, PR menedzser, viselkedés biológusként végzett az Állatorvosi Egyetemen, és jó 8 évig kutatott, oktatott. Ezután beiratkozott egy stylist képzésre, és annak elvégzése után nemsokkal kedzett el divat PR-ral foglalkozni, most már lassan 10 éve. Olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Anh Tuan vagy a Use Unused, jelenleg a TOMS hazai PR menedzsere. Mellette ír a Design.hu számára és tanít a Mod’Artban.

Zanin Éva, társadalomtörténész, fő kutatási területe a divat politikája. Női jogi aktivista, a nők munkaerőpiaci, gazdasági, szociális esélyegyenlőségével specializálódott. Számos oldalon publikál, valamint oktatója a KREA Kortárs Művészeti Iskolának. Két éve nem foglalkozik aktívan a divattal, előtte közel 10 évig divatkritikusként volt jelen a magyar divatéletben.

Ezek voltak a beszélgetés legizgalmasabb pillanatai szerintünk.

Minden kornak megvannak a sajátosságai, előnyei és hátrányai. Egyre nagyobb az igény, hogy jelenlegi rohanó világunkban megtaláljuk a balanszt. Erre hivatott a slow life, ami valójában egyfajta életstílus. Ennek egyik fontos eleme pedig a mindfulness, ami a pillanat átélésére próbál tanítani minket. Az írás, mint kreatív tevékenység is lehet ennek a része. Ahhoz viszont, hogy ez igazi élménnyé válhasson, sokat segíthet egy szép notesz vagy napló. A DOT for You márka ezt az élményt szeretné megadni. A háttérben meglapuló sztori miatt viszont sokkal több, mint egy átlagos dizájn márkáé, hiszen jelen esetben a történet főszereplője egy képzőművész, aki ebben a médiumban találta meg azt a lehetőséget, hogy úgy alkothasson, hogy közben felépít egy sikeres üzletet is. Baglyas Erikával beszélgettünk. 

Annak idején építészmérnöknek készültél. Hogy lett ebből képzőművészet?

Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán kezdtem a tanulmányaimat, és a mai napig azt gondolom, hogy jó választás volt kipróbálni, mert közben rájöttem, hogy mit nem szeretnék csinálni.

Voltak ezzel az elején nagy terveid?

Egyáltalán nem. Nagyon egyszerű az oka, hogy miért mentem oda; jó voltam matekból, és mivel emellett még a művészet is érdekelt, úgy gondolták a szüleim, hogy építésznek kellene lennem. Hamar kiderült, hogy mégsem, viszont a képalkotást és minden ehhez kapcsolódó folyamatot nagyon élveztem, így átjelentkeztem a PTE művészeti karára.

Pécs amellett, hogy híres egyetemi város, ott művészetet is könnyen szív magába az ember. Te hogy élted meg az egyetemi éveket?

Nagyon inspiráló volt Pécsett élni. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Eleve nagyon fontos életszakaszomhoz kapcsolódik, magánéletileg és szakmailag is. Meghatározó volt az ottani művészeti felhozatal, a tanárok, a kollégák. Ugyanakkor időnként ugyanolyan jó valamitől eltávolodni, mint benne lenni.

Hogy jellemeznéd a saját művészetedet? Mik érdekelnek, mozgatnak?

Bár jelenleg kevés időm jut a képzőművészetre, de azt gondolom, ha egyszer művész vagy, nem tudsz eltávolodni ettől, mindig benne élsz, ez az életed. Az egész gondolkodásomat ez az attitűd határozza meg. Saját magamat konceptuális művészként tudnám bekategorizálni, épp amiatt, mert ebben érzem a legtöbb szabadságot, mert ez az, ami nem szorít semmiféle korlátok közé. Az eddigi pályafutásom során mindig egy adott tartalomhoz kerestem formát, és emiatt számtalan művészeti médiumban dolgoztam. Sokféle technikát kipróbáltam, nagyon érdekel, hogy lehet valamit úgy határok között mozgatni, hogy közben túllép a saját keretbe szabott lehetőségein; például hogyan lehet egy videó vagy installáció médiumából és egy kétdimenziós képből olyan jelentésszövetet létrehozni, amit egyik sem tudna pusztán önmagától.

A DOT for You-ba hogy tudtad ezt a gondolkodásmódot átemelni?

Úgy érzem, hogy itt is van egyfajta komplexitás; funkcionális tárgyakat hozunk létre, amik olyan egyszerűen meghatározhatóak, hogy úgy hívjuk őket, hogy füzet és notesz. Azt a tartalmi minőséget, amit egy műalkotásban szeretünk, ebbe nehéz belevinni, viszont azt a minőséget, ami emögött a gondolkodás mögött van, bele tudjuk építeni a termékekbe, és ettől különlegesebbek is lesznek, mint a sorozatgyártott, közízlést kiszolgáló tárgyak.  

Érdekel, hogy mitől lesz egy notesz művészeti alkotás?

A White Russian az egyik legismertebb koktél a világon, és talán az egyik legbizarabb is, ha arra gondoltunk, hogy tejjel is készülhet. Pap Márk a thai konyha iránti rajongásának adott hangot, amikor elkészítette nekünk saját verzióját.

Saját szavaival:

Ha valaki imádja a White Russiant, de kíváncsi egy kis csavarra, annak ez a nagyon könnyen érthető verzió igazi befutó lesz, populáris ízvilágának köszönhetően. Nem utolsósorban pedig a kókuszvíz egészséges hatását is kiélvezheti.

Nézd meg hogy készül a White Russian thai verziója!

Pap Márk körülbelül hét évvel ezelőtt pattant fel arra az új bartender hullámra, ami valószínűleg örökre megváltoztatta az itthoni bárkultúrát. Végre Budapesten is túlléphetünk a longdrinkek és a „Kispiros” shotok unalmán, és ahogy az ételek, úgy az italok terén is eddig soha nem érzékelt ízekhez juthatunk a belváros hangulatos bárjaiban. Márk csakúgy, ahogy a legtöbb kiemelkedő bartender a Boutiq’barban lett beoltva azzal a tudásszomjjal és őszinte lelkesedéssel, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szakmában. Érdeklődése viszont nemcsak a koktélok világára korlátozódik, sok éve aktívan zenél, bunyózik, most pedig kaszkadőrnek tanul. Valószínűleg ez az a lendület az, ami a bárpult mögött sem hagyja nyugodni egy pillanatra sem, hanem folyamatosan hajtja előre, hogy minél jobb, izgalmasabb italokat készítsen. A lenti interjúban szóba kerül, hogy kebelezte be a bartender világ, illetve, hogy mi az, ami miatt mégiscsak részt vett a YELLOW beindítását, amikor már éppen búcsúzni készült a bárpulttól.

Azt általában lehet tudni, hogy valaki miért kezd el vendéglátózni, de mi az, ami miatt a pult mögött is marad? A Te esetedben ez hogy történt?

A középiskola után elég sok minden érdekelt, főleg a rajzzal kapcsolatos dolgok, mint például a tetoválás vagy a grafika, így el is kezdtem az iskolát, rajztanárnak készültem. Már akkor is zenéltem, és az akkori énekesünkkel elmentem az Ötkertbe a nyári szezonra dolgozni. Persze akkor 19-20 éves fejjel még nem gondoltam, hogy bartender akarok lenni, de ahogy teltek múltak a hónapok, megláttam a fejlődési lehetőségeket. Mivel már gyereként is éjszaki bagoly voltam, pont feküdt ez a munka, az meg különösen tetszett, hogy a bulizás, italkészítés mellett még pénzt is keresek. Ennél jobbat el sem tudtam magamnak képzelni. Mivel elég művészi beállítottságú vagyok, egyből megfogott a Boutiq'barban a hangulat, amikor először letévedtem. Rengetegféle italt ismertem meg, és volt, hogy egy kupakról meséltek negyed órát. Akkor döbbentem rá, hogy ebben mennyi minden van. Onnantól kezdve rendszeresen lejártam hozzájuk. Anno Nagy Zoltán és csapata, de főleg Onufer Gábor segített nekem sokat, hogy elinduljak ezen az úton, de rengeteget tanultam még az akkori brigádtól, Haraszti Ferenctől, Lukács Rolandtól vagy Orosz Ákostól. Aztán jött az internet és a könyvek, ahol további bartenderek után kutattam, akik inspirálhatnak, akiktől tanulhatok. Nekem nagyon fontos, hogyha valamit csinálok, akkor ne a tömeg után menjek, hanem a saját arcomra formáljam azt a bizonyos dolgot.

A Trafiqban is lehúztál egy jelentős időszakot...

Mivel az Ötkertben nem sikerült előrelépni, átmentem a frissen nyílt Trafiqba. Kaptam egy telefonhívást, hogy fiatal, motivált embereket keresnek, és én voltam az első, akire gondoltak. Ott nagyon szerencsésen találkozott a szakma és az a laza hangulat, amit mondjuk a diszkó jellegű szórakozóhelyek képviseltek. Pont ilyen munkáról álmodtam. Ott ismertem meg Ódor Andrist, akivel már akkor nagyon rajta voltunk, hogy minél kreatívabb italokat készítsünk, és egy olyan tapasztalt és tanult bar managertől, mint a már említett Haraszti Feri, csak mégtöbb tudást szívhattam magamba. A régi csapatból az utolsóként mentem el máfél év után. Szerettem volna kikerülni az éjszakai életből, mert a zenélés mellett még bunyózom is, úgyhogy hosszú távon már nehéz volt összeegyeztetni mindezzel, ráadásul az volt a tervem, hogy még jobban beleásom magam a szakmaiságba, amit úgy gondoltam, hogy nem feltétlenül az éjszakában keresek tovább. A Kioskban Csatlós Mátéval dolgozhattam; ő sokat volt külföldön, ráadásul nagyon jó helyeken, és véleményem szerint az egyik legtehetségesebb magyar bartender. Ha ő mesélt, tátott szájjal hallgattam. Utána még megjártam a 360 Bart és az Urban Tigert.

Talán az Urban Tiger tért el a legjobban a többi helytől, nem?

Az Urban Tiger nagyon passzolt nekem, mert eleve nagyon szeretem a távol-keleti fűszereket meg a parfümöket, és ez az italaimban is megjelenik. Általában nem átlagos összetevőket használok. Ha mondjuk citrusokkal dolgozom, nem ragadok le, a lime-nál vagy a citromnál, hanem inkább bergamont vagy yuzut választok. Persze mindent célszerűen. Ilyen szempontból is izgalmas időszak volt ez számomra, és talán ez volt az első hely, ahol teljesen a saját italaimat és stilusomat tudtam promotálni és prezentálni a vendégek felé.

Érdekel, hol készíti Márk most a koktélokat?