Az Art Vinyl minden év novemberében meghirdeti a Best Art Vinyl válogatást, ahol design szakértők és a zeneipar képviselői szavaznak az év 50 legjobb lemezborítójáról. Az Art Vinyl alapítójával Andrew Heepsszel itt olvashatjátok az interjút. Budapesten a Tipton Eyeworks szervezésében láthatjuk idén is a kiálltást, ahol a szavazás most egy sokkal interaktívabb szintre lépett, hiszen maguk a látogatók is letehetik voksukat a nekik leginkább tetsző borító mellett egészen január 30-ig.

Nézd meg az elmúlt évek nyertesei közül az ABSOLUT KEDVENCEKET!

Metha az elektronikus zenei underground egyik meghatározó alakja itthon. A kezdetektől azon dolgozik, hogy a színtér minél izgalmasabb és hitelesebb legyen. Missziójának része kiadója, a Be Massive és azonos nevű bulisorozata, ahova olyan fellépőket szervezett már le, akik világszinten is a legnagyobbaknak számítanak szakmai körökben, vagy éppen friss tehetségek.
Pénteken az Akváriumba az ír DJ/producer párost, a Loco & Jam-et hozza el nekünk az Illegal Control csapattal közösen. A lenti interjúban ikonokról, szakmáról és a kedvenc budapesti helyeiről is mesél.

Több, mint tizenöt éve vagy a pályán, valószínűleg annak hullámhegyeivel- és völgyeivel. Mi volt az a pont, amikor érezted, hogy ebből valami komoly lehet?

Talán még a Monoban. (A 2000-es évek második felében az egyik legmeghatározobb elektronikus zenéket egybeolvasztó klub volt- a szerk.) Akkor még hétköznapi állásban dolgoztam, és mellette csütörtökönként csináltam a sorozatot. A második év után megengedték, hogy havonta egy külföldi DJ-t is elhívjak hétvégén. Mindeközben olyan előadókkal találkoztam, akik nagy hatással voltak arra, hogy elkezdjek saját zenéket írni. Például Fine Cut Bodies, aki akkor kultikusnak számított nekem egyik példaképem volt! Azóta már Amerikában ír filmzenéket. Ő bátorított, hogy ne húzzam, halasszam. 2011 környékén aztán bele is vágtam. Bevallom, sosem éreztem, hogy most valami nagy dolog történik, szintről szintre léptem, és minél jobban bele látok, annál jobban látom, mennyi mindent nem tudok még. 2007-11 környékén breakbeat bulikban mi voltunk a legerősebbek, majd jött néhány változás. Egyre több 4/4 zenében találtam meg azokat a hangokat, amik megfogtak, és bár a kezdetektől a sorozatban helyet kaptak a 4/4 zenék, átbillent a mérleg, és a breakek háttérbe kerültek. Így szükséges volt, hogy az este más nevet is kapjon. Emellett pedig eljött az idő, amikor a munka mellett már nem tudtam az egyéb feldatokat is elvégezni, legyen az nyomdába szaladgálás, matricázás, bookingok koordinálás, plakátolás vagy egy külföldi fellépő kísérgetése. Miután leredukáltam a "hétköznapi" munkámat, egyre több időt kezdtem fektetni a zeneírásba és a buliszervezésbe, és egyszercsak ez lett a főállásom.

Sokan, akik elkezdenek zenélni, azt várják, hogy majd jön egy menedzser, aki befuttatja őket. Nálad ez máshogy alakult. Ez mennyire tudatos döntés a részedről?

Egyrészt kicsi a piac itthon, menedzserek sem nagyon vannak, és fontos nekem, hogy rálátásom legyen a dolgokra. Magyarországon inkább az a jellemző, hogy mindenki saját magának szervezi a dolgait, aztán ebből kialakulnak kölcsönös kapcsolatok. Természetesen nekem is a 15 év alatt szövődött egy kapcsolati háló, ami jól működik, és folyamatosan bővül . Már a kezdetekkor azt a stratégiát követtem, hogy egyszerűen bekopogtattam különböző helyekre, hogy lehet-e zenélni. Az összes fellépésem így jött az elején. Aztán szép lassan jöttek felkérések is. Egyszer például egy nagyon pici kávézóban játszottam. Ez még annyira az elején volt, hogy alig tudtam pontosan keverni VINYL-ről. (nevet) Meglátott egy szervező, és meghívott Berlinbe játszani; ott egy hétig fizette a szállást, és mai viszonylatban is elég komoly gázsit kaptam. Nem is akartam elhinni. A 2001 és 2008 közötti időszakomra jellemző breakek, amiket játszottam, iszonyat energiát, minőséget képviseltek. Ez Berlinben is működött.

Érdekel, hogy melyik DJ 800 éves angliai birtokán járt Metha?

Nagyon vártuk már a STUDIO CSALAR által szervezett első kerekasztal-beszélgetést, és nemcsak azért, mert izgalmas témával készült a csapat – stílusosan az edgység fogalmát járták körbe -, hanem azért is, mert olyan vendégeket hívtak erre az alkalomra, akik edgységüket olyan természetesen viselik, ahogy csak kevesen képesek rá. Mi most a legizgalmasabb gondolatokat gyűjtöttük össze.

A szereplők:

Bocskor Bíborkát a Megasztár harmadik szériájában ismerhette meg az ország. A tehetségkutatón 6. helyezést elért énekesnő viszont ahelyett, hogy végighaknizta volna a következő években az országot, fejest ugrott az undergroundba az azóta egyik vezető alternatív bandává érett Magashegyi Underground élén. Elmondása szerint sosem hitt a társadalmi elvárásokban, igazi átváltozóművész, egyszer díva, máskor meg ő a lány a szomszédból.

Molnár Viola Anna a Vous.hu női online magazin újságírója és szerkesztője. Kinézete a legszebb pin up modellekével vetekszik, stílusa viszont sokszor ironikus és szókimondó. Ez a kettősség teszi őt annyira különlegesessé, és egyben emeli ki szakmabeli társai közül. Civilben némi misztikum lengi körül, de cikkein keresztül sokat megtudhatunk arról, hogy mik foglalkoztatják, hogy érzi magát a világban. Akárcsak Bíborkát, őt is csodáljuk őszinteségéért és bátorságáért.  

Tóth–Kern Enikő az a fajta divattervező, aki nem elégszik meg a szokványossal, az átlagos igényt kielégítő darabokkal; cipői és kiegészítői már-már szobori minőségben tetszelegnek. Elmondása szerint nem csupán testet eltakaró divatcikket kínál, hanem élményt. Megjelenésében ott van egy kis femme fatale jelleg, de ő az, aki ha éppen ahhoz van kedve, simán nullásra borotválja a fejét. Folyamatosan kísérletezget, határokat feszeget; ez adja saját és művészete karakterét.

Jöjjenek a beszélgetés legizgalmasabb gondolatai!

Újra divat a "bakelitlemez", amit azért kell idézőjelbe rakni, mert a hőre keményedő bakelitből sosem készítettek hanglemezt, csak a CD megjelenése után kezdték Magyarországon bakelitnek nevezni a régi hanglemezeket. Ez a téves szóhasználat valószínűleg onnan jön, hogy a vinyl lemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény.  Hősünk Andrew Heeps, mint sokan mások, beleszeretett a vinyl lemezekbe, és kicsit több, mint tíz évvel ezelőtt létrehozta az Art Vinylt, és annak saját termékét, egy olyan keretet, ami könnyedén a falra rögzíthető, a lemezek pedig ki-be pakolgathathatóak belőle. Hogy ne csak egy szimpla üzleti vállalkozásról szóljon a történet, még abban az évben megszervezte a Best Art Vinyl versenyt, ahol minden alkalommal 50 lemezborító versenyez az év legjobbja kitüntetésért.  2017-ben több helyen pedig ki is állítja azokat; nálunk a Mono Art&Design-ban a Tipton Eyeworks szervezésében, ahol az Absolut. is ott lesz a november 16-i megnyitón.  Amíg eddig csak design szakértők és zeneipar képviselői szavaztak az év 50 legjobb lemezborítójáról, idén már a látogatók lehetőséget kapnak. Kíváncsiak voltunk, hogy Andrew-t melyik lemez borítója indította el ezen az úton. A lenti interjúból ez is kiderül. 

Mikor szerettél bele a vinyl lemezekbe? Milyen korai emlékeid vannak róluk?

Minden egy Blondie lemezzel kezdődött, méghozzá a Parallel Lines-zal. Akkoriban minden, amit láttam a zenekarból, a korong belső borítója volt, szóval nem sok. Emlékszem, milyen sok időt töltöttem azzal, hogy próbáltam a zenekartagokat összepárosítani a borítón látható cipőkkel. Jesszus, ez úgy hangzik, mintha a TV feltalálása előtti időkről beszélnék!

2005-ben hoztad létre az Art Vinylt. Azóta rengeteg minden történt. Mit tartasz a legnagyobb sikernek?

Azt, hogy már több, mint 300.000-an használják a Flip Frame-ünket, ami lehetővé teszi, hogy napi szinten vizuálisan is élvezhesd a lemezeidet. Ez persze egyszerű üzleti siker, ami jó, de számomra mégis az a legfontosabb, hogy azáltal, hogy ezzel foglalkozom, rengeteget tanulhattam és tanulhatok a mai napig művészertről, dizájnról, ráadásul egycsomó új zenét fedezek fel, olyanokat, amikkel enélkül nem is találkoznék.

Érdekel, hol veszik a legtöbb vinylt a világon?

Tavaly a II. Magyar Klipszemle közönségdíját, amit az Index-szel és az Absoluttal közösen hirdetett meg a szervező csapat, Pajor Tamás Szeretem Pestet videója nyerte meg. Új klipje, A Látogató a Klipszemlén elnyert díjjal már az Absolut támogatásával készült el, és hogy milyen lett, az itt és most ki is derül. 

Sztori a sztoriban - érdekességek a forgatásról:

Eredetileg egy teljesen más klip készült volna, de sok gondolkodás és egy előzetes próba során bebizonyosodott, hogy az eredeti koncepció, valamint egy már legyártott díszlet nem alkalmas a gyakorlatban az elképzelések megvalósítására. A próbát ráadásul még jól meg is hiúsította egy vihar, de végül pont így lett jó.

A készítőknek 1200 statisztát kellett koordinálni, ráadásul az volt a cél, hogy egy snittben oldják meg a felvételt, ami egyáltalán nem volt könnyű célkitűzés.

A légifelvétel sohasem egyszerű műfaj; figyelni kell a terepakadályokra, rádiós interferenciára, egyéb légi “járművekre”- madarakra, repülőkre. Minden repülésben van kockázat, de ez a szépsége is egyben. 

NÉZD MEG A VIDEOKLIPET!

A Moscow Mule megalkotása nem köthető egyetlen magasztos célhoz sem; az egyszerű ok az volt, hogy sem a vodka, sem pedig a gyömbérsör nem fogyott kellőképpen az amerikai bárokban, így gyorsan ki kellett találni valamit. Végül John G. Martin és Jack Morgan tett róla, hogy ne maradjon a bárosok nyakán a felhalmozódott készlet; összeöntötték a két italt. Az igazi siker azonban nem rajtuk múlt, hanem az A listás hollywoodi sztárokon, akik azonnal rákaptak a jellegzetes réz bögrében felszolgált frissítő koktélra. Ódor András most saját felturbózott verzióját készítette el nekünk, természetesen Absolutból. 

Saját szavaival:

A nap minden szakaszában ajánlom! Kellemesen fűszeres és hihetetlenűl lazító ital! 

Nézd meg, hogy készül!

Ritka az, amikor valaki odaadó szenvedéllyel képvisel egy ügyet, még akkor is, ha ebből semmi anyagi haszna nem származik. Tamási Miklós ilyen; a mai napig kitart elve mellett, miszerint közös múltunkat nem sajátíthatja ki senki, mindenkinek hozzáférést kell kapnia hozzá. Amikor egy barátjával létrehozta a Fortepant, valószínűleg még nem sejtette, hogy nemhogy itthoni viszonylatban nem lesz hasonló fotógyűjtemény, de még külföldön találni majd párját. Jelenleg éppen a 100.000-dik képhez közelít az amatőr és profi fotósok képeit felvonultató archívum, amit bárki felhasználhat kedve szerint ingyen. Mi egy kicsit közelebb szerettünk volna kerülni Tamási Miklós világához, és mindahhoz a sok érzéshez és élményhez, ami átélt a Fortepannak köszönhetően; és akkor már Budapestről is kifaggattuk.

Mióta foglalkoztatnak a fotográfiák?

A 80-as évek közepe óta, de a rendszerváltás idején vált komolyabbá ez a szenvedély; volt egy több éven át tartó korszakom, amikor '56 és a fotózás kapcsolatát kutattam. Ebben az időben még nem volt digitalizálás, minden analógban készült. Pont ekkor kerültek elő különböző amatőr anyagok a forradalom idejéből. Nagyon lázba hozott, és e révén kerültem én akkor nagy anyagokkal kapcsolatba. Az UVATERV Vasúttervező Vállalat több ezer kockás archívumán dolgoztam, azon belül is az építészettörténet részen, ami az '56 utáni helyreállításokat örökítette meg. Akkor realizálódott bennem, hogy nemcsak a múzeumokban találhatunk archív fotókat, hanem intézményeknél és magánembereknél is valószínűleg ott lapul egycsomó fontos kép.

Ha jól tudom emelett lomtalanításokra is rendszeresen jártál.

Igen, elég gyakran lomtalanítottunk, és ott rengeteg fotót találtunk. Mivel nekünk is voltak saját fotóink, arra gondoltunk, hogy akár hosszabb távon is kezdhetnénk ezekkel valamit. Egyébként a mai napig járunk lomtalanításokra, mert ez a fajta gyűjtőszenvedély mindig ott motoszkál az emberben, nem nagyon lehet leállni vele. A lomtalanításban az a legizgalmasabb, hogy elindulsz délután kettőkor, és nem tudod előre, hogy milyen kincs lesz a tulajdonodban estére. Persze már közel nincs annyi fotó, mint régen, és nem ez is a fő forrása a Fortepannak, de muszáj menni, mert különben ott az érzés, hogy lemaradsz valamiről. Egyébként mostanában inkább negatívokat keresünk.

Érdekel, hogy miért nem találsz fotókat 1990-től a Fortepan oldalon?

Az irodalom és újságírás összefonódásának a XIX-XX. században komoly hagyományai voltak Magyarországon. Elég, ha csak  Mikszáth Kálmánra, Móra Ferencre, Gárdonyi Gézára, Ady Endrére vagy Juhász Gyulára gondolnunk, mind foglalkoztak publicisztikával irodalmi tevékenységük mellett. Nap mint nap jelentek meg a mindennapi élet eseményeiről tudósító vagy éppen véleményt formáló írásaik a kor napilapjaiban. 

A HybridArt csapata ezt a hagyományt idézte meg a Hé'77! kiállítással, és kisebb-nagyobb kihívás elé állított öt fiatal kortárs írót, költőt, azáltal, hogy felkérte őket arra, hogy értelmezzenek negyven évvel ezelőtt készült felvételeket. A fotók kontextusba helyezésében talán az volt az egyik legnehezebb, hogy az elkapott pillanatok jóval születésük előtt készültek és egy olyan világot idéznek fel, amit ők csak az idősebb generációk elbeszéléseiből, régi fényképekről, filmekről ismerhetnek. 

Fantasztikus volt látni, hogy elevenednek történetté a Fortepan oldalról kiválasztott képek Falvai Mátyás, Hevesi Judit, Kemény Zsófi  Simon Márton és Zilahi Anna által.

Érdekel, hogy élték meg a feladatot?

Az Absolut Epresso Martini nem egy szimpla ital, hiszen a benne lévő eszpresszónak köszönhetően hatalmas lendületet ad még a legfáradtabb percekben is. A bartenderek előszeretettel készítik és isszák, mert frissítő hatása mellett lehetetlen nem figyelembe venni, hogy milyen finom. Ódor András most a saját verzióját készítette el nekünk bárjában, a Black Swanban. 

Saját szavaival:

Nehezen induló reggelek elengedhetetlen kelléke. Szerintem nincs is jobb frissítő! 

Nézd meg, hogy készül az Absolut Espresso Martini!

Design. Képzőművészet. Művészetmenedzsment. - szól a HybridArt mottója. Erdélyi Szabolcsot a magyar képzőművészet iránti rajongása késztette arra, hogy otthagyja a reklám világát, hogy egy sokkal kockázatosabb „üzletbe” vágjon. Művészetmenedzsmenttel sehol nem könnyű foglalkozni, hát még itthon. Ennek ellenére az idő őt igazolta; az ügynökség által jelenleg több hazai művészt közvetít az Öböl menti országokba, ráadásul még arra is van a HybridArtnak kapacitása, hogy különböző művészeti csereprogramokat, művésztelepeket, pályázatokat szervezzen, így lehetőséget adva minél több fiatal művésznek megmutatni magát. Hét éve szervezője az Art Moments-nek, ahol évről évre próbálják a minél inkább befogadhatóbb művészeti programokba bevonni az embereket. Szabolcs mellett Klimo-Kormos Petronella és Szilágyi Róza Tekla dolgozik a projekteken. A lenti interjú kisebb betekintést nyújt a munkájukba.

Mi a HybridArt missziója?

Szabolcs: 2005 óta működünk a kortárs vizuális művészet területén azzal a céllal, hogy a klasszikus formákból és keretekből kilépve, minél szélesebb körben ismertté tegyük a hazai és külföldi képzőművészetet és designt. Ennek szellemiségében szervezzük már évek óta az állandó programjainkat; ezek az Art Moments fesztivált, a Cégér – Jó bornak tervezz címkét!, ami egy gasztro-design pályázat, a Zenith Art Exchange nemzetközi művészeti csereprogramunk és a Hybridart Camp Upcycling művésztelep programok. Ezeken kívül pedig ott van galériánk a belvárosban.

A HybridArt Space mennyire funkcionál klasszikus galériáként?

Petra: Ahogy a neve is mutatja, ez nem egy klasszikus kereskedelmi galéria. Minden olyan kezdeményezésnek próbálunk teret adni, amely nem a megszokott művészeti standardokat célozza meg. Elsődleges szempont a kiállítótér életében, hogy főleg fiatalokról fiataloknak szóljunk.

Itthon még mindig gyerekcipőben jár a művészetmenedzsment. Sok művész panaszkodik, hogy nincs lehetősége igazán befutni, és ha jobban belegondolunk, még mindig az a jellemző, hogy valaki akkor lesz sikeres legtöbb eseben, ha a brandépítéshez is ért, és jól tudja képviselni magát. Van ebben fejlődés?

Szabolcs: A klasszikus kereskedelmi galériák profit orintált üzleti modell alapján működnek, aminek célja az értékesítés, ezért leginkább már ismert „befutott” művészekkel dolgoznak. Egy pályakezdő művész esetében korlátozottak a lehetőségek a bemutatkozásra, ezért szerveztük meg a idén is a friss diplomás művészeti hallgatók részére az Entrée elnevezésű kiállítási programunkat. Az eseményen hét magyar művészeti felsőoktatási intézmény diplomaanyagiból állítottunk össze egy nagyon izgalmas tárlatot több mint száz pályakezdő művészét bemutatva. A program helyszíne a Budavári Mikve. Ennek az atmoszférája különösen érdekessé teszi a kiállítást. Hybridart Space-ben, a belvárosi galériánkban szintén a fiatalokra helyezzük a fő hansúlyt.

Hogy lehetne a szélesebb közönséghez is eljuttatni a magyar képzőművészeket?

Kit hoznátok fel példaértékűnek a jelenlegi fiatalok közül, és miért?

Szabolcs: Itthon és a nemzetközi művészeti színtéren leginkább Szőke Gábor Miklós szobrászművész neve a legismertebb. Gábor hosszú évek óta nagyon tudatosan építit magát, és a köztéri szobrai, művészeti installáció hihetetlen népszerűek Moszkvától Budapesten át Atlantáig. Az ő nevéhez fűződik a Groupama Arénánál található Fradi Sas, illetve a világ legnagyobb madár szobra, mely az Atlanta Falcons NFL csapat most átadott új stadionja előtt várja a sportág szerelmeseit. Gáborral több közös munkánk volt az elmúlt pár évben. Ezek során egy hihetetlenül precíz és jó látásmóddal rendelkező fiatal képzőművészt ismerhettem meg.

Érdekel, hogy kerülnek magyar képzőművészek alkotásai a gazdag arab országokba?